Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


Archive for július, 2012

30 július
6komment

Második napunk (és az első vége) a Magyar Route 66-ben – túrázók, dorbézolók (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (28 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Jó panziónak is kell cégér - Gréti pénteken azért pityergett, hogy apa ültesse fel a bácsi mögé...

Jó panziónak is kell cégér – Gréti pénteken azért pityergett, hogy apa ültesse fel a bácsi mögé…

Az este mindenesetre elkezdődik – dobtam fel a nem kicsit fenyegető mondatot múlt pénteki bevezetőm végén, melyben arról adtam számot, miképpen jutott el tizenöt motorból álló kis eszkvadronunk a kies Szilvásváradra, mintegy 43 kilométeres átlagsebességgel suhintva keresztül e lángoktól ölelt kis hazát. A túra nem volt egyszerű: vallomással tartozom – miképpen Nyilas Misi egy idő után nem akart debreceni diák lenni, úgy fél hármas megérkezésünk után én is azt gondoltam, soha többet nem akarok három motornál számosabb csapatban haladni. Aztán persze megittunk pár pszichoterapikus jellegű folyadékot, végignéztem sok jó barátomon, és azt mondtam magamban: ugyan már, András, hát nem kibírható egy ilyen nyugodtabb tempójú, nézelődősebb, laza, relax-jellegű túra? De, kibírható, mondta erre András II. odabent kissé morcosan: mondjuk egyszer egy évben mindenképp bazmeg. András II., hadd mondjam el itt, kicsit (nagyon?) elviselhetetlenebb figura nálam – hogy is fogalmazzak: sprődebb, szókimondóbb, kevésbé mosolygós, mérsékelten tüchtig. Ő nem nagyon foglalkozik vele, mit szólnak a népek, ha kimondja a frankót – leginkább olyan, mint a Suszterék háztartásában a Gyík. Mindegy: végre ott voltunk a helyszínen, és belelendültünk kissé a szórakoztatóiparba. Legelsősorban is a Kész Laci, aki – a pénteki részben már láthattátok a videóját, melyet egyébként szerénytelenségem operatőri munkája tett teljessé - nem különösebben lámpalázas srác, színjózanban sem, de ha netán valaki fizet neki egy híg fröccsöt, na azután egészen érdekes dolgokat produkál. Csütörtök este például… tudjátok mit? Lapozzunk egyet: gyertek.  Tovább »»

Hirdetés
28 július
6komment

Támadnak az ultlibek – célkeresztben fiatal demokráciánk!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (28 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már huszonhatodik kiadásában illő tisztelettel mutatom be nektek azt a 74 éves német úriembert, aki több mint két évtizede, a Fal lebontása után óhajtott beleharapni kissé a szabadságba, és elindult Afrikába a feleségével: egy évet akartak autókázni, egy élet lett belőle, szerintem csodás történet – azután meakulpázom egy kicsit, amennyiben is a hétvégén Tusnádfürdőn kiderült, kik minden bajunk okozói: nem, nem olyan egyszerű, képzeljétek, a nemzetközi sajtó liberálbolsevik képviselői keltik rossz hírünket a nagyvilágban, na, végre ez is megvan, már azt hittem, talán valaki egy icipicit elrontott valamit, de szó sincs róla, mi egyenletesen dübörgünk, miközben Európa a végromlásba rohan, és szerencsétlenek még csak nem is tudják… Pár szóban elmesélem a végén, mi a helyzet a Vidám Parkkal – talán lehetett már hallani róla, úgy tűnik, összeszedtünk pár támogatónak is nevezhető szavazatot: hogy mire lehet mindez jó, azt is megpróbálom kicsit körbejárni… Még nem teljesen kristályosodott ki, mi lesz a hétvégén – lesz egy pompás főzőverseny Kemencén (erőteljesen hivatalos vagyok rá), és van egy szintén nem épp hangulatmentesnek ígérkező Totalcar/Belsőség találka Perkupán, Észak-Borsodban… Még meditálnom kell rajta, hogyan tudnék mindkettőn részt venni – miközben még az is lehet, spórolási okokból itthon maradok dolgozni: augusztus 11-én Balkán-túra, arra kéne összpontosítanom… De úgy mennék legalább egy kicsit… no, elég, ne is hallgassátok tovább a siránkozásomat, inkább lapozzatok, és dörögjön a Lövet. Tovább »»

27 július
5komment

Két felejthetetlen nap a 66-os úton: Szilvásváradon… (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (28 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Szilvásvárad széle - a Magyar Route 66, nem csak panzió, de igazi motoros paradicsom

Szilvásvárad széle – a Magyar Route 66, nem csak panzió, de igazi motoros paradicsom

A 66-os út és Szilvásvárad? Hát az meg hogyan jön össze – kérdezhetitek, teljes joggal, hiszen a 66-os Pécset és Kaposvárt köti össze (mellékszál, de muszáj megemlítenünk, hogy van egy elég eszelős középszakasza, a sásdi “hullámvasút”), illetve, ha nemzetközivé bővítjük a kérdést, ott van még a Route 66, a The Mother Road, amely 4000 kilométer hosszú, és Chicagóból Los Angelesig vezet, ma már sok szempontból sem pont úgy, mint Kerouac idejében, de azért igen sokan gondolják úgy, egyszer végig kell gurulni – lehetőleg egy hardtail Harley-n, a túra végén belsőszerv-csere. Nem kommentáljuk az eseményt, tisztelünk mindenkit, aki megtette és megteszi – én azért jövőre is az Alpokba megyek. És mégis van egy metszete a 66-os-nak és Szilvásváradnak: ez pedig a Magyar Route 66 elnevezésű motoros panzió, amely a festői szépségű kistelepülés egyik szélén üzemel, immár vagy 12 éve, a tulajdonosa Leen, egy holland motoros, akinek kitartó munkával, folyamatos fejlesztésekkel, és persze a célközönség lényegében teljes körű kiszolgálásával sikerült a semmiből legendát teremtenie: a Magyar Route 66 lassan amolyan kultuszhellyé növi ki magát – egyáltalán nem érdemtelenül. A helyet egyébként egy korábbi kis dolgozatomban már emlegettem, Makival, egy fehér cicával együtt, akivel akkor nagyon jól összebarátkoztam, s akit sajnos most hiába kerestem… Van aztán (tagjai, nem mellesleg, tizenegy éve járnak minden nyáron a Route-ba) a városban egy nem kevésbé patinás motoros egylet: a Dunaújvárosi Racing Club, mely nevével ellentétben nem csak motorversenyzőket tömörít – az elmúlt tízegynéhány év során sokkal inkább hangulatos bel- és külföldi túrák szervezése fűződik a Bálint Gyula (ez úton, vezető szerelőmként elsősorban neki köszönöm, hogy a HL egyik főszereplője, a motorom kiváló egészségnek örvend, és soha sehol nem mond ellent a szándékaimnak: Gyusza nem mellesleg hosszú éveken át a gyorsasági motorsport honi élvonalban versenyzett) vezette csapathoz – aminek egyébként törzsgárda-tagja a Körte meg a Kész Laci is, a többit sejthetitek… Az idén ismét megindult a társaság Szilvásváradra: csütörtökön reggel tizenöt motor találkozott a szokásos benzinkúton… Ha ti is jönnétek, hajtani kell… Tovább »»

25 július
0komment

Motoroztunk: Gabi adta, szeretettel, Gabinak…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (25 lövet, átlagosan: 6.52 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

A nagy mosolyt kérnem se kellett - az végig ott ült Gabi arcán, egész délután: ezért (is) volt nagyon kellemes társaság...

A nagy mosolyt kérnem se kellett - az végig ott ült Gabi arcán, egész délután: ezért (is) volt nagyon kellemes társaság...

Kicsit elcsúsztunk, ezt töredelmesen be kell vallanom, méghozzá több tekintetben is – egyfelől az ajándék motorozás/fagyizólátogatás kisorsolásával, másrészt az esemény közzétételével. Pedig immár negyedszer volt szerencsém sorsolni az oldal jobb oldalán található, Donate feliratú, úgynevezett varázsgomb használói között. Mint talán tudjátok, egy gombnyomással kicsivel több mint egy liter benzint préseltek a tankomba, mostani állás szerint pedig a befolyó mennyiség jelentős részét égetem el ily módon jótékonynak is mondható célra, remélhetőleg minél többek örömére. Ifjabb és idősb Czakó Karcsit, továbbá Luczó Marit is volt szerencsém szállítani még márciusban és áprilisban, Kiss Krisztina pedig május győztese lett: mindannyiukkal eltöltöttünk úgy kellemes másfél órát, motoroztunk egy jót, közben pedig felöltöttük a legkritikusabb nyelvünket, megálltunk a dunaföldvári Tóth cukrászdában – és újra és újra megállapítottuk, képtelenség hibázáson érni őket… Szóval elcsúsztunk: a nyári események sodrása egyszerűen kiütött a ritmusból – június elején meg kellett volna ejteni a sorsolást, hó közepén-végén a menetet… ez az igazság. A HL azonban nem következmények nélküli honlap: az ilyen esetekben könyörtelen ügyvezető már összeült, lehet, hogy az igazgatóval is egyeztetni fog, s nagyon úgy néz ki, a dolgozó elég komoly szankciók elé néz – nem irigylem… De elnézést… senkit nem szerettem volna belső fegyelmi ügyekkel untatni. A lényeg, hogy megejtettem a sorsolást, a szerencse, melyet ezúttal is elmaradhatatlan keménykalapom segítségével bonyolítottam le, Kovács Péternének kedvezett. Annak rendje-módja szerint megküldtem neki a jó hírt, aztán néhány nap múlva (főnök… izé… bocs… ez is benne volt ám a késésben…) megérkezett a válasz, amelyben Kovácsné Gabi előbb nagyon örült, majd ezt a mailt küldte: A fantasztikus nyeremény ügyében összeült tegnap este a családi kupaktanács. Egyöntetűen arra jutottunk, hogy egyik kedves barátunkat, Bihal Gabriellát örvendeztetjük meg vele. (…) Egyeztettünk vele, és szíves-örömest elfogadta! Kedveli a motorozást és a fagyit is:) Az olvasó szava és kívánsága számomra parancs: Gabi helyett Gabi, amúgy is – némi egyeztetés után szombat délután a Kertváros szélén találkoztunk. A délután további részéről, egy szimpatikus, csinos ifjú hölgyről, vasútról és sok minden másról, ha lapozol. Tovább »»

23 július
10komment

Nagy séta a Vidám Parkban – és a fröcskölős ivókút titka… (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (356 lövet, átlagosan: 6.99 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

A fénykor - a táblán "Szeretettel köszöntjük a kedves vendégeket": volt kit, volt mivel...

A fénykor - a táblán "Szeretettel köszöntjük a kedves vendégeket": volt kit, volt mivel...

Pénteken már belekóstolhattatok Bús Csaba különleges hangulatú Vidám Park-idegenvezetésébe – akkor az első részt tettük közzé, most jöhet a folytatás, nem kevés meglepetéssel, titokkal, és a végén egy kis jövőképpel is. S hogy mitől is különleges Csaba beszámolója? Nos, az ő édesapja Bús József, a dunaújvárosi Vidám Park utolsó igazgatója, akinél korábban jártam néhány alkalommal, azokból a beszélgetésekből szintén született egy kétrészes dolgozat. Csaba tehát, azt hiszem, ez egyértelmű, abban az időben a legirigyeltebb srácok közé tartozhatott – mint erre az első részben volt kedves utalni, ő volt például, aki a Vidám Park kiskollektívája által szerkesztett akkumulátoros kisautót tesztelhette: vagyis körök százait tette meg az oválpályán… a magam részéről lényegében bármit megadtam volna érte, hogy a helyében lehessek, beleértve a narancssárga de Tomaso Panthera távirányítós autómat, valamint a temperával kifestett kis bádogládámat is, amelyben a 622 darabból álló söröskupak-gyűjteményemet tároltam, természetesen egy Gogi-lakattal lezárva. A múltkori részben szépen végigballagtunk a főbejárattól majdnem egészen az Elvarázsolt kastélyhoz vezető lépcsősorig – Csaba szemével láttuk az óriáskereket, a kisebb-nagyobb körhintákat, az elektromos kisautót, a whipet, benéztünk az ifiparkba, érintettük a Panorámát, belestünk a szabadtéri színpadra is, mi több, olyan különlegességről is szót ejtettünk, mint az Űrrakéta. Most viszont újabb meglepetések várnak mindenkire: jön a dodzsem, az Elvarázsolt kastély, az Úttörővasút, a Locomotion flipper, továbbá a pécsi Vidám Parkra is kitekintünk – mi több, Csaba azt is kinyomozta, mikor került a városba az Iljusin-repülőgéptorzó (napra pontosan, naná), s megtudjuk, miért vitték el aztán. Korabeli képekkel (is) igyekszünk feldobni a hangulatot (egy részüket Csaba küldte, a forrás a saját fotói mellett, ha jól veszem ki, nagyrészt netes innen-onnan), ha egyáltalán szükséges – a látogatottsági mutatókat elemezve szentül megfogadtam, hogy ezentúl minden dolgozatomba belecsempészem a Vidám Park szópárost, ha kell, ha nem: ismeretlen okból valami ösztönös vonzása van az olvasókra, úgy látom… El ne felejtsem ajánlani facebook-csoportunkat, amely finoman szólva is dinamikus fejlődést mutat, már közel 1100 kedvelője van: köszönjük… használni fogjuk ezt a fantasztikus energiát, ezt megígérhetem… Minden egyéb, és séta-folytatás a dodzsemtől, ha lapoztok. Tovább »»

21 július
5komment

Eü. doboz – be még nem tiltják, de…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 6.95 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már huszonötödik kiadásában előbb leborulunk egy amerikai találmány előtt, amennyiben úgy hírlik, feltalálták a saját magát lehűtő sörösdobozt, hurrá – azután következik egy kis környezetvédelmi morcogás, hadat üzenek az USA-nak, és elmondom, tégy ellene, hogy vitorláson csikkek úszhassanak be a lyukon át a szádba… aztán… megint közlekedünk egy kicsit – mivel állítólag csökkenhet egyes közlekedési szabálysértések pénzbüntetési tétele. Mondom a számomra legérdekesebbet: valakik összeveszhettek valakikkel, vagy eleget vásároltunk egészségügyi dobozból, mert állítólag nem lesz büntethető az, aki nem tart az autójában – legfeljebb akkor, ha szükség lenne rá, de nincs. Volt pár hivatalos dolgom a múlt héten – be kellett például ugranom megkérdezni, egy vagy két villanyszámlával lógok-e, minden szabályos volt és korrekt, sőt, de azért elmesélem – nem titkolom, kedvenc hivatásos gyűlölőmnek-hozzászólómnak, Zselésnek szeretnék egy jó napot egy szép magas labdával (bár neki mind az), várom a szaftos odamondót. Csütörtökön reggel már legurultam (egy veszélyes motoros galeribe beépülve) Szilvásváradra, szombaton egy röpke motoroztatás kedvéért tranzitban megállok itthon, megebédelek az új helyre költözött kedvenc pecsenyesütőmben, aztán viszont igyekszem is tovább Tabdiba, ahol estére a Tóth Feri csinál majd egy tojásos lecsó de luxe-ot a teljes ausztriai különítménynek, kép- és videónézegetéssel, és csak halkan mondom, ottalvós a kultúrprogram, úgyhogy várhatóan beveszek nyolc csepp fröccsöt. Én tehát, bármikor is olvassátok ezt, vélhetően épp jól vagyok – hogy rátok is ugyanez a sors várjon, lapozzatok… Tovább »»

20 július
8komment

Még mindig a Vidám Park – most egy bennfentes szemüvegén át… (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (355 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

2005, január, a hóval borított óriáskerék - már ebből a jelből is sejthető volt, nem sokáig marad a helyén a szerkezet: még a beton alapzatot is elvitték

2005, január, a hóval borított óriáskerék - már ebből a jelből is sejthető volt, nem sokáig marad a helyén a szerkezet: még a beton alapzatot is elvitték

Ismét egy kis lógás nekem – plusz egy kis változatosság az olvasónak: arcátlanul kihasználom a Vidám Park-boom-ot, a lendületet, úgyhogy engedjétek meg, hogy a Vidám Park utolsó igazgatója, Bús József fiát, Csabát ajánljam becses figyelmetekbe. Miután szerencsésen megismerkedtünk, maga ajánlotta fel, hogy egy részletesebb dolgozatban virtuális parklátogatásra vinne el mindenkit – nem a levegőbe beszélt, két nappal később már meg is érkezett a meglehetősen terjedelmes kis beszámoló, amihez újabb pár nap múlva még néhány képet is kaptam… Azonnal átláttam, hogy a bédekkert két részre kell bontanom – ezért a mostani első rész folytatását hétfőre tervezem. Ha szabad egy kicsit személyeskednem bevezetésképpen, az alma nem esett túl messze a fájától – érezni fogjátok, hogy édesapjához hasonlóan Csaba is meglehetős precizitással emlékszik minden aprócska részletre: hogy példának okáért a Verhovina 6 típusú segédmotorkerékpárját 3200 forintért vásárolta, 1982 júniusában: kétségem sincs, hogy a napot és az órát is tudja, továbbá valamelyik fiókban ott lapul a gépkönyv és a számla… ja, dehogy, azokat gondos eladóként átadta a vevő részére, az adásvételre egyébként 1987. március 13-án 16 óra 14 perckor került sor, kicsit borús tavaszi délután volt, 14 fok… No de ne ironizáljunk: inkább sétáljunk szépen végig Csaba kalauzolásával a parkon – az első részben, most az óriáskeréktől a lovas körhintán és a whipen át egészen a Horgászat medencéjéig jutunk el, és sok más mellett megtudhatjátok azt is, hogy Dunakanyar nem csak egy van Magyarországon – mi több, mi egyenesen kettővel is büszkélkedhetnénk, ha tudnánk róla: annyit előre elárulhatok, nem véletlenül hívták a Vidám Park éttermét Panorámának… Minden más, részletek, soha nem hallott apróságok és tömör nosztalgiamenet hajtás után – tessék, tessék, hölgyek, urak, csak szépen sorban… Tovább »»

18 július
9komment

Figyelem!!! Egy kis gyülekező a Vidám Parkért!!! Gyertek!!!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (37 lövet, átlagosan: 6.95 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Sziasztok... ez lett A dunaújvárosi Vidám Parkért elnevezésű facebook-oldalunk úgynevezett avatar-ja, kis jelképe

Sziasztok... ez lett A dunaújvárosi Vidám Parkért elnevezésű facebook-oldalunk úgynevezett avatar-ja, kis jelképe

Megszakítom adásomat, és ez úton is közzéteszem, hogy a facebook-on várok-várunk mindenkit, aki szeretne – egyelőre csupán így, virtuálisan, egy tetszésnyilvánítás, vidékiesen szólva like erejéig – az 1993-ban, több mint negyven év után bezárt dunaújvárosi Vidám Park ügye mellé állni – legyen itt a cím, gyertek. Újabb Vidám Parkos, kétrészes blokkom, amelyet a park utolsó igazgatójával, Bús Józseffel lezajlott többszöri találkozás-beszélgetés ihletett, és szinte kizárólag az általa elmondottak alapján íródott, szinte ugyanolyan népszerűnek tűnik nyájas olvasóim körében, mint a korábbi, folytatásos saga, amikor is a rommá zúzott parkba szöktünk be egy ragyogó áprilisi napon, és fotóztunk, sokat – már amikor a könnyeinktől láttunk valamit… A történet ráadásul, nagyon úgy tűnik, tovább gyűrűzik – Bús József fia, Csaba, aki egy kacskaringós pályaívet leírva ma gyógypedagógus, leírta és elküldte a parkhoz kapcsolódó gyerekkori emlékeit, nem akármilyen munka, én már tudom, és hamarosan ti is olvashatjátok itt… Csabával egyébként épp hétfőn este találkoztam, és még találkozni is fogok, ez nem üres fenyegetés – egyrészt meg kell csinálnom a több mint harmincéves, lenyűgöző, csodálatos Locomotion flipperén a szabadjátékot, amit 500 000 pontnál ad a gép; ami viszont ennél is fontosabb, meg kell hogy ismerjétek Csabát, aki finoman szólva nem hétköznapi arc… bele se kezdek most a mesélésbe, az biztos, jó pár alkalom kell még, hogy igazán plasztikus legyen majd az őt bemutató kis dolgozat… De nem is erről akartam most beszélni, bocs… brékó-brékó, még egyszer… lapozzatok, és elmondom, ami még tudható. Vagyis mindent. Tovább »»

16 július
6komment

A Vidám Park – amihez szinte mindannyiunknak kötődése van… (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (48 lövet, átlagosan: 6.90 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Ezen se mostanában üldögélt ember - rengeteg munka kéne ahhoz, hogy rendbe hozzuk a parkot: de meg lehetne csinálni...

Ezen se mostanában üldögélt ember - rengeteg munka kéne ahhoz, hogy rendbe hozzuk a parkot: de meg lehetne csinálni...

Nem tudom pontosan, milyen érzékeny idegvégződést sikerül megérintenem bennetek, nyájas olvasók olyankor, amikor leírom azt a két szót, Vidám Park – mindenesetre örvendetes tény, hogy minden ilyen alkalmat követően oly meredeken szökik fel az összes statisztikai mutatóm, mint a Großglockner csúcsára vezető szerpentin, vagy mintha sikerült volna valami szaftos helyi Watergate-botrányról jól lerántanom a leplet: a pénteki kis utórengést pár óra alatt több százan olvasták el, az előző három részt, áprilistól már sok-sok ezren. Jelentkezett egy kolléga, aki szintén ebben a témában publikálna. Ha lenne fő vagy bármilyen szponzorom, nyilván kötelezne rá, hogy minden héten legalább háromszor írjak a parkról, valamit, bármit, akármit… Részint persze tudom, miért is van ez: szinte mindenkinek van valami köze a Vidám Parkhoz – a hozzám hasonló öreglegények a hetvenes-nyolcvanas éveket, vagyis gyerekkoruk jó részét a park csodálatos gépein töltötték, kicsit később pedig az ifiparkban/szabadtéri színpadon rendezett koncertek során ismerkedtek/szembesültek a világ számos lényeges dolgával, köztük jó néhány ingyenessel. A nálunk idősebbek a hetvenes években leginkább a Panorámában sörözgettek vagy ebédeltek, illetve a mi szívhezszóló könyörgéseinket hallgatták újabb tíz egységjegy szponzorálása tárgyában, de ha nem, hát legalább négy… A nálunk fiatalabbakat pedig mi vittük a parkba, illetve később ők maguk jártak rockot/alternatívot/miegymást hallgatni a Movie-ba – amíg volt. A dunaújvárosi Vidám Park utolsó igazgatójával, Bús Józseffel többször találkoztam és beszélgettem – talán említettem már, finoman szólva is alapos úriember, megfontolt, halk szavú, higgadt férfiú, akinek minden mondata mellett ott egy (vagy épp több) hajszálpontos adat, kár lenne bármiben is kételkedni, amit állít, meg minek is… Pénteki írásomat ott szakítottam félbe, hogy Bús úr adatai alapján megállapíthattam, a parkot soha nem lehetett gazdaságosan üzemeltetni – pláne nem a nyolcvanas évek végétől, amikor is megjelent az áfa, a jelentős, 43 százalékos tb-járulék; megváltoztak a nyugdíjasok-diákok alkalmazásának feltételei; több lépcsőben az egekbe szökött a villamos energia ára, márpedig abból a Vidám Parkban különösen sok fogyott… 1990 táján már jól látható volt, sokáig nem tartható fenn a park – negyven éven keresztül fontos állami/városi feladat volt, hogy a gyerekeknek/családoknak olcsó szórakozási lehetőséget biztosítsanak, de a világ változott. Sok tekintetben előnyére – szintén nem kevés vonatkozásban pedig… izé… látunk ezt-azt, nem? Lapozzatok, és Bús úr hathatós segítségével kifejtek még pár dolgot, ha sikerül… Tovább »»

14 július
23komment

A titokzoknis szolgálat hétköznapjaiból

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (27 lövet, átlagosan: 6.74 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már huszonnegyedik kiadásában megemlékezünk a két napja ötvenedik életévét betöltött, teljesen ismeretlen Rolling Stones brigádról, majd megvizsgáljuk, mi is közös egy 85 éves úriemberben, Bálind Mátyásban, valamint egy 25 esztendős, már-már bosszantóan fiatal emberben, Bíró Bálintban, túl azon, hogy a nevükben egy elem egy betű híján azonos. Végül nem hallgathatok róla, hiszen csütörtökön erről zengett a net az egész városban: térdnadrágos, sportcipős, titokzoknis rendőr állt az egyik buszmegállóban, úgymond “segítette” az autósokat valamivel odébb leállító kollégáit, ugyanis ő videózta a körforgalomból szabálytalanul kihajtókat, ha tehát valaki közölte, nem ismeri el, hogy nem volt bekapcsolva az öve, már mondták is, hogy szívesen bemutatják a felvételeket. Én először, és sokáig nem akartam elhinni, hogy ezt is lehet – de kiderült, simán, mi több, szabályos, törvényes, etikus, színtelen, szagtalan, finom. Hát jó. Engem a hétvégén aligha kapnak el a titkosügynökök – a jelek szerint nem megyek szinte sehova (leszámítva azt az esetet, ha szombaton este kiderül, hogy minimum négyesem lett a lottón… na jó, ha jól fizet a hármas, akkor is…), kivéve a ma estét, amikor is legújabb nyertesemet viszem el a szokásos motorozós körre – pontosabban azt a hölgyet, akit kedves nyertesem, Kovács Péterné gálánsan maga helyett javasolt… Ilyen esetekben viszont még a szokásosnál is óvatosabban közlekedem – szabályosabban a szabályosnál ugyebár nem tudhatok, illetve most már nem tudom, mi újság, figyelnem kell minden bokorra, buszmegállóra, nagyobb testű madárra, hátha rendőr… Addig is jöjjön a mai adag, az illegalitásban: stikában lapozz a HL-ért! Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz