Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


23 június
3komment

Alekosz, a görög csőd-őr – avagy szagértés a TV2-nél

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már huszonegyedik kiadásában megosztom veletek egy kitűnő tudós, bizonyos Nagy Alekosz téziseit a görög válsággal kapcsolatosan – ha a TV2-nek megfelelt, hát a HL sem adhatja alább. Bilincset kapott a kerekére egy mattfekete Rolls-Royce Budapesten – a BEAST-1 rendszámú autóval egy fiatalember parkolt, aki korábban szocialista alpolgármesterként szerzett érdemeket: hogy mennyire elévülhetetleneket, azt pillanatnyilag is vizsgálja a bíróság. Végül csupán annyi, hogy megkaptam a miniszterelnök úr levelét – most csak emlékezünk egy korábbi nemzeti szondázásra, amiről mintha azóta sem derült volna ki minden részlet, de biztosan rosszul emlékszem, hamarosan, mondjuk két hét múlva pedig majd végigszaladunk a kitöltésen is. Ma hajnalban végre ismét motorra szállhattam, s jóbarátokkal elindultunk az osztrák Alpok és a talján Dolomitok irányába, ahol szigorúan spórolási célzattal egy hetet töltök el – s hogy ez nem is annyira vicc, arról majd a jövő szombati HL-ben üzenek mindenkinek. Jut eszembe, egy kis szolgálati dicsekvés: a facebook-on immár nem is csupán ötszázan, de szerda délutáni adatok szerint 502-en kedvelik a HL-oldalt, mindenki hörpintsen fel erre a kitűnő hírre egy sört, egy fröccsöt vagy egy jéghideg Coca-Colát, ami jólesik… Hajtás után pedig mindezekről részletesen.

Hirdetés

* Alekosz szakértelmére szorult a TV2 reggeli műsora a görög válsággal kapcsolatban.

A hír sajnos súlyosan igaz, ha gondoljátok, egy perc alatt akár meg is kereshetitek a teljes, remekbe szabott nyilatkozatot a neten – s ez az egész alighanem még akkor is elárul ezt-azt a magyar televíziózás mai állapotáról, ha hozzátesszük, hogy nyilvánvalóan egyéni szerkesztői bravúr kellett hozzá, no meg az, hogy a remek alapötletet még vagy hatan hasonlóképpen jónak tartsák és átengedjék. Hogy én nagyon, avagy viszonylag mérsékelten kedvelem-e a főszereplő Alekosz nevű fiatalembert, az hadd maradjon az én nagy titkom: tudom, hogy ebben az országban senki nem néz valóságshow-t, bariköztöt, jobiroszit meg pornót, én első hármat tényleg nem, ugyanis nekem igazoltan idegrendszeri gyengeségem van, és azért nem is kezdek bele a sorozatokba, mert félek, nem bírnám lelki törés nélkül elviselni, ha egy este valamiért ki kéne hagynom egy epizódot. Lehet persze, hogy az is közrejátszik az absztinenciámban, hogy annak idején nagymama (és ebből fakadóan elég gyakran én is) főzés közben mindig a Szabó családot hallgatta a rádióban, és máig emlékszem, mennyire idegesített, hogy egy csomó felnőttséges dolgot alapból sem igazán értettem – és pláne nem, ha két-három részből kimaradtam valamiért. Mondjuk ez a veszély, amennyire tudom, és az előzetesekből látom (mármint hogy valamit ne értenél), viszonylag mérsékelten fenyeget a most futó szappanok esetében. Mellesleg, ha nem is ide kapcsolódik, azért azt is el kell ismerni, hogy míg a mindössze negyvennyolc éven át futó Szabó családban olyan ismeretlen csepűrágók álltak a mikrofon mögé, mint Gobbi Hilda, Csákányi László, Zenthe Ferenc, Rajz János, Keleti László, Bács Ferenc… és nagyon-nagyon sokan mások, addig ugye a mostani sorozatokban olyan igazi sztárok szerepelnek, mint… izé… van az a szőke lány, a Szabó Gyula lánya… na… azzal a nagy szívtiprós csókával, a volt Fradi-elnökkel járt, és megműttette a mellét, múltkor láttam a Fókuszban, meg most azt is olvastam vagy láttam, hogy fehérjekúrával épít magának másik testalkatot… na, mindegy, tudjátok… meg a Növényi Norbi is volt benne, azt egyszer láttam, hogy fejbeütötte valami alvilági egyén. Na… elkanyarodtunk… vissza a pályára… szóval Alekosz szakért a görög válsággal kapcsolatban a TV2 stúdiójában, plusz egy Leonidász Péter nevű csóka, akit végképp nem ismerek, nem pornós, nem dídzsé, akkor szerintem sztájliszt lesz, végül is mindegy. Igazából, megmondom, nem is olyan abszurd a helyzet, hiszen az a Kárász Róbert ül a székben, akit a magam részéről az egyik legfelkészültebb, legintelligensebb, legérzékenyebb, legtréfásabb televíziós személyiségnek tartok – azt hiszem, más nem is igen lenne képes rá, hogy kiszedje a roppant szimpatikus, képességeivel talán kissé fordított arányban szerény görög csőd-őrből a végkövetkeztetést: Görögországban nincs az égvilágon semmi baj, mert két euróért úgy televágják a gyrosodat friss, frankó cuccokkal, hogy ihaj, és ha teszem azt robogóval harminccal mész felfelé a szerpentinen, ott akkor se dudálnak. Vidéken: mer’ Athén más. Leonidász Péter nem tud rákontrázni, mert régen járt otthon. Fasza. Azt hiszem, nyugodtan hátradőlhetünk: alig várom a jövő hetet, az olasz mélyanalízist, Giannival, majd a franciát – abban legyen mondjuk Kuki… meg Lakatos Márk, ha kérhetem. Ínyenceknek.

* Kerékbilincset kapott egy mattfekete Rolls-Royce Phantom.

Vagy “a” mattfekete R-R – nem vagyok biztos benne, hogy a morcos luxusautóból létezik két darab az országban, de a gazdi tutira ment, csináltatott rá egy egyedi, BEAST-1 feliratú rendszámot, igaza volt, a százpármilliós alapárhoz képest az a szaros néhány százezer már igazán nem volt tétel. Pár tankolás mondjuk, vagy egy olajszűrő. Az autó a belvárosban parkolt, egy mindkét irányból behajtani tilos táblán kellett mindössze áthajtani, mondjuk nem lett volna annyira rossz egy behajtási engedély se – mindezek ellenére a megbírságolt vezető kérdésre elmondta: nem ért ugyan egyet a büntetéssel, de különlegesen törvénytisztelő állampolgárként már be is fizette. Márpedig ez esetben érdemes adni az érintett véleményére, hiszen nem másról van szó, mint a legendás Centrum Parkolási Kft. volt vezérigazgatójáról. A Centrum is egy abszolút makulátlan cég – javaslok egy jó játékot, írd be bármelyik hírportál keresőjébe a cég nevét, és olvasd el csak a címeket, amiket kidob… szabálytalan, törvénytelen, Seychelle-szigetek, fantomtartozások, gyanúsított, csalás – igazi magyaros sikertörténet a vastag időkben Fürst György vezette cégbirodalomé: szedj fel sürgősen, lényegében bármilyen módszerrel pár tíz- vagy százmilliárdot, aztán már semmi gond, zaklathat a bíróság kedvére, össze se rezzenj, majd kiderül, hová mennyit kell postázni ahhoz, hogy folt ne eshessen a becsületeden. A receptet persze nem neked vagy nekem találták ki – az ilyesmihez ember is kell, persze a megfelelő helyen. Fürst György nem bízta a véletlenre – ő Terézváros szocialista alpolgármestere is volt néhány éve, s ha jól emlékszem, mindössze másodrendű vádlottja a terézvárosi ingatlanpanamaként elhíresült, alig pár száz milliós nagyságrendű hűtlen kezelési ügyben, nevetséges, hogy már minden csekélységért vegzálják a becsületes embereket, komolyan. Pár éve folyik az a per, pár évig még nyilván fog, aztán majd szépen kiderül, van pár apróság, amit Fürst is be tud mondani szükség esetén az ellenoldal játékosainak viselt dolgairól, okosabb lesz tehát csendesedni, kihozni fél év házi őrizetet és egy háromszázhúszezres teljes vagyonelkobzást, nehogy szemet szúrjon valakinek… Ja, amúgy a Rolls-Royce sem az övé ám, ugyan már, hová tetszünk gondolni, neeeem, többen is használják, mert a bísztegy egy cégé, amiről “többet nem akar elárulni” György, nem tudja ugyanis, szeretnék-e a titokzatos cégnél, hogy ő nyilatkozzon róluk… Isten ments, dehogyis… Ugye az is természetes mindenkinek, hogy így, pár folyamatban lévő, szerény értékre elkövetett gazdasági bűncselekményes perrel a tarsolyban, emberünk vezető beosztást tölthet be egy cégnél, mely, mit hoz a sors, a mobilparkolási piacon tevékenykedik… Ugyebár az ártatlanság félelme… Ja: az ember még alpolgi korában a Közép-Afrikai Köztársaság miniszterétől utazó diplomata útlevelet kapott, s időnként diplomáciai zászlókkal ékesíti az autóját… jaj, mit beszélek már össze: felzászlózzák valakik a céges Phantom-ot… De lám, van igazság, most mégis hogy megbukott – 14 600 forint volt a (kerék)bilincs levétele, és fel is jelentették, úgyhogy könnyen lehet, hogy még ötvenre megvágják. Ami engem illet, szívesen állok a népi gyűjtőmozgalom élére: úgy érzem, egy derék közép-afrikai diplomatáért européerként, sőt, amerikánerként ez a minimum, amit meg kell tennem!

* Megkaptam a Nemzeti Konzultációs Kérdőív Borítékját Szerdán. 

Nem tudom, mindent nagybetűvel kell-e írni, de nehogy már ilyen banánhéjon csússzak el. Nem mondom, hogy nem izgultam, jön-e boríték – a múltkoriból valami adminisztrációs hiba miatt kimaradtam, és nem kaptam alaptörvényt se… ja, nem is, azt igényelni kellett, ugye? (És nem, nem kellett, most olvastam utána, nyolcmillió példányban kinyomták valahol, és mindenkinek kipostázták – eszerint nekem nem…) Na mindegy, spongyát rá, lényeg, hogy most viszont számítanak rám, eljött az én időm, bevallom, az elmúlt hetekben párszor meghallgattam a köztévében, mi a stájsz, az ezredik kormánymegbízás környékén kicsit rángatózott már az arcocskám, de tudom, hogy fontos ügyekről van szó, és nagyra tartom, hogy így kikérik a zeccerű zemberek véleményét, bizonyos vagyok benne, hogy megint jönnek majd a ráérő kismamák a kiértékeléshez, két ötszáz forintos Erzsébet-utalványért elszórakoznak azzal a nyilván ismét sok millió konzultációs papírral, amit visszaküldünk. És gondolom, most sem lesz szabad majd azt kérni, amit legutóbb, a Szociális Nemzeti Konzultáció után egy, ha jól emlékszem, szombathelyi újság pimasz munkatársai merészeltek: hogy tudniillik szerették volna megnézni és lefényképezni azt a nagy halom, összesen 920 ezer (a kiküldött nyolcmillióból…) kérdőívet, ami beérkezett feldolgozásra. Mi sem természetesebb, hogy a Miniszterelnöki Hivatal, továbbá a Nemzeti Konzultációs Testület kiválóságai bokros teendőik mellett válaszra sem méltatták ezt az elképesztő bizalmatlanságról tanúskodó otromba ostobaságot. Az ívek feldolgozására egyébként akkor egy diákszövetkezettel szerződtek, továbbá – mint már említettem – kismamák távmunkáját vették igénybe a jövőnk szempontjából, lássuk be, életbevágóan fontos művelethez. A szociális ügyek megoldását tehát – teljes joggal mondhatja a kormányzat – jórészt magunknak köszönhetjük, most gazdasági és adóügyekben is mi intézzük tovább a sorsunkat. Szép is lenne azt várni, hogy alulfizetett/agyonterhelt vezetőink találjanak ki helyettünk mindent – ne várjuk, polgártársak, hogy a sült galamb a szánkba repüljön, mert nem fog. Nem minden tündérmese, ami fénylik. És most is megkockáztatom, amire az elsőnél is esküdtem volna: ha nyolc, ha nyolcszázezer, ha nyolcmillió kérdőívet küldünk vissza, ugyanaz lesz a sorsuk – dara, kazán, olvasatlan. Mellesleg nem is olyan drága szórakozás: szaros egymilliárdból megvan – márpedig a kisember fontossága, a személyes döntés, a néphatalom mámorító érzése, s hogy ennyire bíznak bennünk, megfizethetetlen…

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 6.87 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

3 komment

  1. m.B. szerint:

    Azt tudtad hogy dunaújvárosnak is van szapanopera sztárja? Megnéztem az Alekoszos beszélgetést, jó volt a pólója.
    Azért megnéztem volna a rOjc-Rocra kerékbilincset rakó parkolóőr képét. Biztos látszott rajta a belső vívódás, lehet-nem lehet?
    Én az alaptörvényt mindennap megkapom az utcán. A kérdőívet elolvastam majd arhíváltam a megfelelő utcai gyűjtőben.

  2. rizsapista szerint:

    Foglaljuk össze…a megoldást is! Alekosz, Leonidász, a szerkesztő, és Fürst egy pincében kötelesek feldolgozni a Nemzeti Konzultációs Kérdőíveket. Betűrendben, lakcím, utcanév, a kitöltő tinta színe szerint, valamint kötelesek két Golden Gate, és egy Mátyás templom makettet rittyenteni az ívekből. Majd ugyanezt hátulról előre. Kenyéren és vízen. Ugyan ettől egy cseppet sem lesz jobb a világ – utánpótlás dögivel dörömböl a kapukon -, de mégis jól esne, na!

  3. t0s0 szerint:

    Mostanában néha az a benyomásom támad, mintha egy Rejtő regényben élnék. Azok a “lebukott” ilyen olyan gazdasági bűnözők, már régen a 3000 -esek klubjába tartoznak (ha összeadnák a különböző cselekményeik méltó büntetéseinek számát, elérné a 3000-t ) Csupa múmia.

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


× 9 = húsz(on) hét

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz