Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


29 május
35komment

Három motoros (és egy utas), három Honda, három nap, és háromszor hatszáz kilométer (I.)

Rajtam a sokat emlegetett "race face" - Orsin a mosoly, amit a súlyosabb megpróbáltatásoknál sem dobott le

Rajtam a sokat emlegetett "race face" - Orsin pedig a mosoly, amit szerencsére a súlyosabb megpróbáltatásoknál sem dobott le

Szerintem pontosan tudjátok már, hogy is megy ez nálunk – a Kész Laci váratlanul, a semmiből lazán bemondja és étvágygerjesztő térképeken be is mutatja a célt, a Körte simán rábólint, én meg szívom a fogam, de már ezzel a színjátékkal se tévesztek meg senkit, igazából már a plánum első pillanatától magam is tudom, hogy úgyse leszek képes itthon maradni, és hagyni ezt a két szerencsétlen embert, hogy valami bajba keveredjenek. Milyen bajba? Hát hallottátok például ti már a Kész Lacit bármilyen nyelven beszélni? Nem? Na, akkor szépen olvassátok végig a mesét, és mondjuk majd holnapután mutatok egy apró kis videót, az út második napján, estefelé készült, némi szerelést követően – jól hallani benne példának okáért, ahogyan a Kész újdonsült házinéninket avatja be a lánckerékcsapágy-szerelés műhelytitkaiba, amikor is rámutat a hibás alkatrészre, és közli vele: “Scheiße.” Nincs ehhez mit hozzáfűzni, képzeljétek el, amikor angolul telefonál, oroszul énekel, vagy szamojédül szaval. Három nap alatt közel 1700 kilométert mentünk, autópályán egy métert sem, ja, és nem hárman, négyen – merthogy becsatlakozott díszes kompániánkba (mi több: a három napot maradandó mentális károsodások nélkül ki is bírta velünk) egy, a jelentős kihívásoktól nem igazán rettenő hölgy, Orsi, aki egyébként többszörösen kolléga, amennyiben egyfelől a tényleg mívesen karcolt szövegeket tartalmazó, nem is akármilyen nevű Csipke és Fazék blog szerzője (amely helyen egyébként e túrát, magát a motorozást, továbbá a társaságban előforduló jegyzett, bár kétségtelenül nem rosszindulatú elmebetegek anamnézisét egészen más nézőpontból, a hátsó ülésemről, illetve furcsamód kicsit még feljebbről nézve is megismerhetitek hamarosan, órákon belül, azaz kedd délutántól), továbbá úgy tizenöt-húsz évvel ezelőtt számos iskolaszínházi előadásban lehettem untermannja, merthogy az Orsi egyebek mellett kiváló színésznő is. Nosza, kipróbáltuk hát, milyen lenne egy kis magyar ízirájderben szerepelni legalább ebben az értelemben együtt: keveset mondok, ha úgy fogalmazok, nem volt rossz a turné. Ha bővebbet is akartok, majd úgyis lapoztok…

Hirdetés
Péntek, gyönyörű reggel, Kulcsnál - nekem már megkezdődött a kaland

Péntek, gyönyörű reggel, Kulcsnál - nekem már megkezdődött a kaland

És akkor elérkezik az indulás napja is, végre – hajnali kettő óra húsz perckor érzem úgy először, dobogó szívvel, hogy már biztosan van vagy fél öt, aztán valahogy tényleg az lesz belőle, végre, hurrá, jessz, na hát, fel lehet kelni, nemsokára indulunk, sokat, messzire, jaj… és akkor ezredszer is elkezdem pörgetni a fejemben azt az ősrégi szoftvert, amit bármikor be tudok kapcsolni, s hipp-hopp, ott vagyok, ahol akarok, itt meg kicsit sem: a kanyargós aszfaltcsík, a kép, amit annyit láttam már, s mégsem tudom megunni, a motor, ami velem-miattam-általam-nekem mozog mindig úgy, ahogyan kell… Na, gyerünk, most egy kicsit ne fejben játsszuk, inkább élesben: gyors zuhi, időjárás-ellenőrzés az ablakon át (minden rendben, kel a nap, szép lesz, látom), kipakolás a hűtőből, málházás, és irány a garázs. Dlágaszág röpke nyerítését alighanem csak én hallom: ilyen elégedetten veszi tudomásul, hogy elég szépen meg lesz járatva vasárnapig. Lételeme a menés – hát most majd kap, gazdagon, hiszen az Isztriai-félszigetet készülünk megkerülni, nem is épp a legrövidebb úton, de hogy a legszebben, az bizonyos.

Várakozom néhány percet - azalatt felerősítem hű kis kamerámat a motorra

Várakozom néhány percet - azalatt felerősítem hű kis kamerámat a motorra

Ezúttal (mint általában) három motorból áll a csapat – Kész Laci jófajta téli döntésének köszönhetően immár három Honda muzsikál Körtével kiegészülő, megkockáztatom, egész szépen összeszokott zenekarunkban. A Kész Lacival például harminc éve is együtt motoroztunk, akkor ugyanolyan motorunk volt, a legendás Pannónia P21, aztán neki jött néhány másfajta, nekem meg csak egy, úgyhogy kicsit külön utakon borogattunk, pár éve viszont ismét egymásra találtunk, szerencsére csak ebben az értelemben – meg persze a Körtére is, na, azóta jó néhány jelentős élményutat belapátoltunk együtt, és valahogy mintha egyre csak éhesebbek lennénk tőle. Alig több mint három hét múlva például Ausztriába léptetünk egy – nem kell hozzá jóstehetség – szenzációs hétre, de, érezni most is, jaj, hol van az még: nincs más hátra, pótcselekvésből meg kell nézni ismét csak a tengert, mondja a Kész Laci még valamikor egy késő őszi kerti partin, ketten pedig bólingatunk rá, mint az eperfa lombja, hogy a költővel szóljak. Na, akkor kapaszkodjatok egy kicsit, ennyi hatékony előjáték után megindulunk végre.

A fehérvári találkaponton erre a két, hozzám hasonlóan behízelgő külsejű fiatalemberre sikerül bukkanni

A fehérvári találkaponton erre a két, hozzám hasonlóan behízelgő külsejű fiatalemberre sikerül bukkanni

Az Orsiért (aki egyébként lényegében életében először motorozik száz kilométernél hosszabb össztávon, és szerintem elég jól bekezd napi hatszázzal, ha ezen túl lesz, nincs akadály) én teszek kisebb kitérőt Bodapest felé, úgyhogy Fehérvárra beszéljük meg a randevút a többiekkel, a sarki ÖMV-kúton. Percre pontosan futunk be, Körtéék úgy két perccel korábban érkezhettek meg, ezt a Kész Laci cigihosszából tudom. Bár soha nem akarnék neki rosszat, de sajnos nincs mit tenni, muszáj bemutatni két tettestársamat az Orsinak, aztán máris nyugatnak fordítjuk lovainkat, és elporoszkálunk egészen Veszprémig (bocs, de újra muszáj megállapítanom, milyen elképesztő módon rövidítette le a sok gyorsforgalmi résszel tarkított, túlnyomórészt kiváló minőségű út ezt az ötven kilométert…), ahol is egy vaterás Levis-dealeremmel egyeztettem randevút, szintén perc-pontosan, egy benzinkúton átveszem tőle 1750 forintért vásárolt, zöld, láthatóan talán ha két-háromszor mosott 501-esemet, halleluja.

Komótosan haladunk nyugat felé, a felhők elég komolyan gyülekeznek

Komótosan haladunk nyugat felé, a felhők elég komolyan gyülekeznek

A bolti árhoz mért csekélyke húszpárezres megtakarítás folyékony állapotban megy majd a tankba szépen, mint a többi. Ja, és beugrunk még egy OBI-ba, mert az Orsi ugyan példa értékűen minimal art poggyásszal kápráztatott el már kora reggel (az összes cucca egy kis hátizsák, meg két nagyon pici – majdnem üresen marad egy dobozunk a háromból, pedig kettőre lett volna lehetősége, na, ez igen, hm… figyelemreméltó!), viszont cserébe otthon felejtette az esőruhát, úgyhogy vásárolunk egy kétrészest, remélve, hogy a szép sárga színétől meghátrál majd a nyugati látóhatáron kissé aggasztóan sűrűsödő felhőrendszer.

Csodás a szlovén táj, a harsogó zöldekkel, a hegyek közé ékelődő völgyekkel, a szalagszerűen tekergő utakkal

Csodás a szlovén táj, a harsogó zöldekkel, a hegyek közé ékelődő völgyekkel, a szalagszerűen tekergő utakkal

És lőn: jó szívvel javaslom, ha szeretnétek elkerülni az esőt, vegyetek egy gumiruhát kétezerért, és három rituális tánclépés, továbbá a “Haj, regö-rejtem!” torokkiáltás kíséretében, jól láthatóan mutassátok fel – e pogány áldozatnál jobb befektetés a motorosok egyszerű hite szerint nem létezik, a módszerrel bármelyik sztármeteorológus félrevezetései simán csáklyázhatók.

Közlekedési értelemben – mint mindig, szerencsére – eseménytelennek mondható, nekünk persze minden percében csodálatos út vezet majdnem a határig, Rábafüzesnél viszont egy cseles mozdulattal leválunk balra, s megindulunk Szentgotthárd felé. Egy kis hídnál megállunk reggelizni, belekapkodunk kissé a Mami által a megszokott csúcsminőségben készített fasírtba, és a Mrs. Körte által kikísérletezett, egészen szenzációs, kelt tésztás, sajttal-hagymával-parizerrel töltött sütikébe, aztán újra megindulunk.

Maribori utcarészlet - hangulat, nyugalom, tisztaság

Maribori utcarészlet - hangulat, nyugalom, tisztaság

Felsőszölnöknél, a hármas határ közelében belépünk Szlovéniába, s megkezdjük a kanyargást az elképesztő tájban. Régi hagyományainkon ezen a túrán sem változtatunk: autópályára csak végszükség esetén fanyalodunk, ráadásul két GPS-szakértőnk minden alkalommal úgy igyekszik keverni a kártyákat, hogy a napi egyenes szakaszok össztávhoz viszonyított aránya semmiképp ne haladhassa meg az öt százalékot. Becslésem szerint. A legideálisabb motoros időben haladunk: húszegynéhány fok van, tehát még nem sülsz meg, kellemesen frissíti az arcodat a menetszél, buzgón elemzed az illatokat, és közben rendbe rakja a lelked a szikrázó napsütés. Senkinek semmi gondja – ezt mondhatom utasomra, Orsira is, aki továbbra is nagyon erőteljesen mosolyog, nincs egy panasz-szava, igaz, később azt mondja, az első pár szerpentin néhány mozzanatát nem tudná teljességgel visszaidézni, mert csukva volt a szeme. Félreértések elkerülése végett teszem hozzá, alighanem csak azért, mert annyira beleunt a szüntelen kanyargásba, hogy elbóbiskolt hátul.

Szlovénia csodálatos. Emlékszem, számos szakember elmesélte itthon a tévében meg az újságban, szegények, mennyire rosszul jártak az euró bevezetésével, meg egyébként is mély válságban vannak, a csillogó máz alatt erodáló folyamatok… izé… szét fognak esni hamarosan – igaz persze, ezt, és még különbeket az elmúlt húszpár évben meg előtte is hallottam már párszor Svédországról, Ausztriáról, Svájcról meg Amerikáról is: izé… izgatottan várom, meddig bírnak még imbolyogni szerencsétlenek a szakadék szélén, miközben mi lassan már az univerzumot is ledübörögjük, plusz előzünk mindenkit. Nemsokára. Ja. Én meg ikertengelyes vagyok.

A majorság előtt: a nevezetes tescós állvány, és őrzője, az egyik osztrák Burkus

A majorság előtt: a nevezetes tescós állvány, és őrzője, az egyik osztrák Burkus

Szlovénia viszont, még egyszer mondom, továbbra is kis Ausztria, ékszerdoboz falucskákkal, művelt külterületekkel, fantasztikus, sűrű, méregzöld erdőkkel, alpesi, sziklás-hósipkás, lélegzetelállító hegyekkel, makulátlan, ódon városkákkal, és kellemes, szellős, barátságos nagyvárosokkal, mint például Maribor, amin szintén átgurulunk. Mindenből árad a nyugalom – szerintem erre mi, magyarok különösen érzékenyek vagyunk mostanság. Aztán pompás levegőjű, nagy kaszálós alpesi völgyeken vág át a tempós kanyarokban gazdag aszfaltcsík, hosszú kilométerekre előre látni tekergését, majd elhagyott kis határállomás (lányok-srácok, hajlott korú emberként újságolom el nektek, az én számomra változatlanul mekkora királyság már ez a teljes útlevél- és határnélküliség), és máris Ausztriában tekergünk kicsit, aztán hamarosan jön Körte (meg mindannyiunk) egyik nagy kedvence, Lavamünd vidéke, és pár újabb felejthetetlen szerpentin, tökéletes útminőséggel, remekül rajzolt ívekkel.

Kíváncsi, ha rosszul nem állna a számban, azt mondanám, ennivaló bocik hazafelé a legelőről

Kíváncsi, ha rosszul nem állna a számban, azt mondanám, ennivaló bocik hazafelé a legelőről

Kész Laci megy elöl, ez az ő tervezése, ő is vezényli le – higgyétek el, mindig nehezemre esik jót mondani róla, de úgy megy elöl, hogy azt még nézni is jó, láthatóan tisztességesen összekovácsolta a Pan-European-nal az elmúlt pár hónap pár tízezer kilométere…

Egy kis út menti, két kanyar közti majorság mellett tartunk rövid pihenőt: barátságos, fiatal gazda integet mosolygósan ránk a kerítésen túlról, a lenti kerítésnél meg két tehénke bámul kíváncsian minket az alpesi legelőről felvezető kis úton ácsorogva. Kész Laci közös fényképre vágy, előszedi hát legendás, tescós fényképezőgép-állványát, amivel bárhol derültséget tud kelteni, erre már két jól megtermett, barátságos kutyus is előoldalog – de ők nem kerülnek rá a fotóra, mellesleg a gazda egyetlen szavára tudják, mi a teendőjük: láthatóan itt is a korszerűtlen, de hatékony vidéki kutyanevelési elvek szerint építkeznek, amennyiben ha valami nem tiszta, a kutyához vágnak mondjuk egy ekevasat, harmadszorra ripsz-ropsz megy a feladat, megvan a tisztelet, és rend van a fejekben.

Szlovén csúcsok - az itteni hegyek-erdők-tájak lényegében semmiben nem térnek el az osztrák látnivalóktól

Szlovén csúcsok - az itteni hegyek-erdők-tájak lényegében semmiben nem térnek el az osztrák látnivalóktól

Kész Laci hosszas állítgatás után fotóapparátot időzít és futni kezd: ezredszer látom, ezredszer muszáj röhögnöm rajta – most esik csak le, hogy nálunk miért nem kényszeredett soha a mosoly a képeken. Aztán integetve továbbállunk, és belekezdünk az utolsó etapba: hamarosan, este hét tájban meg is érkezünk Kranjska Gorába, ahol a Cicare ulicai Youth Hostel előtt fékezzük meg a paripákat – nos, a hely hamvasságának hímporát az idő durva keze kétségtelenül letörölgette már kissé, de mi szeretjük az ilyesmit, egyébként is taszít minket az osztályon felüli szállodák, például a Ritz, a Pullman, a Hilton hűvös személytelensége, és a lesifotósokat is unjuk már, amúgy meg tíz eurónál többet csak a Kész fizet szállásért.

Kranjska Gora, Youth Hostel - egy kis ráncfelvarrást talán elbírna már, de nekünk igazából tökéletes

Kranjska Gora, Youth Hostel - egy kis ráncfelvarrást talán elbírna már, de nekünk igazából tökéletes

A hatszázadik kilométer és a tizenkettedik óra magasságában azért Orsi, mint később elmeséli, eléri saját határait – de becsületére legyen mondva, nem kezd sikoltozva berohanni az erdőbe, csak odébb megy, leül egy közeli farönkre, és sütteti az arcát a lemenő, kései nap fényében. Kész Laci pedig felhívja telefonon az épp távol lévő recepcióst. Hogy miképpen, azt holnap (vagy holnapután?) mesélem el – a második (és talán a harmadik) nap gazdag történéseivel egyetemben.

(Az első nap fotóit itt találjátok – nagy részüket, s a második-harmadik nap készítetteket Orsi csinálta. Alul pedig egy minivideó – amíg össze nem dobjuk a véglegest a Kész Lacival. Felkérésemre, szakmailag annyit üzent tegnap, hogy, idézem: “Megszerkesszük, de legalább egy bor kell majd hozzá!” Hát így élünk.)

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (34 lövet, átlagosan: 6.97 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

35 komment

  1. orsicsip(et)ke szerint:

    és ez így is történt, percről, percre. de már az első nap is én készítettem a fotókat! a bocisat mindenképp!

    • Boda Kapitány szerint:

      “(Az első nap fotóit itt találjátok – nagy részüket, s a második-harmadik nap készítetteket Orsi csinálta.” Mit állítunk? Ugyebár azokat pl., amiket Dújv. és Bp. között készített valaki, nem tudtad te csinálni… a nagy részüket viszont (lásd fent) igen… :-)

  2. bundi szerint:

    Tudom, nem egyszeru, de… lehetne meg sok ilyet? :) Mindig irigyeltem azokat, akik ilyen ekesen, szorakoztato modon, kepszeruen tudjak leirni egy-egy tura esemenyeit. Nevetest es melegseget hoszott az a par perc, mig olvastam.

    Kuonosen tetszett -es ki is probalom, bar talan mifelenk tobb kell majd- az esotanc. Lehet, tobbszor kell majd “Haj, regö-rejtem!”-enznem…

    Bizonyosan tudjatok, de GPS-el lehet igazan kalandos utakat talalni. Mindossze a beallitasoknal a “legrovidebb ut” opciot kell valasztani a tervezeshez. Ekkor a GPS a legeldugottabb utakat is megtalalja, ha az rovidebb -es altalaban rovidebb-, mint peldaul az autopalya.

    Szoval kapitany, meg sok ilyet pliz :)

    • Körte szerint:

      Ezt úgy kéne megoldani, hogy a tisztelt közönség korlátlanul biztosítaná a benzinpénzt, mi pedig mennénk, hogy legyenek kalandok, írni valók.Nekem tetszene! :-)
      Körte

    • Boda Kapitány szerint:

      Köszönjük, örülök, ha így van… a GPS-es különítményünk rettenetesen kitanult, bár legnagyobb sajnálatomra viszonylag ritkák az igazi leszakadt traktorutak, ami a GW számára amúgy ideális, de azért akad kaland… de egy szavam sincs, mert csak mennem kell utánuk, bár mindent elkövetnek, hogy ne tudjak, és egyszer végre elveszítsenek valahol. Igyekszem, hogy továbbra is kellemes szórakozást nyújtsanak a mesék… ha meg végre a MOL vagy valamelyik végre felfedezne és beállna general sponsornak egy örök kártya fejében, sűrítenék rajta kissé… vagy nem is annyira kissé… (Most gondold el: ha napi 500 kilométert tudnék menni, de minden nap (!), az kerülne 10 000 HUF/nap mondjuk a MOL-nak, éves szinten az 3 650 000 forint… 12 000 euró – nevetséges. Nincs valakinek valami embere ilyen helyen?)

      • Körte szerint:

        Azért, legalább hárommal szorozhatnál…Az már, lehet lehúzná a MOL-t.

      • OregHal szerint:

        …(azért az évi cca 180e km, abba már bele kellene férnie minimum öt-hat garnitúra guminak -még ha jó szokásodhoz híven szövetig is…-, egy-két olajcserének, egyéb kopó alkatrésznek… és ez csak a Piros. Néha Neked is kell enned, vannak hűvösebb esték, ahol a pálmafák alatti pad már nem ad túl nagy komfortérzetet… úgyhogy Főállású Csatangolóként kevés lenne az az egy tucat ropi…)

        • Boda Kapitány szerint:

          Hát ezért is van egy kicsit túlszámolva, mert mondjuk akkor Szenteste nem mennénk, plusz volna néhány nap hagyva erre-arra – magyarul megoldanánk mi a többi részét, bőségesen… ha netán csak ennyi a híja, szóljon, aki akar…

  3. pannimama szerint:

    …nos, a hely hamvasságának hímporát az idő durva keze kétségtelenül letörölgette már kissé…
    Többek között az ilyen mondatokért érdemes olvasni a hangulat-javító szösszeneteidet!
    :)

  4. OregHal szerint:

    … jól láttam, hogy a visszafordítós kanyarok macskakővel vannak kirakva? (Esőben, rendesebb tempónál nagy élmény lehet…)
    :-(

    • Boda Kapitány szerint:

      Igen, a hegy egyik oldalán így van megoldva, de a Körte állítja, hogy érdesített, nem tudta rajta megcsúsztatni a vasat… Én jöttem rajta már esőben is, nem igazán volt csúszósabb, mint az aszfalt…

  5. t_a_m_a_s szerint:

    Én simán nektek adnék abból a 430 literenkénti forintból olyan 2-3-at, már csak a MOL-lal kell levajazni;-)

    Opp, épp most mondták be a rádióban, hogy 3 pénzzel drágább lesz a benya… Talán épp ezért? :-D

  6. régi "barátnéd" szerint:

    hát szóval ott kezdeném, hogy látom másnak is van utazásin láza. Ha én utazom valahová “messze” folyton attól félek, hogy elalszom, ezért nem alszom egész éjjel. Lekésem az buszt, a vonatot az szgk-t ami a ház elől indul. Nem leszek kész a szendvicsekkel, meg ilyesmi.
    Imádom a szerpentineket!
    Tavaly sok-sok kilométeren keresztül egy Gdanskból nem tudom hová készülő kamion mögött mentünk az Alacsony-Tátrában. Néha kicsit féltem. És minden elismerésem a sofőröké, akik nem tévesztik el a kanyart. Csodás volt. Mindig megnéztem melyik szakadékba eshetünk bele. Nem tettük.
    Orsi! Minden elismerésem a Tiéd! (Irigyellek is)

    • Boda Kapitány szerint:

      Szakadékba esni nem szerencsés… mi mindent elkövetünk érte, hogy elkerüljük… harminc éven át sikerült, ha a következő harmincat is ilyen jó hatásfokkal kihúzzuk, akkor már kiengedhetünk egy picit szerintem…

  7. Bábuská szerint:

    Tehát ezért nem láttam formás hátsódat (mármint a dögös motorodét:)) a városban! De jó volt Nektek!!! Irigység, de nagyon.. Nagyon szimpátikus lett Kész Úr is, mivel én is perfekt vagyok minden nemzet nyelvén, ha kell, akár a szamojédekkel is szót értenék!

  8. m.B. szerint:

    Hát gurultatok egy kört. Néztem a videjót és arra gondoltam milyen jó let volna ha az Orsi énkelt volna, nem a magnó.

  9. LTy/ i szerint:

    Nagyon szép, és egyben kicsit fárasztó is lehetett az utatok-gondolok itt az egyhuzamban “leült” időkre. Bár biztos, ezek a motorok jóval kényelmesebbek, mint mondjuk anno a 150-es, vagy 250-es MZ-k voltak. Én még azokon tapasztaltam meg, igaz csak utasként, milyen csoda jó a motorozás. Minden elismerésem a tietek! A videót nézve, az ember egy kicsit nosztalgiázhatott, köszönöm. Várom a folytatást. :)

    • Boda Kapitány szerint:

      Hamarosan érkezik… hát igen, más volt harminc éve motorozni – az is fantasztikus élményeket adott, a mostani meg, nekem, nekünk álom…

      • LTy/ i szerint:

        Igen, valóban fantasztikus volt, azokon a motorokon is… ám a mai gépeken, biztos egész más élmény az utat szelni…Gondolom, valóban álomszép, jó érzés lehet a motorozás.

  10. Hatlövet szerint:

    A már megszokott remek írás.
    Erősen gondolkozom, hogy visszaülök egy motorra, akarom mondani vasra.
    Szlovénia gyönyörű, kár hogy ott még nem jártam.

    • Boda Kapitány szerint:

      Köszönöm az elismerést… a visszaülés szerintem abszolút nagy ötlet, hajrá – Szlovénia pedig csodás… Ha csak az Őrségbe megy el az ember, és ott a hármas határ tájékán, mondjuk Bajánsenye után átrúgtat, és tíz kilométert behatol, már az is eszméletlen élmény…

  11. Paduc szerint:

    Hát kapitány úr! A videjó eszméletlen, és gyönyörű erdőkben voltatok. Bár, -ózdi gyerekként- elmondhatom, hogy ha Nagybátony felől Pétervásárán át megyünk Ózdra a Bükkben, vagy Ózról a Nádasdi-tetőn át Eger felé, vagy Lillafüred környékén, vagy … Ott is vannak ilyen szerpentinek, de ott az út mellett nylon zacskót, kólás üveget találni szép számmal. Ez a magyar “útszegélykő”. Amerre Ti jártatok, tisztaság, fél egészség.
    Aztán a “parage-varage” csapata is hiányolt, de már értem, hogy miért nem voltál ott. Legalább a pólót felvehetted volna az úton.

    • Boda Kapitány szerint:

      Helló… tényleg sok gyönyörű szerpentin van Magyarországon, a baj csak az, hogy nem tudod, melyik kanyar közepén milyen mély kátyúval találkozol – harminccal lehet keresztülmenni a Mátrán, az általad említett szakaszokon tavaly nyáron jártam, siralmas állapotok… szó szerint életveszélyes a kanyargós szakaszok zöme… sajnos.

      • Paduc szerint:

        Igazad van. Akkora kátyúk vannak arrafelé. Én kocsival megyek évente arra, de féltem is a járgányt. Viszont én is irígy vagyok ám a szép kirándulásaitok miatt. Bár sokunk megtehetné, a kényelem inkább itthon marasztal, aztán meg csorog a nyálunk. Csak el kellene indulnunk, valami késztetés kellene. Nemcsak a pénzen múlik a dolog.

  12. rizsapista szerint:

    Tudod Cap, ezzel a sok tízpontos élménybeszámolóval egy nagy baj van. Kedvet kap az ember! És most hogyan adjam el a nejnek, GoldWing kell a házhoz? :(

    • Boda Kapitány szerint:

      Hm… ha a szándék már megvan, a módszer kialakul hozzá… az utóbbi egy évben két ilyet láttam, mind fényes siker… és az összes motort én hoztam haza…

    • OregHal szerint:

      …(olcsóbban kijössz. ha először normális motort veszel… Az én nejem a 70.-ik születésnapomra prognosztizálja a GW-et, addigra leszek olyan öreg és rozoga, hogy kelljen a guruló fotel…)
      :-D :-D :-D

      • Boda Kapitány szerint:

        Általános nézet, hogy a GW csak romoknak való – nem tagadom, hogy magam is csak erősítem ezt; továbbá az is, hogy csak egyenesen lehet vele jól haladni, ezt viszont szerény képességeimhez képest igyekszem cáfolni a hétköznapokban…

      • rizsapista szerint:

        Igazad van Öreg Hal! Nehogy már elpunnyadjunk, így 60 felé! Enduro project indul!

        :) :)

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


három + = 7

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz