Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


19 szeptember
0komment

Koronglesők két keréken, avagy szárazon megúszni Szlovákiát (II.)

Barátságos arcot kérek és kapok - a szurikáták közé legszívesebben beköltöztem volna a Babic ranchon...

Barátságos arcot kérek és kapok - a szurikáták közé legszívesebben beköltöztem volna a Babic ranchon...

Süti odalép hozzám a most hétfői hokimeccs harmadik harmada előtti szünetben, és vigyorogva közli, olvasta az első részt, és nagyon érdekli, hogyan folytatódik majd a szlovák sztori… márpedig ha olyasvalaki szeretné megtudni egy történet további kimenetelét, aki maga is főszereplője volt, akkor, higgyétek el, rendes nyomás nehezedik a krónikás vállára… Süti persze csak mókázik – nagyon is jól tudja, mi és hogyan történt vele, a Pavukkal meg velem azon a két nyár végi napon, amikor szép csendesen átgurultunk három motorral Szlovákiába, hogy becsületes (és persze pont ráérős) hokiszurkolóként megnézzük, hogyan is áll a szezonkezdés előtt kedvenc csapatunk, a DAB.Docler felkészülése… A csapat, Stephan Lundh mester (és persze Szilassy Zoli, másik kiváló, sikerkovács trénerünk – ezt talán az első részben nem emeltem ki megfelelően, de csupán legendás feledékenységem miatt) kedden Pöstyénben, szerdán pedig Nyitrán korcsolyázott jégre, s az első estén nagyszerűen helytállt, csupán másodpercek hiányoztak ahhoz, hogy egy újabb győzelmet könyvelhessünk el Szlovákiában… de így sem voltunk, nem lehettünk elégedetlenek… A mérkőzés után aztán átmotoroztunk Topolcsányba, ahol nekünk is helyt kellett állnunk a helyi becsületsüllyesztőben – enni ugyan már nem kaptunk sehol, cserébe begörgettünk párat a kitűnő helyi folyékony kenyérből, illetve Süti elrágcsált pár magával hozott furnérlapot, amiről kissé fogyatkozó meggyőződéssel állította, hogy ehető. Miután pedig a Pavuk kijelentette, hogy másnap olyan helyen fogunk reggelizni, ahol oroszlánok laknak, egyértelműen megállapítottam, hogy vagy túl sok Lázár Ervin-mesét olvasott, vagy beszívott, s úgy voltam vele, bármelyik is az igaz, jobb, ha felmegyünk a Hotel (khm…, na jó, kilenc euróért ne krahácsoljunk…) Dobys-ban foglalt háromágyas szobánkba. Némi zuhanyzás után kíméletlen nagyot aludtunk, valamennyit még szegény Pavuk is, akinek egyébként kegyetlenül fájt a lába, amit odaszorított egy járdaszegélyhez délután… Fél nyolc előtt már mind felkeltünk: és aztán…

Hirdetés
Süti fél nyolckor már javában a kávézóban üldögél, és sok mindenen túl van

Süti fél nyolckor már javában a kávézóban üldögél, és sok mindenen túl van

… és aztán a továbbra is erőteljesen sántikáló Pavukkal tapasztaljuk, hogy Süti e korai órán már terepszemlét tart – meg is találjuk a Dobys kávézójában. Ati szóról szóra megismétli, amit tegnap mondott, s amiről akkor azt hittem, csak a négy sör hozta elő belőle: tízegynéhány kilométert kell csak motoroznunk, és egy falu szélén ott találjuk azt a fura kis birtokot, amelyen a szokásos étterem-panzió duetten túl például egy mini állatkert is üzemel, meg horgásztó, meg úttörőtábor, és nagyon jó a kaja… Ja, és persze újra meghallgatjuk, milyen is volt oroszlánbőgésre riadni reggel. Hát akkor naná, legyen, irány reggelizni és irány a zoo!

Ébredés utáni első pillantás - a motorok, köszönik, jól és megvannak

Ébredés utáni első pillantás - a motorok, köszönik, jól és megvannak

A motorok megvannak, érintetlenül, a parkolóban – ezt csak azért jegyzem meg, mert néhány éve előfordult már a társaságunkban, hogy ugyaninnen nagyon szerettek volna egy éjszaka két autót is ellopni, szerencsére nem sikerült, és ugyancsak szerencsére a motorokkal most senki nem próbálkozott. Már nyolc óra előtt, kellemes langy időben el is hagyjuk a kedves kis Topolcsányt, és kevesebb mint húsz percen belül egyetlen igazítással a helyszínen is vagyunk – Bojná falucska határában található a Ranc pod Babicou, vagyis, gondolom én, a Babic-ranch… Letámasztjuk a vasakat a parkolóban – már áll ott néhány szerb rendszámos gép, mellesleg plakát adja tudtul, hogy szeptember első hétvégéjén szezonzáró motoros találkozót (Ukoncenie motoszezóny) is szerveznek…

Az ablakunk, lentről - ja, hogy Royal... így már érthető, miért hiányzott a zuhanykabinunknak csak az egyik ajtaja

Az ablakunk, lentről - ja, hogy Royal... így már érthető, miért hiányzott a zuhanykabinunknak csak az egyik ajtaja

Leülünk egy asztalhoz a teraszon, túlságosan nagy mozgás még nincs – pár percet elnézelődünk: néhány elemében talán kicsit eklektikus a tanya, van itt színes virágokkal telepakolt szekér, forgó kis malomkerék, amit este lekapcsolnak, s más hasonló nívójú álmélkodnivaló – de kétségkívül szépen rendben tartott terület. Tíz perc, és megérkezik az étterem személyzete is: köztük ifjú pincérnőnk, akiről hamarosan kiderül, bizonyos szempontból erőteljesen hasonlít arra a nyáron, Szerbiában megismert recepciós hölgyre, aki, mint talán olvastátok, gyakorlatilag még az anyanyelvét is csak érintőlegesen beszélte. Nos, gyaníthatóan ez a kiskisasszony sem a középiskolai nyelvórákon nyújtott kápráztató teljesítményével vívta ki pajtásai megbecsülését, angolul még a hello sincs meg neki – két jó tulajdonsága mindazonáltal a hozzám hasonló legényemberek számára büntetlenül szembeötlő: csakhogy mi most reggelizni szeretnénk.

A csodaszekér a pompázó virágokkal: végül is a kerti törpéknél sokkal szebb

Illetve arra van mód. Megmutatjuk hát neki a ham and eggs kezdetű verset az étlapon – a gondunk csak az, hogy ott két tojással írják le ezt az ételfajtát, mi viszont megbirkóznánk fejenként hárommal is – Ati ismét felkaparja a szlovák hegeket az agykérgén, eredménytelenül, és szerintem nem ő mondja rosszul. Rájövünk, ha a partner egy szót sem beszél sehogy, elég nehézkes elmutogatni, hogy két ham and eggs-et és egy bacon and eggs-et szeretnénk, de mindet három tojásból…Kínában éreztem kicsit hasonlóképp magam, amikor a lashani buszpályaudvaron saját kútfőből ki kellett volna találnom, melyik busz megy Emei-shanba – de a jelen lévő háromezerötszáz jármű ablakában ugyanaz a tábla volt. Már én legalábbis úgy láttam: a nagyképű INFORMATION feliratú pavilonban ülő néni pedig  a dujuszpíkemre azt mondta, tyieng-vu. Na. Meg is voltunk.

Igen, Babicéknál is lehet kapni zmrzlinát - vagyis fagyit

Igen, Babicéknál is lehet kapni zmrzlinát - vagyis fagyit

Végül itt is feladjuk a harcot, a lány eltipeg, és tíz perc múlva hoz kétszer két, meg egyszer három tükörtojást, plusz finom, friss, tömör tésztájú, sűrű kenyeret – legyintünk, két barátom úgy dönt, én vagyok a legkövérebb, én kapom hát a három tojásost, és megreggelizünk. Egy szapora beszédű szlovák menyecske ül le a mögöttünk lévő asztalhoz egy kávé társaságában, majd ötven percen keresztül telefonál, felfoghatatlan sebességgel beszéli végig a teljes műsoridőt, a vonal másik végén, gondolom, szegény agyhalott pasija lehet, a kávéja megdermedt, akárcsak én, amikor a reggeli csendbe elképesztő hörrenéssel belebődül Leó, a hímoroszlán. A kis horgásztó közepén kör alaprajzú ketrecben laknak az oroszlánok – nem mondanám, hogy őrült méretű az életterük, de ez van, amúgy húsz órát alszanak naponta, ahhoz felesleges egy pampa…

Szerencsénk volt: elkaptunk pár percet a négy ébren töltött órából... és még üvöltött is

Szerencsénk volt: elkaptunk pár percet a négy ébren töltött órából... és még üvöltött is

Egy kis hídon jó darabig be is lehet jutni hozzájuk, gyanúm/reményem szerint elsősorban is a gondozóknak. Fogalmam sincs egyébként, hogyan lehet kitermelni a napi húsfogyasztásukat – nem beszélve arról, hogy él a mini állatkertben még tigris, teve, majmok, meg még vagy tucatnyi állat… no sebaj, ez egyelőre nem az én gondom: Ati azt mondja, ha van egy jó vágóhídi ismeretség, néhány csúcsragadozó nem jelenthet gondot. Márpedig neki elhiszem.

Többfajta mackót is megfigyelhettünk a mini állatkertben

Többfajta mackót is megfigyelhettünk a mini állatkertben

Elindulunk, és szép kényelmesen körbeballagjuk az állatkertet – szegény majmok borzalmas ketrecekben sínylődnek, látszik is rajtuk, ilyen szomorú pofákat nem is tudom, mikor láttam utoljára.  Igaz, több helyen is vadiúj ketreceket és kifutókat látni – az egyik talán épp az övék lesz. Teve, különféle szarvasok, pónik, rackajuhok, nandu, görény, borz, mosómedve, szurikáta látható a kis állatparkban – nem beszélve a nyulakról, amikből az aprónép simán ki tud lépni a kerítés hézagain… de valahonnan tudják, hogy nem az oroszlánoktól kell megkérdezni, merre van a kijárat.

Szegény szomorú majmok... remélem, valamelyik új kifutó az övék lesz

Szegény szomorú majmok... remélem, valamelyik új kifutó az övék lesz

Lassan ezzel is végzünk, odaköszönünk az időközben megjelent szerb motoros srácoknak, aztán irányt veszünk, s megindulunk, fel, Nyitrára!

Túl nagy távolságról ezúttal sem kell beszélnünk – tíz óra körül távolról már látjuk a várost, s hamarosan már a vár alatt, a központban kanyargunk, aztán megkeressük a jégcsarnokot, és leparkolunk. Szó szerint: a csarnok ugyanis egy csodálatos népliget tőszomszédságába épült. Körbenézünk, egy remek kis büfé uralja a csarnok melletti árnyas teret – ez lesz a főhadiszállásunk öt óráig. Előbb azonban elugrunk a nagyáruházba, s beszerzünk némi szuvenírt az otthoniaknak, egy kevéske sört, a Tatratea elnevezésű, különféle erősségekben kapható új szesz-őrületet – aztán bámészkodunk még kissé a nyüzsgő központban, megfigyeljük, milyen feltűnően sok kismamát és babakocsit látunk: a nyolcvanezres Nyitra egyébként Szlovákia negyedik legnagyobb települése, és sokkal nagyobbnak és népesebbnek tűnik…

A nyitrai vár - élőben, közelről most csak Süti látta, Ati pihent, Andriska dolgozott

A nyitrai vár - élőben, közelről most csak Süti látta, Ati pihent, Andriska dolgozott

Visszatérünk a parkba, és letáborozunk a büfében – egy kis sör ma is belefér (mellesleg citromos Arany Fácánt is csapolnak az egyik pavilonban), aztán ebédre beveszünk egy kitűnő töltött lángost (illetőleg Süti egy sült kolbászt), és megkezdjük a szabad foglalkozást háromig. Süti felsétál a várba, Ati ledől egy padon, pihenteti a lábát meg magát, én pedig… ugye… tudtam, hogy leghűségesebb olvasóim, legjobb ismerőim már tudják… bizony… elszántan dolgozom másfél órácskát. Közben azért ki-kipislogok a monitor mögül, s látom, százak, talán ezrek is elsétálnak a hangulatos sétányokon… iskolás gyerekek jönnek hazafelé, betérnek egy-egy fagyira; szerelmespárok ücsörögnek a padokon; idősebbek kvaterkáznak, sakkoznak és kártyáznak a kiskocsmák teraszain, görkorisok gurulnak a speciális simított betonból készített sávokon.

Nyitrán laknék, görkoriznék, az biztos

Nyitrán laknék, görkoriznék, az biztos

Atival sétálunk is egyet: a békás szökőkút közepén ott a csehszlovák rajzfilmekből ismert mocsári manó; egy kis elkerített karámban kissé összezavarodott vagy identitás-problémákkal küzdő bikaborjú udvarol hevesen egy kecskének, a zárt istállóban egy szamár meg a csikója szomorkodik… Odébb a folyópart, ahol csónakot is lehet bérelni, még arrébb egy romos, régi udvarház – emitt meg, ni csak, két ismerős: Szilassy Zoli és Stephan Lundh érkeznek, beszélgetve az egyik ösvényen. A csapat már melegít – és persze ők is átbeszélik egy kis mozgás kíséretében a mai taktikát.

Csacsiszem - nem, soha nem láttál még semmit, ami szomorúbb

Csacsiszem - nem, soha nem láttál még semmit, ami szomorúbb

Fél öt körül itt is beóvakodunk, simán beengednek – odabent ismét csak rendes tömeg: talán egy picit kevésbé látványos a körítés, mint Pöstyénben volt, de komolyan vesznek minket, az elég jól látszik. Sajnos. Tíz perc alatt berámolnak ugyanis egy négyest, van néhány egészen életveszélyes soruk, és, hiába, az Extra Liga az Extra Liga – mi időt kérünk, és a mester kicsit összekapja a srácokat. Na tessék: nem sokkal később egy szép támadás után Hüfi bombáz, 4-1.

Ha nem is zsúfolásig, de egészen szépen megtelt a nyitrai jégcsarnok

Ha nem is zsúfolásig, de egészen szépen megtelt a nyitrai jégcsarnok

A második harmadban aztán kapunk még kettőt, pedig nem megyünk ám rosszul – 6-1, tipikusan az az eredmény, ami nem tükrözi igazán a játék valós képét: félreértés ne essék, nem mondom, hogy mi vagyunk a jobbak, de küzdünk, kaparunk, nem adjuk fel… A záró felvonásban aztán Zsoci kétszer is eredményes, 6-3 lesz, majd, amikor már kezdenénk reménykedni, sőt, majdnem be is verjük a negyediket, kapunk egyet, aztán még egyet, 8-3. Az utolsó pillanatokban Soma azért még lő egyet, 8-4 a vége…

Egy kis tollászkodás után hét óra tájban meg is indulunk hazafelé – Süti azt mondja, otthon megnézték nekünk a netes időjóslást, Győrnél már zuhog is… Pár éve nem hiszek semmilyen jóslásnak, nem is érdekel, soha nem nézem – úgyis az van, ami van, majd megoldjuk, ha nagyobb hó lesz, veszünk valahol hólapátot, és kiássuk magunkat, ha esik, úgy emlékszem, megázunk. Majd megszáradunk. Szó mi szó, tényleg eléggé kavarognak a felhők, távolabb villámot is látunk, nem is egyet… de azért rendíthetetlenül gurulunk tovább az egybefüggő falvak során át…

A nyitrai hokiszurkolók egyik törzshelye - a csarnok környékén válogathatnak is akár

A nyitrai hokiszurkolók egyik törzshelye - a csarnok környékén válogathatnak is akár

Komárom előtt elkezd csöpögni – Atiék megállnak beöltözni, én megyek tovább, odaszólok nekik, hogy az első magyar kúton találkozunk. És így is lesz: megtankolunk, az eső közben, még mielőtt rákezdhette volna, el is állt – úgyhogy mehetünk egészen hazáig, szárazon, kényelmesen, biztonságosan…

A perkátai elkerülőről a körforgóban kulcs-rácalmási barátaim lefordulnak, előtte elköszönünk… ezt megúsztuk szárazon… És csináltunk magunknak kis pénzből két remek napot, pár száz felhőtlen kilométernyi motorozást – hab a tortán, hogy egyben meggyőződhettünk arról is, hogy kiváló csapatunk lesz a szezonra: ez utóbbit egyébként már éles körülmények között bizonyította is az Acélbikák gárdája… az egyetlen csapat.

(Szerdai, a mini állatkertben, Nyitra csodás népligetében, s a meccsen készült képeink itt, Végül egy videó, egy kőkemény ütésváltással… a legjobb hokis bunyó evör…)

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (12 lövet, átlagosan: 6.83 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 
Nincsenek hozzászólások

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


9 − négy =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz