Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


13 július
12komment

Nomen est? Bús úr – a Vidám Park utolsó igazgatója… (I.)

Muki oszlófélben... az egész Vidám Park jelképe volt - az egész szomorúparké lehetne

Muki oszlófélben... az egész Vidám Park jelképe volt - az egész szomorúparké lehetne

Talán még emlékszel rá, kedves olvasóm: a HL immár lassan féléves történetének legjelentősebb közönségsikere lett az a három részes kis riport (néhány nap alatt, ez úton is hála, sok ezren olvastátok/néztétek), amelyben a dunaújvárosi Vidám Parkot és kapcsolódó részeit jártuk körbe egy sima kis belógást követően – rengeteg fotóval, jelentős terjedelemben, néhol könnyed, máshol könnyes nosztalgiával emlékeztem meg a parkról. Volt min sírdogálni – a terület a szó legszorosabb értelmében romokban hever, nyomasztó látvány, pláne olyasvalakinek, aki gyerekkorában rendszeres, tátott szájas vendége volt a parknak, később az ifiparkban korpázott a rockra, és az LGT-t nézte a szabadtérin. Legelőször, a kilencvenes évek elején az értékes dolgokat lopták el simán, nyilván bennfentesek, később a könnyen mozgatható bármiket és akármiket vitte, aki tudta, a végén pedig jött az igazi kihívást jelentő maradék – ami esetleg túlságosan le volt betonozva, azt szétverték a gondos szakemberek, szigorúan a perfekcionizmus nevében. Miután nagyjából a betonjárdák, a fű, a bokrok és a fák maradtak, természetesen gondosan bekamerázták a területet, egyrészt hogy valaki azon is keressen már pár fillért, másrészt mert azért nálunk csak elsődleges a közvagyon védelme. A terület egyébként fantasztikus – lehetne. Az persze csak a legelvakultabb retróisták agyában fogalmazódik meg, hogy a valamikori Vidám Parkot életre kellene/lehetne kelteni – mint a későbbiekben, a második részben látni fogjátok, ennek semmilyen értelemben nincsen realitása. Az viszont, egy normális városban/közegben elképzelhetetlen lenne, hogy egy ilyen természeti adottságokkal rendelkező közpark ilyen állapotban csúfoskodjon évtizedeken át – ahelyett, hogy a városlakókat szolgálná. Mert ha semmi más nem történne, mint hogy (akár némi társadalmi jellegű munkával) kitakarítanánk a területet, aztán fordítanánk rá pár milliót, hogy kertészeti szempontból rendbe tegyük – ha csak sétálni lehetne a csodás fák-bokrok között, már akkor is fényévekkel előrébb lennénk… Egyebek mellett ezekről a témákról is beszélgettem a Vidám Park utolsó igazgatójával – a sors fura fintora, hogy Bús Józsefnek hívják. Lapozás után minden, ami Vidám Park…

Hirdetés
Vidám horgászat - ha kifogtál valamit, a néni megnézett egy füzetet, aztán odaadta a nyereményedet

Vidám horgászat - ha kifogtál valamit, a néni megnézett egy füzetet, aztán odaadta a nyereményedet

Lendüljünk neki személyes irányból: szerencsémre elég sok mindent örököltem a szüleimtől és még odébbról, egy dolgot viszont biztos nem sikerült továbbvinnem mondjuk Boda sr-tól, s az a némi könyvelőséggel fűszerezett totális pedantéria. Zárjatok be meztelenül egy ablaktalan, berendezés nélküli, üres szobába, aztán dobjatok be mellém egy hivatalos iratot, levelet, számlát, bármit, amire később égető szükségem lehet, tíz perc múlva aztán nyissátok ki a kísérleti cellát, és kutassatok át mindent. A papír nem lesz sehol: pedig nem ettem meg, nem égettem el, nem gyűrtem össze, hiszen nincsen sehol – a közelemben egyszerűen csak eltűnik minden ilyen vacak, ezerszer megtörtént már, azért tudom. Boda Endrét viszont nyugodtan megvádolhatja a gázmű, ablakos levélben, hogy nyilvántartásaikat átnézve most jöttek rá, 1962. júliusában nem fizetett be kettő forint negyvenet, s mivel ez a bűn soha nem évül el, ezért most, az ötvenedik évforduló alkalmából azonnal adjon fel a mellékelt csekken 0 forintot, kerekítve, máskülönben ráküldik a végrehajtókat, akik persze majd semmit nem foglalnak le, de szabály az szabály – nos, Boda Endre ez esetben komótosan kihúzza a komód fiókját, kis keresgélés után előkapja az 1962. – GÁZ címzetű dossziéját, és szerény félmosollyal felmutatja a megfelelő csekket.

Az Elvarázsolt kastély széle - a kép szélén egy katona bácsi figyeli a nénit, de rossz helyen, mert a szoknyafelfújós rész lejjebb volt

Az Elvarázsolt kastély széle - a kép szélén egy katona bácsi figyeli a nénit, de rossz helyen, mert a szoknyafelfújós rész lejjebb volt

A szelvények egyébként úgy vannak beragasztva ezekbe a dossziékba, mint a matricás albumban a focisták vagy a versenyautók. Nem megyek bele mélyebben a részletekbe – természetesen van vizes dosszié, lakbéres, kajás, autós, telekadós, telefonos, és így tovább… Hetven évre visszamenőleg, minden.

Ha tehát most azt mondom, nemrégiben találkoztam egy olyan úriemberrel, akihez képest Boda Endre egy bohém, slendrián, szervezetlenül élő ember, akkor nagyjából sejthetitek, mi újság: Bús József, a dunaújvárosi Vidám Park utolsó igazgatója egész egyszerűen minden adatot ismer, ami a parkhoz kapcsolódik. Nem tonnára, hanem milligrammra, nem évre, hanem órára, percre, másodpercre, nem milliókra, hanem fillérre pontosan emlékszik mindenre – ha pedig netán nem emlékszik (ez legtöbbször inkább csak azt jelenti, hogy Bús úrnak kételyei merülnek fel, még legtöbbször feleslegesen), egy percen belül előhúz egy papírt, egy dokumentumot, egy dossziét, egy tervrajzot, vagy bármi egyebet, és megnézi, továbbá megmutatja. A biztonság és a pontosság kedvéért.

A körhinta, az egyik legfájóbb veszteség - az elsők között hordták szét, állítólag van újgazdag családi ház, aminek a kertjében felállítottak innen lopott lovat...

A körhinta, az egyik legfájóbb veszteség - az elsők között hordták szét, állítólag van újgazdag családi ház, aminek a kertjében felállítottak innen lopott lovat...

Hogy hogyan jutottam el Bús úrhoz (aki mellesleg itt lakik, egy utcával lejjebb, két sarokkal odébb, a szomszédomban)? Természetesen kellett hozzá kedvenc éttermem, a Corso (egészen pontosan Bognár Zoli) hathatós segítsége. Ide sétált ugyanis be pár hónapja Bús úr, Zoli pedig pontosan emlékezett rá – mert Zoli, kitűnő főpincérként mindig mindenre pontosan emlékszik, ráadásul mindenkiről lényegében mindent tud, aki számít -, hogy egyszer szót ejtettünk róla, micsoda élmény lenne beszélgetni egyszer a park utolsó direktorával. Nos, Zoli természetesen ismerte Bús urat, elkérte az elérhetőségeit nekem, én pedig pár nappal később felhívtam, és megbeszéltünk egy találkozót, náluk – így ismerhettem meg a kedves feleségét is, akivel egyébként még mindig nagyon sokat utazgatnak országon belül: nem mellékesen Bús József ma is igen aktív, szakértelmét, tapasztalatait remekül kamatoztatja, ha nem is pont a vidámpark-iparágban.

Pajtások a játékteremben - jó megfigyelők épp láthatják a lóversenyes flippert, amit szintén elvittek, és tudom, hogy gyönyörűen felújították: már azért sokat adnék, ha még egyszer láthatnám

Pajtások a játékteremben - jó megfigyelők épp láthatják a lóversenyes flippert, amit szintén elvittek, és tudom, hogy gyönyörűen felújították: már azért sokat adnék, ha még egyszer láthatnám

Csapjunk is a lovak közé. Erősen kezdünk: több mint hatvan éve, 1952. február másodikán született meg az a határozat, amely kimondta, hogy a városban “szórakoztató létesítményt kell létrehozni”. Sokat nem is cicáztak akkoriban: május 1-jén, 16 játékegységgel hivatalosan is megkezdte működését a Vidám Park, melynek első igazgatója Jelinek Fülöp volt. Őt egyébként 1973. szeptember 1-jén váltotta a park élén Kókai Béla, aki talán a legtöbbet tette azért, hogy a park külleme, a játékok műszaki állapota kifogástalan legyen – ez utóbbi természetesen a biztonság miatt volt a legfontosabb. 1976. január 1-jétől a Vidám Park önálló költségvetési intézmény lett (addig az Idegenforgalmi Hivatalhoz tartozott), ideje volt hát, hogy gazdasági vezetője is legyen, igen, igen, kitaláltátok, Bús József lett az.

Ne kerülje el a figyelmünket a csodás növényzet - a második fejezetben majd részletezzük, mi minden található bokorban-fában a parkban

Ne kerülje el a figyelmünket a csodás növényzet - a második fejezetben majd részletezzük, mi minden található bokorban-fában a parkban

A “függetlenségnek” viszont viszonylag hamar vége szakadt – alig hét évvel később, 1983 januárjában visszaminősítették a Vidám Parkot, vagyis részben önálló intézmény lett belőle. 1985. májusában aztán csökkentették is a park területét – elvették egyebek mellett a garázst, és a sportcsarnok építése miatt elbontották az irodát – később a Dunaferr sportpályai irodaházában kaptak két irodahelyiséget. Természetesen a park területéhez tartozott, rengeteg telt házas programot bonyolított az ifipark és a szabadtéri színpad (ami egy időben kertmozi is volt) is, továbbá az ifipark mellett üzemelő – kezdetben – étterem, majd büfé, a Panoráma (köszönöm a szíves kiigazítást – hogy írhattam Pannóniát???), amiből végül egy remek alternatív klub/koncerthely, a Movie alakult ki, aztán a végén sajnos az is megfulladt.

Egy viszonylag egyszerű egység - kis, fixre hegesztett Moszkvicsok jártak körbe-körbe: de hogy mennyire vágytam egy nem hegesztettre ötévesen...

Egy viszonylag egyszerű egység - kis, fixre hegesztett Moszkvicsok jártak körbe-körbe: de hogy mennyire vágytam egy nem hegesztettre ötévesen...

Bús úr viszonylag későn, 1988. november 16-án állt a kormányállásba, azaz lett a Vidám Park – akkor még nyilván nem tudhatta biztosan: utolsó – igazgatója. Azt mondja, a kezdetektől nyolc főfoglalkozású dolgozóval üzemelt az intézmény, és szezonban még 35-40 kezelőt alkalmaztak, jelentős részben diákokat és nyugdíjasokat, ők kezelték a játékokat, s ami a diákokat illeti, a legirigyeltebb emberek voltak közel s távol. A Vidám Park több mint negyven éves működés után, 1993. február 1-jén szűnt meg. A polgármesteri hivatal részéről Pokorni István volt az átvevő, majd néhány éven keresztül a Horváth László vezetésével működő Calibra Bt. igyekezett különféle túlélési technikákkal (mini állatkert, teniszpályák és a többi) fenntartani, megóvni és hasznosítani azt, ami még maradt a parkból, nekik egyébiránt 2003. január 31.ig szólt a szerződésük.

Ünneplő ruhák, egy ágyásnyi pompázó nőszirom, a háttérben pedig a láncos körhinta

Ünneplő ruhák, egy ágyásnyi pompázó nőszirom, a háttérben pedig a láncos körhinta

Az 1993-as megszűnés “fényében” érdekes talán tudni, hogy 1992-ben 250 ezer forintos költséggel üzembe állították a kisvasutat (nem azonos a Mukival), kőágyazatot, sínt építettek ki, s egy 250 méteres körpályát építettek a tisztán villanyhajtású kisvasútnak. Kicseréltek több mint két kilométernyi elhasználódott, 30 éves földkábelt is, 56 kandelábert telepítettek a park területén.

“Csak vidámparki tevékenységgel nem üzemeltethető gazdaságosan a hely: olyan tőkebefektetés szükséges, amely új profil kialakítását is lehetővé teszi.” – idézi Bús József az 1992-ben elkészített állapotfelmérő és véleményező tanulmány egyik leglényegesebb megállapítását. Jó, ha látjuk egyébként, hogy az 1952-es nyitás óta a park egyetlen évet sem lett volna képes túlélni, ha nincs jelentős városi/tanácsi támogatása: mindjárt pontosabb számokkal is szolgálok, hiszen Bús úr, ahogyan mondtam is, nem a levegőbe beszél, bármiről legyen is szó.

Erről nincs mit mondanom... a világ legjobb helye volt, így simán... emlékeztek, hogy szikrázott az a bedrótozott mennyezet?

Erről nincs mit mondanom... a világ legjobb helye volt, így simán... emlékeztek, hogy szikrázott az a bedrótozott mennyezet?

Nézzünk csak egy példát: mondjuk az 1963-as évet, amikor a szezon kétmillió forintos kiadásából 550 ezer forint folyt be a jegybevételből. 1976-ban az 1 millió 700 ezer forintból 640 ezret fizetett a közönség – meg persze a többit is, csak kicsit áttételesebb módon… Pedig anno, például a május elsejéken, akár 10-15 ezer ember is tolongott a parkban: itt mentek a sör-virslicsaták, és a brigádbulikat is előszeretettel tartották a parkban. De a csak sétáló, bokrok alján, a fűben, padokon sörözgető emberek nem igazán apasztották az egységjegy-tekercseket…

A fő napok természetesen a szombat-vasárnapok voltak, áprilistól szeptemberig – de épp ilyen fontos volt, hogy májustól szinte minden napra több iskolás csoport is jutott. A városból is sok csoport érkezett, de az egész környékről, a falvakról, kistelepülésekről is hordták a téesz-buszok a gyerekeket, akik természetesen boldogan szórakoztak a játékokkal. A csoportok kedvezményt is kaptak – általában egy ingyen menetet valamelyik játékon, hogy melyiken, azt ők választhatták ki, legtöbbször a dodzsem volt, emlékszik vissza Bús úr. És persze az árbevételi részhez tartozik az is, hogy más időket írtunk: képzeljétek, fiatalok, akkoriban vigyázni kellett, hogy az effajta szórakozás ne sújtsa nagyon a családokat.

Az apróságok szórakozását biztosította ez a kis körbenjáró is - háttérben az óriáskerék feljáró lépcsője

Az apróságok szórakozását biztosította ez a kis körbenjáró is - háttérben az óriáskerék feljáró lépcsője

A jegyárak ezért a  mindenkori buszjegyárakhoz igazodtak – elvárás volt a költségeket biztosító tanács részéről, hogy a park ne legyen drága (cirkusz & kenyér, tudjuk…), így csak igen mérsékelten emelték az árakat…

Igen ám – de időközben megjelent a bevételeket terhelő 25 százalékos áfa, a munkabérre rakódó 43 százalékos tb-járulék, jelentősen romlottak a nyugdíjasok foglalkoztatásának feltételei, és szigorúbbak lettek a munkavédelmi-balesetmegelőzési szabályok is, nem beszélve arról, hogy az amúgy is rendkívül energiaigényes játékok “üzemanyagának” az áramnak az árát sorozatosan, jelentősen emelték. Vagyis a drámai gyorsasággal emelkedő költségek gyorsan és biztosan mínuszba vitték az amúgy is ráfizetéses Vidám Parkot. Nem volt mit tenni: a hajó süllyedt, menthetetlenül…

(A jövő hét elején folytatjuk a Vidám Park történetét, a park utolsó igazgatója, Bús József segítségével – az illusztrációként használt archív képeket is neki köszönhetem, köszönöm is… Az alábbi, remekbe szabott filmetűdöt pedig Szentkuti Tamásnak és Bernáth Zsoltnak köszönhetjük mindannyian – méltó emléke annak, ami a park volt valaha. Nem véletlen a kötődés: mindketten nyári diákmunkások voltak, az óriáskeréknél teljesítettek szolgálatot…)

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (36 lövet, átlagosan: 6.94 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

12 komment

  1. t_a_m_a_s szerint:

    De hamar vége lett… Úgy olvastam volna még… Pedig félő, most sem leszünk túl vidámak a folytatástól. :(

    • Boda Kapitány szerint:

      Lesz még egy adag, hét elején… abban elmondjuk, hány s milyen fa van bent, meg egy csomó apróság még… kicsit törpölünk, gondolkodunk és effélék… Köszönet addig is…

  2. KEndre szerint:

    De jó!!! :))))))))

  3. JKA szerint:

    Hát igen, pontosan érzem még most is az illatát, vagy a hangokat amik körbevettek annak idején a parkban! Azon szerencsések közé tartozom akinek valamelyik szülője ott dolgozott, (esetleg mindkettő) egész gyerekkoromat itt töltöttem, minden nyári szünetem, és természetesen a hétvégéket. Későbbiekben én is az emlegetett üzemelők sorát gyarapítottam, sok érdek dolog történt az idők során, a park hiánya ezért is igazán fájó! Az életem része volt, sokat köszönhetek neki, csodás gyermekkorom volt a fák tövében, szinte mindent megtanultam az életről, az évek során. Azt mindenképpen meg kell jegyeznem hogy Józsi bácsi egy igen pedáns, pontos, megbízható, nagy tudású pénzügyi szakember, és nagyon emberségesen viselkedett mindig a dolgozóival! (Bélabá sem volt semmivel rosszabb ember, sem szakmailag sem emberileg)Számukra is biztosan borzasztó lehet a mai látvány, de mint tudjuk a PÉNZ, és a hatalmi érdekek, mindenek felett állnak…

  4. Locomotion szerint:

    Üdvözlet Boda Kapitány!
    A Vidámpark szabadtéri éttermének a neve nem Pannónia (hazánk motorgyártásának márkája volt), hanem Panoráma Vendéglő volt.
    Lóversenyes Flipper…. Nos a Turf Champ /1958/ (Williams USA) EM (Elektro Mechanical) flipper sorsa is szomorúra sikeredett. A flipper gazdája elkezdte a felújítást, majd tragikus baleset folytán életét vesztette. Információm szerint a flipper még a városban van, felújításra szorul, korábban hagyatékként árulták.
    A lóversenyes flipper úgynevezett elektromechanikus család egyik korai verziója volt, melyben nem volt még forgó-számdob, hanem lámpák felvillanása jelezte a lóverseny állását. A flippergolyó a gombákhoz érve mozgatta a lovakat a cél felé.
    S, ha már Flipper- Vidám Park, nos a dunaújvárosi Vidám Parkban többek között volt egy Locomotion /1981/ (Zaccaria Italy) SS (Solid State) /tranzisztoros) flipper is.
    Szívesen meghívlak egy retro flipper mustrára. A flipper a lakásomban van, a szomszédaim nagy- nagy örömére.

  5. Ferenc Toth szerint:

    Danke,

    sehr schöne Kindheitserinnerungen,
    schade das es sowas nicht mehr gibt…

    majden 30 eve Frankfurtba lakok de a gyerekemnek szivesem megmutatam volna…

    A Petöfi Iskolät, visztoronyt, es a brekäkat mär ismeri…:-)

    • Boda Kapitány szerint:

      Talán egyszer mint egy szép szabadidőparkot meg lehet mutatni a gyerekeknek… reménykedem, hogy lesz még egyszer normális világ…

  6. Eni szerint:

    Szép lenne, ha “közparkként” a bezárás 20. évfordulóján, azaz 2013-ban újra birtokba vehetnék a városlakók a területet. Szerintem sokan vállalnánk önkéntes munkát is ennek érdekében.

    • Boda Kapitány szerint:

      Éppen most tettem ki a pontot a második rész végén – hamarosan felkerül, olvasd el – mintha itt álltál volna a hátam mögött, amikor írtam… Indítsunk rá egy mozgalmat, próbáljuk meg. Szép lenne ám…

  7. Eni szerint:

    És tényleg. Most olvastam el éppen és visszanéztem ide. Mikor kezdünk?

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


kilenc × = 63

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz