Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


07 június
18komment

Szlovénia reloaded – ÖregHal és Co. eposza, ÖH igrickedésével (I.)

ÖregHal, az igric, vitézi társaságban, a Szent György lovagrend harcosaival

ÖregHal, az igric, vitézi társaságban, a Szent György lovagrend harcosaival

ELŐHANG 

Véremben van a motorozás. Tisztelőim – gondolom – úgy aposztrofálhatnak: „ÖregHal, a Szerpentinek Ördöge”. Mondjuk éppen csak egyenesen menni meg kanyarodni nem tudok… senki sem lehet tökéletes. Viszont motorozni legalább szeretek. Tudvalevőleg minden csapatban van egy leghülyébb, akire várni kell, aki elnézi a kereszteződéseket, s a többi: így aztán azért szeretnek velem járni a többiek, mert ez a pozíció már nem lehet hatalmi harcok kérdése, egyértelmű a leosztás, ha én is ott vagyok…

Úgyhogy elmentünk Szlovéniába, amint azt bőbeszédű kommentjeimben részletesen taglaltam volt; e helyütt az a pár kimaradt dolog kerül terítékre, amikre amott nem került sor. Tulajdonképpen már mindent elfecsegtem; hosszas unszolásra és szűnni nem akaró győzködésre vállaltam végül is, hogy történelmi hitelességgel beszámolok a három nap eseményeiről. (Ez részleteiben úgy zajlott, hogy írtam Boda mesternek egy emilt: „Hadd írjak már én is egy posztot Szlovéniáról, lám hogy Suszternek két bejegyzése is volt, nekem még csak egy, lécci, lécci, lécci!”, így valahogy.)

Hirdetés

Beszámolómat igyekszem tömören, hitelesen és tárgyilagosan megalkotni: az objektivitás garantált, hiszen én így láttam, így éltem meg és így mesélem a dolgokat… na, jó, lehet, hogy egy-két marginális kérdés megítélésében fellelhető némi szubjektum, de az jelen dolgozat tudományos igényességén mit sem ront.

Mi tagadás, a szlovén tájképek elkészítésével olyan sokat nem kell babrálnia a turistának - valamerre fordulsz, lősz, és szép

Mi tagadás, a szlovén tájképek elkészítésével olyan sokat nem kell babrálnia a turistának - valamerre fordulsz, lősz, és szép

AZ ELSŐ NAP: Jöttünk, esett, áztunk

Első ének:  Az természetről való értekezés

A természet meg- és kiismerhető, mi több, befolyásolható is. Hogy mást ne mondjak, többek szerint nekem elég nehéz természetem van (persze, mint oly sokszor, a többség most is téved!), és lám, a nejem úgy ismer és leszabályoz, hogy csak na. Viszont az Anyatermészet erőivel nem ennyire egyszerű a helyzet, ott egyéb trükkök bevetésére is sort kell keríteni.

Történt pediglen, hogy Ajkay Tibi küldött egy kör-emailt, miszerint pénteken 10-kor indulás a JYSK parkolójából Bledbe, Kiss Tibi, Kőrösi doktor, Brazil és KisBrazil meg én, motorokkal és nejekkel felvértezve; (bocs: nejekkel és motorokkal…), tette mindezt úgy, hogy az egész hétvégére katasztrofálisan esős időt jósolt a meteorológia. Nos, ilyenkor a woodoo elvei mentén áldozat bemutatására kerül sor: mi ketten vállaltuk Babival, hogy előre beöltözünk az esőruhába (mint később kiderült, Kiss Tibi és neje, Zsuzsi is magukra húzták, de ők Gold Winggel voltak, aminek éppen csak teteje nincs, úgyhogy az nem számít…) – ez az egyetlen és célravezető módszer arra, hogy megszüntessük az égi áldást. Tulajdonképpen az esőruha olyan készség, amit a dolgozó általában csak akkor ölt magára, miután tökig elázott, majd ezt követően kívül-belül vizesen, de légmentesen bebugyolálva küzd tovább: faluhelyen ez dunsztnak neveztetik. Van azért egyfajta feelingje annak is…

ÖregHal képtelen a szakma kikapcsolására - igaz, ez a falazat nem csak műszaki szemmel ért meg egy kattintást

ÖregHal képtelen a szakma kikapcsolására - igaz, ez a fa-lazat nem csak műszaki szemmel ért meg egy kattintást

Természetesen, minthogy az áldozat bemutatása megtörtént, az eső egyre csendesedő szemerkélése csak Székesfehérvárig tartott ki, ezt követően a Természet feladta… a hátralévő időben (minden további jóslat ellenére) egy csepp sem ért bennünket. M7-en végigsuhantunk, tankolás, szlovén matrica, szendvicsek elfogyasztása, majd M70, határ, ami nincs, A5 Mariborig. Az út eseménytelen, bemelegítő gyakorlat.

Izgalmat csupán az okoz, hogy Brazilnak eltörik a sisakplexije: természetesen leállunk megjavítani, természetesen az autópálya leállósávjában mind a hat motorral, természetesen ezerrel húznak el mellettünk a kamionok, dudálva (később kiderült, nem elütni akart bennünket, csak Brazil ismerőse, és köszönt) – a javításra szolgáló anyag természetesen a jégkorongozók által használt speciális ragasztó: miért pont az ne lenne egy motoros csapatnál???

Maribornál fel, a hegyek közé, némi tekergés, Ausztia  kicsit belelóg Szlovéniába, azon átvágunk, aztán, késő délután megérkezünk Bledbe, eléggé kockásra ült üleppel…

Második ének: Szlovénia, mint olyan, ahogyan én láttam

Vacsorázni tart kis társaságunk - nem volt nagyon rövid az út

Vacsorázni tart kis társaságunk - nem volt nagyon rövid az út

Boda mester a beszámolójában kitért arra, hogy szegény szlovének jól megszívták az euro-övezeti csatlakozással, ugye… látszik is rajtuk. Gyanakvóak, rosszkedvűek lehetnek, gondolom… A szállodánkban legalábbis én csupán két alkalommal láttam futólag a személyzetből valakit: egyszer a reggelinél jött egy srác, megnézni, minden rendben van-e, másodszor meg a recepción némi csöngetés után kijött egy úr, amikor rendeztem a szobaszámlát… egyébként meg marhára nem foglalkoztak senkivel, éjjel-nappal tárva-nyitva az egész hóbelevanc, a földszinten kipakolva egy hűtő, abból lehet kivenni az italokat (ásványvizet is, azt főleg mi fogyasztottuk Babival, a többiek nem fanyalodtak rá, mert volt a hűtőben elég sör), meg egy cetli, amire felírod, hogy melyik szobához írják a fogyasztásodat… (Gondolom, egy ilyen becsületkasszás módszer idehaza tán három vagy négy napig is működőképes lenne…)

Így mulat egy Brazil úr - érzékenyebb vegetariánusok számára nem ajánlott a kép teljes méretben történő vizsgálata

Így mulat egy Brazil úr - érzékenyebb vegetariánusok számára nem ajánlott a kép teljes méretben történő vizsgálata

Semmi ellenőrzés, napirend, előírás, regula, irgum-burgum, sipirc a kijelölt dohányzó/beszélgető/gyülekező helyre… miféle lazaság ez???

A szobákban meg nem csak wifi, de mindegyikben komplett számítógép is van: persze, mondanom sem kell, magyar ékezetes billentyűzetre nem telik nekik… csak kalapos ’s’, meg ’c’ van, de azokat mostanában elvétve szoktam csak használni. Na, még ez is.

A faluikról meg lesír a mélyszegénység! Csórikáimnak egyszerűen nem telik kerítésre. Ott ácsorognak a házak szépen sorban, esetleg, ha előtte is füvesítve van, jelzésképpen két cölöpöt levernek, hogy bitte, ne állj rá az autóddal, de azok is csak, szinte bocsánatkérően, alig fél méteresek… sehol nincsenek az idehaza megszokott szép magas kétméteres vaskerítések, tüskékkel a tetejükön, ahogyan annak lennie kell, ugye. Húdeszarlehetnekik…

Esti díszkivilágításban a környék -. elég speciális volt a hangulat, bevallható

Esti díszkivilágításban a környék -. elég speciális volt a hangulat, bevallható

A porták, utak tiszták, rendezettek… azt hiszem, túl közel van az osztrák határ, és begyűrűzhetett a tüchtigség; nincs az a nagyvonalú PET-palack és csikk-elhajítás, faluszéli ócskahűtő/lyukaslavórtól-megszabadulás, mint ami a mi, öntudatos, karakán népességünk sajátja… kisstílűek, na. Sose viszik semmire, szerintem!

Jó, jó, a hegyek, meg púpok, meg vizek, meg erdők kinéznek valahogy, na és? Meg mondjuk tiszta a levegő, meg nyugi van, meg szeretet, békesség… tisztára egy merő giccs. Élhetetlen egy banda.

De legalább van nekik is kátyújuk. Igaz, korántsem annyi, mint nekünk, bebebe!

Harmadik ének: Mi is az a Bled?

ÖregHal hegymenet, terepfokozat, felező - ha már felfelé, legalább röviden

ÖregHal hegymenet, terepfokozat, felező - ha már felfelé, legalább röviden

Huh… úgy felhúztam magam ezeken a szerencsétleneken, hogy be sem mutattam úticélunkat. Á, semmi különös, úgy valahogy képzeld el, hogy körben ilyen bazi nagy púpok vannak kőből,  jól telefásítva, aztán víz, aztán megint egy púp, csak azt szigetnek hívják, aztán megint víz és visszalukadtunk a körbe nagy kőpúpokhoz, amik közül az egyikre oda van biggyesztve jó magasra egy vár, szóval nem egy nagy vasziszdasz, ráadásul minden zöld. Meg kék.  Szólni is akartam, hogy diszkrétebb pasztell-színekkel még egész elviselhető lenne, itt-ott egy kis pink, magenta, hogy földobja… de nem bántom meg szegények érzékenységét, gondolom, már megszokták így. A város meg kicsit eklektikus: keveredik benne a monarchia építészete a titói szocreállal, de valahogy mégis harmonizál, kicsit nemtörődöm módon: a márványburkolat is, meg a megviselt nyers beton támfal a főutcán is a miénk, ha nem tetszik, bekaphatod, te vagy itt az idegen…

Csapatkép: a vállalkozó szellemű motoros brigád, amely néhány napra megváltoztatta kissé a bledi hétköznapokat

Csapatkép: a vállalkozó szellemű motoros brigád, amely néhány napra megváltoztatta kissé a bledi hétköznapokat

Aki ott van, különben sem a házakat nézi: azt el kell ismerni, ügyesen összerakták a panorámát, tök jól el lehet nézelődni, akár a várból kifele, akár a tópartról a vár felé, esetleg bárhonnan a bármi fele, jó kis látványok vannak… a sziget meg csak úgy van, nagy ötlet volt odatenni, egészen jól mutat. Persze azért megadják a módját a dolgoknak: egy remek kis legendát ütöttek össze, hogy ébren tartsák az érdeklődést a sziget iránt (lásd: 1. sz. függelék, alul) mit mondjak, magam sem írhattam volna meg sokkal különbül…

Na szóval megérkeztünk a szállásra, kivakartuk magunkat az út porából, fürdés/átöltözés, a fiúk nekiálltak sörözni, közben még egy-két sört is bedobtak mellesleg; megbeszéltük a megbeszélendőket – itt jegyzem meg, hogy azok a vizek az út mellett tényleg türkiz színűek, pedig Boda mester is megírta, hogy ilyen színű víz nincs is – Doki beleásta magát a GPS-ébe (csendes gyerek, adjatok neki egy térképet vagy GPS-t, és órákig elvan…), aztán gyalog elindultunk a belvárosba, vacsorázni. Na, itt lebukott a GPS, de még a GoogleMaps is: szerintük a távolság 2.4 km. AHA! Könnyű azt onnan a plafonról, mindenféle mű hódról lefele ordibálni, próbálnák meg a nyavalyások gyalog, lefele, fölfele, aztán megint fölfele, vagy hova… simán van egy tízes, az tuti!

A hölgykoszorú, vagyis a motoros feleségek, a "benzintyúkok" együttese

A hölgykoszorú, vagyis a motoros feleségek, a "benzintyúkok" együttese

Én meg nyüszítettem, mit vétettem, hogy nekem ezt kell csinálni, puszta lábbal hegynek fölfele… nem bírom én ezt! A népek meg kiröhögtek, mi az a kis séta! Ráadásul – szerintem direkt – még étteremkeresés örvén ugyanazt a hegynek-föl-le szakaszt még vagy háromszor… nesze nekem. Végül találtunk egy kajáldát, ettünk, ittunk, aztán jött – volna – a desszert.

Bled ugyanis világhírű (többek között) a krémeséről: de ha véletlenül kimaradt volna általános műveltségedből ez az információ, lépten-nyomon bazi nagy plakátok reklámozzák és sulykolják az original creme cake of Bled-et (amiről a 2. sz. függelékben olvashatsz bővebben, alul), hogy tudd.

- Ha-ha-ha… Krémes? I-LYEN-KOR? Már elfogyott!!! Cikiii… Sebaj, megyünk másik helyre… Mondjam? Ezerötszázhuszonhét helyen nem kaptunk krémest! Mehettünk haza lógó orral, krémesetlenül, sötét erdőben, tíz vagy hány kilométert. (Most, hogy jobban belegondolok, volt az tizenkettő is…)

A Szent György lovagrend ifjú harcosai - a következő részben sokat megtudunk majd róluk

A Szent György lovagrend ifjú harcosai - a következő részben sokat megtudunk majd róluk

Mellékletek:

1.) Az elsüllyedt harangról szóló legenda

Egyszer régen élt a bledi várban egy fiatal, vigasztalhatatlan özvegyasszony. A férjét rablók ölték meg, és holttestét a tóba dobták. Összegyűjtötte minden ezüstjét és aranyát, hogy egy kis harangocskát öntessen belőle a sziget kápolnájába, a férje emlékére. Sajnos a harang nem érkezett meg a szigetre. Egy rettenetes vihar elsüllyesztette a csónakot a haranggal és a csónakosokkal együtt. E szerencsétlenség után a kétségbeesett özvegy eladta mindenét, a bevételt egy új templom építésére ajánlotta, ő pedig belépett egy római kolostorba. Ott élte vallásos életét haláláig. Halála után a pápa meghallotta a róla szóló történeteket, és hallott jócselekedeteiről is. Egy új harangot készíttetett emlékére, és elküldte a bledi szigetre. Aki háromszor megszólaltatja ezt a harangot, és hisz Istenben, annak teljesül a kívánsága. Sötét éjszakákon néha még ma is hallani az elsüllyedt harang hangját a mélyből.

2.) Ištvan Lukačevič, a Park Hotel főcukrásza 1953-ban készítette el először a süteményt. Ištvan a ’40-es években költözött családjával Szerbiából Szlovéniába. A recept eredetileg Szerbiából származik, Ištvan annyit változtatott csak rajta, hogy a tojás alapú krém felét tejszínhabbal helyettesítette. Eredeti mérete 7×7 cm-es kocka. Csak természetes alapanyagokat használnak az elkészítéséhez a legjobb minőségből (mesterségesen feldolgozottakat nem): liszt, tojás, vaj, tejszín(hab) és cukor. Referenciaként szolgálhat, hogy az elmúlt néhány évtizedben több mint tízmillió darab fogyott el belőle (jelenleg 2,90 euróba kerül).

(Folytatás, a szlovén eposz második része holnap – a befejező pedig hétfőn következik…)

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

18 komment

  1. OregHal szerint:

    … köszönöm, hogy külön kategóriát találtál rémkedésemnek… a “Szörnyű vendégoldal” után már rá sem kérdezek, hogy araszos vállamról esik-e szó, mindenesetre azt hiszem, jobb, ha nem firtatom a véleményedet a beszámolóról…
    :-D

    • Boda Kapitány szerint:

      A véleményemet szerintem mindennél jobban tükrözi, hogy három folytatást kapsz, mert egy betűt se akartam húzni belőle… az új kategória pedig azért született, mert nem tudom, hogyan kell átírni a szerzőt… illetve nem tudom átírni… araszos váll.

  2. Hatlövet szerint:

    ÖregHal te aztán méltó konkurencia vagy hallod.
    Nagyon jó írás, majdnem olyan jó mintha Boda older írta volna.
    Várom a másik két részt is nagyon!

  3. Pleszkán Nóra szerint:

    Vigyázz, Bandi,konkurrenciaveszély van!!!Persze, ez a “fogyasztóknak” csak naggyon-naggyon jó!

    Nem mintha meguntam volna a szövegedet, de ez az icipici változatosság is nagyon jólesett.

    • Boda Kapitány szerint:

      Eladó a Hétlövet… nem bánnám, ha ÖH vagy Mark Zuckerberg vagy bárki kivásárolna belőle egy szolidabb összeg fejében, és elmehetnék mondjuk harminc évre motorozni végre… :-)

      • OregHal szerint:

        A legnagyobb sajnálattal vissza kell utasítanom megtisztelő ajánlatodat. Egyrészt megrögzött hétlövet-olvasóként sajnálnám, ha kiszállnál belőle; másrészt, ha annyi pénzem lenne rá, amennyit ér, abból inkább én mennék motorozni…
        :-D
        Talán a Cukorhegyi urat kellene megtanítani magyarul, hogy rájöjjön, mekkora üzleti lehetőség kínálkozik…

        • Boda Kapitány szerint:

          Most valami 1700 milliárdot vagy mennyit bukott a fb tőzsdei bevezetésén, azt olvastam tán… Egymilliárdért caklipakli vigye a HL-t, ez már legalább rendesen be van járatva, meg elbírja a tőzsdét is… Na jó, legyen nyolcvanmillió… :-)

  4. LTy/ i szerint:

    Kedves ÖregHal!
    Jó volt olvasni soraidat. :) Esetleg, ha mégis, netalántán, te is blogírásra adnád fejed-kezed, biztosan lennénk egy páran akik vállalkoznánk arra, hogy a Hétlövet után az ÖH-folyamot is átböngésszük! ;)
    Várom a folytatást.

    Azért később, nyugtass meg, ugye tudtatok krémest enni?!

    • OregHal szerint:

      … nem lövöm le a poént… Mingyár’ gyün.
      (Jó, csak Neked megsúgom, de nem elfecsegni: hát pesze; úgy nézünk mi ki, mint akik símán beletörődnek a dolgokba???)
      :-)

  5. Suszter és a Gyík szerint:

    Szervusztok Jóemberek! Magam kezdek jobban lenni, bár nem vállalkoznék ismételten beelőzni ÖH-t… :)

    Jöttem először, mert a kötelező kört lefutom… Megvallom: kurvára sokat kell aludni még holnapig és hétfőig. Hála az Égnek, közben lesz egy HL is. Nah az sem utolsó… Várok.

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


hat + = 11

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz