Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


09 július
10komment

Vlasta Radovanovic: A fehér pisztoly

A fehér pisztoly: partizánregény, alapvető tudnivalókkal, és sok hibával

A fehér pisztoly: partizánregény, alapvető tudnivalókkal, és sok hibával

Bár a Heti Delfin című sorozat különb s különb okokból jelenleg egyáltalán nem heti rendszerességgel jelentkezik, ez nem azt jelenti, hogy elfelejtettük volna. Ha negyven fokban kissé nehezen hihetőnek tűnik is, tapasztalataim mindenképpen azt mutatják, lesz még tél, amikor vagy térdig érő, színes csíkos meleg zoknikat kötögetünk a kandalló mellett szakmányban, vagy Delfin könyveket olvasgatunk s aztán ajánlunk – a magam részéről mindenképpen az utóbbit választom majd, tekintettel arra, hogy olvasni legalább tudok. Mai kiadásunkban tehát Vlasta Radovanovic A fehér pisztoly című (Eredeti címe: Szása) örökbecsű partizántörténetét futjuk át röviden, szerdán viszont egy valóságos csemegével rukkolok elő: a Nyulasi “Öcaline” Zsolt barátommal saját hatáskörben, ha jól emlékszem, kereken húsz éve megrendezett kisnovella-írói versenyünk két dolgozatát másolom majd be szórakoztatásotokra. A Dunaújvárosi Hírlapban (azokban a boldog-szép-felelőtlen időkben épp mind a ketten ott tevékenykedtünk) teret kapott “verseny” lényege egyébként az volt, hogy véletlenszerűen kiválasztottunk a könyvből négy mondatot, az első volt az én záró mondatom, illetve a Nyulasi kezdője, majd ugyanez fordítva, a maradék kettőt pedig el kellett helyezni valahol a szöveg belsejében. Hogy mik voltak a mondatok, azt is hamarosan, majd e kis írás végén elárulom. Kitűnő móka volt az egész, soha nem felejtem el – de hogy így, digitálisan is meglegyen/megmaradjon, hamarosan bemásolom és közzéteszem. El ne feledjem: a történetből már 1962-ben szélesvásznú, 88 perces jugoszláv film készült – a rendező és a főszereplők nevétől megkímélek mindenkit. A könyv, a Delfin könyvek sorozatában 1974-ben jelent meg, épp csak 39 800 példányban, én annak idején 8 forintért vehettem meg. Jó szórakozást!Legelőször is egyezzünk meg valamiben, okés? Ha ezek után ti is szeretnétek fehér pisztolyosat játszani, akkor legyetek vagy Colos, vagy Treff – ha benne vagytok, Pop meg majd leszek én… Már harmincöt éve, a játék-előmegbeszélések/egyeztetések során is ezt a figurát szerettem bedobni, de persze csak akkor jött be, ha gyengébb gyerekekkel játszottam, mert ahogy A négy páncélos és a kutya című film után mindenki Janek akart lenni az utcában (Grigorijra még találtunk időnként jelentkezőt, na de Gustlik végképp senki nem akart lenni), ugyanígy A fehér pisztolyban szereplő hármas csapat vagány főkolomposának szerepére volt csak túljelentkezés. Jó, ha más nem volt, elvittem Treffet is, az is elég jó csóka az állandó kártyázásával, de igazából Pop volt a nyerő. Nekem annyira bejött a típus, hogy még abba is komoly energiákat öltem, emlékszem, hogy valahogy úgy alakítsam a dolgokat, hogy a többiek ezt a becenevet, azaz a Pop-ot ragasszák rám – szerencsére ez elmaradt: pár évvel később, épp amikor már elég kínos lett volna, itthon is szélesebb nyilvánosságot kapott, hogy az 1969-ben az NSZK-ba szakadt Késmárky Marika Edina Pop néven futott be íves karriert német nyelvterületen (nesztek), majd a Dschingis Khan frontasszonya lett, melyben egyébként az a Mándoki László is ott bakkecskézett, aki később a legnevesebb (pontosítok: legjobb) csapatokat vonzotta be stúdiójába. De ez most mellékszál: mindenesetre örülök, hogy a Pop becenév, szándékaimmal ellentétben, nem ragadt rajtam, és igazából nem kevésbé szerencsésnek tartom, hogy az Orange nickemre is csak én emlékszem már, meg esetleg pár kivételes memóriájú alsóörsi pajtás. Nem lett semmilyen becenevem – akkoriban fájt kicsit, mert azt gondoltam, nem lehetek menő csávó, ha nincs, de már kibírtam ezt is…

Hirdetés

Nos, ami A fehér pisztolyt illeti, abból szerintem 8-10 éves korban igen sokat lehet tanulni (ezt az igényes tételmondatot, amely a pécsi egyetemen bemutatott kísérleti felvételi szereplésem során hangzott el a számból, talán majd a következő alkalommal kicsit bővebben is átvesszük) – gonosz és kegyetlen fasiszták, kollaboráns, tahó továbbszolgáló Marics hadnagyok, és persze jó fej, kalandor, a bűnözés-feketézés határán lavírozó vagány középiskolások, akik bőszen udvarolnak is, és mivel jó fejek, természetesen térdig gázolnak a jó nőkben… Igazából semmi meglepőt nem találnék benne, ha tízévesen, e könyv elolvasása után jelentkeztem volna munkásőrnek… de nem, mégsem… és most nem csak azért írom ezt, mert a dr. Münnich Ferenc gimnáziumban éppoly csodálkozva/szánakozva/röhögve néztük az Ifjú Gárda olajzöld egyenruhájában parádézó társainkat (akiket, furcsamód a magam részéről amolyan pisztoly és igazi sansz nélküli Maricsoknak soroltam be), mint azokat, akik 18 évesen nemes egyszerűséggel beléptek a pártba. Akkor még csak egy volt, vagy akkor is csak egy volt, na, ez is mindegy, ők döntöttek jól, kétségtelen, sebaj…

Azért se jó analógia a munkásőrség, mert Pop, Treff és Colos sem katonának áll vagy hivatásos szervezetbe csatol fel: a regény azt mutatja be, hogyan lesz a három, apróbb-nagyobb stikliket elkövető, zavarosban halászgató srácból semmitől vissza nem riadó partizán. Pisztolyt, később géppisztolyt is szereznek – majd egy igazi, sebesült partizánt bújtatnak a szénapadláson, akivel egy zavaros éjszakán találkoznak, s igazából ők mentik meg. A kisvárosban egyébként – egy darabig nem tudjuk, összefügg-e a sebesülttel – egy ideje titokzatos, bosszúálló merénylő tizedeli a legkegyetlenebb fasiszta kis- és közepes királyokat: áldozatai tenyerébe cédulát helyez, rajta felirat: “Szása”, s az aktuális sorszám, a történet elején negyvenvalamennyi. Az csak majd a könyv végén derül ki, hogy ki a titokzatos Szása – annyit árulhatok el, nem férfi, s hogy halála miatt esküdött bosszút szerelme, Spanyol, akinek ötvenig kell eljutni…

Csakhogy – milyen furcsa – amióta a partizán a padlásukra került, nincs több akció, cincoghatnak a gonoszok. Egy darabig legalábbis: mert aztán Pop összeszedi minden bátorságát, s egy este mellbe lövi Maricsot (az övé egyébként a címadó fehér pisztoly, amit Pop elvesz tőle), aki megkapja a 48-as sorszámot – Szása tehát újra akcióban. Nem sokkal később Treff és Colos is átesik a tűzkeresztségen. És jön a vége, ami partizánregényhez méltóan elég ócska (engedjétek meg, hogy csak a könyv legeslegutolsó mondatát idézzem, elég lesz, kapaszkodj: “A legmagasabb hegycsúcs mögül a fiatal nap köszöntötte őket.” – na, hát erre nincs nagyon mit mondani, fiatal nap, elvtársak, ami köszönti a szintén fiatal új partizánokat, ez igen…). A három jó barát összefog, és egy kisebb  szabadcsapathoz csatlakozva megindulnak, fel a hegyekbe, a végén, az utolsó pillanatban, bónuszként csatlakozik hozzájuk Vera, Pop csaja is, Spanyolról meg kiderül, hogy elkapták, de ez két okból is mindegy: egyrészt úgyis megvan már az ötven cserehulla Szása haláláért, másrészt meg az ellenség úgyse szed ki belőle semmit, akárhogyan kínozzák is.

Tényleg nem szeretném azt állítani, hogy hibátlan könyv A fehér pisztoly, ami nyilván az ötvenes években íródott, így hát óhatatlanul rengeteg béna párbeszéd meg duma van benne például, plusz helyenként némi ideológiai csöpögtetés (amit persze csak most látok ilyen jól, akkoriban ugyanis, ha egy könyvben/újságban valami hülyeség volt, simán átlapoztam, és kész): azzal viszont kár lenne vitázni, hogy izgalmas a sztori, amit jól mozgatott, szimpatikusan esendő, hús-vér figurák mutatnak be. Mondjuk 12 éves kor alatt ma nyilván nem ajánlaná senki – a mi időnkben viszont nem lett semmi bajunk tőle, igaz, akkor még vasból volt a hinta.

És, ahogy említettem, az én ötletem alapján egy igazi versengés alapjául is ez a könyv szolgált, hiszen az évtizedek óta, s most már bizonyosan örökre igaz barátom Nyulasival találtuk ki, hogy A fehér pisztoly négy, véletlenszerűen kipécézett mondatára kell egy-egy tárca szövetét kifeszítenünk… Találomra felütöttük hát a könyvet (például: 17. oldal, 5. mondat), s a megjelölt szövegrészt gondosan kiírtuk – az első lett az én utolsó mondatom, egyben a Zsolti nyitója, a második-harmadikat el kellett helyeznünk valahol a szövegben (nekem 2-3, neki 3-2 figurában), majd jött az én első mondatom, nála viszont az lett az utolsó. Akkor elárulom a négy mondatot, talán sejthető lesz belőle, mennyire egyszerű feladatot szabtunk magunknak nagy jó dolgunkban: 1. Ha szépen megkérnél, veled talán lefeküdnék.; 2. Ááááállj, vagy lövök!; 3. S amikor azt is elmondták, sokáig hallgatott. 4. A papír maradjon. Nyugodtan be lehet ám szállni akár utólag is, ha valaki szívesen kanyarítana ezekből valami húzós kis sztorit, csak úgy, test- és agyedzésnek, szívesen elolvasom… A miénket szerdán teszem közzé, egy posztba húzom össze a kettőt, engedelmetekkel. Étvágygerjesztőnek álljon itt a két cím: a barátom tárcájának címe: Ha jönnek a vadak, míg én a Szent Apus címet adtam a magam írásának. Nagy verseny volt, mellesleg döntetlenre végződött – minden másról majd szerdán, már a kisnovellák ismeretében értekezünk, ha eljöttök…

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (12 lövet, átlagosan: 6.92 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

10 komment

  1. Suszter és a Gyík szerint:

    Ha csak ezen múlik: viszem a Treffet.

  2. Boda Kapitány szerint:

    Igen. A szomszéd posztókereskedő pedig azt mondta, amikor szegény kisfiút hallotta: Ez a vég kezdete…

  3. LTy/ i szerint:

    Köszönöm a Heti Delfint! Jó volt olvasni a könyv ismertetőt. Már azt gondoltam nem írsz több Delfin könyvről, szerencsére mégis…
    Nagyon tetszik az ötlet a négy mondatból húzós sztori, még a végén elcsábulok én is. Várom a holnapit. :)

  4. rizsapista szerint:

    Ez is megvolt, de a kedvencem még nem került terítékre!

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


5 − = kettő

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz