Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


05 szeptember
9komment

Mi, többszörösen is a szerencse phiai (II.)

A szerencse phiai: a háttérben már pörgetik fel a hamarosan kezdődő élő adás közönségének hangulatát

A szerencse phiai: a háttérben már pörgetik fel a hamarosan kezdődő élő adás közönségének hangulatát

Fantasztikus party színhelye volt Nagykovácsi két hete: mint arról már tegnapelőtt beszámoltam az első részben, szokásos, a gerincet tekintve évtizedek óta változatlan baráti társaságunkkal éreztük jól magunkat Szilárdék szép házában. Csak hogy jól lássátok: igaz, szépen fogynak ilyenkor az alkoholos italok, eszünk ágában sincs tagadni, miért is tennénk – ám a lényeg, a fő stimuláló szer mégis az együtt, egymással eltöltött idő… a közösen megélt, megunhatatlan sztorik, amikhez gyakran az ilyesfajta bulik történései is újakat adnak… Mert történés azért van bőséggel… Pénteken például úgy negyed ötig tartott a visszafogott kerti party, némi elképesztően kellemes, bográcsos csirkeragu-leves, majd a Konyhakommandó specialitása, a házi tejfölös-sajtos-fokhagymás lángos következett… közben persze tekintélyes mennyiségű bort és sört is leküldtünk – a végén nem is nagyon forgolódott senki a házban, hamar jól hallható, mély álomba merült a férfiközönség, és aludtak a lányok meg a gyerekek is. Egészen másnapig: amikor is kilenc óra magasságában felébredtünk – ekkor viszont a konyhában már javában készültek a bundás kenyerek… Mivel hajnaltól reggelig egy megveszekedett falatot nem ettünk, érthető módon meglehetős éhség gyötört, így hát bevettünk párat a reggeli csemegéből, aztán tíz óra tájban Szilárddal megindultunk a közeli főváros, egészen pontosan a Fortuna Stúdió irányába, ahol a Szerencsejáték Zrt. látványos műsorai készülnek – az adások olajozott lebonyolításáért, parádés képi világáért – az adást bő fél éve megújító rendezőként – nem kis részben a legjobb barátom a felelős… A többiek maradnak: Léri valami félnapos túrát tervez velük, ezt az ideát a magam részéről (a szereplők egy részének hozzám hasonlóan magas színvonalú mozgáskultúráját ismerve) enyhe szkepszissel fogadom… Azért kiderül a végén, hogy a háromszáz méterre lévő legendás/zseniális Muflonitató nevű erdei iskolához végül is szépen eljutottak – ezt a szálat azonban most nem bontjuk ki (ha valamelyik érintett óhajt, majd hozzászól), mi megyünk a szerencse stúdiójába, a gyönyörű, kék Subbával… Gyertek ti is…

Hirdetés
Megható pillanatok: hát így búcsúztat minket az otthon maradó, túrát tervező társaság... attól nem féltem, hogy túl messzire mennek...

Megható pillanatok: hát így búcsúztat minket az otthon maradó, túrát tervező társaság… attól nem féltem, hogy túl messzire mennek…

Jártam már itt, Sziszi meg minden szombaton ide jár: fényes hely – mondjuk egy stúdió alapvetően is tele van millió tonna érdekes cuccal, de itt a nagy stúdió állandó díszlete tényleg nagyon arcos, pláne, ha tévében nézed… Tizenegy órára van kiírva az első próba, van még vagy negyedóránk a felpörgésre – mondjuk a stáb vérprofi akkor is, ha nyugalomban van, ezt akkor is tudom, ha természetesen nem sokat konyítok az egészhez úgy általában… A rendezői munka persze más: azt a Szabó mellett már régesrég kitanultam az évtizedek alatt… Ha jól figyeltek, nektek is elmesélem, szakmát adok a kezetekbe, mert ilyen a Hétlövet, mindent az olvasóért.

A vezérlő leglényegesebb fala, az alsó sorban az adásmonitorok (a többit egyelőre hagyjuk, nem akarlak összezavarni benneteket), esetünkben szám szerint hat

A vezérlő leglényegesebb fala, az alsó sorban az adásmonitorok (a többit egyelőre hagyjuk, nem akarlak összezavarni benneteket), esetünkben szám szerint hat

Szóval ülsz a vezérlőben, van egy csomó monitor, mondjuk hogy hat kamerával dolgozunk, érted… az egyik veszi a romantikus énekest meg a kedves párját, a másik egy másik szögből ugyancsak őket, a harmadik a zenekart, a negyedik az egészről ad egy totált (érted… áttekintő képet, na…), az ötödik a jimmy jib, vagyis egy daruszerűséggel mozgatható, a hatodik egy steadycam, egy nagy kamera, ami az operatőrre van felszerelve, ő a gyors reagálású egység, ha kell…

A háttérben Mikrobi, azaz az egyik sorsológép, mielőtt bevinnék a stúdióba és közjegyző jelenlétében tételesen ellenőriznék - mi nem nyúltunk hozzá

A háttérben Mikrobi, azaz az egyik sorsológép, mielőtt bevinnék a stúdióba és közjegyző jelenlétében tételesen ellenőriznék – mi nem nyúltunk hozzá

Na most… az elején, a próbán megnézed, hogyan andalognak a romantikus énekesek, és akkor azt mondod a kettesnek, “Figyelj, Béci, kicsit adjál szűkebbet, és gyere velük, de vigyázz, mert a hármas lépcsőnél kicsit bever a gégen…” – na, ennyiből már mindenki tudja, hogy kurva jó rendező vagy, akkor még azt mondod a steadycames embernek, “Bandi, jó leszel, veled csináljuk a nagyját, a négyes majd lekísér, menj be közéjük a táncnál, az az, oké, kis variót nekik, gyere tágabbra, jó, élezz át a Sanyira, oké…”, aztán a közösbe, amit mindenki hall, “Gyerekek, nézegessük meg, hogy lehúzzátok a végén a fókuszt, jó? És bátrabban egy kicsit, jöhet a díszlet tetejéből is, Gábor, rendben?” Ennyi.

Legyen ön is a HL lesifotósa - a képen, kissé elmosódva ugyan, de Nagy Séndor és Vágó Bernadette, akiről, mint tudjuk, már életében hidat neveztek el

Legyen ön is a HL lesifotósa – a képen, kissé elmosódva ugyan, de Nagy Séndor és Vágó Bernadette, akiről, mint tudjuk, már életében hidat neveztek el

Innentől nincs ember, aki megkérdőjelezzen: amikor meg éles a helyzet, nézed a hat monitorodat, integetsz jobb kézzel, és ezt mondod, nagyjából ritmusra – “Kettő, négy, három, hat, egy, figyelj, gyere az ötössel, most a jó, öt, kettő, négy, hatos, veheted szűkebbre nyugodtan, figyelj, és te vagy, egy, öt, kettő, gyere velük, ez az, hat, és figyelj a végére, varió, életlenbe úsztatod, köszönöm, gyerekek, ennyi volt.” Na. És kész egy klip, élőben, frankón.

Blues Brothers, avagy egy szép darab az Utazgató Vállalkozók című örökbecsű sorozatból: egy felejthetetlen óra a plázában

Blues Brothers, avagy egy szép darab az Utazgató Vállalkozók című örökbecsű sorozatból: egy felejthetetlen óra a plázában

Járkálunk fel-alá, mert próba van, a Luxoré, itt van ugyanis Nagy Sándor, aki korábban az Adagio elnevezésű, érzelmekben gazdag formációban repesztett (elsősorban) női szívburkokat – és itt van vele továbbá Vágó Bernadette is, most tekintsünk el nagyvonalúan attól, hogy hallgatok-e otthon Nagy-Vágó dalokat, a lényeg nekem, mint amatőr rendezőnek, hogy tényleg nagyon profin dolgoznak, elsőre megvagyunk kábé mindennel, úgyhogy bő egy óra munka után már húzhatunk is kajálni…

Elfelejtettem az elején lefotózni a rántott husimat - ez már csak a harmada, két perccel később

Elfelejtettem az elején lefotózni a rántott husimat – ez már csak a harmada, két perccel később

A szomszédos plázába sétálunk át, ott készül a frissen, az orrunk előtt sütött óriás rántott husi, vagyis ünnepnap van Andriskának, hagymás krumplisalátával, hatalmas nyami, de kár, hogy most, amikor ezt írom, épp hajnali fél kettő, és sírni tudnék, olyan éhes vagyok, bocsánat a kitérőért… Aztán visszatérünk a stúdióba, iszunk egy kólát, felhőtlenül hülyülünk egy keveset Gergővel, a stúdió egyik mindenes asszisztensével, az én megítélésem szerint általános igazgatójával, lekezelünk Emilióval, jól lefényképezem Nagy Sanyit és Bernadette-et, megbámulom a csinos táncoslányokat és a még csinosabb koreográfuslányt.

Egy csinos, guggoló táncoslány, egy Gergő, egy még csinosabb koreográfuslány

Egy csinos, guggoló táncoslány, egy Gergő, egy még csinosabb koreográfuslány

Végül felkerül a hab a tortára, vagyis megismerkedhetek a golyós-levegős sorsológépek atyamesterével, kezelőjével, karbantartójával, feltalálójával, készítőjével, és e jelentékeny találkozástól titkon, de szívből remélem, hogy hiteles forrásból kaphatok választ arra a rég gyötrő kérdésre, hogyan lesz az emberből – igazi álomszakma – lottósorsológép-kezelő és a többi, manósapkányit kétlem ugyanis, hogy ilyesfajta szakirány létezne bárhol is… Újdonsült ismerősöm nagyon barátságos, készségesen elmeséli, néhány évtizede, még fiatalabb emberként egy nagyvállalatnál dolgozott műszerészként, amikor egy idősebb kollégáját környékezték meg a lottó-showból, hogy felügyelje a gépeket szombatonként  - ő viszont átpasszolta a megbízatást a vállalkozó szellemű és ügyes kezű fiatalembernek, aki azóta minden szombatját és szabad idejének jelentős részét a lottónak és a sorsolómasináknak szenteli…

A varázsgömb a króm golyókkal - András büszkesége az összes sorsolómasina

A varázsgömb a króm golyókkal 

És – azért szigorúan az ő felügyelete mellett – meg is nézhetjük, le is fényképezhetem az egyik rácsos-golyós tekerőst… A mester külön felhívja figyelmünket a valódi króm golyókra, ez is az ő munkája, láthatóan nagyon büszke rá, és abszolút meg is értem – aztán elmeséli még, milyen szigorú, szúrópróbaszerű vizsgálatokkal támadnak be időnként a különféle hatóságok: mi sem természetesebb, mindig minden rendben van, grammra stimmel a golyók tömege, tized Celsius-fokra az egymáshoz mért hőmérsékletük és a többi… És komolyan mondom, élmény, amikor az előtérben lefotózkodunk a Mikrobira emlékeztető levegős géppel – az egyik elődjével Kovács P. Józsefnek volt egy kis afférja anno élő adásban, azt teszem be az aljára videónak, nem kicsit szórakoztató, külön felhívnám a figyelmet a képbe “észrevétlenül”, törpejárásban bekúszó zöld kardigános műszaki kollégára, valamint szegény KPJ elfehéredő és kis híján elpattanó mutatóujjára a második rányomásnál…

A közönség, épp puhítás alatt - az előtérben a Jimmy Jib, a légi kamerát tartó csodadaru

A közönség, épp puhítás alatt – az előtérben a Jimmy Jib, a légi kamerát tartó csodadaru

Közben elköszönünk minden sorsológépek atyjától, mert már engedik is befelé a show közönségét, és Luigi elkezdi “felfűteni”, felvételre hangolni a meglehetősen vegyes társaságot – nyilvánvaló, a cégnek és az adásnak is az tesz jót, ha egy vidáman vastapsoló, őszintén mosolygós publikumot lát a néző… Luiginak nincs egyszerű dolga, hogy ebbe az állapotba eljuttassa a szerencséseket, és akkor még elég finoman fogalmaztam: anekdoták, viccek, ha az egyiket nem eszik, kapják a másikat – itt szinte minden megengedett, ami lazítja a hangulatot: így is több mint egy óra kell, hogy igazán “adáskész” legyen a csapat.

A rendező úr, és a csapat egy kis része - kiváló a hangulat, de teljes a koncentráció: mert a munka csak hibátlanul jó

A rendező úr, és a csapat egy kis része – kiváló a hangulat, de teljes a koncentráció: mert a munka csak hibátlanul jó

Kovács P. József ide vagy oda – ami a mostani, élő lottósorsolást illeti, az mindenfajta baki, döccenés, baj nélkül, olajozottan, jó ritmusban, tökéletesen lemegy… Többet mondok: ami újra és újra megkap abban, amikor dolgozni látom, az az, hogy a Szilárd olyan hangulatban képes húsz-ötven-akárhány embert jól irányítani, hogy az szerintem élményszámba megy – szinte folyamatos a poénpattogtatás, röhögés… Nincs egy hangos szó egész álló nap, lazaság, nyugalom, stresszmentesség minden szinten, figyelj, egy olyan szakmában, ahol hisztis hályogkovácsból azért elég szép számmal akad…

Popó a parkolóban vár ránk, beül hátra, és már indulunk is hazafelé...

Popó a parkolóban vár ránk, beül hátra, és már indulunk is hazafelé…

Naná, hogy a szakügyi követelmények terén soha, egy másodpercre sincs helye a viccnek: de hát épp ezért dolgoznak válogatott profik vele, akik pontosan tudják, hogy egy másodpercnyi dekoncentráltság is fájdalmasan sokba kerülhet… Lassan kihúzzuk mind az öt számot, Korbuly Péter, a külön kis fülkében üldögélő rutin róka, a legendás “Hang” konferálja fel mindet (álomszakma Vol. 2: bármit megadnék érte, hogy én mondhassam – “… az ötös lottó e heti nyerőszámai, emelkedő sorrendben…”), a strapabíró zenekar és Emilio lecsengeti az utolsó betéteket, és egy bő nyolcórás műszak után Sziszi mindenkinek szépen megköszöni a munkát, s öt perc múlva  már a parkolóban találkozunk Popóval, aki szintén évtizedes barátunk – aligha meglepő, hogy velünk tart az esti mókabókázásra, továbbá hússütögetésre (ja, az meglep ebben a körben valakit, hogy Banánék Dunaújvárosból hozták magukkal a tárcsát, amin grillezünk?).

Egyik, ha nem "a" kedvenc típusom, a Subba... kis pénzért hatalmas játék...

Egyik, ha nem “a” kedvenc típusom, a Subba… kis pénzért hatalmas játék…

Út közben telefonon kapunk még egy szép és testhezálló feladatot – vegyünk már sütőport… OK… A Pasaréti tér előtt megállunk egy kis boltban, a két barátom bemegy, és két sörrel a kezében tér vissza – ami azt jelenti, hogy pár kilométeren kipróbálhatom a Subarut, az egyik kedvenc típusomat: mire hazaérünk, elég nagy bizonyossággal tudom, ha a következő heti (az sem sikerült, úgyhogy mondjuk a szombati) lottó kicsit jobban beüt, mint ez a mostani egyes, lesz egy ilyen autóm… És már otthon: közben kiderül, még egy bónusz – estére átugrik hozzánk Dodó, azaz Dóri, Szilárd felnőttnek mondható nagylánya is, akit szó szerint születése óta ismerünk és pótapaként imádunk mindannyian… És kiderül a sütőpor rejtélye is: muffint készítenek a lányok és a srácok – csokis-meggyes és kiváló, van köztünk pár igencsak édesszájú, szegény Szenyőt például kis híján aludni küldi a Márti, mert hármat vagy hányat beszed egymás után… de addig még viszonylag sok minden áll előttünk… Az utolsó együtt töltött esténkről, a búcsúzgatós-motorozós-családias vasárnapról legközelebb – nem ígérem biztosra a pénteket, de még az is megeshet:  kies szerkesztőségemben erőteljes anyagtorlódást érzékelek, és csak gyűlnek, gyűlnek az újabb élmények…

(A második nap stúdiólátogatáskor és este készült képeit itt találjátok, alább pedig, ahogyan ígértem, Kovács P. József néhány kellemetlen pillanata, amiről nem ő tehetett…)

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (18 lövet, átlagosan: 6.89 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

9 komment

  1. Suszter és a Gyík szerint:

    Baromi jó rendező lennék, arra jöttem rá miközben olvastalak. Ennyi. Torkomban, tenyeremben a szakma. Akár be is ajánlhatsz- bizonyítani is tudom.

    • Boda Kapitány szerint:

      Várjál, előbb én szeretném bedolgozni magam, aztán majd lehetsz az asszisztensem előbb… Azért egy kicsit bonyolultabb, bár nem akarlak elijeszteni…

      • Suszter és a Gyík szerint:

        Már megint csak segédtiszt… Valahogy éreztem, hogy bonyolultabb a dolog, mint ahogy leírtad.

        • Boda Kapitány szerint:

          Azért minden fineszt nem akartam leírni, mert akkor valaki elhappolja előlem a zsírost… Van például még pár szakszó, amit nem írtam le direkt, azokkal szinte bármit el lehet érni, már úgy értem, szakmai berkekben…

  2. Suszter és a Gyík szerint:

    Ha a legközelebbi hozzászólásodnál megemlíted a szereposztódíványt, akkor megütlek!

  3. Boda Kapitány szerint:

    Hátsó szándék? Ne azonosítsd a fártot a fart kifejezéssel…

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


× 2 = kettő

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz