Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


27 július
5komment

Két felejthetetlen nap a 66-os úton: Szilvásváradon… (I.)

Szilvásvárad széle - a Magyar Route 66, nem csak panzió, de igazi motoros paradicsom

Szilvásvárad széle – a Magyar Route 66, nem csak panzió, de igazi motoros paradicsom

A 66-os út és Szilvásvárad? Hát az meg hogyan jön össze – kérdezhetitek, teljes joggal, hiszen a 66-os Pécset és Kaposvárt köti össze (mellékszál, de muszáj megemlítenünk, hogy van egy elég eszelős középszakasza, a sásdi “hullámvasút”), illetve, ha nemzetközivé bővítjük a kérdést, ott van még a Route 66, a The Mother Road, amely 4000 kilométer hosszú, és Chicagóból Los Angelesig vezet, ma már sok szempontból sem pont úgy, mint Kerouac idejében, de azért igen sokan gondolják úgy, egyszer végig kell gurulni – lehetőleg egy hardtail Harley-n, a túra végén belsőszerv-csere. Nem kommentáljuk az eseményt, tisztelünk mindenkit, aki megtette és megteszi – én azért jövőre is az Alpokba megyek. És mégis van egy metszete a 66-os-nak és Szilvásváradnak: ez pedig a Magyar Route 66 elnevezésű motoros panzió, amely a festői szépségű kistelepülés egyik szélén üzemel, immár vagy 12 éve, a tulajdonosa Leen, egy holland motoros, akinek kitartó munkával, folyamatos fejlesztésekkel, és persze a célközönség lényegében teljes körű kiszolgálásával sikerült a semmiből legendát teremtenie: a Magyar Route 66 lassan amolyan kultuszhellyé növi ki magát – egyáltalán nem érdemtelenül. A helyet egyébként egy korábbi kis dolgozatomban már emlegettem, Makival, egy fehér cicával együtt, akivel akkor nagyon jól összebarátkoztam, s akit sajnos most hiába kerestem… Van aztán (tagjai, nem mellesleg, tizenegy éve járnak minden nyáron a Route-ba) a városban egy nem kevésbé patinás motoros egylet: a Dunaújvárosi Racing Club, mely nevével ellentétben nem csak motorversenyzőket tömörít – az elmúlt tízegynéhány év során sokkal inkább hangulatos bel- és külföldi túrák szervezése fűződik a Bálint Gyula (ez úton, vezető szerelőmként elsősorban neki köszönöm, hogy a HL egyik főszereplője, a motorom kiváló egészségnek örvend, és soha sehol nem mond ellent a szándékaimnak: Gyusza nem mellesleg hosszú éveken át a gyorsasági motorsport honi élvonalban versenyzett) vezette csapathoz – aminek egyébként törzsgárda-tagja a Körte meg a Kész Laci is, a többit sejthetitek… Az idén ismét megindult a társaság Szilvásváradra: csütörtökön reggel tizenöt motor találkozott a szokásos benzinkúton… Ha ti is jönnétek, hajtani kell…

Hirdetés
Háromnegyed hét, a szokásos - gyülekezünk a kútnál, szép számmal...

Háromnegyed hét, a szokásos – gyülekezünk a kútnál, szép számmal…

Mármint az oldalt, ja, nem, dehogy, nem a sebességre gondoltam… Attól nem kell nagyon tartani, a végén majd összegzünk, most csak annyit árulok el, nem fogjátok elhinni, mikorra sikerült leérnünk – de a fényképezőgép órája ugyebár nem hazudik, ebben megegyezhetünk… Na, a lényeg, reggel hét után pár perccel megindul a konvoj – az elején meg a végén két egyforma motor, Gyuszáé meg az enyém. Az időre egy rossz szavunk sem lehet, tökéletes motoros idő – a magam kissé gondatlan részéről már induláskor elbírom az egy szál pólót, és a megállások alkalmával többnyire mindenki lekap magáról ezt-azt. Megállásból márpedig van, szép számmal. Nem tudom pontosan, hányszor pihenünk meg a háromszázegypár kilométeren – szerintem négyszer biztosan, de nem tudnám kizárni az ötöt se.

Szakcsi - azt állítja, egy kicsit fáradt a tizenhat óra munka után: később kiderül, nem a levegőbe beszélt

Szakcsi – azt állítja, egy kicsit fáradt a tizenhat óra munka után: később kiderül, nem a levegőbe beszélt

Minden alkalommal eltöltünk minimum félórát a pihenőkkel – egy kicsit falatozgatunk, egy keveset iszogatunk, nasizunk, a Kész Laci, ha már így alakult, legalább két kávét és három cigit pusztít el, plusz szendvicseket szerez bárkitől, akinek csak van, neki ugyanis nincs – néhányan tankolnak unalmukban, mások szórakozottan elballagnak a mosdóba, ismét mások kis csoportokban beszélgetnek, a hangulattal tényleg semmi baj sincs, ám amikor végre indulnánk, valakinek még bizonyosan eszébe jut valami apróság, és minden előbb leírt folyamat kezdődik kábé előről. Az egyenesekben úgy nyolcvan-kilencven tájékán haladunk, ám miután áttekergünk az Alföld kis útjain, egyszerre csak elérjük a Mátra környékét, és itt drámai változások következnek.

Kész Lacival "versenyzünk", meg kiüljük a kanyarokat, meg ökörködünk - muszáj valamivel eltölteni az időt

Kész Lacival “versenyzünk”, meg kiüljük a kanyarokat, meg ökörködünk – muszáj valamivel eltölteni az időt

A helyzet az, hogy kiváló pajtásunk, Szakcsi, előző nap két műszak teljesítésével igyekezett fellendíteni a magyar gazdaságot, ha van ilyen: délután kettőre ment, s reggel hatig húzta az igát a vasgyárban, nullát aludt, lezuhanyzott, és jött a kútra… Mármost Szakcsi motorja, egy Intruder eleve nem egy kimondott kanyarvadász – magyarán nem mindig egyszerű motorszerűen besimítani egy/több kanyarba… Szakcsi viszont most pluszban jó fáradt is a mindig erős koncentrációt igénylő kanyargáshoz, érthető módon és igen helyesen nem szeretne elmérni egy fordulót sem – ebből viszont érdekes dolgok fakadnak: mondjuk itt-ott negyvennel, máshol huszonöttel fordulunk, mint a mohácsi komp. Egy idő után kettészakad a csapat, Gyusziék elmennek előre, mi meg szépen várjuk, hogy a nagy vas beforduljon jobbra, azután balra… az egyenesben kicsit felgyorsulunk, de újabb kanyar…

Kanyarmenet - első mindig a biztonság, ez régóta így van... de azért vannak bizonyos határok

Kanyarmenet – első mindig a biztonság, ez régóta így van… de azért vannak bizonyos határok

Igaz, be kell látni, az út minősége amúgy se csábít felelőtlen száguldozásra – itt-ott olyan méretű kátyúk szabdalják  a kanyarokat, hogy (Varga Zsolti szavaival) négyen nyugodtan beülhetnénk ultizni, legfeljebb a fejünk búbja zavarhatná a közlekedőket. Elképesztő, hogy ilyen állapotokat megengedhet magának bárki-bármi is – kíváncsi vagyok, hány embernek kell még meghalnia/megsérülnie, hogy felújítsák (például) ezeket a hegyi utakat: és továbbra se értem, mi az oka, hogy nálunk lényegében kizárólag toldozás-foldozás zajlik,legyen szó elég sok mindenről…

Hát igen, a krómsapkám azért nem egyszerű - akárcsak a Kész Laci feje

Hát igen, a krómsapkám azért nem egyszerű – akárcsak a Kész Laci feje

Márpedig mondjuk tízszer sok pénz, ha jól számolok, az pont tízszer annyi, mint egyszer sok pénz – ebből is látszik, hogy tényleg mi vagyunk a leggazdagabbak Európában, és míg mindenki más a lejtőn lefelé száguld, előttünk széles pályák nyílnak folyamatosan… na, hagyjuk a tündérmeséket, maradjunk a tárgynál…

Bevergődünk valahogy Egerbe, és, igen, megállunk a Tescónál, szinte tudtam, azt nem is árulom el, mit ígértem, ha ez történne, mert nagyon hajlékonynak kéne hozzá lennem, hogy tarthassam a szavam, és gyerekek se nézhetnék – oké, érthető, be kell vásárolni, tudom.

Lángos kuckó, Eger - lassan már hat órája közeledünk...

Lángos kuckó, Eger – lassan már hat órája közeledünk…

A magam részéről addig is kérek szépen a  nénitől egy stresszoldó sajtost a parkoló melletti, kifejező nevű Lángos kuckóban, aztán a Kész Laci is benevez egyre, s lassacskán a többiek is rájönnek, hogy itt hosszabb ideig pihenünk még a korábbi megállókhoz viszonyítva is, úgyhogy elég sokan csatlakoznak a kései lángosreggelihez.

A nagy pillanat: Jánoska rögzíti, ahogy befordulok a Magyar Route 66 udvarára. Fél három... nagy ég...

A nagy pillanat: Jánoska rögzíti, ahogy befordulok a Magyar Route 66 udvarára. Fél három… nagy ég…

A hangulat továbbra is töretlen: muszáj előkapnom a Vakond lovacskáját, a hangokat is kiadó élénk rózsaszín malacot – úgy nézem, elég sok járókelőt derít őszinte jókedvre kis állatkertecském. Nos, lassan utolsó motorostársunk is visszatolja a bevásárlókocsit a garázsba, és, ripsz-ropsz, indulunk… Szilvásvárad innen már csak egy ugrás: és akkor most mondom az érkezési időt – Jánoska kamerája fél háromkor rögzíti hevenyészett fordulómat a Route 66 kapujánál, ami azt jelenti, hogy hét és fél óra alatt sikerült lezúznunk a mintegy 320 kilométeres távot, ami annyit tesz továbbmenőleg, hogy alulról súroltuk a negyven kilométeres átlagot, amivel talán megszorongathattuk volna Stephenson Rocket-jét, úgy 1831 táján.

A legendás kék medence - a víz nem meleg épp, de nem is baj: jókat fürdünk benne

A legendás kék medence – a víz nem meleg épp, de nem is baj: jókat fürdünk benne

Nos, a magunk részéről őszinte tisztelettel ennyit a száguldozó motoros vadállatok falkáiról, akik veszélyeztetnek mindent, ami él és mozog/nem mozog – well, ezen a túrán előlünk bizony még a sérült éti csigák is… huss… szétszaladtak. Talán nem véletlen, hogy unalmamban/kínomban az egyik megállóban kitalálom Szakcsi új nevét: megegyezünk, hogy a jövőben olaszosan csak Don Kanyarnak hívjuk – ám mindenképpen és mindig hozzágondolva/leszámítva azt a dupla műszakot, az Intruder alaptulajdonságait, plusz azt, hogy a Szakcsi igencsak jó barátunk…

Leen, a tulajdonos egy kicsit megmutatja, mire is való a squad, amit bárki szabadon használhat: és így is lesz, egész este

Leen, a tulajdonos egy kicsit megmutatja, mire is való a squad, amit bárki szabadon használhat: és így is lesz, egész este

Félre bánat, félre bú: itt vagyunk és kész, kit érdekel a fájó múlt – gyorsan lerakjuk a motorokat, és nekilátunk a halaszthatatlan teendőknek. Először is megkóstoljuk az összes pálinkát, amit csak hoztunk. Gyuszi hozott vagy háromfélét, szokás szerint iszonyatosan finomak; Vasi hozott egy jelentékeny butykos szilvát – az is hibátlan… Hamar be kell látnunk azonban, ha ezt a tempót huzamosan tartjuk, van még egy erős óránk, aztán legközelebb találkozunk valamikor péntek délután – okosan belekezdünk hát a hígításba, némi citromos és citrommentes sörökkel, egy kis fröccsel, plusz Kész Laci elkezdi megépíteni A Tüzet, odabent, a társas kapcsolatok ápolására különösen alkalmas szaletli kis tűzhelyében, mert sütni fogunk, grillezni, ha úgy tetszik, ki-ki elkészíti a nyársát, amilyennek szeretné, aztán indulhat a kis parázs-varázs.

Barátságos arcot kérek - Vasi erre, Szakcsi arra: az asztalon a kezdeti pálinkázás után némi hígító

Barátságos arcot kérek – Vasi erre, Szakcsi arra: az asztalon a kezdeti pálinkázás után némi hígító

Ja, még nem is mondtam: nyelvrokonok in da house – finnek tanyáznak a szomszédos házikósorban, nem akármilyen figurák zömében komoly sportmotorokon: van egy valódi földműves, de tényleg csak a gumicsizmát vehette le, amikor megjöttek; van egy akkora darab ember, mint a török basa, akinek János vitéz ugyebár azt mondja: “Atyafi! te úgyis sok vagy egy legénynek; / Megállj, én majd kettőt csinálok belőled.”; továbbá még néhány elég különös figura, hozzáteszem, átlagban nagyon bírom a finneket. A motorjaik se akármik: ahogy elnézzük, kétszáz lóerő alatt egyik sincs, elég mogorva kis vasak… Az este mindenesetre elkezdődik – hogy a finnekkel-e vagy nélkülük, arról majd hétfőn mesélek, ahogyan a sűrű hétvége további történéseiről is, beleértve Tabdit, továbbá sok más mellett Melinda édesapja, Misa bácsi röpke meséjét egy szép darab sváb menyecskéről…

(A csütörtöki teljes képanyagot – méghozzá nem is akármilyen fotókat – megtaláljátok a szokott helyen, vagyis itt. Alább pedig egy kis videóklip, csak hogy lássátok, milyen hangulatmentesen töltjük az időt Szilvásváradon – folytatás hétfőn…)

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (28 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

5 komment

  1. t_a_m_a_s szerint:

    Az írás szokásosan penge, videón nagyon-nagyon besírtam:)

    Jövőre – igaz, autóval de – remélem mi is el tudunk menni, Jánoskáék már úgyis évek óta fűzik a fejünket…

  2. LTy/ i szerint:

    Nagyon tetszett, élmény volt olvasni, a képekről pedig jobb nem is beszélni, jó volt őket nézni! A videó egyszerűen király! A Kész, az kész… ez nem vitás. ;)
    Ha már János vitéz, akkor ezt muszáj ideírnom neked:
    “Ha kegyelmetekkel egy sorban lehetnék,
    A ragyogó nappal farkasszemet néznék.”
    Köszönöm! Várom a folyatást.

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


kettő − = 0

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz