Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


04 július
4komment

Netezős műhelynap, a végén egy világbajnok marhapörkölttel (V.)

Makrancos hátsó gumim ismét szöveten - remélem, idén már utoljára...

Makrancos hátsó gumim ismét szöveten - remélem, idén már utoljára...

Ti hogy bírjátok? Én legszívesebben nyakig merülnék valami kellemesen hűvös folyadékba, még azt se bánnám, ha közben nem teljesen decens módon felöltözött, mosolygós, a Hétlövetért és szerzőjéért fátyolos tekintettel rajongó mesztic lányok fölém hajolva gyöngyöző korsókból kézműves cseh sörökkel itatgatnának… Nos, ehhez képest légmentesen lezárt kis lakásomban igyekszem túlélni a hőgutát, gondolom, nem vagyok egyedül – a legjobb szolgálatot most hűséges ventillátorom, továbbá kiválóan felújított fürdőszobám zuhanyegysége teszi… Kedden délután, azaz órákon belül mindenesetre, megjósolom, úgy döntök, irány Dusnok, Szabó Sanyi barátunk méltán legendás bázisa, a Mediterran Pub, és a mellette elterülő kis tó – így aztán végül is apróbb kompromisszumokkal megvalósulhat a bevezetőben említett álom, mi több, még ki is egészül a Sanyi által sütött kemencés tejfölös-fokhagymás kenyérlángossal… E pillanatban viszont még kedd délelőtt van – és bizony erőteljes nosztalgiával gondolok vissza a nemrégiben a karintiai Pirkachbergen töltött estéinkre, amikor is a lányok kedvéért alaposan be kellett fűtenünk a vadonatúj, ragyogó sparheltba. 1500 méter magasságban, a hegyek ölelésében ilyenkor is tíz fok alattiak az esték – szép volt, igaz volt. Ha még emlékeztek, keddi napunkról meséltem legutóbb, amikor is kiderült, hogy a motorom hátsó gumija sajnos ismét feladni kényszerült az Alpokban mindig fokozott igénybevétellel járó küzdelmeket: szerencsére találtam egy kitűnő gumis műhelyt Lienz határában, a Plankenauert – ott megrendelték a vadonatúj hátsó gumimat, és megígérték, hogy szerdán mindenképpen azon hagyhatom el a cég telephelyét. Azt sajnos nem tudták megmondani, mikor hozza a futárszolgálat a gumit – reggel fél kilenc körül, egy szűkszavú sms elküldése után mindenesetre hegyi rezidenciánkra érkezett Kész Laci, akinek nem sokat kellett könyörögni, hogy fogadjon el egy frissen főzött kávét. A nap folytatásáért lapozzatok…

Hirdetés
Őrző-védő tehénkéink megtették, amit megtehettek - Kész Laci végül mégis áttört kordonjukon

Őrző-védő tehénkéink megtették, amit megtehettek - Kész Laci végül mégis áttört kordonjukon

Kész Laci kávéfüggő – ha bármikor, bármilyen okból a kegyeit keresnétek, tegyetek csak elé egy krigli gőzölgő kávét, és azonnal hajlandó érdekkapcsolatot létesíteni: amennyiben pedig rendszeresen adtok neki, a barátotok lesz, ha akarjátok, ha nem. Megittuk a kávét, Laci is vetett egy pillantást a gumimra, hümmögött egy kicsit, aztán elindultunk a kerékkórházba, reménykedve, hogy a futár talán egy laza szerdát tervezett magának, délutáni pásztorórával, és kapkodni fog. Winklernnél ismerős motorost láttam állni az egyik buszöbölben – hát persze hogy a Körte volt az: innen tehát már a jól megszokott felállásban haladtunk a műhely felé, leszámítva, hogy normál esetben én megyek hátul, most meg felvezetőt játszottam.

A Plankenauernél Wolfgang barátom sajnálkozóan tárja szét a karját, még nem jött a gumi. Oké, semmi gond.

Kis házunk lakosságának jelentős része felsorakozott, hogy szerencsét kívánjon nekem

Kis házunk lakosságának jelentős része felsorakozott, hogy szerencsét kívánjon nekem

Kint, a parkolóban megkezdjük a szokásos agylazító bindzsit – Kész Lacinak a gps-tartója lazult meg, először azt vizsgálgatjuk, meg kell neki valami csatlakozó a 997-es sorszámú kütyüjéhez, ami a 854-es számú bigyónak a kettes izéjébe kéne hogy illeszkedjen. Körte szétszedné és megcsinálná, de Laci inkább bemegy Lienzbe, hátha kap valahol.

Körtével üldögélünk és dumálunk kicsit, aztán jön a nagyfőnök, és azt a javaslatot teszi, amire én is épp készültem – ha a gumi nincs is még itt, kiszedik a kereket és leszerelik a régi gumit, azzal is beljebb vagyunk.

A két barátom is beáll a parkolóba, megkezdjük a várakozást - persze mi ilyenkor se tétlenkedünk, általában a Kész Laci elővesz egy kütyüt. Vagy többet

A két barátom is beáll a parkolóba, megkezdjük a várakozást - persze mi ilyenkor se tétlenkedünk, általában a Kész Laci elővesz egy kütyüt. Vagy többet

Beállok tehát a műhelybe, rá egy hidraulikus emelőre (korábban tévesen azt írtam, speciális motoremelő, de igazából egy földbe süllyedő autós hidraulikus egyik fele), motor sztenderre, indulhat is a lift. A hátsó kerék a levegőben, az elejét két spaniferrel jó szorosan rögzítik, nehogy meglepődjünk. Jó méter magasságba emelkedik a négy mázsa, s pár perccel később már hárman kezdik meg a műtétet.

A motor az emelőn, a sztender a sarkán, hogy a hátsó kerék majd a levegőben legyen

A motor az emelőn, a sztender a sarkán, hogy a hátsó kerék majd a levegőben legyen

Egy szenior szerelő irányít két fiatalabbat, megfontoltan, de nagyon hatékonyan tevékenykednek, láthatóan összeszokott team-et alkotnak, s most kell is mutatni valamit a szakmából a rutinon túl: tény, van egyszerűbben kiszerelhető hátsó kerék, mint a Gold Wingé. Illetve… helyesebb talán, ha azt mondom, tudomásom szerint csak egyszerűbben kiszerelhető hátsó kerekek léteznek. A srácoknak azért a szemük se rebben, szép nyugodtan, szakszerűen két vállra fektetik a motort, s bő húsz percen belül elvásott gumim már le is került a felniről.

Szép türelmesen zajlik a kiépítés - se egy hangos szó, se egy szerszámcsapkodás: húsz perc alatt kijön a kerék

Szép türelmesen zajlik a kiépítés - se egy hangos szó, se egy szerszámcsapkodás: húsz perc alatt kijön a kerék

A műhelyben számunkra egyelőre nincs mit tenni – leülünk odakint, úgy gondolom, kihasználom a holt időt, és azt, hogy a Pirelli jóvoltából ingyenes wifi (Ausztriában inkább w-lan-ként keresendő) áll rendelkezésre: elszántan beletemetkezem a munkába. Kész Laci visszatér a városból, csatlakozó persze sehol, aztán hamarosan búcsút vesznek, és magamra hagynak. Semmi gond: tizenegy óra, hamarosan érkeznie kell a guminak. A munkával már dél előtt végzek, jöhet egy kis jutalomfalat netezés, egészen délig, amikor is a teljes személyzet ércesen zengő Mahlzeit-ok kíséretében elhúz ebédelni, bezárják a boltot, én pedig tovább üldögélek a kinti asztalkánál.

Lehet, hogy nem a világ legelegánsabb számítógépes munkaállomása - nekem tökéletesen megfelelt

Lehet, hogy nem a világ legelegánsabb számítógépes munkaállomása - nekem tökéletesen megfelelt

Hamarosan merülni kezd az akkum, átköltözöm hát a közeli szemeteskonténer mellé, ott találok ugyanis egy fali konnektort. Negyed kettőkor nyit a műhely, akkorra már szinte unom a virtuális világot – kettőkor kikapcsolok és elpakolok. Közben időről időre az egyik szerelő Mazda MX-5 kabriójára pillantok – egész nap ott áll a parkolóban, lehúzott ablakkal, benne a kulcs: fel nem foghatom, hogy Hansinak eszébe se jut az, ami folyamatosan az én agyamban futkorászik: nehogy valaki bepattanjon, és lelépjen a kis ékszerrel… mindegy, nem az én dolgom…

A boldogság fehér furgonja - az én gumimat már ki is dobták

A boldogság fehér furgonja - az én gumimat már ki is dobták

Megy az idő, szépen, azért most jól jön, hogy nincsen idegrendszerem, fél három, három, negyed négy… aztán még pár perc, egyszer csak megjelenik Wolfgang, és ünnepélyesen kimond egy rég várt mondatot: nomen est omen, befutott a futár…

Nincs más hátra, mint felszerelni a csodálatos, húsos, nagy mintás Bridgestone-t, aztán visszaküzdeni a kereket a szűkös helyre – a szerelőcsapat ezúttal sem okoz csalódást, szívós, sűrű munkával töltik az elkövetkező negyedórát, míg egyszer csak azt látom, hogy már a kipufogócsövek borítását csavarozzák vissza.

Hamarosan már a csövek jönnek, a kerék az új gumival a helyén

Hamarosan már a csövek jönnek, a kerék az új gumival a helyén

Szép volt, srácok: illendően megköszönöm mindenkinek a hibátlan munkát, nagy mosolygások, aztán megyek, és fizetek. Természetesen lehet kártyával, természetesen gond nélkül, két perc alatt megvagyunk mindennel, kezet fogunk, elköszönünk – máris a főúton gurulok, áh, mit gurulok, észrevétlenül suhanok, akár egy mágikus repülő szőnyegen: semmihez sem fogható az érzés, amikor új gumi van a motoron… Boldogan próbálgatom, az egyik körforgalomban alighanem kissé háborodottnak néznek, amikor egymás után három kört teljesítek.

Ez a minta, Babolcsai néni... csak sokáig így maradna... igaz, akkor az élmények maradnának el - nagy sóhajtással gyerünk hát kanyarogni...

Ez a minta, Babolcsai néni... csak sokáig így maradna... igaz, akkor az élmények maradnának el - nagy sóhajtással gyerünk hát kanyarogni...

Irány haza: ígéretemhez híven azért beugrok még a Hotel Mölltalerbe, Péterékhez, egy félórát beszélgetünk, felszedek tőle némi szóróanyagot, pár környékbeli motoros túra kartonos térképét, aztán begördül a parkolóba egy holland felségjelzésű kisbusz, egy kengyellel mögé kötve egy trike (tudjátok: az a háromkerekű motor, ami sikeresen egyesíti magában az autó és a motor minden hátrányát) – a középkorú házaspár tétován betér a Mölltalerbe, Péter meg felpattan és eléjük siet. Pár mondat után a páros kifelé indul, mint kiderül, a csomagokért – maradnak, legalább egy éjszakát biztosan… Szerencsét hoztam, de jó – és további meglepetésben részesítem a derék hollandusokat, amikor kifelé menet anyanyelvükön szólok hozzájuk: titokzatosságomat megőrizve felpattanok a motorra, integetek Péternek, aztán tovább indulok, hazafelé.

Időnként a hegyen is kell építeni ezt-azt - a kis felfelé menő úton akár teherautókkal is találkozhat az ember

Időnként a hegyen is kell építeni ezt-azt - a kis felfelé menő úton akár teherautókkal is találkozhat az ember

Út közben, a Winklern előtti hajtűkanyarokat a gyönyörűségtől sikítozva veszem be – megállok, aztán ügyesen felrakom a kamerát a szalagkorlátra, elindítom, és felveszem magam kanyar közben, mint egy gyerek: félóra múlva meg már “otthon”, a teraszon iszom egy villámgyors sört, aztán fogadom a kedves látogatókat, akik a vadonatúj gumimat csodálják, továbbá reményüket fejezik ki, hogy legalább két-három hétre most megoldódnak a gondjaim… Hát ja, magam is örülnék… Nagyszerű időzítéssel érkeztem egyébként, ugyanis épp elkészült Puttó marhapörköltje – kinézetre csodás, s öt perccel később már azt is tudom, hogy ízre-állagra-minden másra nézvést is tökéletes mestermunka… Nem véletlen: az amúgy se túl zsíros osztrák alapanyagot Jani valósággal megműtötte, nem mellékesen remek a tészta, al dente állapotú, ha szabad ilyen nagyképűen fogalmaznom, szóval mindenesetre a kedvenc ropogós állapotomra sikerült főzni, hurrá. Este játék: a tegnapelőtti felejthetetlen Activity után beoltom a tisztelt társaságot némi mahjonggal, a hatás csak a szokásos – egy félóra értetlenkedés után egyszer csak mindenki beleőrül a dologba, és ez csak fokozódni fog,  biztosíthatom a kedves egybegyűlteket…

Kéne egy szalmakalap, azt érzem - háttérben a pörköltös bogrács, még nem teljesen sterilre tunkolva, de hamarosan úgy

Kéne egy szalmakalap, azt érzem - háttérben a pörköltös bogrács, még nem teljesen sterilre tunkolva, de hamarosan úgy

Lassan mindenki nyugovóra tér, elcsendesedik a kis ház… a mindenem ez az időszak – egy kicsit még dolgozom az asztalkánál, aztán lekapcsolom a villanyt, az ablakhoz ülök, és nézem, ahogyan a zöldes neonjaikat vadul kapcsolgató szerelmes szentjánosbogárkák odakint titokzatos fénypászmákkal írják tele a mezőnket: nyakig benne vagyok a varázslatban, még a könnyem is kicsordul tőle, olyan izgalmas és szép. Nem is tudom, hogyan és mikor alszom el, de mosolygok, az még reggel is a számon…

(A szerdai napunk összes fényképét itt gyűjtöttem össze. Egy hágós lemenet videója pedig lejjebb – ha tehetitek, HD minőségben, teljes képernyőn, még ha rezeg is itt-ott…)

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (28 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

4 komment

  1. Skoda2791 szerint:

    Hát járt a fenekem alatt a szék , ahogy megnéztem a videót.
    Mintha mögötted ültem volna a motoron. :-)

  2. m.B. szerint:

    Nagyon ismerős nekem a videós út. Nagyvenyim – Mezőfalva közzött készültt ?

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


9 × = negyven öt

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz