Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


03 szeptember
2komment

“A barátság egy lélek, mely két testben lakozik…” (I.)

Rozészínben látjuk a világot: egy csodás csendélet a teraszról

Rozészínben látjuk a világot: egy csodás csendélet a teraszról

Míg ki nem derül róla valami, Arisztotelésszel talán még mi, magyarok sem vitatkozunk: tőle loptam a címet, amelynek igazságát ismét volt szerencsém megtapasztalni egy bő hete – hamarosan erről szól a dal. Leghűségesebb olvasóim élénken emlékezhetnek, a HL lassan hét hónapos fennállásának során többször is előfordult már, hogy lelkendezve írtam róla, micsoda fantasztikus barátokkal van szerencsém múlatni az időt: a legemlékezetesebb volt talán, amikor tavasszal Szilárdéknál töltöttem egy hétvégét; de jó ismerőse lehet itt már mindenkinek Varga Zsolti, Melinda, és úgy általában, Tabdi és környéke – talán elég, ha csak a szintén tavaszi borkóstolónkat említem… És persze Körte, Kész Laci és a többiek, akikkel motorozom… és Mediék Dusnokon, plusz az ottani új cimborák, Berci, Pezo… Augusztus utolsó előtti hétvégéje pedig egészen különlegesnek ígérkezett – hiszen jókora adag gyerek- és ifjúkori barátommal találkozhattam egy többnapos fieszta keretében… Évek, lassan évtizedek óta elmaradhatatlan nyári program ez a speciális szakmai továbbképzés – nagyon sokáig egy Duna-parti kemping adott otthont ennek az egészen speciális hangulatú eseménynek, aztán sajnos az ottani körülmények már a mi hagyományosan kényes ízlésünknek sem igazán feleltek meg: kiderült, hogy amikor a faházban a fejünkre csöpög a víz, az már nekünk is sok egy kicsit… Tavalyelőtt egy hirtelen ötletet követően egzotikus helyszínre, Erdélybe, a Madarasi-Hargita lábához tettük át a találkozót, tavaly és idén pedig Nagykovácsiban, Szilárd és Léri amúgy is melegséggel teli, vendégszerető otthonában jöttünk össze – házigazdáinkon túl Banán és Kata, Szenyő és Márti, Baxxy és Marcsi, Szabó Laci, és persze a gyerekek (Dóri, Virág, Tomi, Blanki és Olió) adták a három napos móka-kacagás-evés-ivás törzsközönségét… Ragyogó hétvége volt: napsütéses, szívet-lelket építő, erőt adó – mert akinek ilyen barátai vannak, azt, tapasztalatból mondhatom, hidegen hagyják az ellenségei. Gyertek, mesélem a pénteket – a szombatot (és a történetünk szempontjából szinte elenyésző vasárnapot – amikor is lényegében csak én maradtam, és aludtam ott még egyet, a többiek délelőtt tájban megindultak hazafelé) külön történetbe szerkesztjük: akkor ugyanis Szabó Szilárd rendező úr társaságában a Luxor felvételén, illetve a lottó-show élő televíziós közvetítésén vehettem részt, volt kaland meg sztori gazdagon… na, az majd, most lapozzatok, hadd meséljek pár semmiséget a barátaimról…

Hirdetés
Három óra pár perc - megállok a célnál: ja, alig egy hónapja aszfaltozták le teljesen az utcát: szűk tíz év után

Három óra pár perc - megállok a célnál: ja, alig egy hónapja aszfaltozták le teljesen az utcát: szűk tíz év után

Én elkéredzkedtem a munkahelyemről, úgyhogy pénteken hajszálpontosan két órakor már motoron ülhettem – hőgutás, szomjhalál-közeli út után alig egy bő óra múlva már a cuccaimat pakoltam befelé egyik kedvenc házamba, a Szilárdékéba, amelynek egyébiránt teljes építését volt szerencsém végignézni: nem csoda, hogy “külön szobám” van benne, olyan elánnal néztem… Azt persze nem tudtuk, hogyan és hol fogunk aludni ezen a hétvégén, de mivel ebben a társaságban valahogy mindenki csupa stressz és ideg, baromira nem is foglalkoztunk ezzel a kérdéssel, szót se ejtettünk róla (bezzeg az étel-italról már napokkal korábban egyeztető tárgyalásra ültünk össze a Robinson sörözőbe…): korábbi tapasztalataink alapján aránylag világos volt, hogy senki nem fog ébren, a fáradtságtól sírva bolyongani a házban, mert nincs hová lehajtania a fejét…

Dr. Orr, azaz Mázli, aki így fogad a kapuban

Dr. Orr, azaz Mázli, aki így fogad a kapuban

A végén pedig be is bizonyosodott, ismét fényesen igazunk volt – igazán nagy kár lett volna agyonszervezéssel rabolni a drága időnket…

Egyelőre azonban még csak én érkeztem meg a ház elé. Mázli, a kolontári vészből megmenekült kiskutya már szép nagy kutya lett, őt látom meg először a kapuban, pontosabban csak izgága orrát járatja a lécek közti résben, amikor belépek, úgy örül, ahogy mindig, minden egyes vendégnek szokott: Mázli, s ebben az egyben megingathatatlan, a kutyaegyetem legújabb szemesztere sem képes törölni élénk agyából, minden emberben újabb potenciális játszópajtást lát a folyton a szájában fityegő fadarabok eldobálásához… ha valaki napi 24 órában hajigálna ágakat neki, kedvencünknek szeme se rebbenne, azt garantálom…

Léri és Olió a teraszon: utóbbi már alig várja, hogy a cimborák befussanak

Léri és Olió a teraszon: utóbbi már alig várja, hogy a cimborák befussanak

Én persze nem kezdek bele a dobálásba, mert ismerem már a Fáradhatatlant. Bemegyünk a konyhába, puszi mindenkinek, a motor kulcsa a zsebembe betonozva, Sziszi jó érzékkel késlekedés nélkül kitölt egy ragyogó rozé hosszúlépést, szúrós, hideg szódával, úgy húzom le, hogy a pohár után kell kapnom… a második is hasonló tempóban ugrik be, a harmadiknál kezdek kissé megnyugodni és lassítani a tempón… félreértések elkerülése végett közlöm, irgalmatlanul szomjas vagyok, az más kérdés, hogy ennél a fröccsnél e pillanatban tökéletesebbet elképzelni az oltáshoz aligha tudnék.

Napsütés dinnyeszűrőn át: az idén alig ettem még

Napsütés dinnyeszűrőn át: az idén alig ettem még

Máris muszáj elsütnöm az idei nyaram egyik leggyakrabban elhangzó mondatát: “Hogy én mennyire bírom ezt a léha életet…” és újfent megígérem, nem esek szét lelkileg, ha megnyerem a lottót… Kiülünk a teraszra, és miután a gyerekek kiőrültködték magukat, legalábbis első közelítésben, megdumáljuk a legfontosabbakat – mi újság az új autó körül, hogyan menjünk másnap “a tévébe”, és hogy miért nem tudott jönni Joncsi, legendás jóbarátunk, aki épp gimis gólyatáborban van, nem azért, mert most kezdi a tizediket, hanem mert osztályfőnök lesz, így kihagyhatatlan neki a program.

Khm... hát igen... nem szívesen tolakszom az előtérbe, de ha már így kérdezitek, hát tagadni se fogom: igen, ezt mind én karikáztam fel, és igen, ilyen szépre...

Khm... hát igen... nem szívesen tolakszom az előtérbe, de ha már így kérdezitek, hát tagadni se fogom: igen, ezt mind én karikáztam fel, és igen, ilyen szépre...

Aztán nekiállunk egy könnyű kis ragulevesnek, mert öt körül megindul a konvoj Újvárosból – nagy kapkodásra nem számítunk, becslésünk szerint Szenyőék úgy hétre érnek majd be: tapasztalatunkat mutatja, hogy szinte másodpercre ez a forgatókönyv valósul meg… Eszem pár falatka dinnyét, mert az valahogy az idén kimaradt, aztán megkezdjük a konyhatündizést. Nem szeretnék persze előtérbe tolakodni, de tény, hogy a szükséges sárgarépát (nem keveset ám) magam karikázom fel a leveshez – Lérié a többi előkészítő munka, Szilárd a tűzfelelős, hamarosan együttes erővel kevergetjük a bográcsban az alapot, jó darabig szinte zsír- és vízmentesen párolva türelmesen egybe az összetevőket.

A tűzfelelős bográcsperspektívából

A tűzfelelős bográcsperspektívából

A leves egyszerűen csak zseniálisra sikeredik… ezt már az időközben beérkező (Törökbálinton egy kicsit elkeveredtek – ugyan ki más lehetne ez, mint Banán és Szenyő?), a kocsikból több mázsányi alapanyagot, ételt-italt a házba cígölő karaván tagjai is hamarosan megerősítik – az persze nem kérdés, hogy mindenekelőtt egy-egy kis pohárnyi alkoholtartalmú itallal koccintjuk le, hogy ismét együtt vagyunk-lehetünk.

Megérkeztek, sok viszontagság árán: Szenyő, Banán, Márti

Megérkeztek, sok viszontagság árán: Szenyő, Banán, Márti

Épségben, egészségben és egyetértésben: az első kettő is elemi fontosságú, naná, de, emberek – hadd jegyezzem meg halkan, hogy ez a társaság alsó hangon harminc (sokakkal harmincöt) éve együtt van, évente párszor kitesszük a vesszőt egy mondat közepén, aztán pár hónap múlva ugyanott folytatjuk, egyetlen pillanatnyi megingás, egy szál vita, hangos szó, háttérben zajló áskálódás, olcsó pletykák, kisstílű anyagi vagy egyéb természetű belharcok, árnyalatnyi lankadás-fakulás nélkül… Nekem igenis változatlanul csoda, hogy van mondjuk bő tizenakárhány ember, akik bárhol, bármikor találkoznak, boldogok ettől: akik feltétel nélkül szeretik és tisztelik egymást, jól érzik magukat együtt…

Baxxy és Marcsi is befutott

Baxxy és Marcsi is befutott

Akik nem sértődősek: mert a mi köreinkben időnként, be kell látnunk, kicsit vaskosan fog a vicces filctoll, aki felkapja a vizet, nem sok kenyeret fogyaszt el velünk – sokszor beszéltük már, ha valaki egyszer kívülről nézné egy-egy ilyen esténket, időnként lesápadna, látva-hallva néhány erősebb elemét a társaságon belüli kommunikációnak… de mi megszoktuk, tudjuk, dekódoljuk, nem hogy nem haragszunk érte, de egyenesen így szeretjük.

Szabó Laci, akivel régen találkoztunk - van és lesz mit mesélni, oda-vissza

Szabó Laci, akivel régen találkoztunk - van és lesz mit mesélni, oda-vissza

Mert az alapjaink olyan bombabiztosak, hogy nyugodtan a földhöz vághatunk bármit – ebben a mi házunkban biztosan nem reped a metlahi. És hát… mondjuk egy Szenyővel vagy egy Banánnal veszekedni, nem is beszélve a Baxxyról… höhö… egyáltalán: ilyenekkel vitázni bármin is… szerintem előbb lépdelek át a Duna vizén Szalkszentmártonig…

Szenyő, hangulatban, a gyerekbicikli-show kezdetén

Szenyő, hangulatban, a gyerekbicikli-show kezdetén

Jól van: bekanalazzuk a leveskét, és indulhat is a móka. A gyerekek, az érthetően különlegesen feldobódott Mázli társaságában, éjfél utánig rohangásznak a teraszon – a nagyobbak (és persze egy idő után a nagyokon kívül is mind annak hiszi magát) felvonulnak a gyerekszobába zenét hallgatni és pusmogni különféle tiltott dolgokról, ahogy mi is tettük, mi pedig fürdünk a szóban, röhögünk, iszogatunk, egyszerre csak keveset, de baromi kitartóan. Ez is csapatjellemző egyébként, és nem csak férfivonalon, van egy-két elég megbízható versenyzőnk a csajok között is, csak fogukra valót kell tölteni a poharakba.

Márti a kerti heverőn, mellette kissé heves vérű hódolója, a csillogó szemű Mázli

Márti a kerti heverőn, mellette kissé heves vérű hódolója, a csillogó szemű Mázli

Naná, hogy van fogu(n)kra való bőven… Jut eszembe, a Szenyőt iszonyatosan bírom, amikor egy kicsit bekapkod – olyan szintű showman lesz belőle, hogy vinnyogva kell rajta röhögni, és zseniálisan improvizál mindennel, ami a keze ügyébe akad: idén a láncos bogrács, és egy pedálos autó a fő kelléke az esti műsornak, nézzétek a galériát, és rájöttök, miről beszélek…

Egy adag a százból - a zseniális, helyben sütött fokhagymás-tejfölös-sajtos lángos isteni volt

Egy adag a százból - a zseniális, helyben sütött fokhagymás-tejfölös-sajtos lángos isteni volt

Közben természetesen teljes gőzzel beindul a legendás konyhaszekció – Banán, Szenyő, Szabó Laci nekiáll lángost sütni, a tésztát már otthon bekeverték, úgy hozták, akárcsak a tejfölt: s már üzembe is áll a Lérinek ajándékba hozott ikeás, négyfachos szószos porcelán ibrik, az egyikbe fokhagyma, a másikba olajba simított fokhagyma, a harmadikba reszelt sajt, a negyedikbe reszelt füstölt sajt kerül… nem is tudom, hogyan lett volna meg a kegyetlenül finom éjszakai lángos nélkül a napi tizenkétezres bevitt kalóriamennyiségem, ami nélkül talán elaludni se tudnék. Így szerencsére sima ügy. És éjfél körül a konyhakommandó a világ legtermészetesebb dolgaként elkezdi gazdagon bepácolni a húsokat a másnap estére tervezett grillezéshez.

Éjfél után járunk: naná, hogy a Konyhakommandó megkezdi a pácolást

Éjfél után járunk: naná, hogy a Konyhakommandó megkezdi a pácolást

Aztán kissé felerősödik a szobában a muzsika, a Rush meg a Kansas után fellép zenés színpadunkon a P. Box meg a Dinamit, megkezdődik a süvöltés és némi tánci, itt, az erdő szélén aztán bátran ki lehet engedni a torkokat, nincs gond, a zöm persze móriczos volt, és a negyven éve kapott muníció, látható-hallható, még mindig tart…

A cigánykerék-verseny egyik ihletett pillanata - az előtérben Szenyő esztétikailag is kifogástalan mozdulata

A cigánykerék-verseny egyik ihletett pillanata - az előtérben Szenyő esztétikailag is kifogástalan mozdulata

Léri és Szenyő cigánykerékversenyt rendez a pázsiton, mit mondjak – ami a Szenyő produkcióját illeti, rég láttam szórakoztatóbbat… Valaki lezuhanyzik a kerti tusolóban, aztán azon kezdünk el röhögni, hogy Mázlinak jól láthatóan komolyabb szándékai vannak Mártit illetően, aki viszont nem ragaszkodna ehhez a kapcsolathoz, és szeretne zavartalanul feküdni a kerti ágyon… az első fecskék szárnyaszegetten ledőlnek ide-oda, lassan a maradék gyerekek is kiesnek a saját szájukon és végre elhúznak aludni – mi még, némileg lecsendesedve dumálunk, a magam részéről már se fröccsöt, se mást nem kérnék, csak szárazon a világot váltanánk, ha szabad, szokás szerint, mert az fontos.

Egy barátra mindig számíthatsz Nagykovácsiban - ha nagy a baj, ő mindig veled lesz

Egy barátra mindig számíthatsz Nagykovácsiban - ha nagy a baj, ő mindig veled lesz

És persze, ha még nem mondtam volna, felidézni az összes sztorit, ami csak életünkben történt, ezredszer is, mert az meg jó. Mint időnként betolni egy hideg lángost, de csak tejföllel, mert a reszelt sajtot a Banán egy órája két gyűrésre betolta arcba: persze szóvá is tesszük, fél perc múlva ebből is csak végtelenített röhögés van, mint kábé mindenből, így négy tájt.

A kemény mag tolja, amíg lehet - negyed öt körül azért mi is elhúzódunk: ha minden igaz, holnap is lesz nap

A kemény mag tolja, amíg lehet - negyed öt körül azért mi is elhúzódunk: ha minden igaz, holnap is lesz nap

Baxxyék a füvön felállított sátorba húzódnak, Szenyőék a saját matracukon dőlnek le, Csabiék a nappaliban, a díványokon: csodák csodája, nahát, erre tényleg nem számítottam, a szobámra senki nem csapott le, negyed ötkor már édesdeden pihenek – ahogyan azt Szilárddal gondosan megbeszéltük előre, holnap nehéz nap lesz, tehát csak finoman szórakozunk… És, mint régről tudjuk: én szavam, én vonom vissza… Ennek fényében ébredünk másnap kilenc tájban… És innen, szombat reggeltől megyünk tovább lankadatlan lendülettel – igyekszem tartani a szerdát, ha ráértek: vége a vakációnak, úgyhogy vissza a rendes kerékvágásba, gyerekek…

(A gyakrabban előforduló becenevek magyarázata: Léri = Király Éva, Szilárd felesége. Szenyő = Szeitl Tamás, Banán = Horváth Csaba, Baxxy = Mucsi Zoltán. A pénteki nap elképesztő képei itt - és egy hetyke kis videó a végére, csak hogy mutassuk a hely speciális szellemiségét…)

 

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (20 lövet, átlagosan: 6.95 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

2 komment

  1. Eni szerint:

    Tényleg csak a “tekintélyek” nőttek, a többi változatlan.

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


− öt = 1

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz