Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


06 június
9komment

Egy csinos anyuka, két remek gyerek és egy teniszoktató férj

Krisztina kapaszkodik, de azért az arcán látható, nincs igazán ellenére a móka

Krisztina kapaszkodik, de azért az arcán látható, nincs igazán ellenére a móka

Közismert tudományos tény, hogy a Hétlövet-olvasás számos előnnyel jár: sőt, terveim szerint hamarosan még néhány pazar előnyt társítunk lassan féléves rovatunkhoz, s ily módon komoly esélyt látok rá, hogy hamarosan elérjük a számtalan előnyszámot is. A méltán híres intézet, az Oxford melletti Sevenshot College kitűnő brit tudósai például egyértelműen bizonyították, hogy a Hétlövetet olvasók legalább tíz évvel tovább élnek, de többen vannak köztük, akik tizennéggyel is, sőt, egy még nem teljes körűen bizonyított esetről is tudunk, amikor egy HL-olvasó hatvan évvel tovább élt valakinél, néhány hét múlva, a részletes vizsgálati eredmények birtokában, ezt majd dr. Schußter részletes magyarázatainak segítségével elemezzük. Az 1947 óta, s mind a mai napig, sőt, várhatóan örökké tartó  kísérletben egyébként száz Hétlövet-olvasót vizsgáltak, a kontroll csoportban pedig másfél millió olyan ember életét követték, akiknek még motoros képeket sem volt szabad nézegetniük, nem is szólva a Kész Laciról strandon készített fotókról. Cáfolhatatlan tény, hogy az összes ma élő Hétlövet-olvasó mindegyike él – az egyetlen komoly problémát e réteg számára mindössze az jelenti, hogy sokan megijednek a hirtelen, erőteljes hanghatástól, amikor épp kicsattannak az egészségtől. A Hétlövetet nem olvasók közül viszont, sajnálatos, kétségkívül többen elhunytak – s igen figyelemreméltó tény, hogy a tudományos vizsgálatok szerint többen tíz-tizennégy évvel korábban, mintha Hétlövetet olvastak volna. De vannak egyéb előnyeink is: például immár öltöztetjük is kedves böngészőinket – a HL-pólók megkezdték hódító útjukat, jut eszembe, szeretnénk fotókat kapni, amelyeken egzotikusnál egzotikusabb környezetbe utaztatjátok, extrémnél extrémebb helyzetekbe hozzátok a HL-pólókat: terveim szerint posztot áldozok majd rá, hogy bemutassam a legelvetemültebb/-szebb/-érdekesebb verziókat. Ja: és múlt héten immár harmadszor sorsoltam ki élménymotorozást/fagyizást a jobb oldali varázsgomb használói között. Ifjabb és idősb Czakó Karcsit, továbbá Luczó Marit is volt szerencsém szállítani már márciusban és áprilisban: most lapozz, és harmadikként megismerheted Kiss Krisztinát – érdemes, én csak tudom…

Hirdetés
Tavasszal Boda jr., most Vasi kísért el fehér paripáján az élménymotoroztatásra

Tavasszal Boda jr., most Vasi kísért el fehér paripáján az élménymotoroztatásra

Hűséges keménykalapom immár harmadszor teszi a dolgát: havonta egyszer bőszen nyeli el a kockás fecnikre felírt neveket. Az illusztris társaságba, a dunaföldvári fagyizással egybekötött exkluzív Gold Wing-élménytúra várományosai közé nem túl nehéz bekerülni – mindössze annyi szükségeltetik hozzá, hogy valaki legalább egyszer megnyomja a jobb oldalt található, Donate fedőnévvel ellátott gombot, s némi röpke regisztrációt követően, egy jó kis bankkártya vagy egy PayPal számla közbeiktatásával nagyjából egy sörrel jutalmazza a HL-produkciót – az elmúlt szűk négy hónapban immár bőségesen száz fölötti posztot karcolgattunk be ide ÖregHal és Suszter mesterek hathatós közreműködésével, és persze én az oldal örökbecsű értékeihez sorolom a (egy politikaihirdetés-kísérletet leszámítva továbbra is vágatlan-szűretlen-szerkesztetlen) hozzászólásokat, amik nem ritkán irodalmi értékeket villantanak, de legalábbis szinte kivétel nélkül szórakoztatóak…

Krisztina rutinos, nyugodt és mosolygós utas: pár éve még egy saját Jog-gal robogózott

Krisztina rutinos, nyugodt és mosolygós utas: pár éve még egy saját Jog-gal robogózott

Kiss Krisztinával vasárnapra beszéljük meg a találkát – ezúttal nem csak azért viszem magammal Vasi barátomat/márkatársamat, mert hölgytársaságban kicsit félni szoktam egymagamban, de azért is, hogy készüljön néhány “külső” kép is az útról – amint majd látni fogjátok a végén, fotósom kiválasztása igazi telitalálatnak bizonyult. Az időjárás mindenesetre a kegyeibe fogadja kis társaságunkat, meleg van, nyugalom, és mérsékelt UV-sugárzás: (a szerencsésebbek) ebéd után, kettőkor találkozunk a Bocskai-Dózsa György út legendás belső udvarán, a nagy gangos háznál, ami véletlenül az egyik kedvenc városi épületem – később el is mesélem Krisztinának és Vasinak, mennyire tetszett annak idején kiváló francia barátunknak, Benoit-nak is, aki pár feledhetetlen napot eltöltött itt egy kölcsön lakásban, s mert nem kimondottam introvertált alkat, hát már az első este bekopogott a szomszédokhoz, és meghívta a teljes emeletet egy saját készítésű ratatouille-ra, továbbá pár üveg borra és pezsgőre, csak úgy, a gangon, zene-tánc, holdfény, hát valahogy így kéne talán… ganggal, gang nélkül, kábé folyamatosan…

Az csak természetes, hogy a Vakond mindenhol ott van - most azért rágta a fülem, hogy őt is fotózzam le...

Az csak természetes, hogy a Vakond mindenhol ott van – most azért rágta a fülem, hogy őt is fotózzam le…

Nem sokat cifrázzuk, gyorsan felsegítem Krisztinára a sisakot, ő pedig bemutat egy igen rutinosnak tűnő felpattanást, gyors integetés a gangon álló, nyilván kissé izguló gyerekeknek/férjnek, aztán, már menet közben faggatom az ifjú anyukát, mire is számíthatunk, van-e valamifajta motoros előélete – nos, kiderül, van, igen, mégpedig robogási gyakorlat, önállóban, egy sárga Jog nyergében, illetve a férjjel, Gáborral kötelékben, no hát akkor mehetünk nyugodtan, nem lesz semmi baj. Csak a hosszú haj libeg-lobog a szélben – egyéb zavaró körülmény nem jelentkezik Dunaföldvárig: jó szokásomhoz híven szinte folyamatosan tájékozódom, minden rendben van-e hátul, menjünk-e lassabban, gyorsabban, merészebben, visszafogottabban, az utas-elégedettségi mutatóimnak semmiképp sem szabad romlaniuk.

Három gombóc a Tóth cukrászdában - mire elfogy már szinte mindent tudok a családról

Három gombóc a Tóth cukrászdában – mire elfogy már szinte mindent tudok a családról

Krisztina megnyugtat: minden rendben, a hajával majd kitalál valamit, ha megálltunk, addig meg kezeli, szó szerint. Egy arra alkalmas helyen azért finoman megvizsgáljuk, hogyan gyorsul a piros meg a fehér motor egymáshoz viszonyítva nulláról nyolcvankilenc kilométeres sebességre – Krisztina szerint is jól: később szakmai véleményt is hallhatunk tőle, amennyiben elmondja, erősen meglepte, hogy ezek a fajta motorok képesek viszonylag intenzíven gyorsulni. Nos, némiképpen igen, ezt azért nem cáfolom.

Egy kis promóció az új pólóban - és egy közös kép, kihasználva, hogy van egy nagyszerű fotósom

Egy kis promóció az új pólóban feszítve – s végre egy közös kép, kihasználva, hogy van egy nagyszerű fotósom

A legendás dunaföldvári Tóth cukrászdánál állunk meg, ahol Krisztina, legnagyobb meglepetésünkre, bevallja, még soha nem járt. Mint rendesen, néhány motor már ott sorakozik a parkolóban: szikár vasak, alighanem már az alsóörsi Harley-meetingre tartanak, igaz, hogy csak szerdán kezdődik a buli, de végül is van még vissza bő nyolcvan kilométer a túrából, a srácok meg valószínűleg nem sietnek, helyes, szépen köszönünk és jó utat intünk nekik, amikor megindulnak. A tölcséremről mindenesetre kis híján leugrik a málna, amikor beindítják a masinériákat. Krisztina három gombóc fagyit óhajt: nekünk sem kell ugyan vigyázni már rég nem létező vonalainkra, de Vasival mi csendesen beérjük kettő-kettővel…

A Pentele-hídon, hazafelé tartva - teljes relax és élmény: Krisztina is ideális utas volt ezen a szép vasárnap délutánon

A Pentele-hídon, hazafelé tartva – teljes relax és élmény: Krisztina ideális utas volt ezen a szép vasárnap délutánon

Leülünk a cukrászda teraszán, és megkezdem a szokásos faggatást. Utasom, ha erre szemlátomást különösebben nem is utal semmi, két korosodó gyermek büszke édesanyja: Patrik 12 éves, vasváris, igen, eltaláltátok, sportol, kézilabdázik, nem is akárhogyan, a DVSI színeiben épp most lettek hetedikek az országos döntőben – a szakértők kedvéért később, amikor magával Patrikkal is fordulok egyet a városban, megtudom még, hogy az igen szimpatikus fiatalember balszélső-irányítót játszik, továbbá a matek és a történelem a két kedvence, és a sportkarrier mellett egy építészmérnökit is szeretne kibontakoztatni a későbbiekben… kétségem sincs, hogy így is lesz.

Patrik, egy kis unszolásra azért megadta magát és eljött egy városkörre: azt mondta, nem bánta meg, és egész jól el is dumáltunk

Patrik, egy kis unszolásra azért megadta magát és eljött egy városkörre: azt mondta, nem bánta meg, és egész jól el is dumáltunk

A tízéves Kira viszont, ahogy a mama fogalmaz, “utál sportolni”, mozogni viszont egyáltalán nem: az Arany János iskolában működő Wesley-Da Capo Művészeti Iskola keretei között táncol, csacsacsát, rumbát, rocky-t – egyszóval olyan, mint én, mindegy, mit dob a gép, csak társastánc legyen. 2 (igen, ez a kód, ne keresd tovább…)

És, bár udvariasságból a végére maradt, nem megkerülhető tényező a család másik oszlopa, Gábor, a boldog férj, akivel lassan immár húsz éve tartják egymást fiatalon. Pedig Gábor olyasfajta hivatást űz, ami a közvélekedés szerint nagyon csajozós: ő ugyanis teniszoktató. (Továbbá, közbevetném, a Columbo egyik felejthetetlen epizódja is erre az általános vélekedésre épül: a jóképű teniszoktató egyik tanítványával keveredik össze, a hölgyet meggyilkolják, és a tenisztanár nagyon gyanús lesz, de persze tudjátok, mi lesz a vége – itt meg az egyik kedvenc részem zseniális megoldása, ahol maga T. J. Hooker a gyilkos…)

Nagy barátság: a remek Kiss-család és szerénytelenségem, egy közös fotón az udvarban...

Nagy barátság: a remek Kiss-család és szerénytelenségem, egy közös fotón az udvarban…

Nos, természetesen az említett legendát csak a kedves közönség élénk fantáziája tartja még életben – az tény viszont, hogy roppant időigényes szakma az övé, hiszen még a hétvégéken is versenyekre kell járnia tanítványaival. Így aztán, mondja Krisztina, egy alig észrevehetően elpöttyentett néma sóhajtással, évek óta nem voltak nyaralni se…

Krisztina egyébként – hát onnan volt olyan ismerős – a Suzuki-szalonban dolgozott közel tíz éven át, a válság azonban őt is elsodorta jól bevált helyéről. Most, immár két éve a vasmű informatikai intézetében ügyfélszolgálati munkatárs, kedves hangját alighanem sokan ismerik. S minő véletlen, egyik legjobb barátom, Kiss Tibi a főnöke – róla is ejtünk pár szót a fagyi közepétől, elmesélem például Krisztinának, milyen volt, amikor a Nosybe vitorlás fedélzetén épp a nizzai reptér mellett csorogtunk, s feledhetetlenül navigáló barátom, hosszasan vizsgálgatva a térképet, homlokráncolós komolysággal felszólt a kormányállásba: “Bandi, hamarosan megérkezünk Airport-ba…” Nem ma volt, de szóról szóra így történt.

És így mutatunk hátulról, már a városba jövet, a túra vége felé

És így mutatunk hátulról, már a városba jövet, a túra vége felé

Krisztina egyébként épp Tibcsától értesült a HL létezéséről (ez az, Tibi, köszi, tedd csak kötelezővé a beosztottak körében, rendszeres kikérdezéssel!!!) – ami pedig a motorozást illeti, azért szeretett volna nyerni, hogy a nővérét ajándékozza meg az élményúttal, aki viszont, amikor kiderült, hogy nekik kedvezett a sors, kissé elbátortalanodott, és azt találta mondani, hogy “aki nem tud biciklizni, az nem mehet motoron”, márpedig ő nem tud… nos, ezt azért lágyan cáfolnám, egyúttal üzenem, ha netán a kedves nővér, hallva az élményeket, mégis meggondolná magát, egy úttal őt is szívesen megörvendeztetem… Krisztina azt meséli, előzetesen attól tartott kissé, hogy kanyarban esetleg eldőlünk, de kellemes meglepetés volt számára az óriás fordulékonysága is. Bár a zenéről, amit hallgattunk, alapvetően nincs valami nagy véleménnyel (nesze neked Whitesnake, nesze Coverdale…), otthon meg nem hallgatná, de így, a motoron suhanva mégis illett a helyzethez…

Hát... ez lenne az a kép, amin Krisztinával épp merész ívben döntünk a Pentele-.híd felhajtóján... És általában ezért szoktuk elvenni a kezünket az objektív elől... (Pedig hogy leraktam a motort...)

Hát… ez lenne az a kép, amin Krisztinával épp merész ívben döntünk a Pentele-.híd felhajtóján… És általában ezért szoktuk elvenni a kezünket az objektív elől… (Pedig hogy leraktam a motort…)

No hát, ennyi puncsolás és jóság után legfőbb ideje indulni, úgyis elfogyott a fagyink. Vasi átveszi a fényképezőgépet, és megegyezünk, hogy kicsit előremegy, hogy a Pentele-híd feljárójánál készíthessen egy fotót rólunk, amint éles szögbe lerakva a motort, a felhajtón közelítünk. Minden rendben, ott is áll a lezárt területen, borítunk, mint Rossi, karcol a tanksapka, integetünk – Vasi pedig elkapja a pillanatot. Mindössze azzal az apró hibácskával, hogy a kezét viszont nem kapja el a gép optikája elől, így ujjlenyomatairól is maximális részletességű képe lehet mindenkinek – a kanyarvételi technikámról pedig legközelebb készítünk valamit. Hamarosan már ismét a gangos bérház belső udvarában sustorognak a motorok, érkezik a család, beszélgetünk még egy jót, aztán Gáborral közösen meggyőzzük Patrikot, jöjjön egy kis kört, nem fog fájni… Gábort is kapacitálom, de ő kitér: azt mondja, ha ő is felülne, nehezen állná meg, hogy utána ne kezdjen spórolni egy nagymotorra… Hm… ahogy búcsúzás közben elnézem őket, azért ez a veszély előbb-utóbb így is ott leselkedik a Kiss családra…

(A végén, semmi más, mint a vegytiszta jókedv okán, nézzétek meg egy mélységesen normális angol motoros brigád, a Purple Helmets show-iból összevágott kis anyagot, van belőlük bőven a neten, ha valakinek tetszik…)

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

9 komment

  1. Krisztina szerint:

    Whitesnake béli hiányosságaimat azóta orvosoltam. Akár már otthon is… :)
    Még egyszer köszi, hatalmas élmény volt!

    Krisztina

    • Boda Kapitány szerint:

      Ja… nem rossz a Whitesnake, mondhatnám, sőt… a Coverdale meg amúgy is ilyen szívtaposós ember volt… :-) Örülök, ha jól érezted magad, jól éreztétek magatokat… Szép napot mindenkinek!

  2. LINDA szerint:

    T. Kapitány ! Bátorság-gyűjtés folyamatban… erősen gondolkozom, előre is köszi ! Üdv.: “a kedves nővér” A HL létezéséről én is a Kiss Tibi-féle kampánynak köszönhetően tudok, de a legjobb dolgok mindig szájhagyomány útján terjednek…

    • Boda Kapitány szerint:

      Na ugye… semmitől ne félj, nagyszerű lesz, úttörő becsszóra mondom… és tényleg nem kell tudni biciklizni… úgyhogy találd ki az időpontot, a telefonszámom adott, hívj fel, és megyünk, életed egyik nagyon jó napja lesz, garanciával, ha nem, visszaadom a belépti díjat… :-)

  3. OregHal szerint:

    … ha jól belegondolok, én is bármikor tudok olyan képet produkálni, ahol a lábtartóm és a kipufogóm szikrázik a kanyarban – csak az objektív-védő sapka maradt fenn…
    Kössz az ötletet!!!
    :-D

  4. m.B. szerint:

    Tehát a Vakond az álandó haver a Sárgarózsaszín Párduc csak alkalmi haver.

    • Boda Kapitány szerint:

      Mind a kettő állandó, csak a Párduc nem szeret nagyon utazni… és a motoron sincs neki olyan biztonsági övvel ellátott helye, mint a V-nak.

  5. zselés3 szerint:

    A csinos anyukának lenne egy pénzügyi javaslatom: tessék lottózni. Mert akinek adegy: ilyen szép családja van, kettő: a nevét egy cilinderből kihúzzák, c.): bejut a vazsgyárba minden létszámstopp és leépítési tervezet közepette, annak igen jó barátnője lehet a Szerencse. Sikerdíj gyanánt pedig beérem az ilyen szokásosnál sokkal csekélyebb mértékkel is, olyan 10% körül kezdeném érezni, hogy a fáradságos tanácsadói munkám megfelelően honorálták (ezt a bejegyzést nem támogatta egyetlen szerencsejáték-szervező vállalkozás sem, megkereséseket a fentiekben vázolt anyagi juttatások tekintetbevételével várom, nekem elveim vannak!).

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


1 × = nyolc

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz