Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


25 június
5komment

Egy kurta, jó hét – kis kuruckodás a szomszédban (I.)

Tóth Feri elöl, Vali hátul - bravó srácok-lányok, remekül hasítottunk végig, gond és bizonytalankodás nélkül

Tóth Feri elöl, Vali hátul - bravó srácok-lányok, remekül hasítottunk végig, gond és bizonytalankodás nélkül

A helyzet tudniillik az, hogy Oberdrauburgban, egy karintiai kis faluban, közelebbről egy hangulatos fogadó, a Gailbergerhof elképesztően főúri halljában üldögélek, a motor kint áll a ház előtt, én pedig bekéredzkedtem és bebocsáttattam ebbe a szentélybe, fehér bőrbútorok és nehéz szőnyegek közé, első szóra, mi sem természetesebb, mosolyogva, nem kérdezték, fogyasztok-e kötelezően valami önkéntest – persze azért egy pohár sört beküldök, attól tartok. Akkora wifi van amúgy, hogy két kilót akár haza is vihetnék belőle – így aztán végre lehetőségem van egy kis frissítésre, csak hogy megtörjem szabadságom unalmát. A házban, innen harminc kilométerre, Mörtschachban, ahol a Varga Zsoltiékkal és a gyerekekkel, Viktorral és Andival, a Puttóékkal és Puttó húgával, Évivel, továbbá Tóth Ferivel és Valival lakunk, nemhogy internet vagy tévé, de még térerő sincs – ezért tértem hát be ebbe a kedves kis Gasthausba, ahol épp valami csoportos nagyrendezvény van, és meglehetős illatok birizgálják az orromat, különös tekintettel arra a szikár tényre, hogy ma még nem ettem semmit, és kilenckor indultunk el egy közel négyszáz kilométeres kanyargásra – most pedig este hét van, pár órát esett is, de mit nekünk ilyen semmiségek. Ismertek – nekem a munka, az olvasó szent, inkább magamat sanyargatom, semhogy titeket táp nélkül hagyjalak. Még egy bő félóra lesz, mire innen hazavergődöm, és addig még képeket is kell méreteznem, válogatnom… a videóra már tényleg nem lesz erőm, ezt előre tudom, talán holnap, amikor állítólag kisebb kört nyomunk – ja, jut eszembe, mellékesen tíz perce búcsúztam el a Körtééktől, akik viszont épp ebben a faluban bérelnek egy másik házikót, de erről majd beljebb bővebben. És akkor nem is feszíteném tovább a húrokat: jöjjön a naplóbejegyzés-szerűségekből álló osztrák dolgozatom első része, vagyis az indulás-kiérkezés, azaz a múlt szombatunk igaz története (ha minden jól megy, és miért is ne menne, szerdán második rész is lesz a vasárnappal, aztán harmadik, a többit pedig meglátjuk), de csak ha hajlandóak vagytok egy nagyot lapozni.

Hirdetés
A kamera a fejemen, máris rengeteg szenzációs anyagot rögzítettem - mögöttem Feriék tartják az ütemet

A kamera a fejemen, máris rengeteg szenzációs anyagot rögzítettem - mögöttem Feriék tartják az ütemet

Kedves naplóm, tudatom veled, hogy minden a legnagyobb rendben. Itt vagyunk Ausztriában, mindenki egészséges és vidám. Szombat reggel hatkor indultunk, Vali, Fecó, én (Körtéék egy másik házat béreltek ki, tőlünk harmincpár kilométerre, Oberdrauburgban), pontosan 6.04-kor, érkezés 18.07-kor Suntingerhofba, azaz a háztulajdonos Suntinger család majorságába, 650 km az össztáv, Szlovénián, mesebeli tájakon át – Kész Laci tervezte gps-re az útvonalat, ezzel a minőségről el is mondtam mindent, hibátlanság.

Megállunk egy jó kis pihenőre - de csak néhányszor, és ez leginkább Fecó kedves nejének állóképességét dicséri

Megállunk egy jó kis pihenőre - de csak néhányszor, és ez leginkább Fecó kedves nejének állóképességét dicséri

Motoros szempontból fantasztikus, sok kanyaros, közlekedésbiztonságilag szerencsére teljességgel eseménytelen út volt, már megint, leszámítva talán, hogy Várpalotán hirtelen földindulásból majdnem lerúgtam egy külső tükröt, az előzmény, hogy egy idióta kis pre-pubi majom kidobta a szemetét az ablakon egy VW-ből, természetesen rám, telibe, amikor merészen rádudálok, öntudatos anyuka beint és motyog. Visszahiggasztom magam, mert ezt is megengedhetem… újra egyenletesen lélegzem, háromszor megismétlen magamban, hogy hatszáz kilométer örömmotorozás előtt állok – szendén mosolygok, és immár az se érdekelne, ha Tapló jr. az egész hátsó üléssorukat kizúdítaná a diáklázadás tetőpontján.

Szlovénia - sem én, sem ÖregHal nem mondhatja el elégszer - fantasztikus: Kész Laci pedig csodás kiutat tervezett nekünk

Szlovénia - sem én, sem ÖregHal nem mondhatja el elégszer - fantasztikus: Kész Laci pedig csodás kiutat tervezett nekünk

Némi esőt is kaptunk amúgy út közben, de csak a legvégén szerencsére, akkor viszont elég bőségeset – magyarán szarrá áztunk, de nem volt hideg, úgyhogy nem érdekes. Ausztriában száz kilométert vittem a Valit – nem lenne szép tőlem a Fecó felé, ha azt mondanám, azért, hogy motorozzon is végre kicsit… Pompás viszont az „új” első gumim, hiába tíz éves, egyszerűen pompás, nem véletlen, hogy annak idején ezzel szerelték a Gold Winget, ja, és el ne felejtsem, médinjueszéj, sorry, gyerekek, ez van – hatezerért soha nem lesz jobb vételem, az biztos.

Tájkép, motorral - ez már valahol Ausztriában, ha emlékezetem nem csal

Tájkép, motorral - ez már valahol Ausztriában, ha emlékezetem nem csal

Esőben annyira brutálisan fog, hogy kimondhatatlan, Rossinak odavágnék vele körönként két másodpercet – nem hiszed, lejátsszuk, kisköcsög… Körtéék a cél előtti végső pihenőnk közben elmentek mellettünk, de természetesen nem álltak meg pánikfékezéssel egymásban, hanem kétszáz méterrel odébb, egy biztonságos helyen megfordultak, és szépen visszajöttek – ők egyébként egy jelentékeny szakaszt sztrádán tettek meg, és egy órával később is indultak: nagyjából döntetlen tehát az ideút, azzal biztatom magam.

Körtéék egy órával később indultak, de egy darabon sztrádán jöttek - épp csak a vége előtt fogtak be minket egy pihenőnél (egyik isztriai hősünk, Jánoska, a kép jobb szélén, csak kikísérte a csapatot, aztán hazamotorozott)

Körtéék egy órával később indultak, de egy darabon sztrádán jöttek - épp csak a vége előtt fogtak be minket egy pihenőnél (egyik isztriai hősünk, Jánoska, a kép jobb szélén, csak kikísérte a csapatot, aztán hazamotorozott)

Pedig én navigáltam végig, és egy rossz lekanyarodást leszámítva alig volt hibám. Tar Jocónak viszont, a másik brigád kiválóságának, újságolták a srácok, valahol kifogyott a benzinje, továbbá egy másik megálláskor rosszul (értsd: nem, vagy alig) rakta ki az oldalsztendert, ezért a VFR egy kicsit letérdelt – nulladik naphoz képest nem is kevés történés, lesz mit rögzítenem, nem nagy kérdés…

Út közben egy kicsi, az utolsó szakaszon egy komolyabb esőt is kapunk - Feriék beöltöznek, én, amíg kibírható, nem szoktam. Elég sokáig kibírható

Út közben egy kicsi, az utolsó szakaszon egy komolyabb esőt is kapunk - Feriék beöltöznek, én, amíg kibírható, nem szoktam. Elég sokáig kibírható

Fecó amúgy a vége felé, az esőtől fogva már eléggé közömbösen harcolt – jó, azért ne legyek már bunkó, nincsenek ekkora távokhoz szokva, pláne nem „normális” menetben (értsd, normális szerintünk: azaz nem állunk meg minden szép tájrészletet megörökíteni, húsz kilométerenként enni-inni, pisilni-hányni, szemöldököt kihúzni stb.), egyébként egy szavam se lehet rájuk, mintha zsinóron húztam volna őket – azzal csak magamnak dicsekszem a párnába fúrva a fejem, hogy néha azért, a szerpentines, hajtűkanyaros szakaszokon ej, de szépen megnyúlt az a zsinór, és nem azért, mert a Fecó lassú… ha lehet, ehhez a részhez nem kérnék kommenteket a motoros barátaimtól.

A felhők közé tartunk - hát létezhet ilyen szépség? Naná: az utolsó pár kilométer, a kis úton, fel, a szállásunkhoz

A felhők közé tartunk - hát létezhet ilyen szépség? Naná: az utolsó pár kilométer, a kis úton, fel, a szállásunkhoz

Mörtschach előtt a zsinór épp megnyúlt kissé, én viszont lefordulok a házhoz felvezető kis útra, ők meg nem veszik észre – ahogy látom őket elpöfögni, tudom, hogy most minden korábbinál sokkal gyorsabbak lesznek, így is van, Fecó siet utánam, csakhogy nekem meg kell fordulnom egy kis hídon, és teljes gázzal utána eredni, hogy még Bécs előtt utolérjem: ja, ha még nem mondtam volna, Karintiában vagyunk… Végül, némi szerencsével három kilométeren belül sikerül utolérni és megfordítani őket.

Suntingerék (elsősorban is plátói jellegű kedvencem, háziasszonyunk, a szőke Daniela) őszinte és kitörő örömmel, továbbá némi saját készítésű fenyőmagpálinkával fogadnak, és a lelkemre kötik, hogy kíméletlen őszinteséggel mondjam majd meg, tetszik-e az új tűzhely, amit a télen állítottak szolgálatba a százéves hupikék helyett – tavaly, búcsúzáskor, amikor kiderült a tervbe vett ráncfelvarrási akció, megeskettem őket, hogy meghagyják, de nem bírták ki, hogy a teljes felújításkor (ajtók, ablakok, padló, lépcsők, és ki tudja még, mi…) ne modernizálják azt is.

Egy hétig ez a paradicsomi közeg adatik - kedves kis házunk a völgyben

Egy hétig ez a paradicsomi közeg adatik - kedves kis házunk a völgyben

Jó ám az új sparhelt, stílusos is, tényleg szép, nagyon praktikus, és fűt, süt, forral, fúr-farag, bogarat gyűjt – sajnálom, de nekem akkor is az az antik kék volt a kedvencem…

A házhoz amúgy igazán nyaktörő út vezet fel, keskeny, helyenként korlát nélkül, alattad ezer méter, meglehetős rézsűben, itt már tényleg lépésben megyünk, csúszik is, Feri enyhén tériszonyos, kicsit fáradt is, sokkal jobb a békesség, amúgy a francnak van kedve valamelyik dög nehéz motort jobb belátásra bírni a sárban… Varga Zsoltiék, akik szintén a mi házunkban laknak, még éjszaka elindultak, mint kiderül, már vagy két órája a helyszínen vannak, amikor a házhoz érünk, épp vadul pókereznek/unóznak, továbbá meghódították Klagenfurtot is. Nem motorral, hanem két Opellel jöttek, Puttóék, Évivel kiegészülve, meg Viktor, vagyis Varga jr. és a hozzá tartozó Andi, már mind ettek, fürödtek is, boltban is voltak, tüzet is raktak, mert nagy meleg azért nincs kint – 1450 méteren vagyunk, ténykérdés, itt készül az időjárás nagy tételben, a tejszínhab felhők úszkálnak köztünk, van, hogy percenként változik meg gyökeresen az idő, mellesleg, jut eszembe, Iselbergnél olyan ködöt kaptunk, amilyet többnyire csak novemberben lát a magunkfajta biciklikormány bajszú kun férfiember.

Még a fába vésett felirat is vadonatúj - akár az ablakok, ajtók, a padló, a sparhelt... minden megújult, mégis megmaradt a ház semmihez sem foghatóhangulata

Még a fába vésett felirat is vadonatúj - akár az ablakok, ajtók, a padló, a sparhelt... minden megújult, mégis megmaradt a ház semmihez sem fogható hangulata

A patak, ami a házunktól ötven méterre robog (tényleg olyan hangja van, mint a vonatnak: Mrs. Puttó, azaz Dóri, mint elmeséli, félálomban azt is hitte, hogy a tabdi TGV húz át épp Csengőd felé) szépen megáradt ám, úgy rohan a völgy irányába, mint a félőrült…

De vissza a megérkezés szépségeihez: beverünk két jó pálinkát a nagy ijedtségre, a szerencsés megérkezésre és a barátságra, ja, természetesen már korábban felpattant egy rozé, hamarosan nagyon barátságos a hangulat, közfelkiáltásra (engem leszámítva) befűtjük hetven fokosra az alsó helyiséget, ahol végül én alszom, tekintettel arra a makacs tényre, hogy reggel motorozni megyek a Körtéékkel, találka az ő falujukban, minden reggel onnan indul majd a túra, leginkább dél felé, sok olasz résszel, úgyhogy én legkésőbb fél nyolckor kelek, mert át kell érnem hozzájuk.

Fürge kis patakunk, mely a háztól alig ötven méterre rohan - áramot és vizet ad nekünk, eleget

Fürge kis patakunk, mely a háztól alig ötven méterre rohan - áramot és vizet ad nekünk, eleget

Fecóék végül az önálló túrázgatás mellett döntenek, nem jönnek velünk, és ez azért nagyon helyes és bölcs elhatározás, mert ha velünk jönnének se jönnének velünk. Két heveny elmebeteg túravezérlőnk ugyanis motorozni akar, méghozzá saját tempóban, jó előre megmondták mindenkinek, ők nem várnak senkire, aki bírja, bírja, aki nem, szépen megy a maga tempójában, nagyfiúk vagyunk, hazatalálunk, ugye, Béláim? Persze jó páran lesznek, akik beléjük csimpaszkodva követik őket 3-400 kilométeren át, napra nap, de nem mindenkinek van ehhez kedve-energiája-idegrendszere… Lesz, ahogy lesz – hogy jó lesz, abban bizonyosak lehetünk, most pedig lépek, és ledőlök, mert azért 650 az nekem is 650, ugyebár, és, vadonatúj döntés, hétkor kelek, hogy szépen legyen időm mindenre, és ne kelljen kapkodnom. Melyhez hasonló jókat kívánok.

(A szombati képek itt - mindenkitől elnézést, hogy egy kicsit sokat lőttem magamról, majd ritkítom, ha lesz egy kis idő…)

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (37 lövet, átlagosan: 6.84 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

5 komment

  1. Hatlövet szerint:

    Óvatosan azért tíz éves használt gumival, mert bármennyire is rendben a mintamélység meg nem látható repedések, azért a gumi is öregszik anyagában.
    A poszt a szokásos remek színvonalú, várom a többit is András!

  2. Boda Kapitány szerint:

    Hát ja… aztán sajnos mégis a hátsó adta meg magát, ismét… lehet hogy fogynia kell a motornak – én sajnos többet már nem adhatok le…

  3. Hatlövet szerint:

    A motor csak akkor tud fogyni, ha lecseréled egy 2-2,5 mázsásra, ami szerintem nagy hiba lenne.
    Te még azért le tudnál adni 10-15 kilót norbi updattel, de az meg porfing a gumi összterheléséhez képest.
    Nincs mese vagy egy új vagy egy keveset használt hátsó gumi a megnyugtató megoldás.

  4. Körte szerint:

    Jó volt újra elolvasni!

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


9 − négy =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz