Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


25 július
0komment

Motoroztunk: Gabi adta, szeretettel, Gabinak…

A nagy mosolyt kérnem se kellett - az végig ott ült Gabi arcán, egész délután: ezért (is) volt nagyon kellemes társaság...

A nagy mosolyt kérnem se kellett - az végig ott ült Gabi arcán, egész délután: ezért (is) volt nagyon kellemes társaság...

Kicsit elcsúsztunk, ezt töredelmesen be kell vallanom, méghozzá több tekintetben is – egyfelől az ajándék motorozás/fagyizólátogatás kisorsolásával, másrészt az esemény közzétételével. Pedig immár negyedszer volt szerencsém sorsolni az oldal jobb oldalán található, Donate feliratú, úgynevezett varázsgomb használói között. Mint talán tudjátok, egy gombnyomással kicsivel több mint egy liter benzint préseltek a tankomba, mostani állás szerint pedig a befolyó mennyiség jelentős részét égetem el ily módon jótékonynak is mondható célra, remélhetőleg minél többek örömére. Ifjabb és idősb Czakó Karcsit, továbbá Luczó Marit is volt szerencsém szállítani még márciusban és áprilisban, Kiss Krisztina pedig május győztese lett: mindannyiukkal eltöltöttünk úgy kellemes másfél órát, motoroztunk egy jót, közben pedig felöltöttük a legkritikusabb nyelvünket, megálltunk a dunaföldvári Tóth cukrászdában – és újra és újra megállapítottuk, képtelenség hibázáson érni őket… Szóval elcsúsztunk: a nyári események sodrása egyszerűen kiütött a ritmusból – június elején meg kellett volna ejteni a sorsolást, hó közepén-végén a menetet… ez az igazság. A HL azonban nem következmények nélküli honlap: az ilyen esetekben könyörtelen ügyvezető már összeült, lehet, hogy az igazgatóval is egyeztetni fog, s nagyon úgy néz ki, a dolgozó elég komoly szankciók elé néz – nem irigylem… De elnézést… senkit nem szerettem volna belső fegyelmi ügyekkel untatni. A lényeg, hogy megejtettem a sorsolást, a szerencse, melyet ezúttal is elmaradhatatlan keménykalapom segítségével bonyolítottam le, Kovács Péternének kedvezett. Annak rendje-módja szerint megküldtem neki a jó hírt, aztán néhány nap múlva (főnök… izé… bocs… ez is benne volt ám a késésben…) megérkezett a válasz, amelyben Kovácsné Gabi előbb nagyon örült, majd ezt a mailt küldte: A fantasztikus nyeremény ügyében összeült tegnap este a családi kupaktanács. Egyöntetűen arra jutottunk, hogy egyik kedves barátunkat, Bihal Gabriellát örvendeztetjük meg vele. (…) Egyeztettünk vele, és szíves-örömest elfogadta! Kedveli a motorozást és a fagyit is:) Az olvasó szava és kívánsága számomra parancs: Gabi helyett Gabi, amúgy is – némi egyeztetés után szombat délután a Kertváros szélén találkoztunk. A délután további részéről, egy szimpatikus, csinos ifjú hölgyről, vasútról és sok minden másról, ha lapozol.

Hirdetés
Először is egy alapos csatigazítás és -állítás - olyan szeles napon, mint az a szombati volt, ennek különös jelentősége van

Először is egy alapos csatigazítás és -állítás - olyan szeles napon, mint az a szombati volt, ennek különös jelentősége van

A megbeszélt időben találkozunk, a mosolygós Gabi mellett, erősítésként érkezik a bátyja, és feltűnik a motorozást szintén meglehetősen kedvelő barátnője, Fruzsina is – na, egész szépen összejön a csapat, Józsi készségesen kattint pár fotót rólunk, aztán kicsit elbeszélgetünk, jönnek a hengerek, a köbcentik és a nyomaték… a lányok, mint általában, kicsit hátrébb lépnek, és átbeszélnek valami fontosat a körömépítés legújabb irányzatairól… Közben egyébként kiderül, Józsi is sokat és sokáig motorozott, most éppen nem, de mint tudjuk, ez múlékony állapot… ő egyébként a sportmotorokért meg a sebességért van oda, nem csodálkozom, elvégre is fiatal ember…

Minden és mindenki menetre kész - Józsi elkészíti az utolsó "külső" felvételt, és már ki is gördülünk a parkolóból

Minden és mindenki menetre kész - Józsi elkészíti az utolsó "külső" felvételt, és már ki is gördülünk a parkolóból

Lassacskán felcihelődünk, beállítom Gabira a sisak szíját – helyenként kimondott oldalszél fújdogál, tudom, mert ebéd után letoltam egy könnyed százast csak úgy, Alsószentiván meg Bogárd felé, hogy kicsit bemelegedjenek a gumik, mire indulunk… szóval nehogy a szél véletlenül levigye róla a jó kis sisakot, inkább jól becsatoljuk.

Indulunk. Már az első száz méteren érzem, nem Gabi lesz a legizgágább, legnyugtalanabb utasom – hogy miért, a Tóth cukrászdában, hamarosan arra is részletesebb választ kapok. Hátrahajlós megbeszélésben annyi derül ki a vasútállomás felé tartva, hogy ült már motoron, ha nem is épp ezer kilométereket, de valamennyit – Józsién, persze.

Höhö... bátyus megviccel... :-) a sisak festése valósággal adta magát a poénhoz - én persze sosem engedtem volna magamnak ilyet, na de családon belül, az más....

És akkor megindulunk lefelé, az első körforgóban azért kivizsgálom, mennyire is komoly a bátorság – mit mondjak, elég komolyan le kell pakolnom a motort, hogy végre halljam hátulról a biztató kis sikoltást, persze nem komolyan, inkább csak annak jelzéseként, hogy jó a mutatvány, és kellemes a műsor. Szépen, csendesen gurulunk át a hatoson egészen Földvárig – no jó, egyszer, valahol egy kicsit, a szabályok biztosította kereteken belül gyorsulunk is egy kicsit erőteljesebbet, azért ne mondhassa már senki, hogy valami ósdi gőzmozdonyon ücsörgünk…

Mozdony… no az ám… nem is rossz rugaszkodási pont – a törékeny szőke hölgynek bőven van köze a vasúthoz… mégsem itt indulunk el a beszélgetésben. Természetesen, még mielőtt legendás kockás laptopom kikerülne az asztalra, vásárolunk néhány gombóccal a finomságokból: Gabi elárulja, nem a legerősebb gasztro-szakterülete a fagyi, de azért fejenként kettőt elég jókedvűen elpusztítunk…

Egy menet közbeni kép a másik oldalról - Gabi éppen figyel, mert végig néznie kell a forgalmat

Egy menet közbeni kép a másik oldalról - Gabi éppen figyel, mert végig néznie kell a forgalmat

- Benne vagyok minden jóban, egyszer élünk, szerintem mindent ki kell próbálni, amit csak lehetséges – na jó, vannak bizonyos határok, mondjuk a drogot nem próbáltam, nem is szándékozom… – mondja egy szuszra Gabi, akinek egyik igen szerencsés tulajdonsága, hogy szinte folytonosan, ráadásul “egész testében” mosolyog, mellesleg az is pár mondaton belül kiderül, azért több szálon is egészen jól ismerjük egymást: Boda jr. egyik óvodástársa… na, most nem mesélem el az egészet, ha nem baj…

Hogy az extrém kedvtelések terén nem a levegőbe beszél, annak bizonyítékaképp elmeséli, pár éve Siófokon nyaraltak a párjával, s ahogy illik, együtt indultak el bungee jumpingolni, a végén aztán (mintha csak magamat látnám) az úriember meggondolta a dolgot, Gabi meg felfújta kissé az arcát, és egyedül lépett ki a semmibe, a gumikötéllel a bokáján. Szép slusszpoén, hogy bátorságát látva később a barátja is leugrott – így ugrottak tandemet, csak nem egy időben.

Csak két gombóc fagyi, a Tóth cukrászda teraszán fogyasztva - Gabi közben derekasan állta az újságírói kérdések rohamát

Csak két gombóc fagyi, a Tóth cukrászda teraszán fogyasztva - Gabi közben derekasan állta az újságírói kérdések rohamát

Ami a motort meg a motorozást illeti, meséli Gabi, nincs most olyan ismerőse, akivel elmehetne (ezt a kicsit szomorkás kifejezést persze immár múlt időbe tehetjük, már amennyiben ismerősnek tekinthetem magamat…), a bátyja, mint kiderült, eladta a motort – egyelőre tehát a motor elmúlt Gabi életéből, de, mondja, némi reménykedéssel a hangjában, lehet, hogy visszajön.

Gabiék hárman testvérek – van még egy 22 éves húga is. S hogy mi a helyzet a saját famíliával? Nos, az még egy kicsit várat magára – “majd alakul ez is”, fogalmaz egyszerűen Gabi, aki természetesen nagyon szeretne legalább egy kisbabát, egy megfelelő apuka társaságában.

Szerintem díjnyertes hangulatú kép, nem azért mondom, mert elfogult vagyok a fotóssal... de, ahogy a holland közmondás tartja, "A tehén is foghat verebet"....

Szerintem díjnyertes hangulatú kép, nem azért mondom, mert elfogult vagyok a fotóssal... de, ahogy a holland közmondás tartja, "A tehén is foghat verebet"....

Na, ennyit a csajos témákról, bocs, váltunk, mert most kanyarodunk végre az én egyik kedvenc területem felé: hív a vasút, vár a MÁV – Gabi már három éve vezető jegyvizsgáló – korábban leginkább kalauzként ismertük ezt a szakmát. Élelmiszer- és vegyiáru-kereskedőnek tanult, de, mint mondja, a munka területén sem ijed meg semmitől, ráadásul a vonaton sokkal izgalmasabb az élet, mint egy vegyesbolt pénztárában: ezzel nehéz lenne vitatkozni…

Ha már izgalmak: kihagyhatatlan kérdés, volt-e igazán meleg helyzete már a vezető jegyvizsgáló kisasszonynak. Természetesen volt: érdekes módon olyasvalaki hergelte fel magát a semmin, akinek volt jegye…

A sztrádán a tempó is, a szél is nagyobb volt valamivel - időnként meg kellett fogni kissé a rakoncátlankodó sisakot

A sztrádán a tempó is, a szél is nagyobb volt valamivel - időnként meg kellett fogni kissé a rakoncátlankodó sisakot

Egy másik férfi viszont a vonaton szeretett volna jegyet venni – ilyen esetben viszont csak pótdíjjal adható ki a jegy az utasnak… Igazságos Izom Tibor ezen pörgette be magát – a végén a vonat ablakát ütötte, kis híján nagy baj lett az ártatlan semmiségből.

- Meg nem ütöttek, le nem dobtak a vonatról – de valahol ezek a helyzetek is csak az izgalmat fokozzák… Ha látják az emberen, hogy határozott, sokkal könnyebb a helyzete, mint ha bizonytalan… akkor eleve veszett ügye van. Egyébként is rengeteg kedvezmény létezik a vasúton – én biztosan nem adnék ennyit, igen ám, csakhogy a kedvezményre jogosító igazolványt is be kell mutatni: ezzel nagyon sok a gondunk-bajunk. Igaz, azokon a vonalakon, ahol szolgálatot teljesítünk, már szinte mindenkit ismerünk, tudjuk, kinek van bérlete, kinek nem volt soha…

Egy kis felső kameraállás - a mosoly erről a képről sem hiányozhat

Egy kis felső kameraállás - a mosoly erről a képről sem hiányozhat

Az elővárosi forgalomban egyébként sokkal türelmetlenebbek az emberek, sokkal hamarabb csattannak. Én amúgy jószívű vagyok, bizonyos határokon belül elnéző… de engem is ellenőriznek, nem is akárhogyan. Vannak fővizsgálók, akik hajléktalannak vagy horgásznak öltöznek be, s különféle trükkökkel próbálják az erdőbe vinni a jegyvizsgálót…

Gabi jól érzi magát a vasúton, szereti, amit csinál – nem is igazán szeretne feljebb lépni a ranglétrán. – Egy fővizsgálónak is van főnöke… őket is ugyanúgy noszogatják, de sokkal nagyobb a felelősségük – és amúgy se hiszem, hogy nagyon jó főnök lennék, pont a vajszívem miatt…

Szép, de kissé vésztjósló is volt egy idő után a felhőhalmaz - de szerencsénk volt, és megúsztuk szárazon a délutáni kalandot...

Szép, de kissé vésztjósló is volt egy idő után a felhőhalmaz - de szerencsénk volt, és megúsztuk szárazon a délutáni kalandot...

Kovácsné Gabival és a családjával nagyon jó barátságban vannak – igazi meglepetés volt a nyereményút, sokáig el se árulták, miért faggatóznak a beosztása meg a szabadnapja miatt: aztán persze egyszer csak meg kellett mondani, mi is vár Gabira szombaton… azt mondja, elég jó kedve kerekedett a gáláns ajándék miatt… és nagyon jól érezte magát a piros motor hátsó ülésén, kíváncsi vagyok, mikor szakad majd meg ez a szép sorozat, s mikor mondja valaki kicsit felháborodva, hogy unalmas, kényelmetlen, lassú volt a kis kirándulás, köszöni szépen, viszlát…

Vége a fagyinak, elindulunk visszafelé – a szél egyre elszántabban fúj, a hídon pedig már pár csodás felhő is feltűnik a nyugati horizonton. De semmi baj, a szerencsénk kitart, és megússzuk szárazon a kalandos délutánt. No jó: motorozni talán nem olyan extrém-intenzív élmény, mint mondjuk gumikötélvégen szabadesni – viszont lényegesen tovább tart. És többször ismételhető: mivel egészen jó barátságba keveredtünk, akár Gabinak is… Nem beszélve az egész történet további gyűrűzéséről – arról talán majd egyszer, később… Ha szükséges.

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (25 lövet, átlagosan: 6.52 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 
Nincsenek hozzászólások

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


nyolc + = 15

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz