Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


11 június
5komment

Szlovénia reloaded – utolsó felvonás, egy defekttel: de minden jóra fordul (III.)

Könnyű szabadidőruha - ezt persze nem mi, hanem a várjátékok résztvevői hordták...

Könnyű szabadidőruha - ezt persze nem mi, hanem a várjátékok résztvevői hordták...

Egyszer sajnos szinte minden jó véget ér – nem lehet ez másképpen ÖregHal szlovéniai beszámolójával sem. Egy hangulatos, krémesekben és motoros/gasztro kalandokban gazdag bledi hétvége adta a bőséges témát pompás történetmesélői vénával megáldott barátunknak és motorostársunknak – no meg természetesen az emelkedők és a lépcsők, amik, akárhogy csűrjük-csavarjuk, nem tartoznak épp ÖregHal kedvencei közé. Mégis jó, hogy sok van belőlük – legalábbis nekünk, böngészőknek mindenképp: így ugyanis mindegyik után/közben/helyett elolvashatjuk ÖH dohogásait… Aki netán valamilyen oknál fogva lemaradt volna, természetesen újraolvashatja  a csütörtöki első, illetve a pénteki második részt – ha még emlékeztek, a második napon, némi magyar vonatkozást sem nélkülöző lovagi torna zajlott a várban, majd egy kis csónakázás jött a csodás kis sziget templomához, amely épp nem volt látogatható, a kevéssé felhasználóbarát ladikkapitány viszont jó szívvel ajánlotta Tito villáját, hogy mihamarabb kiszórja dereglyéjéből hőseinket. Akik bosszúból bekapkodtak pár világhírű krémest. ÖH-ék ezen izgalmak után visszamennek a hotelba, átöltöznek, aztán indulnak újabb kalandok felé: erről szól a most következő rész… Mely előtt annyit engedjetek még meg, hogy itt, a széles nyilvánosság előtt köszönjem meg ÖregHalnak, hogy sokak örömére közreadta élményszerű beszámolóját – természetesen továbbra is nála van az a szabad kártya, amelynek birtokában a továbbiakban is bármikor szabad bejárása van ide, a HL-re: mi több, kérem is, hogy rendszeresen segítsen hozzá pár szabadnaphoz… Most pedig lapozzatok – jön a boldog kibontakozás, a kedvenc befejezésemmel evör…

Hirdetés

MÉG MINDIG A MÁSODIK NAP…

Hetedik ének: Bohinji tó, Sa-vica és versa…

Köre - a kép bal fertályában - hegymászást forgat a fejében... emberek, ennek még túrabakancsa is van!!!

Köre - a kép bal fertályában - hegymászást forgat a fejében... emberek, ennek még túrabakancsa is van!!!

Aranyos egy csapat ezek a gyerekek, de elég perverz ötleteik vannak időnként. Kezdjük mindjárt azzal, hogy egy igazi motoros a topcase-ben maximum némi ágyaspálinkát, egy kevéske dobozos sört, a keményebb mag esetleg guminőt hord; míg ezek itten meg TÚRABAKANCSOT!!! – kimondani is szörnyű… Ennek folyományaként aztán az összes békés kis motorozgatásnak induló túrha időnként váratlanul átcsap valami brutálisan horrorisztikus erőltetett menetbe, gyalog, természetesen, csakis hegynek fel…  Ha akad egy domb, szikla, hegy, vagy vakondtúrás, Dokit úgy kell lefogni, hogy fel ne másszon rá… a fene a gusztusát.

Tibi és Judit a vízesésnél - tényleg nagyon szép, láttam videón...

Tibi és Judit a vízesésnél - tényleg nagyon szép, láttam videón...

(Hogy érzékeljétek a dolog komolyságát: azt ugye minden kisiskolás tudja, hogy a bányák LEFELÉ, mélyen a föld felszíne alatt vannak. No már most a minap, hallstatti túránkon , Kőrösi doktor megkereste a világon azt az egyetlenegy nyomorult bányát, amelyiknél csak a bejáratig való eljutáshoz egy komplett hegyet meg kellett mászni! Fölfele, ofkorsz. Szóval, Köre nem játszik a színekkel, ha felfele menésről van szó…)

Most sem jártunk másként: Doki jól kinézte a térképen a Bohinj tavat (ez a Triglavi nemzeti parkban található, leginkább az isonzói front ellenőrzőpontjaként híresült el az első világháborúban), onnan meg ugye csak egy ugrás a Savica vízesés, oda is elmentünk.

http://www.youtube.com/watch?v=e_3UdysdB3s

Íme, még egy kép a gyönyörű zuhatagról - aki bírja a komolyabb emelkedőket, ki ne hagyja

Íme, még egy kép a gyönyörű zuhatagról - aki bírja a komolyabb emelkedőket, ki ne hagyja (Forrás: http://www.barangolo.com/cikk-186/Bledi-recept)

Elérve egy kellemes kis erdei tisztásra, megpillantottam a vízeséshez vezető ösvény első, lankásabb szakaszát, ami úgy 45 fokban vezetett felfele: egyáltalán nem hisztiztem! Csendesen leültem, és könnyek között kijelentettem: ide másszon föl, akinek két anyja van; nekem agyi történésem volt kérem, felmentésem van az ilyen alól… ha akartok mentek; én meg becsszó elhiszem, ha visszafele azt mondjátok, hogy gyönyörű volt. Úgyhogy elindult a csapat az egekbe, motoros szerkóban, csízmában, ahogyan kell… mi meg Kiss Tibikével leültünk egy kocsma teraszára, mert neki meg hirtelen eszébe jutott, hogy most volt egy szívműtéte pár hónapja, belecsavaroztak a mellkasába egy ilyen időzítő izét, amitől ketyeg, ezért neki is dukál a felmentés, úgyhogy szopogattuk a narancslevet, meg nézegettük a fákat.

Nekünk anno, még úttörő korunkban elmondták, hogy a fák északi oldala a mohás: no már most vagy a mohának felejtettek el szólni, vagy Szlovéniában 360 fokos északi irány van, nem tudom, mindenesetre a fák úgy embermagasságig körös-körbe mohásak… de szépek.

Ajkay mosolyog, mert nem tudja még, hogy - nagy duzzogva - elhordom a vasát

Ajkay mosolyog, mert nem tudja még, hogy - nagy duzzogva - elhordom a vasát

Közben visszaértek a többiek, kiszuszogták magukat, aztán Ajkay Tibinek megengedtem, hogy a VStrommal élvezkedjen, míg én ímmel-ámmal hagytam magam rábeszélni az ő vadiúj ezerkettes BMW-jére… micsoda áldozatokat meg nem hozok én a harmonikus baráti viszonyok kedvéért… e gondolatoktól teljesen meghatódva szépen komótosan (úgy 120-140-es tempóban) döntögetve hazakocogtunk, mert Tibor szerint a szlovén rendőrök sztrájkolnak, nyugodtan lehet tolni…

A vizek leesése egyébként tényleg nem olyan nagyon csúnya, láttam ám videjón…

Nyolcadik ének: Vacsora motorral

Okulva az előző este viszontagságaiból, úgy döntöttem, a vacsorára motorral megyek. Míg a többiek fürödtek, hajat mostak, zsabós öltöny, smink és pipere, én afféle Igénytelen Motoros Állathoz méltóan maradtam a férfiasan átizzadt gúnyámban, minek cicózni itten, hát nem?

Egészséges, apró adagok - ahogy egy korszerű vacsorának motoros körökben kinéznie illik

Egészséges, apró adagok - ahogy egy korszerű vacsorának motoros körökben kinéznie illik

Legfeljebb majd külön asztalhoz ülök, ha nem akarnak nagyon szégyenkezni miattam szegények, vagy nem bírják a szagomat… de még egyszer annyit nem gyalogolok. (Talán még nem említettem, de elárulok egy titkot: rettentően utálok gyalogolni, főleg hegynek felfele… Most már ezt is tudjátok.)

Begurultam csendesen, szépen körbejártam Bled belvárosát. Nos, azt hiszem, mi elég jól mellényúltunk étkezésileg: na nem mintha nem lett volna remek a kaja és figyelmes a kiszolgálás a választott éttermekben, de csak piszkálja a csőrömet, hogy ott volt egy kupacban egy halom restaurant, szinte üresen, meg egy kicsi, eléggé szocreál kinézetű kajálda, dugig… oda kétszer is bementünk, első kérdés: – Foglaltak asztalt? Ha nem, sorry… – tudhatnak ott valamit! Ha legközelebb valaki arra jár, mesélje már el nekem, mi van ott, mert az oldalamat kifúrja a kíváncsiság…

Babi, vagyis A Nő, Aki Képes Elviselni Még Engem Is - egy kis pihenőben...

Babi, vagyis A Nő, Aki Képes Elviselni Még Engem Is - egy kis pihenőben...

Végül is választottunk egy pizzériát, a főúr a bejáratig loholt elénk, terelgetett volna befele: danke, mi inkább a teraszon… pillanatok alatt átrendezték számunkra a helyszínt, tizenkét ember azért már meglehetős köbmétermennyiséget tesz ki, még ha a fele karcsú leányzókból (asszonyzókból) áll is. Kétkezi gumicsízmás falusiként nem kísérleteztem mindenféle tengeri herkentyűkkel, meg ismeretlen, külföldiül beszélő étkekkel: húsleves-rántotthús kombó, ez a tuti, nagyon nem lehet elrontani… Babi gondolt volna magának egy tengeri halfilét, mire a pincérnő rámutat a mellettünk lévő akváriumban úszkáló jószágokra: – Melyikből? Ja, akkor inkább ő is wiener schnitzel, nem venné a lelkére, hogy ott a nyílt színen letömeggyilkolják szegény halakat miatta… A bécsi szelet korrekt volt, lelógott szépen a tányérról, ahogyan kell (megjegyzem, nem a tányér volt kicsi, ebből Babi max. egy darabot tudott volna átlósan betuszkolni a mosogatógépbe, ha nem akarja kettéhajtani…); a salátabárnál kicsit sorba kellett állni, de feltöltötték időben, úgyhogy egészségesen megtömtük a bendőnket. Picit azért muszáj volt a tányéron is hagyni a húsból, a helyhiány folyományaként…

Ez most az én képaláírásom (Bk): bárcsak ide fújná most a szél a szobámba ezt a wienert...

Ez most az én képaláírásom (Bk): bárcsak ide fújná most a szél a szobámba ezt a wienert...

Időközben a tóról elkezdték lövöldözni a tűzijátékot. A teraszról ragyogóan láttuk egy darabig, csak hát szélcsendes volt az idő, így egyre több füst takarta az eget… azért szorgalmasan lőtték fel vagy fél órán át, nem kispályáztak.

Végül a társulat kéz a kézben elindult a hosszú menetre, én beröffentettem a vasat, és pillanatok alatt hazaértem, úgyhogy mire szegények megközelítették a szállót, én már megfürödve, frissen és üdén képeztem az egyszemélyes fogadóbizottságot a megfáradt vándorok tiszteletére…

HARMADIK NAP: …most megtudhatja a nyájas olvasó, hogy Ausztriában az utak 3D-ben tekeregnek, de igazi kihívás a szerpentint hátsó defekttel leküzdeni; valamint, hogy az időjósok (is) hazudnak, de az nem akkora baj, viszont az oldalszél igenis tud egyszerre három irányból fújni.

Kilencedik ének: Bledből Mariborba: a legrövidebb út Klagenfurt felé vezet

Amikor már ezt látod, van baj, de izgalomra semmi ok - elő a defektspray-vel, fújás, aztán gépjárműre...

Amikor már ezt látod, van baj, de izgalomra semmi ok - elő a defektspray-vel, fújás, aztán gépjárműre...

Utolsó nap, reggeli után indulás; előtte még gyors leszereltünk egy-két darabot Kiss Tibike Gold Wingjéről, túl egyben volt, különben is. Az időjósok felhős eget prognosztizáltak, záporokkal, zivatarokkal: valahol sajnálom őket, hinni már nekik sem hiszek, mint a politikusoknak, csak ők szegények nem hivatkozhatnak arra, hogy az előző ciklus időjóslatai miatt gyűrűzött be a mellényúlás…

Start, Ajkay az élre tör, kétsávos út jelentős szembeforgalommal, minden résbe befurakodik, előz; valszeg tarthat még a rendőrsztrájk… nem egyszerű követni, elgondolkodom, hogy ha ennyire utálja ezt a bandát a háta mögött, miért nem hagyta őket otthon, miért pont itt akarja őket lerázni? De nem jár szerencsével, befogjuk. Kezdődnek a hegyek: az út átmegy gyomorbajos gilisztába, kanyarog jobbra-balra-le-fel, időnként vissza, a motorom a kunkorokban csúszkál kifele, egyre nyűgösebb; KisBrazil egy-egy szigorúbb hajlatban esik a nyakamba, lehúzódom, intek: menjetek. Elporzik, követi Brazil, elengedem Körét is; öreguras tempóban abszolválom a szerpentint, de a vas csak unstabil… aztán átérünk Ausztriába, alábbhagy a tekergés, enyhébbek az ívek, de a motor egyre rosszabb…

Még az is eszembe jut, nem a Körtétől kaptam-e el a lánckerékbajt?

Még az is eszembe jut, nem a Körtétől kaptam-e el a lánckerékbajt?

Doki bevár, leállok, mondom, hogy xarakodás esete forog fenn, hirtelen átfut az agyamon: csak nem a Körtétől kaptam el az akut kerékcsapágyitiszt? Lehet, mert ugye a Doki hátsó kerékagya volt nála az Isztrián, én meg közvetlen mellette álltam, éjszaka esetleg rátüsszentett a VStromra a Vara, amilyen nyirkos volt az idő…

A hideg kiráz, lelki szemeim előtt látom Tamáskát, ahogy hozza Jánossal a csapágyakat, mondta is indulás előtt, hogy erre a hétvégére akkor Szlovéniát ütemezik be… Feltépem középsztenderre, rángatjuk Körével a kerekeket, nincs kottyanás, a gumik jónak látszanak… Jó, akkor lassan megindulok, a Doki meg nézze, hogy mit csinál a vas menet közben. Babi is felül, Doki máris int: lapos a hátsó, de csak terhelés alatt látszott – defekt.

Motorosok oázisa - a benzinkút, ahol minden kapható, minden megoldható

Motorosok oázisa - a benzinkút, ahol minden kapható, minden megoldható

Szépen vagyunk. A GPS 800 m-re jelez egy benzinkutat, odamegyünk: a többiek már ott várnak, Köre rádión megbeszélte Ajkay Tibivel, hiába, csodálatos ez a mai technika.

Nekem a hátsó dobozban ugye nincs pálinka, a sört nem szeretem, úgyhogy helykitöltésileg pár éve ott hever a két legfontosabb hibaelhárító eszköz: a WD40, befújni azt, ami nem akar mozogni, meg a duck tape, rögzíteni azt, ami nem kellene hogy mozogjon. Ezzel a kettővel nagyjából a világ végéig el lehet jutni, a mai motorok különben sem olyan útszéli-szerelgetősök, mint anno a Pannóniám volt: itt már komolyabb gond esetén csak az utánfutó a megoldás… Az egyik sarokban ott porosodik továbbá egy defektjavító spray: azt tudom, hogy a lejárt szavatosságú kötszer használata az emberiség elleni bűntett kategóriáját kimeríti, de vajon egy lejárt szavatosságú javítóspray mit csinál?

Jelentősebb túrákon jelentősebb túrázók kicsit mélyebben is belenyúlnak olykor a témába...

Jelentősebb túrákon jelentősebb túrázók kicsit mélyebben is belenyúlnak olykor a témába...

Nem csigázom tovább az érdeklődésedet, kedves olvasóm (sem az Önét, Tisztelt E. H.), tökéletesen bejön a megoldás. KisBrazil megleli a lyukat (könnyű neki, ő még lát), Köre beletolja a sprayt, Ajkay Tibi felnyomja a gumit 3 bar-ra (300 000 Pa, mielőtt valaki leordítja a hajamat a pongyola fogalmazásért), és már indulok is, hogy a belenyomott trutyi belülről szétterülve elzárja a rést. Kár, hogy az események zajlása annyira lefoglalt, hogy kisebb gondom is nagyobb volt annál, hogy előszedjem a fényképezőt: mert a szemem sarkából láttam befutni a benzinkútra egy öreg traktort… Öcsém… egy szalon Mercedes ahhoz képest csak jelenthet… szerintem a gazdája a nappaliban tarthatja, de minimum egy önálló lakrésze van… csudaszép darab volt.

Nem árt, ha a motoros vigyáz: az erős oldalszél komoly galibákat okozhat...

Nem árt, ha a motoros vigyáz: az erős oldalszél komoly galibákat okozhat...

Doki, felmérve az esetleges további bonyodalmak súlyát (nem lehetett tudni, mennyire lesz tartós a javítás), úgy dönt, hogy a legrövidebb úton visszapitlikelünk Szlovéniába. Nem rossz ötlet, leszámítva azt, hogy ha tényleg nem tart ki a tömítés, akkor az eldugott mellékutakon esélyünk sem lesz benzinkutat/kompresszort találni… mindenesetre elkezdünk döngetni valami másfél méter széles aszfaltcsíkon, különféle majorok hátsó udvarán keresztül… de ragyogóan ment a dolog, ennyi simán belefért.

Tizedik ének: Hazafelé autópályán

Gurultunk, rángatott az oldalszél. Aztán rángatott, meg lökdösött az oldalszél, de mi csak jöttünk. Ezt követően menet közben kaptunk egy kis oldalszelet, majd oldalszél fújt.

A nyeregben bóbiskolva fogytak a kilométerek, minden előzetes prognózis ellenére folyamatosan emelkedett a hőmérséklet; qwa meleg volt már, fújt a szél, aztán egyszerre csak hazaértünk.

Ennyi.

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 6.27 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

5 komment

  1. Járki János szerint:

    A négyes számú kép forrását illett volna jelölni. http://www.barangolo.com/cikk-186/Bledi-recept

    Ettől függetlenül gyönyörűek a képek.

  2. m.B. szerint:

    Ha, egyszer lesz motorom akkor én is elmegyek arra.

  3. LTy/ i szerint:

    Kedves ÖregHal!
    Jó volt ez az utolsó felvonás is. Gyönyörű helyeken jártatok. Egy kicsit kuncogtam, amikor a “brutálisan horrorisztikus erőltetett menetbe” belegondoltam… Nem is értem ezt a fránya természetet, miért nem alakult teljesen motorozhatóra?! Azért amikor az “akut kerékcsapágyitiszt” olvastam, bármennyire is bajos volt a helyzet, én mégsem igazán bírtam a nevető izmaimmal…Aztán jó volt látni, hogy a baráti összefogás nálatok is remekül működik, és meggyógyítottátok a defektes kereket. Minden elismerésem a veletek tartó remek “asszonyzóknak”, akik gondolom már edzettek lehetnek mellettetek… :)

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


× 9 = hetven kettő

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz