Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


14 július
23komment

A titokzoknis szolgálat hétköznapjaiból

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már huszonnegyedik kiadásában megemlékezünk a két napja ötvenedik életévét betöltött, teljesen ismeretlen Rolling Stones brigádról, majd megvizsgáljuk, mi is közös egy 85 éves úriemberben, Bálind Mátyásban, valamint egy 25 esztendős, már-már bosszantóan fiatal emberben, Bíró Bálintban, túl azon, hogy a nevükben egy elem egy betű híján azonos. Végül nem hallgathatok róla, hiszen csütörtökön erről zengett a net az egész városban: térdnadrágos, sportcipős, titokzoknis rendőr állt az egyik buszmegállóban, úgymond “segítette” az autósokat valamivel odébb leállító kollégáit, ugyanis ő videózta a körforgalomból szabálytalanul kihajtókat, ha tehát valaki közölte, nem ismeri el, hogy nem volt bekapcsolva az öve, már mondták is, hogy szívesen bemutatják a felvételeket. Én először, és sokáig nem akartam elhinni, hogy ezt is lehet – de kiderült, simán, mi több, szabályos, törvényes, etikus, színtelen, szagtalan, finom. Hát jó. Engem a hétvégén aligha kapnak el a titkosügynökök – a jelek szerint nem megyek szinte sehova (leszámítva azt az esetet, ha szombaton este kiderül, hogy minimum négyesem lett a lottón… na jó, ha jól fizet a hármas, akkor is…), kivéve a ma estét, amikor is legújabb nyertesemet viszem el a szokásos motorozós körre – pontosabban azt a hölgyet, akit kedves nyertesem, Kovács Péterné gálánsan maga helyett javasolt… Ilyen esetekben viszont még a szokásosnál is óvatosabban közlekedem – szabályosabban a szabályosnál ugyebár nem tudhatok, illetve most már nem tudom, mi újság, figyelnem kell minden bokorra, buszmegállóra, nagyobb testű madárra, hátha rendőr… Addig is jöjjön a mai adag, az illegalitásban: stikában lapozz a HL-ért!

Hirdetés

* Szinte napra pontosan ötven évvel ezelőtt adta első koncertjét a világ alighanem leghíresebb rockzenekara, a Rolling Stones.

A Stones megkerülhetetlen. Sohasem voltak az abszolút nagy favoritjaim, általában jobban szeretem a kicsivel bonyolultabb zenéket – de ahogy megvan az ideje/helye egy jó, semmivel nem pótolható AC/DC-nek, ami az ember zsigereit, az agya legalját döngeti helyre, éppúgy kellenek azok a nyerseségükben magával ragadó menetek, amikre viszont csak a Stones képes. A szögelés, amit Charlie Watts ötven éve ugyanúgy csinál (hogy mi nyűgözhette le annyira Jaggeréket a játékában, amikor ’63 januárjában bevették a csapatba, arról elképzelésem nincs), tökéletes védjegye a zenekarnak – csakúgy, mint Mick Jagger máig elképesztő mozgása, Ron Wood mosolya vagy épp Keith Richards… na, itt teljességgel megakadtam… maradjunk abban, hogy Keith Richards, úgy, ahogy van. Szerintem, ha már emlékezünk, kötelező megemlíteni Bill Wyman basszusgitárost, aki néhány évtizeden át látványosan szégyellte, ahogyan zenésztársai élnek, aztán a kilencvenes évek elején ki is szállt a csapatból, és csinált egy sajátot… Megértem: nem hiszem, hogy mondjuk egy Keith típusú fazon hosszabb távon (értsd: két nap) elviselhető lehet – maximum akkor, ha te is legalább azon a szinten állsz-fekszel, mint ő, a gond csak az, hogy akkor halott vagy. Richards-nak a fáma szerint a hatvanas évek végén mondták meg az orvosok, hogy készülődjön, zárja le a függőben lévő dolgait, mert az életmódja (lényegében akkorra kipróbált minden szerves és szervetlen agyoldót, ami az ártalmassági lista élén állt) miatt nincs sok hátra… hm… ja… ahhoz képest a most 69 éves, elképesztő arcú (zárójelben: két szupermodell lánya van), zseniális gitáros egészen jól elvigyorog, s például Ozzy Osbourne-hoz képest kimondottan szellemipárbaj-hős… Egy Playboy-interjúban egyszer megkérdezték, mi a véleménye az eredendő bűnről, mire Keith azt bírta válaszolni a riporternek: “Ha tudnám, mi az az eredendő bűn, először elkövetném. Aztán beszámolnék neked.” Emlékszem, 1989 júniusa volt, ráhangolódásképpen stoppal mentem le a Balatonra, onnan pedig a bátyám autójával indultunk tovább, kettesben Bécsbe. Mint valami mantrát, úgy ismételgettem magamban egy hete, percenként: Rolling Stones-koncertre megyek… Rolling Stones-koncertre megyek… teljesen valószerűtlen volt az egész. És emlékszem arra is, jószerivel alig volt már határ, úgy két héttel lehettünk a pán-európai piknik előtt, és enyhén időben ott voltunk, pontosabban vagy három órával korábban, szépen leraktuk a kocsit, és elsétáltunk a Praterig, még vidámparkoztam is egy kicsit, aztán a tesóm gondosan elővette a jegyeket, bementünk a stadionba, és másfél óra ácsorgással később a Start Me Up-pal megkezdődött a koncert, amit sohasem felejtek el, és aminek a végén természetesen el kellett játszani a Getnót is, mert anélkül haza nem ment volna senki, azt garantálom. És ez volt az utolsó turné, amin Wyman még játszott, és emlékszem, hogy Jagger végigugrálta, -táncolta és -rohanta a több mint két órát, és ezt már akkor se értettük, nemhogy most, lassan hetvenévesen… Nem értem, hogyan csinálják: hogy hogyan bírják egymást, magukat, a drogot, a piát, a folytonos turnét, az egészet, a világot – amiből elvileg mindent láttak, már ha a minden repteret, szállodát, bárt, lezárt utcákat jelent… Ötven éve csinálják – 49 éve már rég nem a pénzért: inkább azért, amit még most is látsz a szemükben, amikor megszólal az a három recsegős riff, és egy komplett bolygó őrül meg a ritmustól… A többit meg majd 2062-ben mondom el. Ők ott lesznek, én meg remélem…

* Bálind Mátyás megvette legújabb sportmotorját, egy vadonatúj, több mint 180 lóerős Ducati Panigale S-t.

A hír önmagában persze nem lenne hír – de ha hozzáteszem, hogy Bálind Mátyás úr a nyolcvanötödik életévét tapossa, mindjárt más a Ducati fekvése. Matyi bácsi nevétől pár hete hangos az európai motoros sajtó, hiszen minden kétséget kizárólag ő a legidősebb Ducati-tulaj a kontinensen, ha ugyan nem a világon… S ha még azt is meghallgatjuk-elolvassuk, amit mond, s ahogyan teszi, nos, akkor már mit sem csodálkozunk, hogy valódi sztár lett a fiatalemberből. Igen, az: Matyi bácsi nem fiatalos, hanem fiatal, a szó összes értelmében. Már a harmincas években motorozott, meglovagolt jó néhány legendás típust; ahogyan akkoriban kellett, kitanulta a szerelés minden fortélyát is, mellette pedig versenyeken vett részt, nem is akármilyen trófeákat gyűjtve be – a hatvanas években kétszeres magyar bajnok lett. Korábban, egy kis disszidálást követően, 1955-60 között Ausztráliában is dolgozott, természetesen a motorok világában. Matyi bácsi látszólag 1983-ban ment nyugdíjba, hogy beteg felesége mellett lehessen – kilenc év után sajnos egyedül maradt, s ekkor jött az ötlet, megpróbálja a szeretett társa hagyta űrt motorozással kitölteni. Egy kis keresgélés, pár év után végül kikötött a vörös csodák mellett – mostani motorja már az ötödik Ducatija, általában három évente jár a kereskedésbe a friss modellért… S hogy hogyan is zajlanak a “szürke” hétköznapok Matyi bácsi háza táján? A Motorrevüben megjelent interjúban így mesél: “Együtt gurulunk a haverokkal (ők is túl vannak már a hetvenen), a leghátsó meghúzza a gázt és előremegy, majd aki ez után került hátra, az következik, és így tovább. Egy kis gyorshajtáson kívül maximálisan betartjuk a KRESZ-t, azt is csak akkor követjük el, ha senki nincs az úton rajtunk kívül.” Matyi bácsi, gurulás, haverok, szabálykövetés – ez az egész történet az élő remény maga, persze önző leszek, nekem… hogy igenis, tessék, végigmotorozható egy egész élet, hogy nyolcvanöt évesen sem kell feladni, abbahagyni, beletörődni… És hogy kicsit szakügyi is legyek, nyolcvan fölött sem kell úgy fordulni, mint a mohácsi komp – mert pakolható, dönthető, uralható, kezelhető a gép, a legvégéig, ha férfi a lovasa. Márpedig… keressetek, nézzetek rá: egy jó kiállású, sármos, ősz úriembert fogtok látni, s amikor nyeregbe ül, motoros lesz belőle azonmód… Remény és Bálind, vagyis kis híján Bálint: ha már így szóba kerültek, hadd villantsam meg a pálya másik felét is – az elmúlt hetekben sikerült nem is egy huszonévessel összefutnom, akik bizony azt a helyenként kínlódós-állandószerelős-sokszorelakadós, mégis kaland- és örömteli pályát választják önként, amit mi, sokan végigjártunk a hetvenes-nyolcvanas években… Új trendnek látom, s örömmel: a srácok kis pénzért vesznek, vagy boldogan örökölnek egy MZ-t, Simsont, Jawát, és azt barkácsolgatják, s túráznak vele, nem is kis távokat legyűrve, mosolygósan, barátságosan, boldogan. Jó látni őket: Bíró Bálinttal, azaz BBKapitánnyal és Dalmával épp Szátokon fújt össze minket a szél, s már ott tudtam, hogy jó párszor visz majd minket egyfelé az út… A remény hetei hát: tudom, hogy van merre, s azt is, hogy jönnek mögöttünk is – mindezek közben még egy kétnapos találkozás egy moszkvai motorossal, aki nagyjából épp az úton él pár hónapon át… na, pajtikák, csodálkoztok, hogy fülig ér a szám és tervezek ezerrel???

* Rövidnadrágos, pólós, sportcipős rendőr videózta le a szabálysértőket egy buszmegállóban rejtőzve.

A facebook-on kezdett terjedni a fotó, amit a készüléket tartó, kis terpeszben álló, ha szabad úgy mondanom, több mint civil ruhás fiatalemberről készített valaki. A hozzá tartozó szöveg kezdetben valami “traffipaxozásról” szólt – az pedig elég nonszensznek tűnt, hogy a körforgóból kijövő, maximum harmincra gyorsítani képes járműveket mérnék – én tehát biztos voltam benne, hogy újabb sima félreértésről van szó, volt egy pár az elmúlt néhány hét-hónap során is. Órákon át, tíz körömmel védtem hát a mundér becsületét, mint egy önkéntes rendőr – aztán kiderült, nem radarozott, hanem videózott a buszra várók között lapító kolléga, a biztonsági övet nem kapcsolók, a körforgalomból kijövetkor nem indexelők kerültek a felvételeire. Odébb, a szokott helyen, az erdei tornapályánál állították meg az érintetteket a rendőrök – ha valaki habozott elismerni a szabálysértést, közölték vele, van bizonyíték, a buszmegállóban álló titokzoknis titkos embernél… A Dunaújváros Online felhívta a rendőrség ügyeletét, ahol először némi időt húztak, aztán közölték, lehetetlen, hogy ebben a felszerelésben valaki is hivatalos rendőrségi ügyben-akcióban vegyen tevőlegesen részt, végül elmondták, valóban az ő emberük videózott, teljesen törvényesen, minden szabálynak megfelelően. Okéka. Nincs okom kételkedni. Előrebocsátom: jó ideje szent meggyőződésem, a biztonsági övet mindig be kell kapcsolni, egyrészt mert kurva sokat fizetsz, ha nem, másrészt mert még húsznál is úgy összetöröd az arcocskád, hogy anyu nem ismer meg, és még jól jártál, ha ennyi ráébreszt, miért kell. Tehát: egyetértek. Meg a körforgalomból kifelé menet indexeléssel is, szívből… De… tisztelt rendőrség, tényleg megéri így beszedni a lét? Tényleg nem vehető észre, mennyit és mit veszít amúgy se agyonpáncélozott presztízséből a testület egy ilyen, mondjuk már ki, szánalmas és sunyi módszerrel? Nem látni azt, hogy van egy gátlástalanul, immár tényleg agyonra véreztetett ország, az emberek anyagilag, fizikailag, lelkileg, morálisan a padlón – oké, egyetértek, teljes joggal vágjuk meg tizenötre azt, aki nem jelez a körforgóban kifelé, nyilván ez a halálos és súlyos balesetek első számú oka, világos… széttesszük a kezünket, sorry, a jogszabály megengedi, hogy hóembernek öltözve lessem, hozzáér-e a kereked a járműforgalomtól elzárt terület felfestéséhez, igen, ott a fél milliméter, tadadammm, fazék le, répa meg szén ki, megvagy, bűnöző… Ti talán nem halljátok, hogy az az egyébként becsületesen nyomorgó szülő, akitől ily módon vesztek-vesznek el fél havi benzin- vagy egy heti kosztpénzt, mit mond rólatok a családjának, a barátainak, a gyerekének – hogy egyre újabb generációk gondolnak azt a rendőrről, amit, viszonyulnak úgy hozzá, ahogy… lehet, hogy ez szerintetek, pontosabb leszek, a spártai jellemű parancsosztóitok szerint nem számít, de elárulom, sajnos igen, nagyon sokat számít. Számítana, ha számítana valami is. Vannak helyek, ahol a rendőrnek szava, tekintélye van: de ha Ausztriában videóznak, hát videóznak – két kilométerről, egyenruhában, slussz. Ha beledörgöltél, fizetsz, ennyi, vita nincs – de jelmezbál se! Mellesleg akkor se értem: ha a rendőrön nincs sapka egy igazoltatás közben, nem látható a jelvénye, nem köszön, tudtommal megóvható akár az egész eljárás. Ehhez képest pólóban, sortban, szórakozott keletnémet turistának maszkírozva maximálisan joga van bizonyítékfilmezéshez. 2012-t írunk, minden látszat ellenére: lehetne, hogy erről az egész szarízű dologról kapjunk egy frankó tájékoztatást, azzal a hivatalos véleménnyel együtt, vajon megéri-e valaki szerint ez az egész – miközben a városban amúgy továbbra is sima divat elmenni a zebránál megállók mellett csont és fék nélkül a belsőben, éjjel százhatvanat tolni az Építők útján a tuninggépnek és a többi… Szóval ha volna, aki elmondja, mi a stájsz, én szívesen ráérnék.

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (27 lövet, átlagosan: 6.74 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

23 komment

  1. Suszter és a Gyík szerint:

    Bocs mindenkitől. Félreértés történt! A képet manipulálták. Erről itt a képi bizonyíték, azaz itt az eredeti kép.

    A vén spinéket nem érdekli a sztár, de a mi emberünk még jó, hogy ott állt a megfelelő pillanatban!

  2. rizsapista szerint:

    A rencsik reputációja, kissé régebb óta olyan, amilyen. Talán ezért is kényszerülnek ilyen titokzoknis [email protected]ágokra, de ezt majd máskor, más helyen.

    Nincs az a pezsgő mennyiség, amit ne ajánlanék fel neked – s istenuccse meg is teszem – , amikor a hat hónapos motoros európai körutadról megérkezvén ünnepeljük a 86. életévedet! Már csak azért is, mert akkor 88 leszek!

    :)

    • Boda Kapitány szerint:

      Túldumáltuk… Astit iszom, ha esetleg lehet válogatni, nem muszáj a Martini/Cinzano minőség, megfelel a Lidl-ben kapható is. Bár azért vegyél egy Martinit is, ne filléreskedjünk… valamit majd én is a dobozba rakok kint… Hol és mikor találkozzunk? Csak mert akkor be tudom írni a telefonba…

  3. Medi szerint:

    Bodkap, ismered Matyi Bát személyesen? Mert a következő tudatmódosító tréningen ott lesz. Különben az öreg azt mondta, hogy 205 lovas a gép, de lehet, ez nem hivatalos. Mindegy, azzal jön, majd megskubizzuk.

  4. caci szerint:

    a titokzoknis témához.
    ’92-óta járok ki Erdélybe. Az eltelt 20 év alatt megtettem az utat vagy 100x. Nagyvárad-Kolozsvár és onnan pedig tovább. Ez az egyik legjobban és legsűrűbben ellenőrzött nemzetközi főútvonal. Ebből adódóan akad tapasztalatom a helyi szervekkel kapcsolatban, nem kevés.
    A 20 év alatt Erdélyben egyetlenegyszer sem találkoztam vagy láttam bújkáló, lapító rendőröket! Ott a rendőr, egyenruhában, hivatalos rendőrautóval áll a főút szélén és igazoltat, sebességet mér és végzi a dolgát.
    Nem ugrál ki a fa mögül, hogy “hopp, megvagy!” és nem álcázza magát videózó turistának sem.
    Egyszerűen és tisztességesen odaáll és dolgozik.
    És itt mutatkozik meg az óriási eltérés a magyar és a román rendőri szemléletben.

    Szvsz a rendőri ellenőrzésnek a közlekedésbiztonság terén a balesetmegelőzés lenne az egyik legfontosabb feladata.
    Mivel az állampolgárok többsége tisztességes és szabálykövető, ezért azt a pár renitenst aki szabályszegő azt meg kellene akadályozni a szabályszegésben, nem pedig megvárni amíg elköveti és utólag jól megbírságolni.

    A román rendőr feladata az eredeti feladat, a megelőzés.
    Az általam megtett Erdélyi úton 52 falun megyek keresztül oda is és vissza is. Minden második faluban van rendőrörs (nemzetközi főútvonal) a főút mellett, és majdnem minden faluközpontban posztol rendőr. Van ahol csak 1 van ahol 2-3. Nézi a forgalmat, találomra igazoltat egyet-egyet és beszélget. De ott áll egyenruhában! A rendőrautók mindig ott álnak az út mellett. Ha üresen is és éppen csak a rendőörs előtt parkol le, akkor is úgy áll be, hogy jól látható legyen messziről is és 1-200 méterről senki nem mondja meg, hogy üres-e a kocsi vagy sem. De azért minden rendőrautóban ott van a jó öreg radaros traffipax és azért használják is folyamatosan a fiúk. Ne érjen senkit meglepetés, nem csak lézerrel lehet traffizni. :)
    Tehát folyamatos a rendőri jelenlét. Minden lakott területen.
    És ez már bőven elég ahhoz, hogy mindenki ösztönösen visszavegye a tempót, ha gyorsan megy ha nem.

    A magyar rendőrségből – számukra is megalázó módon – sima pénzbehajtó brigádot fabrikált a politika. Rájuk kényszerítve az egyre gusztustalanabb módszereket, hogy hozni tudják a kötelezően betervezett, évről-évre emelkedő bírságolási bevételt.
    Nem gondolom, hogy ez nekik örömet okozna, és a parancs az parancs. Nem irigylem őket ezért a feladatért.

  5. OregHal szerint:

    Objektív felelősségből származó közigazgatási bírságbevétel előirányzott értéke 2012-re: 16 milliárd forint. A személygépkocsik száma Magyarországon: 3,2 millió.

    A fenti adatok összevetéséből kiderül, hogy a BM-nek minden személygépkocsi után cca 5000 Ft-ot BE KELL hajtania büntetésként. Ha vannak olyan tisztességtelen alakok, akik nem járnak a kocsijukkal (mert nincs pénzük az egyébként nevetségesen olcsó benzinre, például), vagy aljas indokból előre megfontoltan nem követnek el semmiféle szabálysértést, akkor az ezen személyekre jutó bírságot másokon kell leverni…

    No comment.

    • Boda Kapitány szerint:

      Még ma átmegyek a piroson, nem akarok én megszívatni senkit… :-)

      • OregHal szerint:

        Egy illegális gyorsulási verseny az erdei tornapályánál, mondjuk?
        Akkor csak mi ketten úgy 100-120 ember válláról vennénk le a terhet…
        ;-)

        • Boda Kapitány szerint:

          Benne vagyok, főnök. Mehetek a Lancerral? 0-50 15 sec. Legfeljebb keresünk egy harmincas táblát… Már csak azért gondoltam erre, mert ha az ötezres ötszáz lóerős fekete autómmal megyek, akkor az életben nem vágnak meg…

  6. Hatlövet szerint:

    180 lovas Ducati?
    Ha jól belegondolok Rossié sem igen több 260-280 lóerőnél.
    Elismerésem Bálind úrnak, nem értő kezekben hamar szétszalad egy ekkora ménes. Sok balesetmentes kilométert, pontosabban az utakon normálisan közlekedőt és jó egészséget kívánok hozzá.
    Hát ez a rendőr performansz teljesen kiakasztott, ha jól belegondolok ezután már a spejzba is be kell nézni időnként hátha ott vannak már ők is mint az oroszok!
    Nagyon jó volt az e heti termés is András. Köszönöm!

    • Boda Kapitány szerint:

      Hát igen… de azért ezen a szinten plusz 100 a már így is iszonyatoshoz… az is gazdit igényel… Köszönöm a jó szót ismét… :-)

  7. m.B. szerint:

    Hát Bandi, Ahogy elnézem a motoros Öreget tényleg előted áll az örök élet.
    Ha ilyen hatása van a motorozásnak.
    A rendőr urak meg sokmindent nem akarnak meglátni, úgy néz ki most ez a sláger a körforgó. Akkor most már nem is kell az elsősegély doboz?

  8. zselés szerint:

    No akkor hadd fogalmazzam meg ismét különvéleményemet, a rendőrös-zoknis témában:

    1. Nekem aztán oly mindegy, miben van a rendőr, azt büntesse, aki szabálytalan és kész. Ha titokzokniban, akkor titokzokniban, ha fakabátban, akkor fakabátban. Nyilván a román rendőrök népszerűek, mert mindig egyenruhában vannak. És nyilván, mert valaki évtizede csak egyenruhás román rendőrt látott, akkor álruhás, rejtőzködő román rendőr nincs is.

    2. Szokott valaki sűrűn gyalogosan közlekedni körforgalomban? Persze, hogy nem keresztül rajta, hanem szabályosan, a zebrán? Nyilván mindenki, de ha valaki mégse: a zebra a karikához túl közel van, ha az autó csak 15 km/h-val (4m/sec!) is jön, az előző leágazótól akkor is 2-3 másodperc alatt az én zebrámhoz ér. Magyarán, ha nem indexel (de még akkor is, ha: igen), szinte lehetetlen átérni előtte. Kis segtség, ha az autós használja az indexet, de esetünkben ugye én pont akkor mehetek át, ha az autó az előző leágazást követően NEM indexel. Ha csak elfelejtette: vészfék, félreugrás. Hát ezért büntessék igenis a nemindexelőket. És igenis: életveszélyes.

    3. Ugye nem csak a dúsgazdag gyereketelen szabálytalankodókat kell büntetni?

    4. Ugye azért a szabályokat be kell tartni, és aki betartja, az ugye nem fizet semmilyen bírságot, akár van a rendőrön titokzokni, akár nincs?

    5. Ugye emlékszünk, halt már meg pár ember azért, mert nem kötötte be magát, gondoljunk akár csak világhírű sportolókra? Lehet, nem a körforgóban történik a legtöbb halálos baleset, de életszerű, hogy valaki a körforgó előtt kiköti magát, majd vissza, meg az indexet is csak pont a körforgóban nem használja?

    6. Aki volt már akármilyen vizsgán, az tapasztalja: a bukott tanuló “kint” mindenkinek hangoztatja, hogy milyen szemét volt a vizsgáztató. Ha történetesen és véletlenül én is bent voltam mondjuk a vizsgáján, és hallottam az ott elhangzottakat, talán másképp fogalmaznék a helyében (mondjuk: egy büdös szót nem tudtam makogni, hát persze hogy megvágott a szemét). Hogy érthető legyen: nehogy már a hülyének álljon feljebb, ha amúgy jogosan megvágják.

    7. Akinek nincs pénze, ne a rendőrt hibáztassa, ha még a legegyszerűbb szabályokat se tartja be, főleg, ha előre lehet tudni, hogy mennyi a tarifa. Nem baj, az evolúció majd megteszi a hatását, a hülyék (egy része) majd éhendöglik ilyen mentalitással. Legalábbis remélem.

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


× 7 = negyven kilenc

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz