Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


Archive for szeptember, 2012

29 szeptember
6komment

Újvárosi Batman figyeli a rosszakat

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (31 lövet, átlagosan: 6.74 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már harmincötödik kiadásában elárulom, kaliforniai kutatók megállapították, hogy egyetlen sülő hamburgerhús jelentősebben szennyezi a környezetet, mint egy tizennyolc kerekes kamion 230 kilométer lezúzása közben – ha lesz helyünk, egy slukkra átbeszéljük a magyar hamburgerpiac helyzetét is, különös tekintettel a gusztustalanságokra, és persze a jó példákra is… Megyünk tovább: Dániel Péter ügyvéd egy holdvilágos júniusi éjszakán vörös festékkel öntötte le Kerekiben Horthy Miklós mellszobrát – a siófoki bíróság bűnösnek mondta ki rongálás vétségében, viszont a bíró kimondta: tette „erkölcsileg pozitív tartalmú és társadalmilag hasznos figyelemfelhívás volt”. Pár dolgon megakadt azért az agyam – megpróbálom összeszedni ezeket… Amíg csütörtökön a Corsóban békésen kajáltam a barátaimmal, valaki elegánsan kipöccintette a csikket a valahányadik emeletről, szerencsémre pont a motor hátsó ülésére esett, és elég jól láthatóan nem volt hideg a piros vége… itt, a ház mögött a kedvenc diófám egyik szép ágát egy másik elmebeteg törte le tőből, nyilván volt rajta hat zöld dió, ért nyolc forintot, hurrá… továbbá látok bizonyos tendenciákat a rendőrség pénzbeszedési módszereiben, úgy is, mint traffipax – s hogy mindez hogy kapcsolódik össze? Ha láttátok az Összeomlást Michael Douglas-szel, akkor tudjátok – még én sem örülnék, ha lenne egy vágott csövű ismétlőm, mások meg egyenesen bánnák… Ma délelőtt Tabdiba, Varga Zsoltiékhoz hajtatok, a hétvégi ítéletidő belengetése ellenére, sőt, direkt és dacból motorral – egy rosszkedvű kis szüreti nap lesz kedvenc falumban, másnap pedig Zsolti apósa, Misa bácsi születésnapját ünnepeljük egy szegényes ebéddel, ha jól tudom, pár kacsa ennek  visszafogottan örül. Ellentétben velem. Nem szaporítom a szót: lapozzatok, vagy mert lövök. Tovább »»

Hirdetés
26 szeptember
6komment

Könyvszállítmányt viszünk Gyimesfelsőlokra – szabad a beszállás!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 6.71 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

2008, Énlaka, könyvfuvar a No1 ki furgonjával - most nagyobbra lesz szükségünk...

2008, Énlaka, könyvfuvar a No1 ki furgonjával - most nagyobbra lesz szükségünk...

Sietek leszögezni: ez az egész történet nincs, ha nincs a legfontosabb, a kiindulópont, egy valóságos és több ezer kötetes, zömében szépirodalmat és ismeretterjesztő munkákat tartalmazó könyvgyűjtemény, és, ami még fontosabb, a tulajdonosa, egy magát egyelőre megnevezni nem óhajtó (de győzködés/puhítás alatt álló) polgártársunk, aki jótékony célra ajánlotta fel a kincset, ami pillanatnyilag egy pince mélyén, karton- és műanyag ládákban dohosodik. Egyesével-tízesével kiajánlgatni érthetően nem akarta: azt mondta, ha valaki elviszi egészben, és jó helyre kerül, örömmel adja – máskülönben záros határidőn belül, még októberben mennie kell a papírgyárba, zúzdába. Na, ezt azért csak nem hagyhattuk… Az örökmozgó Vachter Jani volt a hír hozója, s amint meghallottam, miről van szó, azt is sejtettem, a szállítást nem bízhatom másra – márpedig ha én megyek, jönnie kell ilyen fuvaroknál állandó kocsikísérőmnek, hivatalos álláspont szerint Dunaújváros egyik első számú közellenségének, egyik első számú barátomnak, a Nyulasinak. Jártunk már néhány hasonló küldetésben az elmúlt évek során, ezért hát azt is sejtettük, merre kell majd indulnunk – annak idején elsősorban a József Attila Könyvtár jóvoltából vihettünk többé-kevésbé rendszeres könyvszállítmányt kedves és gyönyörű falucskánkba, az Erdély szívében megbúvó Énlakára, ahol Bíró Ozsváth felesége, Aranka az önkéntes könyvtáros… Csakhogy amit oda viszünk, az pár száz kötet szokott lenni, nem ám több ezer – ez oda nyilvánvalóan nagyon is sok: állapítottuk meg már az első egyeztető megbeszélésen Zsoltival… Más célpontot kellett tehát kitalálni – és persze minél hamarabb megindítani a szokásos össznépi pénzszerzési akciót is, hogy komótosan, akár ötszáz forintonként összeszedegethessük az üzemanyagra és a furgonra (nagyon úgy néz ki, Kis Tibi pajtásom, a Kis Autókölcsönző tulajdonosának kedvezményes ajánlatát fogadjuk el egy szép nagy dobozosra) való összesen úgy százezer forintot. Jelen állás szerint (és elsősorban tényleg csak azért, mert minél többeknek szeretnénk megadni azt a jó érzést, hogy egy szép ügyet támogathat) beszállhattok még ti, kedves HL-böngészők is – mert ha elérjük a limitet, természetesen lefújjuk a további gyűjtögetést: aki lemarad, kimarad… Lapozzatok, és mindent elárulok. Tovább »»

24 szeptember
1komment

A hazáért előre: rendületlenül!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 6.88 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Három a munkásőr - mellkason a kedves fegyverek (Forrás: www.mult-kor.hu)

Három a munkásőr - mellkason a kedves fegyverek (Forrás: www.mult-kor.hu)

A HL-t szorgalmasan böngésző kedves olvasónak talán már a korábbiakból is kiviláglott némiképpen, hogy teljesen normális, átlagos, könnyen kezelhető, sima kisgyerek voltam – alighanem ennek is köszönhető, hogy teljesen normális, átlagos, könnyen kezelhető, sima felnőtt lett belőlem, már amennyiben felnőttem mondjuk az utóbbi két napban. Emlékszem, azzal azért keltettem némi feltűnést, amikor hatévesen kitaláltam, hogy megtanulom a komplett dunaújvárosi telefonkönyvet Abakusz Bélától Zsynóros Alfrédig – szilárd meggyőződésemmé, szinte rögeszmémmé vált ugyanis, hogy nagyszerű lesz, ha soha többé nem kell felütnöm telefonáláskor. Természetesen rengeteg fontos hívást kellett az idő tájt bonyolítanom, úgyhogy a kívülállók számára különösen értelmes ötletnek tűnhetett a szenvedélyem – tartott is vagy két hétig, addig naponta órákon át magoltam, aztán eljutottam nagyjából Abodyékig (20-47), majd ezt a projektet jegeltem, és áttértem a 36 kötetes Tolnai Világlexikon összes szócikkének átmásolására egy vaskos kockás füzetbe. Arra már nem emlékszem, ezt miért is tartottam nélkülözhetetlennek, de tény, hogy a mai napig megvan valahol – azt hiszem, Aba Sámuellel kezdődött… és Abaújszántóval végződött. Varázsfiókomból ma az 1962-es Munkásőr zsebnaptár akadt a kezembe, amit a Fazekas bácsitól kaptam ajándékba. Csodás ajándék volt: 1971-ben vagy ’72-ben adta nekem, a naptár része tehát, hamar kitapasztaltam, már nem volt teljesen helytálló, ellenben a többi… Fantasztikus információk egész tömkelege található az acélkék, nyomott műbőr borító mögött: a Föld adatai, mértékegységek, a kémiai elemek, a magyar népgazdaság 1962-es adatai mellett a munkásőrfelszerelések kihordási ideje, évfordulók, térképek, kilométertáblázat, KRESZ-táblák és távolságbecslési technikák – és én mindent, betűről betűre kiolvastam, hogy még tovább duzzasszam tudásom csörgedező kis patakjának kristályvizét. És persze ott volt a Napló – amibe, akár A kis mesterdetektív című Delfin-könyv főhőse, Kalle, én is bevéshettem feljegyzéseimet számos fontos dolog örvén. Nos hát – szépen végigszaladunk a Munkásőr zsebnaptáron, megjegyezném még, nem szolgáltam a testületnél, igaz, később néhány évre a Vadliba őrs vezetőjeként a kommunista mozgalom meghatározó láncszeme lettem, de további politikai karrierem sajnos a középiskolában rútul megszakadt… Na, gyerünk… Tovább »»

22 szeptember
10komment

Magyarország létszáma változatlan

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (28 lövet, átlagosan: 6.89 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már harmincnegyedik kiadásában fontos kérdéssel kezdünk: nevezetesen azzal, hogy kimutatták, Hong Kong lakosságának átlag életkora a legmagasabb a világon – dacára, hogy az életkörülmények a legkevésbé sem indokolnák ezt. A kutatók szerint viszont három tényező teszi hosszú életűvé a hongkongiakat, nevezetesen a mah-jong, a munka és a tea. Ezekből kettővel jól állok, van tehát esély – a teára meg majd csak sikerül rászoknom valahogy. Hozzák haza Rózsa Sándor hamvait – ezt javasolta a Csongrád megyei közgyűlés ülésén Toroczkai László, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom vezetője: én úgy gondolom, kár lenne félúton megállni… Végül néhány szóban arról, milyen izgalmas hajtóvadászat során űzte ki Suszter kedvenc gépemből az ördögöt, azaz egy facebook-vírust, amit gondatlanul benyaltam… A múlt héten újra beindult Szemétkommandó továbbra sem pihen: szombaton reggel az acélszobroknál találkozunk, és jó Don Quijote-ként ismét letakarítjuk néhány alkotásról az abszolút kortárs festékfúvók nyomait… Ha Janekéket nem zavarták a frontok, engem se fognak, vasárnap tehát egy kis motor: muszáj lesz tesztelnem a szerdán felszerelt (nekem) új első gumimat, elmegyek hát Dusnokra a Mediterran Pubba bakelit korongokkal lemezjátszózni, és húst sütögetni… Lapozzatok egyet, és kezdjük. Tovább »»

19 szeptember
0komment

Koronglesők két keréken, avagy szárazon megúszni Szlovákiát (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (12 lövet, átlagosan: 6.83 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Barátságos arcot kérek és kapok - a szurikáták közé legszívesebben beköltöztem volna a Babic ranchon...

Barátságos arcot kérek és kapok - a szurikáták közé legszívesebben beköltöztem volna a Babic ranchon...

Süti odalép hozzám a most hétfői hokimeccs harmadik harmada előtti szünetben, és vigyorogva közli, olvasta az első részt, és nagyon érdekli, hogyan folytatódik majd a szlovák sztori… márpedig ha olyasvalaki szeretné megtudni egy történet további kimenetelét, aki maga is főszereplője volt, akkor, higgyétek el, rendes nyomás nehezedik a krónikás vállára… Süti persze csak mókázik – nagyon is jól tudja, mi és hogyan történt vele, a Pavukkal meg velem azon a két nyár végi napon, amikor szép csendesen átgurultunk három motorral Szlovákiába, hogy becsületes (és persze pont ráérős) hokiszurkolóként megnézzük, hogyan is áll a szezonkezdés előtt kedvenc csapatunk, a DAB.Docler felkészülése… A csapat, Stephan Lundh mester (és persze Szilassy Zoli, másik kiváló, sikerkovács trénerünk – ezt talán az első részben nem emeltem ki megfelelően, de csupán legendás feledékenységem miatt) kedden Pöstyénben, szerdán pedig Nyitrán korcsolyázott jégre, s az első estén nagyszerűen helytállt, csupán másodpercek hiányoztak ahhoz, hogy egy újabb győzelmet könyvelhessünk el Szlovákiában… de így sem voltunk, nem lehettünk elégedetlenek… A mérkőzés után aztán átmotoroztunk Topolcsányba, ahol nekünk is helyt kellett állnunk a helyi becsületsüllyesztőben – enni ugyan már nem kaptunk sehol, cserébe begörgettünk párat a kitűnő helyi folyékony kenyérből, illetve Süti elrágcsált pár magával hozott furnérlapot, amiről kissé fogyatkozó meggyőződéssel állította, hogy ehető. Miután pedig a Pavuk kijelentette, hogy másnap olyan helyen fogunk reggelizni, ahol oroszlánok laknak, egyértelműen megállapítottam, hogy vagy túl sok Lázár Ervin-mesét olvasott, vagy beszívott, s úgy voltam vele, bármelyik is az igaz, jobb, ha felmegyünk a Hotel (khm…, na jó, kilenc euróért ne krahácsoljunk…) Dobys-ban foglalt háromágyas szobánkba. Némi zuhanyzás után kíméletlen nagyot aludtunk, valamennyit még szegény Pavuk is, akinek egyébként kegyetlenül fájt a lába, amit odaszorított egy járdaszegélyhez délután… Fél nyolc előtt már mind felkeltünk: és aztán… Tovább »»

17 szeptember
0komment

Koronglesők két keréken, avagy szárazon megúszni Szlovákiát (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (14 lövet, átlagosan: 6.36 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Rétest szerintem nem esznek, mert fittek - de a pályán is nagyon egyszerre lépnek: két kiváló edzőnk, Stephan Lundh és Szilassy Zoltán munkasétája a nyitrai csodaparkban

Rétest szerintem nem esznek, mert fittek - de a pályán is nagyon egyszerre lépnek: két kiváló edzőnk, Stephan Lundh és Szilassy Zoltán munkasétája a nyitrai csodaparkban

Azért az ősznek is vannak jó tulajdonságai… például… izé… mi is volt… na, ne már… ja, igen, eszembe jutott: indul a hokiszezon, heti néhány meccs, itthon, idegenben, parádé, szikrázó, férfias küzdelem, sebesség, erő, izgalom, összetartozás, buli, haverok, forralt bor… E pillanatban túl vagyunk immár négy mérkőzésen, és elismert szakemberként azt kell mondanom, az idén nagyon is rendben van a Dunaújvárosi Acélbikák alakulata – némiképp talán alátámasztja ezt a vélekedésemet, hogy mind a négyet elég simán nyertük meg, és akkor gyorsan mondom, persze, hosszú még a szezon, blablabla… de a mutatott játék képe, gyerekek, az nagyon-nagyon kellemes… Nem véletlen, hogy hasítunk: remek játékosaink mellett sorainkban tudhatjuk az egyik legkomolyabb jégkorong-szakembert, aki valaha Magyarországra tette a lábát – Stephan Lundh mester, a baráti Svédországból, aki nemes egyszerűséggel csodát tett-tesz a csapattal… Vasárnap tanúk füle hallatára tettem is egy elég komoly fogadalmat… de bocsánat, nem is erről akarok most beszélni… Sokkal inkább arról, hogy még a szezon kezdete előtt, szűk két hete a Pavuk (természetesen Attila, az idősb, azaz kedvenc csatárom atyja és, ő néha azt képzeli, edzője, pszichológusa, s a többi…) egy napfényes délután, jelesül augusztus utolsó napján, pénteken felhívott, és megkérdezte, nincs-e kedvem kedden kimotorozni Szlovákiába, megnézni a DAB.Docler felkészülési meccsét Pöstyénben. Egy köpésnyire, Topolcsányban megalszunk, másnap megnézzük a másik edzőmérkőzést Nyitrán, utána tűz haza… Nos, ahogy már megszokhattátok… először meg kellett beszélnem a főnökömmel a dolgot. Azt kell mondjam, viszonylag könnyen ráállt, bár kiadta, mit kell előre megcsinálnom, meg a költségek miatt morgolódott egy kicsit, de észérvekkel meggyőztem: a múltkor valahol sikerült megspórolnom néhány eurót, azt vittem magammal, az össztáv meg (ez az üzemanyag szempontjából lényeges) nem ígérkezett olyan veszélyesnek, maximum ötszáz mindennel… Kérdeztem a Pavukot, ki jön még, mire azt mondta, a Süti, jó, rendben – hát így, hármasban szövetkeztünk össze, hogy megnézzük, hogyan is muzsikálnak a srácok, plusz motorozzunk egy jót, netán este majd igyunk pár rissz-rossz szlovák sört valahol… Hát így indult a túra: hogy hogyan folytatódott, azt elmesélem részletesen, lapozásra már indulunk is a Shell-kútról… Tovább »»

15 szeptember
15komment

Gyurcsány, a Prezidento Hungry

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (29 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már harmincharmadik kiadásában engedelmetekkel bemutatok nektek egy José Mujica nevű úriembert egyenesen Uruguayból. Hogy nem ismeritek? Hát akkor ezen változtassunk – szerintem érdemes: a 77 éves José “el Pepe” Mujica ugyanis Uruguay elnöke, aki nem csak hogy nem költözött be az elnöki palotába, de egyenesen azt találta mondani, engedjék be oda a montevideói hajléktalanokat, ha ítéletidő esetén megtelne a szálló… Hm… hát így is lehet, tudom, hogy hihetetlen, de akkor is. Ha már elnökökről esett szó, menjünk tovább ezen a nyomon – csak hajszálnyival viccesebb időkben roppant szívesen kacarásznék Gyurcsány prezidentó Kossuth téri éhségsztrájkján, de igazából tényleg nincs hozzá kedvem: beszéljünk inkább a magyar úgynevezett politikai úgynevezett elit sehogy nem nevezett hitelességéről – ja, azért az elsőre tetszett, hogy Gyurcsányék éhségsztrájkolós sátorrendszerének egyik darabja konyhasátor… de aztán megtudtam, üres teát azért szab. Indoklás nélkül leváltották Dunaújváros rendőrkapitányát, Budavári Árpádot – alig pár hónapja, más műfajban, de lényegében ugyanez történt Varga Ernő korábbi tűzoltóparancsnokkal, akit a helyi katasztrófavédelem éléről távolítottak el alig néhány hónap (s, mifelénk persze mellékesen, a szakmában hibátlanul eltöltött alig pár évtized) után… Ezen a hétvégén helyben topogást “terveztem”, sok munkával – utóbbiban erősen reménykedem, és egy kicsit azért abban is, hogy a sors majd csak kanyarít valami kis programot… ez munkaügy is, kérem szépen, ha nem történik velem semmi, miből lesznek a további dolgozatok, ugye… Gyertek, kezdjünk is… Tovább »»

12 szeptember
7komment

Közel a Wild West – amikor belovagoltunk Henryx Citybe…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Móni és Kész Laci részben beöltözve Hendryx City múzeumában

Móni és Kész Laci részben beöltözve Hendryx City múzeumában

Ahogy ez mifelénk lenni szokott: valaki kitalál valamit, bedobja a közösbe, aztán, általában némi siránkozást követően, de nagyobb hezitálás nélkül elkövetjük – a legjobb esély persze akkor kínálkozik a sikeres végrehajtásra, ha motoron kell elgurulni valahová. Minél messzebb, annál jobb; minél kevesebb esély van a megvalósításra, annál nagyobb a kedv; minél ésszerűtlenebb, annál többször jut eszünkbe, s a végén egyszer csak kifundáljuk a megfelelő megoldást, és eljön a nap, amikor már csak indulni kell… Így kísértem el például tavasszal a Kész Lacit kávézni Mostarba; a “Lehetetlen” feliratú kis ládából húztuk ki a nyár végi Balkán-túra csodásnak bizonyult zsákbamacskáját; és lassacskán, ha a benzinárak és a megkereshető pénzek közti olló ilyen rohamtempóban nyílik, ugyanebbe a kategóriába fog tartozni egy rácalmási vagy nagykarácsonyi kiruccanás is – mindegy, ahogyan már ígértük, mi valószínűleg akkor is motoron leszünk, ha már csak a tologatásra futja… Néhány hete azért az előzőeknél jóval visszafogottabb álom körvonalazódott a dusnoki Mediterran Pub tulajdonos-ötletgazdája, jó barátunk, Medi fejében – ő Császárra szeretett volna eljutni, ahol, a kistelepülés határában  néhány éve egy egészen elképesztő vadnyugati város, Henryx City épül-szépül, hétről hétre. Három-négyszáz kilométer össztáv – az ilyesmi nem igényel túl hosszú előszervezést és meditációt, csak a napot kellett kitalálnunk: és persze szólni a Kész Lacinak, aki, ha épp nem dolgozik, Alaszka és Dél-Afrika között bárhol megtalálható, kivéve itthon, ebben a szezonban szerintem ment nagyjából nyolcvanezer kilométert, de az is könnyen meglehet, hogy százat… Konkrét célja, ha jól emlékszem, kétszer volt: egyszer be kellett hoznia a barackot a telkükről, egyszer meg a postára kellett elugrania tévéújságért az anyukájának – a többi tényleges értelem nélküli út volt, vagyis az igazi, pontosan az, ami kell. Az önmagáért való, kerouac-i, easy rider-i értelemben vett út, az úton levés, a motorozás elemi öröméért. Laci ráért , és szívesen jött, ráadásul nyáron már járt is a helyszínen: kialakult hát a csapat – legalábbis kormányszinten. Mert mi egy-egy utast is vittünk – Medi szólóban jött, mert rakenroll. Hogy nálunk kik ültek hátul – naná, hogy ez a legérdekesebb… hiszitek… elárulom, de sok minden más is jön a hajtás után… Tovább »»

10 szeptember
2komment

Otthontól hazáig – egy szombat esténk a tűz körül (III.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (18 lövet, átlagosan: 6.89 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Olió és a hétmérföldes csizmám...

Olió és a hétmérföldes csizmám...

Bármilyen meglepő is, még nekem is vannak barátaim, igen, akadnak olyanok, akik elviselnek valahogy, kibírják számos rigolyáimat, elviselik összeférhetetlenségemet, folyamatos kötözködésemet, képesek kezelni a belőlem időnként kitörő agresszív állatot – lefogni, amikor ittasan verekedni, törni-zúzni kezdek, és… de inkább nem is mesélem tovább, nem szeretném reszkírozni, hogy a magyar hatóságok betiltsák miattam az internetet… Tudom, kicsit régen találkoztunk itt, történelmileg így alakult, a lényeg viszont, hogy – mint ahogy arról dolgozatom első részében beszámoltam – ezekkel az ütésálló, gyerekkori barátaimmal, Szilárddal, Baxxyval, Banánnal, Szenyővel, Szabó Lacival (és még többekkel, na és természetesen a kapcsolódó nejekkel, társakkal, gyerekekkel, lassan unokákkal…) évente találkozunk legalább egy hétvége erejéig, de van, hogy hosszabb időre: sokáig egy Duna-parti kempingbe jártunk, aztán a hely sajnos túlságosan is megkopott, úgyhogy tavalyelőtt fogtuk magunkat, és kiugrottunk Erdélybe, egy csodás hétre; tavaly már Nagykovácsi, Szilárdék háza volt a helyszín (akkor csak sikerült addig kavarni a kártyákat, hogy ne lehessek ott), s az idén ismételtünk: újra Szabóék vállalták a házigazdaságot. Pénteken este tehát kerti partyval nyitottuk meg a három napos ünnepségsorozatot – egy pompás leves és némi lángos volt a menü; majd másnap, szombaton én elkísértem Sziszit dolgozni a lottóshow-ba, a többiek pedig Nagykovácsi nevezetességeivel ismerkedtek, azaz emberpróbáló expedíció keretében derítették fel a főhadiszállástól mintegy háromszáz méter távolságra üzemelő, Muflonitató elnevezésű, egyedülálló hangulatú, zseniális kiskocsmát. Estére értünk haza – mi magunkkal vittük szintén nem a héten megismert kiváló barátunkat, Popót, és kiderült, estére becsatlakozik mogorva társaságunkba Dóri, Szilárd huszonéves lánya, akit persze egyperces korától ismerünk és szeretünk… Megérkeztünk, és persze nálunk volt az útközben beszerzett nagyon fontos sütőpor, ami, kiderült, a csokis muffinokhoz kellett: nehogy ám véletlenül éhen maradjunk. A szegényes esti menüért: lapozz! Tovább »»

08 szeptember
7komment

Laci bácsi csodálatos mosolya

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (19 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már harminckettedik kiadásában megemlítem, hogy a világméretű piactérnek, az ebay-nek is odavágunk: a hatóságok, nyilván  közkívánatra végre keretek közé szorítják a vásárlásokat – a negyvenöt eurós értéket meghaladó, az EU-n kívülről érkező küldemények után adót és vámot kell fizetni, és az ajándékozás ténye sem ad mentességet ez alól. Azután egy peches jósnő lép fel szombati színpadunkon, akitől adóellenőrök kértek jövendőmondást, ő pedig először 25 ezer helyett ötezer forintért mondott pár homályos általánosságot, aztán megígérte, hogy további negyvenezerért majd mindent elmond nekik… Nem hogy számlát nem adott, de kiderült, még adószáma sem volt – több százezres bírságra számíthat. Erről viszont eszembe jutott Varró Tomi, kiváló barátom nagypapája, aki a családi legendárium szerint jó néhány éve kiadott egy helyiséget egy több nyugat-európai országból sorra kiutasított, hazafelé menekültében pár hónapra Dunaföldváron megpihent jövendőmondónak, aztán… Végül pár tétova szó arról, hogy Laci bácsit, akiről (a mindig mosolygós néni társaságában) korábban már írtam, és akkor azt hittem, soha nem mosolyog, mosolyogni láttam – fantasztikus pillanat volt… Szombaton dolgozom egy kevéskét, majd jól megérdemelt Piac téri ebédem után Dunavarsányba látogatok, ahol megnézem Orsit, aki főz és mesél – vasárnap pedig a Körtéékkel megyünk egy röpke Ausztriát, kanyargunk egy nagyot az 56-os úton, s egy pompás, délutáni ebéd is vár ránk hazafelé, itthon meg egy izgalmas hokimeccs, amire pont hazaérek. Hmmm… de jó kis hétvége lesz… Most, ha gondoljátok, hát menjünk… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz