Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


08 június
6komment

Szlovénia reloaded – eposz, ÖregHalék (k)rémes kalandjaival (II.)

Íme, a világhíres bledi krémes - három euróért szinte kihagyhatatlan

Íme, a világhíres bledi krémes - három euróért szinte kihagyhatatlan

Nyájas böngészőimnek talán feltűnt: ismét átkerült a HL kormányrúdja – de korántsem idegen kezekbe. ÖregHal, régi barátom, sokunk régi motoros társa és barátja elég sokszor, elég sok helyen (s nem csupán itt, a Hétlövet-bázison) bizonyította már, hogy halálba ne dicsérjem, azt mondom, meglehetősen jól elboldogul a betűkkel, noha szerintem egyébként élő előadásban a legveszélyesebb (halálosan komolyan mondom: pár hete súlyosan gondolkodom egy élő, akár rendszeres HL-show megszervezésén, melynek fő csapása a motorozás lenne, elég tágan véve, beszélgetnénk-sztoriznánk, akár motorok közt, akár egy garázsban az érdeklődőkkel, olvasókkal, közönséggel. Mondjuk Kész, Körte, Varga Zsolti, ÖH, esetleg, ha beférnék, még én, plusz meghívott díszvendégek – vélemény???). ÖH nemcsak szeret írni, hanem tud is – a stílusa pontosan az, amit a magam részéről (már amikor épp látok valamit a könnyfátyolon keresztül, ami általában a második bekezdés legelejétől alakul ki a látószerveim felületén, állati jellegű röhögésből kifolyólag) nagyon szívesen olvasok… remélem (helyesbítek: tudom), ti is. ÖregHal és társulata Szlovéniában járt, természetesen motorral, s ÖH ezt az utat foglalta össze (az első részt itt olvashatjátok el, ha netán kimaradt volna valamiért). ÖH egyébként, még kintről néhány haiku tömörségű kommentben jelezte, készülődik valamire, aztán, hazatérésük után egy mail-ben fenyegetett meg, hogy szívesen összefoglalná a tapasztaltakat. Nem a levegőbe beszélt: pár nappal később néhány óriásfájllal igyekezett megbénítani postafiókomat, de egy ügyes mozdulattal kivédtem a vágást, ráadásul sikerült letöltenem a szöveget és a fotókat – utóbbiak persze igazi, kopirájtos ÖH-megoldással készültek: a várban rendezett középkori jellegű színi előadáson ötszáz, lényegében egyforma fotót készített, minek következtében lemerült a gépe, így később, a bledi sziget csodáit már csak saját, barázdált winchesterére rögzíthette… Azért persze némi “szerkesztői” ráhatásra minden megoldódott, íme, itt van például a fantasztikus második rész, s hamarosan, egészen pontosan hétfőn következik a harmadik is – elárulom, hogy ahhoz egy pár másodperces, de fantasztikus videó is tartozik… Lapozzatok, és olvassatok jó kis ÖregHalat – naná, hogy csak nálam, a Hétlöveten…

Hirdetés

A MÁSODIK NAP: Szlovéniában is van Hétlövet – az idő és Bled csodálatos, de hol a krémesem? Vár- és tűzijáték, Visegrád is közel van, de a taxis maffia keze betette a lábát a tóba. Sebaj, van másik tó, de ha esik a víz, magasra kell mászni. Csak az ehet, aki gyalogol és iszik – vagy mégsem?

Köre, Ágota, balra pedig az elhíresült Varadero, amely nemrégiben Körté(éke)t húzta ki a pácból

Köre, Ágota, balra pedig az elhíresült Varadero, amely nemrégiben Körté(éke)t húzta ki a pácból

Negyedik ének: A várbéli események

Reggel frissen, üdén ki az ágyból, hajnali háromnegyed nyolc magasságában: Kiss Tibike már négy óta fent van, elgyalogolt a szomszéd faluba meg vissza, szegény ember, ez valamiféle betegség lehet nála…

Gyors bekapcsolom a számítógépet, átfutom a Hétlövetet: ki ne maradjon már valahogy, különben is, a reggeli KV mellé dukál, hátha az is jön… de az nincs, csak bekurblizós nescafé, az meg valahogy nekem nem az igazi.

A várat nézzük, csak az arcom figyeljétek, az mindent elmesél... Oda fel? Az kizárt...

A várat nézzük, csak az arcom figyeljétek, az mindent elmesél... Oda fel? Az kizárt...

Reggeli, kupaktanács: az idő borús, akármerre nézel, csak páratartalom van, relatív meg abszolút, de az dögivel; enyhe ködszitálás, minden motor vizes. Kőrösi doktor és Ágota a soros: minthogy nem igazán esik, úgy döntenek, elég csupán az esőcsizmát felhúzni a nyirok woodooisztikus megfékezésére, és lőn.

Bemegyünk Bledbe, a várhoz: öltönyös srácok irányítják a forgalmat, hessegetnek félre a parkolóba… A nyakam majd’ kitörik, ahogy nézek föl a várra: oda kell feljutnunk, látom előre szomorú sorsomat, ebből gyaloglás lesz…

Így néz ki kissé madártávlatosan az a bizonyos kilencvenkilenc lépcső

Így néz ki kissé madártávlatosan az a bizonyos kilencvenkilenc lépcső

Tényleg egészen diszkréten, éppen csak hogy alig egy keveset kezdek el nyafogni a felfelé vezető meredély első hat kilométerén, hogy mégis mi vagyok én, kőszáli kecske, nem kellene inkább lent valahol leülni?… aztán, mivel semmi részvéttel nem találkozom balsorsom rettenetes nyomorában (érzéketlen egy banda, vihorászva szökdécselnek, nem is törődnek vele, hogy én itten a kínok kínját…), egyszerűen levágom a kanyarokat a hegyoldalon: ha már így is, úgy is muszáj felfelézni, legalább legyek rajta túl minél előbb.

A vár előtti placcon kézművesek sátrai: középkori viseletben kovácsok, fafaragók, mézeskalácsos, miegymás; nézegettem egy darabig, amíg rájöttem, mi a furcsa. Idehaza egy-egy ilyen jellegű happeningen van ezer árus, műanyag fröccsöntött kínai papírcsákóval meg kazettás magnóról kékaszemearanyeső… itt meg összesen hat-nyolc stand, szellősen, stílusosan, diszkréten… Mittomén, lehet, hogy bennem van a hiba, de nekem ez a megoldás valahogy szimpatikusabb.

A kovács munkaterülete - fújtatóval, tűzzel, az összes attribútummal

A kovács munkaterülete - fújtatóval, tűzzel, az összes attribútummal

A vár belülről… kőből a falak, fából a gyilokjárók… olyan, amilyen egy vár szokott lenni általában. A mellvédről eszméletlen a kilátás, az idő melegedtével a hegyekről száll felfelé a pára, megül a hegycsúcsokon mint egy-egy kucsma; a tó, a sziget belátható, ragyognak a színek. A várudvaron korabeli viseletben hölgyek és urak ténferegnek, hopp, egy sarokban magyar zászló, kis csapat fegyverekkel készülődik. Odamegyek, magyarok, a Szent György lovagrend hagyományőrző csapata, vendégségbe jöttek a várjátékokra Visegrádról.

Az előadás egyik jelenete - zajlik a tusakodás a küzdő felek között

Az előadás egyik jelenete - zajlik a tusakodás a küzdő felek között

A srácok aranyosak, kedvesek, rajtuk a „IVISHFS” felirat (a lovagrend jelmondata: „IN VERITATE IUSTUS SUM HUIC FRATERNALI SOCIETATI” – azaz Valósággal igaz vagyok e testvéri közösség iránt), előadás után aztán megtámadom őket újból, pár közös kép erejéig: bizonyára rossz bunkó köcsög nacionalista vagyok, de azért a büszkeségtől dagad a mellem, hogy ilyen gyerekek hordják szét hírünket a világban…

Időközben a vár ura és udvartartása megkezdi az előadást: teljesen korrekt, korhű darab, három színben, lazán, meggyőzően, jelentős színészi teljesítményt felvonultatva, finoman egyensúlyozva a show és az ismeretterjesztés mezsgyéjén, elkerülve a ripacskodást… egészen emelkedett hangulatba keveredtünk az előadás okozta katarzistól, gyakorlatilag ilyesképpen fogalmaztuk meg a bennünk kavargó érzelmeket: – Hát ez kurva jó volt!

Nem nejlonharc - a buzogányok nyoma látszik a pajzsokon, és komolyan odavágnak

Nem nejlonharc - a buzogányok nyoma látszik a pajzsokon, és komolyan odavágnak

Aztán jönnek a mi fiaink: dobok és dudaszó, utána a fegyvereké a főszerep: csatacsillag, balta, gerely dobása célba; reflex- és számszeríjakkal célbalövés – futás közben is; aztán a kézitusák. Nagyon kidolgozott, mégis teljesen élethű harci jelenetek, botokkal, karddal, baltával, láncos buzogánnyal – nem kisasszonyos a tempó, ránézésre, ha egy ütés félremegy, ott csont törik… a pajzsokon erősen látszik, hogy pár dinamikus behatás történt már… ügyesek, kemények a srácok, le a kalappal!

Ötödik ének: Szigetek, maffiák, motorok (Dékány A. után szabadon)

Legurulunk a partra (figyeled? külön ingyenes parkoló van a motorosok részére!), a következő napirendi pont a sziget: csak csónakkal közelíthető meg, ha már erre járunk, nem lehet kihagyni…

A csónakos nem Kharon - de hogy igazi szemétláda, az kiderült

A csónakos nem Kharon - de hogy igazi szemétláda, az kiderült

A kikötőben 18 személyes csónakok, Ajkay Tibi rákérdez: mennyi? A válasz: tizenkettő; beszállunk, kicsit még várni kell, még három embert összeszed a csónakos, aztán megindulunk. Közben megy a tanakodás: az egész csónak 12 euró, vagy fejenként annyi. Csendesen megjegyzem, hogy szinte biztos a fejenkénti kvóta: monopolhelyzetben vannak, annyit kérnek, amennyit nem szégyellnek… Tibor szerint kizárt, lehetetlen, hogy egy tíz perces evezésért elkérjenek úgy 50 000 forintot… na, várjuk ki a végét! Felhívom Tamáskát (cégem irodavezetője, statikus tervezője és mindenese, bemutatása az isztriai posztban megtörtént), ők tavaly voltak errefelé, mennyi az annyi? Nem tudja, csoportos úton voltak, egybe ment az egész…

Meg kell adni a pontot: tizenkét juró ide vagy oda, ezt látni kell... plusz a kívánság

Meg kell adni a pontot: tizenkét juró ide vagy oda, ezt látni kell... plusz a kívánság

Megérkezünk a szigetre, kiszállás: természetesen per kopf  a 12, még szerencse, hogy visszafelére is érvényes… A csónakos félórát vár, aki bújt, aki nem… értettük.

Rettenet: 99 lépcső, felfelé. Anyám, engem már megint szívatnak…

Fönt a templom előtt bodega, vennénk a belépőjegyet: sorry, most nem lehet bemenni, esküvő van, majd úgy fél-háromnegyed óra múlva, amikor megszólal a harang… (Hm. Ha valaki, a csónakos tudta, hogy esküvő miatt zárva lesz a templom, nem kicsit kezd a bögyömben lenni ez a fazon…) Körbemászkálunk, a többiek javasolják, hogy sétáljunk le a partra, járjuk körbe a szigetet, aztán majd vissza…

Mária kegytemploma - na, ebben nem voltunk az esküvő miatt

Mária kegytemploma - na, ebben nem voltunk az esküvő miatt

Was? Nem értem… hogy én le, meg vissza… na nem, felejtsétek el, felküzdöttem magam ide a púpra, ha egyszer lemegyek, nincs ember, aki kedvéért újból kilencvenkilencet lépcsőzök… menjetek csak. Mennek. Hát ha ez jó nekik…

(A várban olyannyira a műsor hatása alá kerültem, hogy folyamatosan kattogtattam a fényképezőmet; melynek eredményeként az akkumulátor bemondta az unalmast, így a szigeten már csak a mobilommal tudtam pár fotót készíteni, míg az is meg nem adta magát… Hiába, ha egy üzlet beindul… ezért a sziget és a nap hátralévő része nem dokumentálódott – általam.)

Tito nyaralója, ami csónakosunk szerint ki-hagy-ha-tat-lan... hát... ja...

Tito nyaralója, ami csónakosunk szerint ki-hagy-ha-tat-lan... hát... ja...

Letelik a félóra, a templom még zárva, mi legyen? A francba, menjünk… A templom kívánságteljesítő harangjához csak nem jutottunk el… Viszont rájöttem, hogy ez a kívánságosdi nem csak legenda, tényleg működik! Este ellenőriztem: nem tudtunk harangozni, nem is lett meg az ötösöm a lottón: kell ennél több bizonyíték?

Le a partra, beszállás a csónakba, indulunk vissza a motorokhoz. Az út felén harsány ordítozásba kezd a vezetőnk valamely kollégákkal, hirtelen leborít jobbra, és közli: Ez itt a Tito-villa, kihagyhatatlan látvány, ide MUSZÁJ elmennünk, ő is csak szívességből hoz el idáig, különben is, innen csak pár perc séta a motorjainkig… kiköt, kituszkol bennünket: a parton vár hetven motoros, öt csónak már tele ősz hajú, nagypapa korú motoros szivarral, csendesen somolygok, mit majomkodnak ezek a vén fazonok itten motoron, hát nem nevetséges?

Na, azért legalább egy Gold Winges kép legyen már ebben a posztban is...

Na, azért legalább egy Gold Winges kép legyen már ebben a posztban is...

Azért a csónakos rendesen gané egy manusz, kis társaságunk ebben egyetért. Ötletroham: ide kellene hozni pár csónakot, pillanatok alatt összeszednénk magunkat belőle… Hm. Kétesélyes… szerintem, mivel elég könnyen hozzá lehet jutni egy-egy méretesebb szikladarabhoz, a holttestünket sem dobná túl hamar fel a víz, ha megpróbálnánk konkurálni… asszem. Sőt, biztos.

Mindegy, ha már kidobtak, meglessük a motorjaikat, válogatunk, mi kellene, mi nem; csupa csóró német, francia, olasz rendszámos motor… aztán hagyjuk az egészet, visszakocogunk a saját vasainkhoz: vitorlát fel, új kalandok, új kihívások várnak ránk!

Hatodik ének: Ide a krémest!

Visszaérve a belvárosba, hagyjuk a vasainkat, ahol vannak: rajtuk a bukók, semmi gond, nem idehaza vagyunk, senki sem fog egy ujjal sem hozzájuk érni… Valahogy külföldön nem érzem szükségét annak, hogy különösebben lakatolgassam a dolgaimat, mitől van ez???

Némi panoráma, tóval - ez a környék azért mindenestől eléggé rendben van, abban kiegyezünk

Némi panoráma, tóval - ez a környék azért mindenestől eléggé rendben van, abban kiegyezünk

Némi oknyomozó riport után kiderül, hogy a krémesek forrása a Park Hotel: becsődülünk. Odaperdül egy bájos pincérlány, jelzem neki, hogy azon híres krémesek éhe hozott ide bennünket, kérdi, mennyi kell. Nem kezdek el itten fejszámolni, meg közvéleménykutatni: úgyis lenne, aki fogyókúrázik, tej-, liszt- és cukorérzékeny, nem szereti az édességet, vagy egyszerűen a csillagok állása… rávágom, hogy tizenkettő, kész helyzet elé állítva a társaságot.

Csepp lány pillanatok alatt kihozza, némi morgolódás, hogy izé… és meglepő módon az összes süti elfogy.

A rezümé végül is az, hogy kár lett volna kihagyni. Naugye, tuttamén!

Demokratikusan megszavazzuk, hogy a krémest utólag átminősítjük ebédnek, posztumusz főétkezéssé léptetve elő; minthogy elég későre jár, tehát most már ebédelni fölösleges lenne, mert akkor a vacsorának nem jut hely…

Kicsit még elkávézunk/üdítőzünk, aztán vissza a szállóra: a következő program ugyan csak 30-40 km-re van, de komolyabb felszerelésbe kell átöltözni, az ördög (gondolom, a csónakos nagybátyja lehet) nem alszik.

(A képgalériában a várbeli csatajelenetek – folytatás, a szlovén történet harmadik, befejező része hétfőn…)

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (19 lövet, átlagosan: 6.63 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

6 komment

  1. LTy/ i szerint:

    Kedves ÖregHal!
    Nem csalódtam a második nap beszámolójában sem.
    A várba feljutás hosszú gyalogtúrája leírásánál, jókat kuncogtam magamban:”…mégis mi vagyok én, kőszáli kecske,…” Én úgy látom, azért megérte felküzdeni magad, az ott váró szép élményekért. Ugye jól látom a víz színe arrafelé is csodálatos, talán még vigyáznak is rá, nem szemetelik tele…?!
    Gondoltam én, hogy nem adjátok fel és sikerül a krémest is megkóstolni. :)
    Érdeklődéssel várom a hétfői folytatást.

    Kedves HL Kapitány!
    Mivel kikérted olvasóid véleményét az élő HL-show megszervezéséről, én szerényen mondom, kíváncsin várom az elsőt. Szívesen hallgatnám sztorizásotokat, szerintem jó ötlet, gondolom nem vagyok ezzel egyedül. :)

    • Boda Kapitány szerint:

      Megcsináljuk – ha már egy olvasót érdekel, kutya kötelességünk. (Igaz, az érintettekkel még nem egyeztettem… de majd csak belemennek nagy nehezen egy szóra…)

    • OregHal szerint:

      … hiába próbáltam teljes erőből titkolni, csak átütött irományom szövetén, hogy nem kenyerem a gyaloglás? Szerintem Móricz „gyalogolni jó” szlogenje is csak ezért születhetett meg, mert szegény embernek nem tellett motorra…
      :-)

      • t_a_m_a_s szerint:

        Nem is értem, valamiért minden várat a púpok tetejére biggyesztettek anno… Miért nem volt jó nekik lenn’ a gödörben??? Nem gondoltak a pár száz évvel későbbi hülyeturisztokra… :))
        Bár csókos vagyok, és itt figyel a teljes sztori a pendrájvomon, mostmár jusztis kivárom a hétfőt;)

        Kapitány: A blogtalálkozó kitűnő ötlet, támogatom és szívesen részt vennék, csak ne utódfürdetés idején legyen;)

  2. m.B. szerint:

    Ja, igen. Én meg tekinteném az élő Hét lövést.

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


7 − = nulla

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz