Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


Archive for augusztus, 2012

31 augusztus
2komment

A Mező Imre utcai kőtáblák – dokumentum 1973-ból (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

A lépcsőházunk előtt a tesómmal, Petikével - úgy 1970 táján...

A lépcsőházunk előtt a tesómmal, Petikével - úgy 1970 táján...

Egek: kis híján negyven éve történt – 1973-at írtunk. Rendszerint egész nap tankosat játszottunk a Prérin, ahol talajminták vételéhez fúrtak úgy egy méter mély, épp gyerek-átmérőjű gödröket – boldogan bújtunk beléjük, egy mosógépes doboz darabja volt a tank felső csapóajtaja, amit Janek, vagy, rosszabb esetben Grigorij megemelt, és kisüvöltött valami irtózatos parancsot. A négy páncélos és a kutya című örökbecsű sorozat elég muníciót adott, hogy mindig tudjuk, mikor mit kell mondani és tenni harci helyzetekben… Ja, és fogalmunk sem volt róla, hogy viszonylag hamarosan véget ér az aranykor, hogy tízemeletesek egész hadával építik be a Prérit, amivel eltűnik a focipályánk, el a salakos kis ösvény végén lévő, rettegett Halálkanyar, és persze az egész ösvény is, a parkkal, a bokorral, ami alá elástuk azt a sárga szardíniásdobozt, amibe a jövőnek szánt üzenetünket rejtettük annak végletekig kidolgozott részleteivel, hogy hogyan megyünk 1983-ban, 18 éves korunkban Lengyelországba kis Polskikkal, MZ-kkel és egyéb álomjárművekkel, a Csuhaj Tibivel, a Fazekas meg a Kovács Zsoltival… Elképzelni se tudtuk volna, hogy egyik napról a másikra sehol se lesz a játszótér, a padok és a poroló, amire a Bofakocsu cirkusz ponyváját feszítettük, miután kétszer egymás után elolvastam a Keménykalap és krumpliorr-t. Szóval elszántan folytak a tankcsaták a Prérin – de voltak komolyabb hadműveletek is: állandó háborúban álltunk a Korányi utcai, Liszt Ferenc kerti, Tanács utcai, de időnként még a Gagarin téri szabadcsapatokkal is. Néhol területi vitákat kellett lerendeznünk (ilyen volt a mintegy öt méter hosszúságú, harminc fokos lejtésű “szánkópálya” ügye), más népekkel atavisztikus eredetű, ok nélküli perpatvaraink voltak. Pont mint az életben. Sok mindenkitől féltünk – tőlünk sajna még szinte senki: nyolc-tízévesek voltunk, a kisebbek, ha nem voltak túl szemtelenek, nagyjából védettséget élveztek, a folyton verekedős nagyok mitikus magasságokban lebegtek. Össze kellett fognunk, ez létkérdés volt: mi négyen, a Csuhaj-Fazekas-Kovács trióval alkottuk a Mező Imre utcai srácok csapatát. Tudtam, hogy törvények nélkül ilyen gárda nem létezhet – megcsináltam hát a tíz kártyából álló rendszert. Az első négyet itt szemlézhettétek – most a második hat tábla következik, ha lapoztok egyet… Tovább »»

Hirdetés
29 augusztus
7komment

A Mező Imre utcai kőtáblák – dokumentum 1973-ból (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Szigorú, kritikai jellegű tekintet a hatvanas évek végéről - Andriska sodródik a bandák irányába

Szigorú, kritikai jellegű tekintet a hatvanas évek végéről – Andriska sodródik a bandák irányába

Jöjjön hát valami habkönnyű, nyár végi nosztalgiás cucc – öt részen vagyunk túl a Balkánból, nem volt épp egyszerű történet, készülőben két folytatás Nagykovácsiból, ahol, Szilárdéknál a barátaimmal lógtunk három napot, továbbá ugyanezen program keretében bejutottam a szombati lottóshow-ba, ahol elképesztő dolgokra/emberekre bukkantam, megtudtam például, hogyan lesz valakiből lottósorsoló-gépek bérbeadója, szerelője, feltalálója, ilyesmi, készült háromszáz kép… No, de erről majd később, mondjuk talán hétfőn… meglátjuk. Most viszont, a kettő között az a javaslatom, surranjunk vissza szűk negyven évet az időben, 1973 tájékára, amikor is a Mező Imre utca (ma Széchenyi park, a C-szárny mögötti három négyemeletes, kísérleti panelház) csapatában lévő srácok, azaz mi, a Csuhaj Tibivel, Fazekas Zsoltival, Kovács Zsoltival, jelentős háborúskodásban álltunk a Korányi Sándor utcaiakkal, a Didéékkel, Gubáékkal, és egy csomó más gyerekkel… A harcokat, mint rendesen, elsősorban területi viták robbantották ki, mindenek felett az úgynevezett szánkódomb tulajdonjogáért csaptunk össze rendszeresen. Rettegtünk továbbá a szintén szomszédos Tanács utca egy igen kétes (vagy inkább egyes) hírű családjának két nagyobb fiúgyermekétől, Sanyitól és Lacitól  (a harmadik, Gabika szerencsére még olyan kicsi volt, hogy azt mi vertük), és persze folyamatosan menekülnünk kellett a mi utcánkban élő nagyoktól is, akik rendszeresen elkaptak és vagy csak simán, rutinból megvertek, vagy, ha épp semmi sürgős dolguk nem volt, meg is kínoztak kissé a pincében… Nem volt egyszerű élet, higgyétek el. Az ember egymagában talán túl se élte volna – szerintem igenis szükségszerű volt, hogy összefogjunk. A Mező Imre utcai srácok – csak így, egyszerűen, ezek voltunk mi négyen: még ma is libabőrös lesz a karom, ha rágondolok, mi mindenen mentünk át… csináltunk pinceklubot, megalakítottuk a Bofakocsu cirkuszt, fociztunk, késeztünk, négy páncélost játszottunk, hunyóztunk a prérin, ami közben én egyszer reggel tíztől kora estig elbújtam a susnyásban, mint kiderült, már a rendőrök kerestek… mindegy… A lényeg, hogy gondosan őrzök tíz kis kartonpapírt – mint Mózes kőtáblái… na jó, belátom, ez talán egy kicsit erős: mindenesetre az utca törvénye következik 1973-ból, a saját megfogalmazásunkban. Nyolcéves voltam, én írtam és rajzoltam, már rutinos szerzőként, túl A sámánok eredetén – nosza, fussunk át rajta együtt… Hajtás után az első rész. Tovább »»

27 augusztus
3komment

Az utolsó nagy kalandot keresed? Motorozz éjszaka Romániában! (V.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 6.86 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Így kellett ki-beállni hétfő esti szállásunkra - de mit bántuk mi, amikor kényelmes volt a szoba, hideg a sör, forró a mics...

Így kellett ki-beállni hétfő esti szállásunkra – de mit bántuk mi, amikor kényelmes volt a szoba, hideg a sör, forró a mics…

Vannak, akik könnypárás szemmel mondogatják, nincs már igazi, klasszikus kaland széles e világban – az afrikai szavannákon Happy Meal-t nyammognak a lusta oroszlánok; az Északi-sarkot kis szerencsével és nagy pénzért megjárhatja bárki; a Mount Everesten egy hétvégén többen vannak, mint a Városligetben; az óceán egy gyerekfürdetőkádban is átlavírozható, ha el nem üt valami részeges komphajó-kapitány. Én mégis azt mondom a kalandvadászoknak: fel a fejjel, testvérek! A nagy kaland itt van, egészen közel, ahol talán senki nem is számít rá – csak pattanj motorra, szaladj le Ártándig, várd meg, míg jól besötétedik, aztán irány az egyenes. Nem találhatsz kivetnivalót a mutatványban – mire megérkezel, garantáltan árusíthatod az adrenalint: a román közlekedés (dacára, hogy a mai helyzet sehol sincs már a hetvenes évek végi, nyolcvanas évek eleji, tényleg katasztrofális állapotokhoz képest) azért még ma sem az a svájci/holland mintájú tötyörgés. Tapasztalatból beszélek – lassan két hete már, hogy Kész Laci és Vasi társaságában három motorral kicsit bebarangoltuk a Balkánt, s 2700 kilométert hagytunk magunk mögött, minderre négy napot szántunk: szerintünk nagyszerű menet volt, bár mindenkinek meghagyjuk a szabad véleményalkotás jogát az utazási módszereinkről. Első nap Mostar mellé sikerült lejutnunk, majd, Dubrovnik röpke érintésével a második napon becsusszantunk a csodás Montenegróba is – estére pedig már Szerbiába értünk, ahol Zoki barátunknál töltöttük az éjszakát, a Cacak nevű szerb városban, egy csodás házban. Hétfőn aztán búcsút intettünk Zokinak, és tovább indultunk keletnek – aznap estére a Fogarasi-havasok elé akartunk elérni. A minap ott hagytuk abba, hogy Turnu Severinnél, a nagy duzzasztó gátján átkelve, beléptünk Romániába, s a határ után elmulasztottunk tankolni – pedig vagy két-három kút is volt. Úgy tűnt, hogy hibáztunk – hogy mi volt a galiba tárgya, azt hajtás után kifecsegem. Tovább »»

25 augusztus
2komment

Pénzt, életet és turistát…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (23 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már harmincadik kiadásában először egy korántsem vicces, de azt hiszem, mindenképpen sokakat érdeklő, rendkívül kényes témáról, az eutanáziáról gondolkodunk hangosan – elhunyt ugyanis az az 58 éves brit férfi, Tony Nicklinson, aki hét éven át küzdött a saját haláláért… Szót ejtünk azután arról is, hogy két és fél millióra bírságolta a Köztársasági Elnöki Hivatalt a Közbeszerzési Döntőbizottság – hogy miért, azt majd elmondom odébb, és szép halkan szeretném megkérdezni magamtól, vajon ilyen esetekben ki is fizeti ki ezt a számlát… Is. Végül nagy erőkkel igyekszem elhinni, hogy a dunaújvárosi belváros rendezési tervei – ha jól emlékszem, úgy huszadik ízben, csak az én életemben – kivételesen nem azért készültek, mint a korábbiak: nevezetesen hogy ki lehessen fizetni értük kisebb-nagyobb (de inkább nagyobb) összegeket, aztán irány a süllyesztő… Most mindenesetre hatalmas a fogadkozás, a határidő pedig, őszinte meglepetésemre, 2014… arra már nem emlékszem, mi, de valami fontos be van írva nekem arra az évre… majd utánanézek… Annyi bizonyos, hogy a hétvégém az évi rendes gyerekkori-baráti konferenciánkon telik, ami ezúttal rendkívüli kihelyezett ülést tart Nagykovácsiban, a Szabó-rezidencián: péntektől hétfőig egészen biztosan itt hempergek – minden kétséget kizáróan sütünk-főzünk-röhögünk, és szerintem ismét több közös nyilatkozatban rögzítjük, milyen jó nekünk, hogy vagyunk egymásnak… És persze tényleg az… Jöjjön hát nektek is egy kulturált és magas színvonalú hétvége, benne a Classic – utóbbi szokás szerint csak a hajtás után… Tovább »»

21 augusztus
4komment

Búcsú Zokitól és Szerbiától: Turnu Severinnél átlépjük a vén Dunát (IV.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Kiscica egy szerb benzinkúton - valamiért nagyon le akart ugrani öt méter magasból, de sikerült meggyőznünk, hogy ne

Kiscica egy szerb benzinkúton – valamiért nagyon le akart ugrani öt méter magasból, de sikerült meggyőznünk, hogy ne

Balkán-túrára indultunk hárman, három motorral, immár több mint egy hete – Kész és Vasánszki Lacival négy nap alatt 2700 kilométert gyűrtünk magunk alá, hazudnék, ha azt mondanám, hogy pihentető, laza kis menet volt. Merthogy elég sokat ültünk motoron: bő tíz óra után első nap Mostar mellett, Blagajban, a kempingben ért minket az este; a második nap délutánján egy laza mozdulattal Montenegrót is becsatoltuk az útitervbe, estére pedig, egy fantasztikus nap végén elértünk Szerbiába, konkrétan Cacak városába, ahol találkoztunk Zorannal/Zokival, az ötvennyolc éves életművésszel, akit az interneten, egy speciálisan motoros kóborlók számára fenntartott honlapon sikerült megismernem – a virtuális barátkozás után aztán vasárnap, éjfél előtt valamicskével személyesen is kezet szoríthattunk. Az előző részben azzal búcsúztam, ma megmondom, miért az egyik legelképesztőbb ház a Zokié azok közül, amiket valaha láttam: nos, ezt már akkor sejtettem, amikor a tiszteletet parancsoló méretű és stílusú kovácsoltvas kerítést és kaput megpillantottam – aztán öt perc múlva beléptünk a kastélyszerű, hatalmas, több száz négyzetméter alapterületű ház gumilapokkal padlózott, különféle relikviáktól hemzsegő szuterénjába, amelyben példának okáért egy nyolcvanas évekből származó, piros, szemmel láthatóan amerikai kiadású Mercedes kabrió porosodott az egyik sarokban, elszórva egy jet-ski, kisebb-nagyobb motorok, szerszámok, alkatrészek – a magunkfajtának valóságos szentélybe toppantunk… De túl fáradtak voltunk az alaposabb nézelődéshez – beléptünk hát az előtérbe, ahol egy jókora marhabőr és vagy ötven pár cipő kapott helyet, s ahonnan széles lépcsősor vezetett a nappaliba. Lekapkodtuk a lábbeliket, és házigazdánkat követve felmentünk mi is. Gyertek ti is – pont egy lapozásba kerül. Tovább »»

20 augusztus
11komment

Átdörgölünk Montenegrón, át Szerbián, és találkozunk Zokival… (III.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (20 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Csodás montenegrói utakon szeltük át az országot - elöl a Kész Laci, aztán én, végül a Vasi...

Csodás montenegrói utakon szeltük át az országot - elöl a Kész Laci, aztán én, végül a Vasi...

Pontban egy hete még javában a Balkánon motoroztunk: ha jól számolok, hétfőn délelőtt már elköszöntünk Zokitól, még valahol Kelet-Szerbia szeles, tágas síkságain pörköltünk éppen. Mint arról már kis sorozatom első és második darabjából értesülhettetek, hárman voltunk, a Kész Laci, a Vasi, azaz Vasánszki Laci, és én, három Hondával: mi a Vasival egy-egy Gold Winggel, Lacus a Pan-European-nel. Méretes kis kirándulást álmodtunk, összesen öt országot érintve (szerencsére hat lett): naponta átlagosan 600-650 kilométer várt ránk, hiszen a 2500 kilométeres túrát (amiből végül 2700 lett) négy napba sűrítettük. Ez persze – szokás szerint – azt jelentette, hogy finoman fogalmazva sem volt túlságosan sok időnk a szokásos turista életvitelre: azaz nem tudtunk túl hosszú időt tölteni az utunkba eső látványosságok és szépségek teljes körű elemzésével. Mondhatom úgy is: a csodás Mostart leszámítva lényegében semmit nem láttunk a szokásos kötelező gyakorlatokból. Lehet, sokaknak szánalmas vagy sekélyes ez a fajta megközelítés – sajnáljuk, de  mi már évek óta utazunk-motorozunk elsősorban magáért az útért-motorozásért: ha egyszer részese voltál hasonlónak, rájössz, miért is erősen védhető megoldás. Szent igaz, ezt az utat két hét alatt is igen szépen végig lehetne járni: de mi jobban szeretünk napi nyolc-tíz-tizenöt órát motoron ülni és újabb és újabb kanyarokba feledkezni – súlyos függőséget okozó, drága, de máskülönben ártalmatlan drog a motoros kanyarvadászat. Mellesleg azért is kell annyit ülnünk naponta, mert nem sztrádázunk, és csak minimális távot teszünk meg nagyobb utakon: inkább a kacskaringós hegyi menetekért bolondulunk, ezeken viszont hetven-nyolcvanas átlagnál erősebbet menni szinte lehetetlen. A második részben, ha még emlékeztek, épp egy kis hegyi utacska szélére húzódva csócsáltuk az otthonról hozott fasírtot és pogácsát, és a kis ösvény minden csodálatossága mellett is azon tűnődtünk, vajon milyen hosszan kell rajta evickélnünk tízzel-harminccal. A többit hajtás után elmesélem. Tovább »»

18 augusztus
14komment

A nap, amikor majdnem eltűntem kicsit

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (28 lövet, átlagosan: 6.96 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már huszonkilencedik kiadásában elgondolkodunk kissé, milyen is lesz az, ha az IKEA beindítja olcsó szállodaláncát… elmondom egyebek mellett, miért is jó motorral kempingbe menni és alkudozni – nem csak a kedvező ár miatt, előre elárulom. Ismét emelkedett a benzin ára: erről meg az jutott eszembe, hogy én mindig azt hittem, csak városi legenda az, hogy a magyar benzinnél minden más országban jobb az anyag – de az elmúlt napokban immár sokadszor láttam elképedve, sajnos ez is súlyosan igaz: előállok a bizonyítékokkal is. Végül pedig pár sor arról, hogy hajszál híján áthelyeztem székhelyemet a baráti Tirol visszataszító vidékére: kis híján a képzettségemnek megfelelő helyre kerültem egy váratlan felkérésnek köszönhetően – konkrétan mosogató lettem volna egy síszállodában, szerintem nem kicsit szomorú, hogy egy óra alatt simán sikerült döntenem, ma már indultam volna új szolgálati helyemre, de aztán egy helyi erő beelőzött… Mindegy, nézelődöm tovább. Így viszont megyek Dusnokra, Medihez, ahol egy hosszú hétvégén feledjük a megrázkódtatásokat, vasárnap átzúzok Varga Zsoltiékhoz, mert Bócsán kacsa- és libafesztivál tartatik, azt ki nem hagynám semmiért, 21-én pedig egyik nagy kedvencem, a legendás Toto nyom egy bulit Bodapesten, takarékosságból nem veszek jegyet, csak odamegyek, és megnézem, van-e valami rászoruló jegyüzér a koncert előtt, aki az első szám után hajlandó némi diszkontot adni a feléből. 24-én pedig több napos összetartás az összes gyerekkori barátommal Nagykovácsiban, a Szilárdéknál – hm… még belegondolni is jó, micsoda kalandok leselkednek rám… Ha valamivel sikerült felcsigáznom az érdeklődést, ne habozzatok: nyitva a lehetőség, csak lapozni kell… Tovább »»

15 augusztus
5komment

Balkán-turné – csodás második napunk eleje: kihagyjuk Dubrovnikot (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 6.76 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Bárhol előfordulhat, hogy egy hattól ötszázig terjedő létszámú hegyimarha-csorda áll keresztben az úton, és bámul... Ilyenkor szoktam elgondolkodni, jó-e a piros motor...

Bárhol előfordulhat, hogy egy hattól ötszázig terjedő létszámú hegyimarha-csorda áll keresztben az úton, és bámul... Ilyenkor szoktam elgondolkodni, jó-e a piros motor...

Figyelem, rendkívüli közlemény: A HL igazgatósága és marketingosztálya nevében illő tisztelettel kérek elnézést olvasóinktól magáról megfeledkezett beosztottunk dezinformációi miatt: rabszolgánk, feltehetően pillanatnyi elmezavarában vagy felfuvalkodottságában a Balkán-túráról írott beszámolója első részében azt írta, pénteken folytatja dolgozatát – nos, frissessége miatt is méltán népszerű lapunk természetesen nem engedhet meg magának ilyesfajta lazaságot, ezért a második részt az alábbiakban már olvashatjátok is. Kollégánk mentségére csupán azt tudjuk felhozni, hogy alighanem a nála szokásos, az orvosi szakirodalomban csak utazási láznak nevezett súlyos elváltozás zavarhatta meg elméjét: a megírás pillanatában, mint kiderült, Szerbiában tartózkodott, egész napos motorozás után/előtt állt, még egyszer elnézést…

Nos, e kis lefokozás után mindenkivel tudatom, hogy hazaérkeztünk, szerencsésen – ahogy jósoltam, hatott a két biciklis punk-túrázó kiemelt rockvillája, amivel búcsúzásunk után illették kis kompániánkat. Még itthon, a kisapostagi benzinkútnál találkoztunk a szomorúnak épp nem mondható srácokkal, aztán triónk – Kész Laci és Vasi társaságában motoroztunk – megindult délnek. Úgy álmodtuk, hogy négy nap alatt 2500 kilométert motorozunk, Boszniát, Horvátországot, Szerbiát és Romániát terveztük érinteni, aztán, jó szerencsénknek köszönhetően Montenegro is képbe került. Az össztáv persze hosszabb távú utazóknak talán nem tűnik egetrengetőnek – ám hozzá kell fűznöm, hogy jóformán egy métert se mentünk autópályán, lehetőség szerint kerültük még a nagyobb utakat is, ez (no meg az, hogy nem szeretünk fizetni a rendőrségnek: szerencsére nem is tettük) aztán az átlagsebességünket is meghatározta. Napi 10-17 órát töltöttünk a nyeregben, ami azért nem kevés… No de félre a szenvelgéssel – jöjjenek a tények: mint az előző rész végén írtam, Mostar után elindultunk a tízegynéhány kilométerre fekvő Blagaj városkába, ahol elvileg volt egy foglalásunk a kempingbe… De hogy melyikbe – nos, ez derül ki hajtás után. Tovább »»

13 augusztus
10komment

Békés bikerek betámadják a boldog Balkánt – Bosznia (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (24 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Ezt például nyugodtan eladhatnám képeslapnak - a híres mostari Öreg-híd egy kicsit távolabbról: tényleg fantasztikus látvány

Ezt például nyugodtan eladhatnám képeslapnak – a híres mostari Öreg-híd egy kicsit távolabbról: tényleg fantasztikus látvány

Éjjel két óra van, tudnék már aludni, tizennégy óra motorozás van minden tagomban, nem panaszképpen mondom, csak dicsekszem: de első a kötelesség, aztán a munka, végül a pihenés… nos, akkor ez úton köszöntök mindenkit innen, a kies Szerbiából, tolmácsolva Kész Laci és Vasi üdvözletét is, mindenki jól van, szerintem nagyon is. Cacakban vagyunk, egy egészen fantasztikus házban, újdonsült barátunknál, Zokinál, azaz Zorannál, aki nagyon nem egyszerű figura, de róla majd később, szerintem egy külön fél fejezetben… Hogy hogyan kerültünk ide, arról mindjárt megkezdem a beszámolót, hogy miért… nos, arról röviden annyit tudok mondani, hogy csak. Balkán-turné van, négy nap, 2500 kilométer, megengedem, egy kissé sűrű – de ha ismeritek a Kész Lacit (márpedig most már elég jól ismerhetitek), tudjátok, hogy neki vannak ilyen apró húzásai: tavasszal mondjuk kiötli, hogy Mostarban szeretne kávézni, hát indulunk, és megyünk. Mentünk: igazából akkor lettünk szerelmesek ebbe a vidékbe, aztán a Kész Laci nyár közepén elkezdte pedzegetni, hogy szép lenne egy Balkán-kör, mi a vélemény, majd… valamikor… a távolabbi jövőben… Elméletben természetesen pártoltam a dolgot, az anyagi kondícióim viszont nem igazán teszik lehetővé, hogy 2500 kilométeres kéjutakat lájkoljak – persze éppen ettől válik különösen izgatóvá minden ilyen projekt: ha könnyedén megtehetném, talán bele se vágnék, nem lenne sportértéke… Szó szót követett – aztán az övön aluli módszerektől sem riadó barátom elkészítette és elküldte a tervezetet, és innen már nem volt visszaút: tudtam, hogy akkor is vele tartok, ha… ha akármi… Már csak hab volt a tortán, hogy az eredetileg jövőre betervezett út augusztusra kéredzkedett előre – fatalista vagyok, úgy gondoltam, ha így kell lennie, hát így kell lennie, megadom magam. A Körte igazoltan távol tartotta magát az ügytől, lett viszont egy harmadik társunk, Vasi, azaz Vasánszki Laci személyében, aki idén tavasszal barátból márkatárssá lépett elő, amennyiben vett egy fehér Gold Winget, és egészen vad túrázásba fogott. Kész Laci Szilvásváradon beoltotta, vagyis felajánlotta neki, jöjjön velünk, a Vasi meg várakozáson felül beizzott, aztán megkapta az ilyenkor szükséges, családon belüli engedélyeket, és jött. Hát ezért vagyunk itt most, Zokinál, vagyis Zoran Kovacevicnél, Szerbiában, egy elképesztő villában: két szerencsésebb társam már az igazak álmát alussza, én pedig igyekszem visszaemlékezni, hogyan is vágtunk bele szombat reggel… Lapozzatok, jövök. Tovább »»

11 augusztus
6komment

Autó, mata, szer, elem

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (18 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már huszonnyolcadik kiadásában borzadva belepillantunk abba a jövőképbe, amit a nemzetközi Gépjármű-kutatási Központ egyik tanulmánya fest fel – az önmagukat vezető autók állítólag már a spájzban vannak: bármilyen biztonságosak, köszönöm, a magam részéről inkább nem kérnék belőlük… Szívből remélem továbbá, hogy a robotmotorral még nem állnak ilyen jól… Vérfagyasztó hazai hírre bukkantam – képzeljétek csak, a csődbe vitt soltvadkerti takarékszövetkezet vezetőit milliós bírságokkal sújtotta a pénzügyi felügyelet… hajmeresztő… A cikk szerint a PSZÁF elrettentő példát kívánt mutatni – én azért reménykedem, hogy a  tizenhétezer embernek, számos önkormányzatnak elképesztő, olykor meg sem térülő károkat okozó bankvezetők (a legdurvábbat mondom) tízmilliós, illetve az alatti büntetésekkel nem lehetnek túl az egészen: a nyomozás mindenesetre még tart, találtak már a Seychelle-szigeteken bejegyzett, panamai hátterű céget és egyéb semmiségeket… Régen kátyúztunk – természetesen a szokásos anyázásra számíthattok, dacára, hogy pár hete kis híján ellágyultam, amikor, ha jól emlékszem, a kívánatosnál pont szűk tíz évvel később elkezdték lefaragni a fél méteres úthullámokat az Aranyvölgyi úton: most már kezdem sejteni, milyen lesz a végeredmény minősége, de kívánom, tévedjek, legyen az, hogy még nem végeztek, csinálják meg tökéletesre, s én olyan elnézés de lux-ot kérek, ha így lesz, hogy olyat még nem láttatok… bárcsak lenne rá okom. Ma hajnalban, megjelenéssel párhuzamosan megindul a könyörtelen Balkán-expressz: Bosznián, Horvátországon, Montenegrón, Szerbián és Románián keresztül dörgölünk, kis, kanyargós utakon, négy napon át három motorral – 2500 fergeteges kilométer áll előttünk, szinte élő egyenesben jelentkezem, beszámolóval-képekkel-videóval, amint wifihez jutok… Friss, forró a Classic: a következő oldalon gőzölög – egészségetekre… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz