Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


16 július
6komment

A Vidám Park – amihez szinte mindannyiunknak kötődése van… (II.)

Ezen se mostanában üldögélt ember - rengeteg munka kéne ahhoz, hogy rendbe hozzuk a parkot: de meg lehetne csinálni...

Ezen se mostanában üldögélt ember - rengeteg munka kéne ahhoz, hogy rendbe hozzuk a parkot: de meg lehetne csinálni...

Nem tudom pontosan, milyen érzékeny idegvégződést sikerül megérintenem bennetek, nyájas olvasók olyankor, amikor leírom azt a két szót, Vidám Park – mindenesetre örvendetes tény, hogy minden ilyen alkalmat követően oly meredeken szökik fel az összes statisztikai mutatóm, mint a Großglockner csúcsára vezető szerpentin, vagy mintha sikerült volna valami szaftos helyi Watergate-botrányról jól lerántanom a leplet: a pénteki kis utórengést pár óra alatt több százan olvasták el, az előző három részt, áprilistól már sok-sok ezren. Jelentkezett egy kolléga, aki szintén ebben a témában publikálna. Ha lenne fő vagy bármilyen szponzorom, nyilván kötelezne rá, hogy minden héten legalább háromszor írjak a parkról, valamit, bármit, akármit… Részint persze tudom, miért is van ez: szinte mindenkinek van valami köze a Vidám Parkhoz – a hozzám hasonló öreglegények a hetvenes-nyolcvanas éveket, vagyis gyerekkoruk jó részét a park csodálatos gépein töltötték, kicsit később pedig az ifiparkban/szabadtéri színpadon rendezett koncertek során ismerkedtek/szembesültek a világ számos lényeges dolgával, köztük jó néhány ingyenessel. A nálunk idősebbek a hetvenes években leginkább a Panorámában sörözgettek vagy ebédeltek, illetve a mi szívhezszóló könyörgéseinket hallgatták újabb tíz egységjegy szponzorálása tárgyában, de ha nem, hát legalább négy… A nálunk fiatalabbakat pedig mi vittük a parkba, illetve később ők maguk jártak rockot/alternatívot/miegymást hallgatni a Movie-ba – amíg volt. A dunaújvárosi Vidám Park utolsó igazgatójával, Bús Józseffel többször találkoztam és beszélgettem – talán említettem már, finoman szólva is alapos úriember, megfontolt, halk szavú, higgadt férfiú, akinek minden mondata mellett ott egy (vagy épp több) hajszálpontos adat, kár lenne bármiben is kételkedni, amit állít, meg minek is… Pénteki írásomat ott szakítottam félbe, hogy Bús úr adatai alapján megállapíthattam, a parkot soha nem lehetett gazdaságosan üzemeltetni – pláne nem a nyolcvanas évek végétől, amikor is megjelent az áfa, a jelentős, 43 százalékos tb-járulék; megváltoztak a nyugdíjasok-diákok alkalmazásának feltételei; több lépcsőben az egekbe szökött a villamos energia ára, márpedig abból a Vidám Parkban különösen sok fogyott… 1990 táján már jól látható volt, sokáig nem tartható fenn a park – negyven éven keresztül fontos állami/városi feladat volt, hogy a gyerekeknek/családoknak olcsó szórakozási lehetőséget biztosítsanak, de a világ változott. Sok tekintetben előnyére – szintén nem kevés vonatkozásban pedig… izé… látunk ezt-azt, nem? Lapozzatok, és Bús úr hathatós segítségével kifejtek még pár dolgot, ha sikerül…

Hirdetés
Amikor még gondozott volt a Vidám Park több mint egy hektárnyi zöldfelülete

Amikor még gondozott volt a Vidám Park több mint egy hektárnyi zöldfelülete

Mielőtt bármit is mondanék, egy kis szolgálati közlemény, ha megengeditek – a történet szerintem nem ér véget a mai résszel, ugyanis ma este Bús József fiához, Csabához ugrom át, akinek, ez már egészen biztos, van egy klasszikus, Zaccharia Locomotion flippere, ez a tény pedig önmagában is elég szúrós poszt-szagot áraszt… ma tehát reményeim szerint játszani fogok egy keveset, elnézést, kedves szomszédok, továbbá… de nem, a többit már nem is mondom, babonából sem, mert van egy olyan több éves, szupertitkos projektem, amit csak a párnámba merek belesuttogni, azt is csak amikor már lekapcsoltam minden villanyt, és elképzelhető, valami azt súgja, hogy Csaba végre segíthet továbblépni benne… Flipper van abban is, és végül is, most jövök rá, részben nem annyira titkos, az előző rész egyik kommentjéből például elég sok minden kihüvelyezhető… na, mindegy, majd a jövő hetekben, ha eleget nyomoztam-beszélgettem, talán több is kijön…

A dodzsem kerítése mellől lehetett figyelni a kormányt tekergető, boldog utódokat - mindennél boldogabbá tett, ha anyámék néztek... és órákon át tudtam mesélni, melyik helyzetben milyen bravúrt alkalmaztam

A dodzsem kerítése mellől lehetett figyelni a kormányt tekergető, boldog utódokat - mindennél boldogabbá tett, ha anyámék néztek... és órákon át tudtam mesélni, melyik helyzetben milyen bravúrt alkalmaztam

Most nézzük még egy kicsit, hogyan is folyt az élet a régi jó Vidám Parkban – amikor még tényleg jó vidámnak látszott minden. Illetve… előbb fázunk egy kicsit – nem, nem a nyári hidegfrontban didergünk (az kimondottan jólesik a hőguta után), hanem átnézzük, milyen botanikai kincseink is hevernek parlagon. A park összterülete három és fél hektár, a teljes zöldterület ennek közel egyharmada, 1.1 hektár. Bús József szabatosan elmondta, minden évben, gondos, módszeres tervezés alapján telepítettek új fákat, s pótolták az elpusztult évi harminc-negyven darabot is. Hiszitek vagy nem, az utolsó igazgató, mindentudó jegyzeteibe pillantba lényegében darabra-életkorra el tudta mondani, milyen fák, bokrok, tuják találhatók a parkban – pontosabban hogy milyen állományt hagytak sorsára húsz évvel ezelőtt… Én, hely híján, mellőzöm a részleteket: összesen, ne saccolgassunk, 536 nemes fa élt, s részben él a területen – ennek az állománynak az értéke legalább másfél millió forint, vigyázz, nem mai, akkori értéken…

A gokart... ez, elvileg még a dodzsemnél is jobb lehetett volna - csakhogy tilos volt ütközni, és, ha jól emlékszem, két egységjeggyel üzemelt...

A gokart... ez, elvileg még a dodzsemnél is jobb lehetett volna - csakhogy tilos volt ütközni, és, ha jól emlékszem, két egységjeggyel üzemelt...

Különböző korú fenyőket, juharfákat, tölgyeket, akácokat, platán- és hársfákat telepítettek a gondos gazdák, Bús úr szorgalmas munkatársai (és elődeik) évtizedeken át rendezték a teljes területet, s zömében maguk nevelgették az utánpótlást jelentő növényzetet.

És feltétlenül meg kell említeni azt is, mert tiszteletet és köszönetet érdemel, hogy rengeteg társadalmi munkával járultak hozzá a város lakói is a Vidám Park fenntartásához. A vasműs dolgozók hagyományosan Mukit és a pályáját tartották rendben, a Volán dolgozói a rendkívül népszerű, hernyószerű mikrobuszt kezelték (Bús úr emlékei szerint a hetvenes évek végéig, nyolcvanas évek elejéig gyűjtötte össze a gyerekeket a városban – ha valaki esetleg tud pontosabbat, kommentben örömmel várom, ja, és a hátsó fertályban elhelyezett repülőgép-törzsről is szívesen vennék bármiféle hiteles információt, keressetek!), a zöldterületek csinosításában pedig a termelő üzemek dolgozói vettek részt: kapirgálni, gallyat-avart gyűjteni akárki tudott.

Kis rakéták, kis körhinta a kicsiknek - ezeken a részeken "nagy" korunkban csak átrohantunk, hogy minél előbb a lényeghez érjünk

Kis rakéták, kis körhinta a kicsiknek - ezeken a részeken "nagy" korunkban csak átrohantunk, hogy minél előbb a lényeghez érjünk

Sok-sok munka és közös akarat kellett ahhoz, hogy a park közel negyven éven át sok százezer gyerek (és persze felnőtt) felhőtlen szórakozását biztosíthassa.

Felhőtlen és balesetmentes szórakozását – ez a mondat így teljes. S nagyon nagy szó ám benne ez a balesetmentes: roppant komoly munka és teljesítmény áll mögötte. Mint azt már említettük, a többnyire nyolc állandó dolgozó lényegében minden szombatját-vasárnapját a park üzemben tartására áldozta – a hétköznapok java részében pedig a gyerekcsoportok érkeztek az egész környékből. És folyamatosan ellenőrizni és karbantartani kellett a rendkívüli igénybevételnek kitett játékokat – cserélni a csapágyakat, láncokat, kopó alkatrészeket, ha valami netán elromlott, sürgősen javítani. A biztonsággal soha nem vicceltek: a park műszaki vezetője (gyakran vele tartott Bús úr is) minimum minden vasárnap teljes körű szemlét tartott. Szezonkezdés előtt három szakértő érkezett a Budapesti Műszaki Egyetemről – egy villamosmérnök, egy gépészmérnök és egy munkavédelmi szakmérnök, s ők tartottak egy nagy bejárást, mindent megvizsgáltak és jegyzőkönyveztek.

A whip - hivatalos nevén Kidobó: a lánchajtású kis kocsik a kanyarokig simán altattak, ott aztán repültél egy hatalmasat

A whip - hivatalos nevén Kidobó: a lánchajtású kis kocsik a kanyarokig simán altattak, ott aztán repültél egy hatalmasat

A “sima” kopásokat szemrevételezéssel ellenőrizték, az alkatrészek jó részét viszont, hogy a szabad szemmel láthatatlan repedéseket is kiszűrhessék, a vasműben röntgeneztették meg, hogy mindenfajta balesetet elkerülhessenek.

- Rengetegen jártak ki a parkba – mondja Bús József, akitől távol áll a túlságos nosztalgia és a felesleges érzékenykedés. Azt azért hozzáfűzi, ha valaki vidékről vendégségben járt a városban, szinte biztos, hogy a büszke vendéglátók kicipelték pár órára, ha másért nem, hát megmutatni a szép környezetet, vagy lehajtani egy-két gyöngyöző kriglivel a Panorámában… Rengeteg volt a pad, az ő idejében szinte húsz méterenként telepítettek – szívesen elücsörögtek rajtuk az emberek, ha csak az idén tavasszal készült fényképeket megnézitek, könnyen belátható, miért. Persze a városban lakó családok számára is egyfajta hétvégi találkozóhely volt a park, nem beszélve a fiatalokról – sok mindenről, sok mindent tudnának mesélni azok a padok, árnyas kis sétányok, az ifipark mérsékelten frekventált zugai…

Az Elvarázsolt kastély - arra például nem is emlékeztem, hogy ilyen metlahival volt lerakva az előtere...

Az Elvarázsolt kastély - arra például nem is emlékeztem, hogy ilyen metlahival volt lerakva az előtere...

Arról is igyekszem faggatni a Vidám Park utolsó igazgatóját, mennyiben volt más itt direktornak lenni, mint mondjuk a festékgyárban vagy egy lakatosüzemben – bevallom, ha én valaha vidámpark-igazgató lehettem volna, az bizonyos, hogy esténként húsz kör dodzsemet, némi whipezést, egy kör elvarázsoltat, meg egy kis flippert simán elsikkasztottam volna a nép vagyonából, és amúgy is egész nap a területen flangálok, már csak olcsó népszerűsködésből is… De ez én vagyok… nos, természetesen közel sem volt ez olyan romantikus pozíció, ahogy a hozzám hasonló infantilis mórickák elképzelik: annyit azért mégis sikerül kihúznom Bús úrból, hogy azért sok gyerek és felnőtt felismerte az utcán; s az is tény, hogy igen sokat járta annak idején a park területét, hogy első kézből kaphasson visszajelzéseket a munkájukról.

Az Elektromos kisautó - akkumulátoros kis járgányok voltak, a kisebbek körében nagyon népszerűek, naná: önállóan mehettek, szabadon...

Az Elektromos kisautó - akkumulátoros kis járgányok voltak, a kisebbek körében nagyon népszerűek, naná: önállóan mehettek, szabadon...

És járta szeretett parkját Bús József azután is, hogy lejárt a mandátuma, nyugdíjba ment, hogy azután, mind a mai napig, igazán elfoglalt ember legyen belőle: ám amíg lehetett, minden évben legalább egyszer besétált a területre, körbejárta, körülnézett. Már akkor azt tapasztalta, a természet kimért könyörtelenséggel elkezdte visszahódítani, ami az övé volt – elburjánzott, elvadult a növényzet, gondozni kéne: hiszen mind a mai napig élnek a fák, a díszfák, bokrok, tuják, legalábbis egy jelentős részük. A teljes zöldterületen fűnyírásra, parkgondozásra, rendcsinálásra lenne szükség, egy csomó fizikai munkára – mondja szenvtelenül a részleges újraélesztés egyszerű receptjét Bús József, aki ma már nem is különösebben kíváncsi a Vidám Parkra, pontosabban arra a romhalmazra, ami még megmaradt belőle… azt mondja, épp eleget hallott a szívsajdító állapotokról, olyanoktól, akik jártak bent a “lezárt” területen, ő már nem szeretné ilyennek látni a parkot, amit évtizedeken át gyerekzsivaj töltött be… ma súlyos csend ül rajta, s a jelek szerint ez jó darabig így is lesz. A parkot (viszonylag kis híja, hogy még én is belássam) a játékokkal újra megnyitni lehetetlen – egyszer majd, jobb időkben, ha ugyan lesznek ilyenek, egy tenni képes városvezetés, ha ugyan lesz ilyen, talán érdemesnek tartja majd rendbe hozni, felújítani, közparkká alakítani. Csak úgy: látható, azonnali, anyagi haszon híján is. Merthogy egyébként bőven lenne áldásos hozadéka, ha elhisszük, ha nem. Én például hiszem, hogy a szép cél érdekében sokan áldoznának rá: szabad időt, munkát, akár pénzt is – csak kérni kéne, emberi hangon, s néhány hétvége alatt akár pár száz önkéntes is jelentős csodát tudna tenni ott… Újra megcsinálhatnánk valamit közösen, mi itt élők: s a végén lehetne egy parkunk – csak, konkrétan és áttételesen, ki kéne söpörni belőle mindent, amitől most olyan szomorú szegény…

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (48 lövet, átlagosan: 6.90 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

6 komment

  1. LTy/ i szerint:

    Igazad van András!
    Szerintem, ha mi, a HL olvasói táborába tartozók – szerintem egyre többen leszünk – összebeszélnénk, találkoznánk, vinnénk szerszámokat, vagy csak a két kezünket, esetleg, ha kell szereznénk engedélyt, hogy bemehessünk a parkba, sokat tudnánk javítani az állapotán. Talán mindenki tudna egy-egy hétvégén időt szakítani erre is, csak meg kéne szervezni… Ahogy te is írtad: “…gallyat-avart gyűjteni akárki tudott.”-tudna… :)

  2. Kovács Judit szerint:

    Bandi,
    Ha focipálya épül, akkor van jövője az egésznek? Vagy az nem az egész területet érintené? És mi a helyzet a jelzáloggal? Félreértés ne essék, szívesen jövök, de jó lenne tudni, hogy van értelme a munkánknak…

    • Boda Kapitány szerint:

      Nem tudom egyelőre, mi a jövője… amikor elkezdtük, még ennyire se, semennyire se tudtuk… perpill van ezerakárhány ember, akit érdekel ez a történet – ez jelentékeny energia, ha szunnyadósban is… valami lesz, majd kiderül. Érdeklődünk, válaszokat kapunk, és látszik, hogy valamit tenni is szeretnénk – szerintem egyelőre ez se kevés. Hm?

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


9 + hét =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz