Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


28 július
6komment

Támadnak az ultlibek – célkeresztben fiatal demokráciánk!

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már huszonhatodik kiadásában illő tisztelettel mutatom be nektek azt a 74 éves német úriembert, aki több mint két évtizede, a Fal lebontása után óhajtott beleharapni kissé a szabadságba, és elindult Afrikába a feleségével: egy évet akartak autókázni, egy élet lett belőle, szerintem csodás történet – azután meakulpázom egy kicsit, amennyiben is a hétvégén Tusnádfürdőn kiderült, kik minden bajunk okozói: nem, nem olyan egyszerű, képzeljétek, a nemzetközi sajtó liberálbolsevik képviselői keltik rossz hírünket a nagyvilágban, na, végre ez is megvan, már azt hittem, talán valaki egy icipicit elrontott valamit, de szó sincs róla, mi egyenletesen dübörgünk, miközben Európa a végromlásba rohan, és szerencsétlenek még csak nem is tudják… Pár szóban elmesélem a végén, mi a helyzet a Vidám Parkkal – talán lehetett már hallani róla, úgy tűnik, összeszedtünk pár támogatónak is nevezhető szavazatot: hogy mire lehet mindez jó, azt is megpróbálom kicsit körbejárni… Még nem teljesen kristályosodott ki, mi lesz a hétvégén – lesz egy pompás főzőverseny Kemencén (erőteljesen hivatalos vagyok rá), és van egy szintén nem épp hangulatmentesnek ígérkező Totalcar/Belsőség találka Perkupán, Észak-Borsodban… Még meditálnom kell rajta, hogyan tudnék mindkettőn részt venni – miközben még az is lehet, spórolási okokból itthon maradok dolgozni: augusztus 11-én Balkán-túra, arra kéne összpontosítanom… De úgy mennék legalább egy kicsit… no, elég, ne is hallgassátok tovább a siránkozásomat, inkább lapozzatok, és dörögjön a Lövet.

Hirdetés

* Huszonhárom éve járja a világot Mercedes terepjárójával egy immár 74 éves német férfi.

Günter Holtorf és felesége, Christine a berlini fal leomlásakor indultak útnak Ottóval, vagyis Mercedes G terepjárójukkal. Úgy volt, hogy másfél éves kalandozás keretében, egy kis afrikai utazgatással ünneplik meg a hihetetlen szabadságot – a túra viszont azóta is tart. A házaspár nem viccelt: több mint 800 ezer kilométert csavartak bele a köztudottan elnyűhetetlen típusba – a legkomolyabb gondot a sorozatos defektek jelentették, lényegében semmilyen egyéb műszaki problémával nem kellett szembesülniük… Holtorfék természetesen nem csak Afrikában, de több kontinensen is csavarogtak már, s az úton levés legklasszikusabbnak mondható fajtáját választották: a 23 év során végig a kocsiban/szabadban volt a szállásuk, és az útjukba eső éttermeket sem gazdagították különösebben – a helyi piacokon beszerzett alapanyagokból főzőcskéztek maguknak. Többek szerint egyébként ők a modern idők legjelentősebb egyéni utazói – vállalkozásukban talán az a legkülönlegesebb, hogy nincs blogjuk (tekintettel arra a szikár tényre, hogy se számítógéppel, se telefonnal, se a technika egyéb vívmányaival nem rendelkeznek), nem állnak kapcsolatban hírügynökségekkel, televíziókkal: csak haladnak, Günter elmondása szerint “nagymamás” tempóban, körbe-körbe, amerre csak kedvük tartja. Sokat elárul talán az is, hogy két ősöreg Leica (filmes) fényképezőgéppel dokumentálják a történéseket. Pedig az évek során több szponzor is jelentkezett – ám a férfi, aki egykor egy légitársaság ügyvezetőjeként dolgozott, azt mondja, nem szerette volna, ha bárki elvárásokat támaszt velük szemben a pénzéért. Leginkább is attól tartott, hogy a támogatás fejében fel kéne matricáznia Ottót, ő meg nem akarta, hogy úgy nézzen ki, mint egy Forma-1-es autó, persze nem csak esztétikai szempontok miatt – a kisebb feltűnés biztonsági tényező is, hiszen veszélytelennek aligha nevezhető területeken is döcögtek már át baj nélkül. Sajnos mégis van, amivel ezer kaland után sem szállhattak szembe – Christine néhány hete elhunyt… Férje a BBC kisfilmjében megrendülten meséli el, hogy az asszony kívánságának megfelelően folytatja az utat, minden körülmények között – most egyébként épp Vietnamban néz szét kissé. Elképesztően szép történet, így kompletten, a szomorúságával együtt is: a nyakszirtemtől indul a borzongató-égő vágy – igen, egyszer csak szépen elköszönni, akitől kell, és megindulni, mondjuk délnek… visszanézni még, inteni egyet, aztán csak előre. Ahogy az út vezet…

* Ultraliberális újságírók alakítják Magyarország negatív képét a nyugati sajtóban.

A Jeruzsálem-Balatonőszöd tengelyen sajnos továbbra is olajozottan forog az ultraliberális újságírók mérgezett nyilakat szerteszét szóró, élénkvörös körhintája: az ürgebőrbe varrt gondolákban vadul tivornyázó zsurnaliszták pörgés közben parancsszóra, fejhangon üvöltik: “Abcúg, Ungarn; Kill Hungary; હંગેરી દુરુપયોગ! - ez utóbbi kifejezés a Gyalázd meg Magyarországot!, gudzsaráti nyelven, mert hát sajnos már a gudzsaráti ultraliberális újságírók is akcióba lendültek, ennek maga Gazsó L. Ferenc járt utána személyesen, mert nem hitt a pletykáknak, inkább elutazott Gudzsarátba, és tessék… tényleg. હંગેરી દુરુપયોગ! A francba ezekkel. “A sajtó világa mindenütt főként liberális újságírókból áll, ez a dolog természete, nincs mit változtatni rajta.” – mondta maga a nemzetközi kommunikációért felelős helyettes államtitkár, Kumin Ferenc Tusnádfürdőn, ahol amúgy sem csekélységekről folyt a szó pár napon át a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen. Megmondom, ahogy van: nem tetszik nekem ez a puhaság – hát mi az, hogy nincs mit változtatni rajta, Kumin polgártárs, már bocsánat… Nagyon is van mit változtatni, nem szabad ilyen könnyen feladni. Először is levelet kell küldeni az összes hazug sajtóorgánumnak, felszólítani őket: vagy közlik az MTI és a Hírcentrum válogatott munkatársai által megírt valós tényeket, amiket Szijártó Péter postafordultával megküld részükre, vagy nemzetközi perre visszük a dolgot. Az összes ultraliberális szerkesztőségnek (vagyis a Magyar Hírlapot és a Heti Választ leszámítva lényegében a világ összes lapjának) világosan megfogalmazott ultimátumot kell eljuttatni: vagy eltávolítják a magyar helyzetet nem megfelelően kommunikáló, értetlenkedő, szándékosan zavart keltő munkatársaikat, és felveszik Bayer Zsoltot és Fábián Barnát, vagy megindítjuk ellenük a felszámolási eljárást, és kötelezzük őket a még aktívabb részvételre a nemzeti konzultációban, továbbá az összes kormányzati sajtó(tény!!!)anyag napi olvasgatására. Hát ne hagyjuk már, édes magyar véreim, hogy máriás huncutnak vagy kucsébernek nézzenek minket, s mindenfélét kiáltozzanak ránk, csak mert új úton járunk, csak mert irigyelnek minket, mert mi tizenöt év múlva már felfelé megyünk azon a széles arany ösvényen, a mesék birodalmába, ők meg, hahaha, zuhanni kezdenek, éhesek lesznek, fázni fognak, fájni fog a fejük, jönnek majd könyörögni, de mi oda se bagózunk ám nekik… Piha, Európa, egyszerűen senkik vagytok… Ja, az a Hugh Grant gyerek is azt gondolta, a bab is hús: nyilatkozgat itt összevissza? Hát jó, szép öcsém, komédiázgathatsz, vicceskedhetsz, forgathatod a filmeket: kinyomozzuk mi a címedet, akárhol bujkáljál, aztán elküldjük neked is a kormányzati anyagot, azt tanulgasd, ne a kis buzi filmjeidnek a szövegét, te… mink szólunk az Andy G. Wajnának, hát te még háttérben átmenő járókelő se leszel többet, ha mi akarjuk… mit te képzelsz, ki te vagy… Ne felejtsd el: ez az az ország, ahol még egy Stohl András… továbbmegyek: egy Damu Roland se tudta elintézni, hogy ne varrják be – csak jól vigyázz, kis komám! Itt demokrácia van, ha akarjátok, ha nem: de még a kereszténydemokraták türelme se lehet végtelen, és mérsékelten csípik csak az állandó belepofázást… Jut eszembe: 242 milliárd dollár szökött ki Magyarországról úgynevezett adóparadicsomokba az elmúlt évtizedekben – és hamarosan milliósra duzzad az országot elhagyók tábora, a szám emelkedőben… bocs, tényleg holtbiztos, hogy mindent ezek a szemét ultralib firkászok csesznek el?

* Lassan 1200 felfelé tartott hüvelykujj áll egy nemrég alakult facebook-csoport, A dunaújvárosi Vidám Parkért elnevezésű mellett.

E pillanatban 1150, hogy pontosak legyünk. Nagyon nagy szám. A város teljes lakosságának mondjuk két százaléka. Az egyötödével városi szenátor lehetsz… Jó, tudom, ez csak egy gomb megnyomása, ez még nem azt jelenti, hogy… épp elég sokan magyarázzák el naponta, mióta az egészet elkezdtük a Suszterral és másokkal. De mi is az egész? Nos, az elmúlt hónapokban jó párszor leírtam internetes bázisomon, a www.hetlovet.com oldalon a Vidám Park nevét – s valahányszor így történt, százak és ezrek jöttek izgalomba: a Vidám Parkhoz (s persze benne az ifiparkhoz, a szabadtéri színpadhoz) minden jel szerint nagyon sokunknak, több generációnak is köze, kötődése van… Áprilisban jártam is odabent, sok fényképet készítettem, s egy folytatásos riportban mutattam be a park nyomorúságos állapotát. Hamarosan Bernáth Zsolt és Szentkuti Tamás, kiváló filmes barátaim készítettek szívszorító filmetűdöt a parkról – nemrégiben pedig az utolsó igazgatóval, Bús Józseffel is beszélgethettem néhány alkalommal: ennek tanulságait is közzétettem. Aztán egy este jött a hirtelen ötlet: vizsgáljuk meg, hányan tennének érte, hogy a több mint két évtizede csak oszló-bomló park területével valami értelmeset is kezdjünk – szokásunkhoz híven nem beszélni, tervezgetni, latolgatni szeretnénk, csupán cselekedni, minél egyszerűbben, minél hatékonyabban. Azt találtuk ki, hogy első körben, különösebb fakszni nélkül kitakarítanánk, rendbe tennénk a helyet, megpróbálnánk kicsit emberibb formát adni a parkos részeknek, gazolnánk, füvet nyírnánk, csinosítanánk, amit csak lehet, hogy jövő nyáron esetleg már sétálgathasson, elücsöröghessen a régi-új közparkban, akinek csak kedve van hozzá. Suszter gyorsan létrehozta a fb-csoportot, később Krulf, azaz Farkas Gábor is beszállt az oldal összképének finomításába – és megkezdődött a gyülekezés. Kis időn belül már több százan jelezték, érdekelné őket valami kézzelfogható cselekvés – néhány nap múlva megvolt az ezredik “rajongónk”, s a szám fokozatosan emelkedik azóta is. Sokan jelentkeznek e-mailben, a “színfalak mögött”, számos igen értékes telefont is kaptam, többektől, sokan ígértek komoly segítséget, és már a házban is állítottak meg, kedves szomszédok, jönnek, ha kell, teszik, amit kell. Megható a lelkesedés, komolyan mondom. Közben persze kiderülni látszik, nagyfokú naivitás volt részünkről azt gondolni, hogy ilyen egyszerűen mennének a dolgok: állítólag különféle jelzálogok terhelik a parkot, nem a városé, mindazonáltal nagyszabású, hamarosan megvalósuló tervek is úsznak a horizonton – mondjuk ilyenekben soha nem volt hiány se itt, se a sziget esetében, hogy csak hirtelen említsek néhány jól felfújt légvárat. Hogy tehát mi lesz a hirtelen aktivizált ezres táborral, egyelőre nem tudom. Az viszont biztos, hogy ez jelentős erő, komoly potenciál, amit jó dolgok létrehozására, vagy rosszak megváltoztatására lehet legfrappánsabban használni – és tudom, szarvashiba lenne veszni hagyni ilyen, jó ügy érdekében összegződő energiákat. Annyit ígérhetek, amint lehet, a megfelelő helyen megkérdezzük majd, akit lehet – reméljük, az illetékesek válaszra méltatnak majd több mint ezer kíváncsi embert, s akkor a válaszokat közzétesszük. A többit meglátjuk: azon vagyunk, s tenni is szeretnénk érte, hogy a park – ha nem is a régi Vidám Parkként – végre feltámadjon évtizedes rémálmából…

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (28 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

6 komment

  1. LTy/ i szerint:

    Tudom már egy kicsit késői a hozzászólás, hamarabb csak elolvasni volt időm, írni már nem. Most is csak egy pár gondolat…

    Nagyon szép a német házaspár története, szerintem sokan vehetnénk róluk példát! Még akkor is, ha tudom: egy ilyen világutazáshoz bizonyára megfelelő anyagi háttér is kell. Jól példázzák, hogy az embernek szabad egy nagyot gondolni és megvalósítani álmait, még akkor is, ha már megette kenyere javát…szép lenne.
    “A Jeruzsálem-Balatonőszöd tengelyen sajnos továbbra is olajozottan forog az ultraliberális újságírók mérgezett nyilakat szerteszét szóró, élénkvörös körhintája: az ürgebőrbe varrt gondolákban vadul tivornyázó zsurnaliszták pörgés közben parancsszóra, fejhangon üvöltik: Abcúg,Ungarn;…”- Ez nagyon tetszett! Természetesen ami ezután következett az is! Ilyen találékonyan és szófordulatokban gazdagon csak a Kapitány képes írni! Pedig amiről írtál, sajnos mind itt zajlik körülöttünk, és nem lehetünk rá nagyon büszkék, mi akik még itthon marad/t/unk!
    Jó lenne, ha a Vidám Parkért tényleg tudnánk tenni mindannyian, akik emeltük a hüvelykujjunkat! :)
    Gratula a Hétlövetnek, már 530-an kedveljük a FB-n!

  2. m.B. szerint:

    Azt hallotam hogy mostmár azért mennek el az emberek innen mert megjött az önbizalmuk és mostmár mernek. Tudják hogy itthon jó de hátha valamit még lehet tanulni , de inkább tanítani odaát. Itten tartunk.

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


+ 1 = kilenc

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz