Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


21 július
5komment

Eü. doboz – be még nem tiltják, de…

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már huszonötödik kiadásában előbb leborulunk egy amerikai találmány előtt, amennyiben úgy hírlik, feltalálták a saját magát lehűtő sörösdobozt, hurrá – azután következik egy kis környezetvédelmi morcogás, hadat üzenek az USA-nak, és elmondom, tégy ellene, hogy vitorláson csikkek úszhassanak be a lyukon át a szádba… aztán… megint közlekedünk egy kicsit – mivel állítólag csökkenhet egyes közlekedési szabálysértések pénzbüntetési tétele. Mondom a számomra legérdekesebbet: valakik összeveszhettek valakikkel, vagy eleget vásároltunk egészségügyi dobozból, mert állítólag nem lesz büntethető az, aki nem tart az autójában – legfeljebb akkor, ha szükség lenne rá, de nincs. Volt pár hivatalos dolgom a múlt héten – be kellett például ugranom megkérdezni, egy vagy két villanyszámlával lógok-e, minden szabályos volt és korrekt, sőt, de azért elmesélem – nem titkolom, kedvenc hivatásos gyűlölőmnek-hozzászólómnak, Zselésnek szeretnék egy jó napot egy szép magas labdával (bár neki mind az), várom a szaftos odamondót. Csütörtökön reggel már legurultam (egy veszélyes motoros galeribe beépülve) Szilvásváradra, szombaton egy röpke motoroztatás kedvéért tranzitban megállok itthon, megebédelek az új helyre költözött kedvenc pecsenyesütőmben, aztán viszont igyekszem is tovább Tabdiba, ahol estére a Tóth Feri csinál majd egy tojásos lecsó de luxe-ot a teljes ausztriai különítménynek, kép- és videónézegetéssel, és csak halkan mondom, ottalvós a kultúrprogram, úgyhogy várhatóan beveszek nyolc csepp fröccsöt. Én tehát, bármikor is olvassátok ezt, vélhetően épp jól vagyok – hogy rátok is ugyanez a sors várjon, lapozzatok…

Hirdetés

* Feltalálta az önmagát lehűtő sörösdobozt egy amerikai férfi.

Talán úgy pontos, ha azt mondom, újra feltalálta. Húsz évvel ezelőtt ugyanis Mitchell Joseph már előállt egy nagyon hasonló ötlettel, amivel csupán az volt a gond, hogy a HFC-134a hűtőközeget alkalmazta, amely az üvegházhatásért felelős gázok közé tartozik. Az a doboz egyébként lényegében ugyanúgy működött, mint a mostani: a boldog tulajdonos megnyom az alján egy gombot, mire a sör(ösdoboz) néhány perc alatt kellemes hőfokúra hűti magát. Igen ám, csakhogy a húsz évvel korábbi verzió nem kerülhetett gyártásba – a már emlegetett hűtőközeg miatt. Környezeti szempontból ugyanis egyetlen doboz üzemeltetése felért nyolcszáz kilométernyi autózással – talán érthető, hogy nem lett volna igazán szerencsés a tömeggyártás. Joseph azonban nem tágított – most bemutatta a ChillCan-t, amely már teljesen legális, szén-dioxiddal működik, és tizenöt fokkal csökkenti a sör hőmérsékletét, három perc alatt.  Mármost bocs, lehet, hogy én hülye vagyok: de nem a túlzott széndioxid-kibocsátás az egyik legnagyobb gond az üvegházhatás vonatkozásában? De, megnéztem a wikin, az. Ja, igaz, az Egyesült Államok, immár egyedül a világon, nem írta alá a kiotói egyezményt, mint tudjuk, és ebből is láthatjuk, nem csak nálunk, Gázmotorvárosban, de nagyban is vannak magasabb, jellemzően szendén gazdaságinak nevezett szempontok annál,  hogy például túléli-e az emberiség önmagát – mindegy, lényeg, hogy a szén-dioxiddal Amerikában semmi gond nincs. Gyanítom, hogy Európába nem fogják szállítani az automata sört, mi továbbra is maradunk a jól bevált hűtőszekrénynél (mondjuk nagy tételben azért ott is megfigyelhető némi áramfogyasztás, ha jól rémlik, annak is van némi kihatása, plusz a hűtőközeg, bár az már, leszámítva például hűséges Szaratovomat, többnyire viszonylag barátságos), illetve még hagyományosabban lehűtjük a csap alatt a sörünket – amivel is pont annyi ivóvizet pazarlunk el, amennyi egy kisebb afrikai ország napi fogyasztása… Vannak egyébként vélekedések, melyek szerint a globális felmelegedésért nem is a légszennyezés, az üvegházhatás meg a többféle -dioxid a fő felelős, hanem a klíma természetes ingadozása okozza – gondolom, melyik országtól kapják a kutatási támogatást azok a tudósok, akik ezt felfedezték, de az is lehet, hogy simán csak rosszindulatú vagyok. A sör mindenesetre, az Orsi is megmondta, jó: a Nyulasihoz hasonlóan viszont én is inkább fröccsözök, ha nagy ritkán járműveletlen tudok lenni – de ahhoz fogható élményt nagy forróságban, mint amikor megszisszen egy sör, és aztán egyre lehúzod, nemigen tudnék. Egyre azért felhívnám a kedves olvasó legendásan éber figyelmét: ha netán hamutartóként, csikkek tárolására is használja a sörösdobozt, diszkréten jelezze ezt, például a doboz finom összenyomásával – egy vitorlás hajón egyszer alkalmam nyílt jóízűen belehúzni egy fél doboznyiba, amibe nagyjából ötven csikket helyezett el a kedves mancsaft: nem, rájöttem, igazából még most sem akarok beszélni az élményről…

* Csökkentené egyes közlekedési bírságok  összegét egy kormányrendelet-tervezet.

Érzem én folyamatosan, milyen átgondolt/megfontolt, következetes, bölcs döntéseket hoznak a hozók számos területen – a közlekedési jellegűek fokozottan hatnak rám, tekintettel arra, hogy szerencsére kezdek lényegében az úton élni, ez a szó szerinti végcél egyébiránt, majd talán egyszer, ha már igazán éles lesz, elmesélem kicsit részletesebben is, miféle őrült tervek kavarognak a fejemben… na sebaj, ez egyelőre legyen az én folyamatos adrenalinbombám és éltetőm. A napokban Bíró Márk, a Fidesz-frakció közlekedési szabályok és szankciók átalakításáért felelős politikusa és Kovács Kázmér, a Magyar Autóklub jogi képviselője ismertette azt a kormányrendelet-tervezetet, amelyben szétválasztották a közlekedőkre veszélyes, illetve veszélytelen szabálysértéseket, s utóbbiak büntetési tételeit csökkentenék. Minden ritka esetben megdöbbenek és izgulni kezdek, ha itt valami értelmes irányba változik – most se ujjonganék elhamarkodottan, várjuk ki, mi lesz belőle igaz. De már a tervekért is hálás vagyok, komolyan: azok szerint mindenesetre harmincezerről tízezerre csökkenne például a várakozási és megállási szabályokat megsértők büntetése – természetesen nem abban az esetben, ha hídon keresztben, zebrán vagy a kórház kijáratánál parkolsz le: de ha valaki például a dunaújvárosi Dunasoron éjszaka az útkereszteződéstől négy méter hetvenre állít le egy óceánkék Mitsubishi Lancert, az megússza egy tízessel. Három éve még harminc volt – és, mint arra koromat megelőzve, szívszaggatónak szánt fellebbezésemben utaltam is, valahogy már akkor is éreztem, hogy nem teljesen plasztikus a differenciálás rendszere édes hazánkban. Mindegy: pár éve abban a pompás történetben is én voltam kábé az utolsó torokra szívatott, amelyben a biztosító díjelmaradás miatt elvehette a bónuszt – csak a száz év alatt elért B10-et buktam egy elkeveredett csekk miatt, és újra kellett kötnöm dupla áron, hab a babon, ugyanannál a társaságnál… Akkor is próbálkoztam, azzal érveltem, hogy ez olyan, mintha a bankban elfelejteném befizetni a számlakarbantartási díjamat, és ezért cserébe elvennék a bankbetétem – de azt mondták, sajnos az 1958/XII.-19766 sz. tan. mg. pecs. kur. any. korm. törv. értelmében ez jogszerű, fokozottan, helye nincs, viszlát. Azt hiszem, két hét múlva olvastam, hogy nem annyira az, bónusz-szopi megszüntetve. Én azért még belefértem, ügyesen. Na, akkor… böngésszünk csak még… betiltanák a lézerblokkolót, de a radardetektort nem (Lázár Dzsí nyilván ez utóbbira váltott), 300 ezer helyett 60-ra csökken az ára, ha valaki vasúti átjárón szeretne átjutni pirosban – hm… csak nekem tűnik úgy, mintha egy kicsit államilag tukmálnák a gyorsabb elmúlás lehetőségét? Végül: a tervezet szerint “…nem lesz büntethető az egészségügyi doboz hiánya, csak akkor, ha szükség lenne rá, de nincs. Így a rendőr csak azért nem állíthatná meg az autóst, hogy kifejezetten az egészségügyi dobozt vagy a láthatósági mellényt ellenőrizze.” Értem. Tehát akkor vagy profilt váltott az egészségügyi dobozt forgalmazó jó pajti, vagy valaki csúnyán összeveszett valakivel – mindkét esetben, akár a tervezet egészével kapcsolatosan, izgatottan várom a fejleményeket.

* Bemegyek az áramszolgáltatóhoz…

…mert elfelejtettem, hány havival lógok – egy biztos, kettő nem teljesen, inkább megtudakolom, úgyis van pár percem, beugrom a kirendeltségre. Jó jel, mondhatnám, biztató, hogy már a sorszámkiadó automata előtt is sor kígyózik, a biztonságunkért felelős kolléga persze segít, mint minden ilyen helyen: szegény örül, hogy valami kicsit változatosabbá teszi a napját, készségesen magyarázza a kedves ügyfélnek, melyik gombsorozatot kell végignyomkodnia, hogy megkapja a 136-os bilétát. Ahogy elnézem, mindenki valami tízjegyű kódot pötyög, “lassan veszi be a gép”, mondja tagoltan a biztonsági őr a türelmetlenebbeknek, mert, kiderül, még fagyogat az új szoftver. Na, öt perc, én jövök, ja, igen, ügyfélkód kell, anélkül, jól tudom, félkarú óriás minden szolgáltató, de sajnos nem tanultam még meg – az őr udvariasan figyelmeztet, szerezzem be a számomat, mert nem sokáig lesz ez a “menekülési útvonal”. Tyűha, ez azért komolyan hangzik. Nem pontosan értem ugyan, miért olyan baromira bonyolult egy név és egy cím, vagy akár egy személyiigazolvány-szám alapján megtalálni egy adatlapot a gépben, amikor a regisztráláskor még a cipőméretet is meg kell adni, na mindegy, így van a rencer, tom. Mondjuk azt harminc éve nem tudom elmagyarázni a külföldi ismerősöknek, hogy mi szükség van például egy hotel-becsekkoláskor az anyjuk nevére. Merthogy ott az útlevélszám, vagy a jogosítvány, vagy efféle – kérdezném udvariasan, létezik ezekből két egyforma? Helyes a válasz. Akkor mire is kell édesanyám nevét rovogatnom minden szarra, ami kitöltendő? Viszonylag, az én olvasatomban nagyobbnak számító összegben mernék rá fogadni, hogy konkrétan az egyetlen ország vagyunk a világon, ahol ez az adat múlhatatlan. Vagy valakik annak hiszik. No de vissza az áramosokhoz: kedves ifjú hölgy kérdezi, miben segíthet, újra átvesszük az ügyfélszámos mesét, végül, láss csodát, megtalál név-cím alapján is (természetesen lakcímkártya és személyi nélkül egy lépést se, nehogy orvul befizessek valakinek két hónap áramot), és kapok tőle egy szép kártyát, rajta – a KÓD maga, amit gondosan elteszek az igazolványos kis tokomba, hátha tényleg nem lesz menekülési útvonal legközelebb. Akkor aztán hiába akarok befizetni. Mint most: kiderül ugyanis, hogy az kizárólag kártyával lehetséges. Tessék, itt a példa, olvassátok: a válság kellős legvégén, amikor épp mutatjuk Európának, a világnak, a megtérdeltetett IMF-nek a példát, a magyar tündérmesét, van egy cég, amelyik nem hiénázik, önmérsékletet tanúsít, amelyik kódos kártyát ad ingyen, ahelyett, hogy mohón rávetné magát a készpénzre – lehet tanulni. Íme, a mi utunk.

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 6.95 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

5 komment

  1. Suszter és a Gyík szerint:

    Az “1958/XII.-19766 sz. tan. mg. pecs. kur. any. korm. törv. értelmében ez jogszerű” pofán vert, megtérdeltem a szobát.

    Asszonyt megbüntette a rendőr. Nem helyszíni. Fenét! Kiküldték postával (tegnap, 20-án kaptuk meg), mellé a magyarázat: Igaz, hogy a gyermek kora és magassága (csak az anya elmondása szerint!) elérik az előírtakat, igaz, hogy kiemelő volt az első ülésen, melyen a gyermek ült, ám mindezekkel szemben az intézkedő rendőrt az intézkedés során nem győzték meg a körülmények, kétségessé vált számára a gyermek biztonsága. 150€ 10 napon belül. Csekk mellékelve. Intézkedő rendőr neve? Nah, valaki? Klara Szabo… Jah, igen, ez Ausztriában. Naná, hol máshol?!

  2. Urbanek Attila szerint:

    Te, Don Quijote! Már megint ezek a szélmalmok, meg Impossible dream-ek…

  3. m.B. szerint:

    Ja, most olvasom hogy az IMF térdenállva könyörög kegyelemért, a matolcsi.com-on.

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


− 6 = egy

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz