Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


19 május
33komment

Tizenhárommilliárd dolláros ökörség

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már tizenhatodik kiadásában először megismerkedünk egy különös sorsú, hongkongi feng-shui mesterrel, aki épp egy gyönge 13 milliárd dolláros örökségért küzd, érthető módon minden eszközzel – pontosabban szerintem nem érthető módon… Azután azt a szomorú tényt osztom meg mindenkivel, hogy egy felmérés szerint Magyarországon minden negyedik-ötödik ember funkcionális analfabéta: nagy gondok vannak az írás, olvasás, alapvető számolás terén, így aztán, ahogy magamat ismerem, szót ejtünk egyik kedvenc témámról, a nyelvi környezetszennyezésről is. Van még egy hős ellenőrünk, aki hétéves gyerekekkel ordibál a buszon – és nekem is volt egy rossz napom, bocs, apu… Ma reggel a motoros biztonságtechnikai napra hajtatok, ahol felkértek bazári kismajomnak, amennyiben a motorom, nyilván sok szép fajtársa társaságában ott áll majd kiállítva – azért remélem, lesz annyi protekcióm, hogy egy kört én is elszerencsétlenkedhetek a bóják között. És nagyon gondolkodom rajta, hogy délután levágtázzak Nógrádba, ahol egy újabb traktormajális várja az érdeklődőket – köztük engem… (Tyű, még a múlt szombati, bócsait se írtam meg – na, akkor büntetésből sehova, hétfőn az jön!) Most pedig, hajtás után a klasszikust találjátok…

Hirdetés

* Tizenhárommilliárd dolláros örökségért küzd egy hongkongi feng-shui mester.

A múltkor kicsit mellényúltam egy hasonlóan nevetséges összegnél (hogy egészen pontos legyek: a forrás nyúlt mellé, én meg átvettem, nem euró-, “csak” forintmilliárdokról volt szó egy németországi hírben), most viszont jó párszor megnéztem, tényleg tizenhárommilliárd dollár fölött zajlik a vita – ez nevetséges 3000 milliárd forint, hogy plasztikussá tegyem, ez nagyjából az a pénz, amit ártunk és ormányunk nemrégiben kisebb időre kölcsönkért a (kötelező) magánnyugdíjpénztári tagoktól, hogy az ország végre eljuthasson ebbe a pompás állapotba, ahol most van. Vagy hogy megvegyünk végre valami nagyon fontosat. Vagy hogy végre lerázzuk magunkról az adósság igáját. Vagy hogy megmeneküljünk a rémes nagy valamitől, ami az elmúlt háromszáz év kalandorainak aljasságai miatt itt leselkedett ránk – bocs, de valamennyire talán érthető, hogy kicsit már keverem a kifogásokat, magyarázatokat és orbitális hazugságokat: ez utóbbi említésekor természetesen nem az Emberre, Aki Még Soha Nem Hazudott gondolok. A tizenhárommilliárd dollár amúgy egy bizonyos Nina Wang öröksége: az ingatlanüzletekből elképesztő módon meggazdagodott hölgy 2007-ben hunyt el, vagyona akkor még csak nevetséges 4.3 milliárd dolcsi volt, s ezzel akkor csupán a világ 204. leggazdagabb embere. Az viszont szerintem biztos, hogy a legsóherebbek vetélkedésében előkelő helyen végzett: a pletykák szerint outletekben és turkálókban vásárolta a ruháit, csak akciós színházjegyeket engedett meg magának, s többnyire a McDonald’s-ban evett, halas szendvicset. Az üzleti vacsorákról viszont ritkán távozott úgy, hogy ne csomagoltatta volna be a maradékot. Mondjuk ki a csórók egyetlen vigaszát, és mosolyogjunk össze, nekünk ennyi jut: tudott élni, piszkosul. Vagyonán halála pillanata óta marakodik családja, és Tony Chan feng-shui mester között: az egyébként mindmáig családja körében élő férfi azt állítja, tizenöt éven át szeretője volt az excentrikus milliárdosnőnek – ezért formál jogot a felfoghatatlan összegre. (Amire, még egyszer megpedzem, remélem, az ötletek terén is sziporkázó magyar kormány is ráúszik végre: mindössze azt kéne valahogy bizonyítani, hogy a hölgy magyar volt, és máris einstandolni lehetne lényegében az egész lóvét – a törvényi háttér egy hétvégén a dolog mögé építhető, tudjuk. Ha semmi nem megy, hadüzenet Hongkongnak.) Mr. Chan korábban már bemutatott egy Wang-végrendeletet, amiről sajnos kiderült, hogy hamis… Chan 1992-ben ismerkedett meg Wang asszonnyal, aki épp nagy erőkkel kerestette (nem első ízben) elrabolt férjét: a férfi ebben ígért és “nyújtott” segítséget – nagyon hatásosnak tartotta például azt a módszert, amikor mély gödröket ástak Hongkong-szerte, s azokba a nő gyémántot, drágaköveket és pénzt rakott, hogy ily módon mihamarabb megkerüljön a férje… Chan saját bevallása szerint 358 millió dollárt kapott pompás szolgálataiért. Ez úgy nyolcvanmilliárd froncsi. Az éves kamata öt százalékon négymilliárd, havi 335 millió – ha valaki nem nagy igényű, szerintem el lehet belőle vegetálni, és senki nem kérdez semmit a gyémántos gödrökről – de nem, vívni kell még 3000 milliárdért. Szerintetek van valami, ami túlszárnyalja az ember kapzsiságát és idiótaságát? És most nem feltétlenül csak Hongkongra gondolok…

* Minden negyedik-ötödik ember funkcionális analfabéta Magyarországon.

Az ilyen ember, noha felismeri a betűket, a legegyszerűbb szöveg elolvasásába is belegabalyodik, érteni pedig szinte semmit nem ért belőle; gondolatait leírni vagy elmondani csak igen nagy nehézségek árán képes, s gondot okoz számára mondjuk az összeadás, vagy a hétköznapi életben szükséges más, könnyű fejszámolási gyakorlat – mondjuk ha egy tej kétszáz forint, mennyi lesz belőle kettő. A dolog, értsük meg, igencsak komoly: én azért mégis éltem a rám oly jellemző azonnali szigorú önvizsgálattal, s megállapítottam, hogy elég nehezen értem meg például azt a legegyszerűbb, alig háromoldalas szöveget, amit a magyar hivatal küld ki nekem, egyszerű büttösi szőlőbirtokosnak (20/280-ad részben, közel 30 négyzetméter) az ügyben, hogy, engedelmetekkel idézem, “megszerzett tulajdonjog/vagyoni értékű jog megszerzése után 160 forint, azaz egyszázhatvan forint visszterhes vagyonátruházási illeték fizetési kötelezettség terheli.” (Ne tereljük most fontos gondolatainkat azzal a funkcionális analfabétáknak nyilván megoldhatatlan feladattal, vajon megéri-e százhatvan forintról szóló, önköltségileg mondjuk száz forintba kerülő sárga csekket ötven forintos borítékban, százötven forintos bélyeggel Encsről Dunaújvárosba továbbítani, és nagylelkű analfabétaként tekintsünk el dr. Üvegesné Kornyitás Mónika NAV-osztályvezető (idézem: “kiadmányozó”) rám fordított idejének forintosításától is, ez itt Magyarország, pajtások, gondolkodni nem ér, csak kinéznek innen…) Itt van viszont ez a “visszterhes” kifejezés, szép szó, ősi magyar szó – na, gondolom, ez valami olyasmi lehet, mint az álterhes, vagy még inkább a vészterhes: nyilvánvaló, hogy ezt mindenkinek érteni kell, ne is tapadjunk le a részletekben. Megtudhatom még, hogy “A fellebbezés illetékköteles. Az illeték mértéke (…) a fellebbezéssel érintett vagy a vitatott összeg minden megkezdett 10 000 forintja után 400 forint, de legalább 5 000 forint, és legfeljebb 500 000 forint.” Merthogy nyilván fellebbezek, legalább ötezerért, ez nem is lehet kérdéses, gondolom, százezrek voltak már előttem is, akik felháborítónak tartották, hogy 160 forintot akartak beszedni tőlük, s felszólaltak: épp oly jó tehát minden ilyesmivel kapcsolatos részletet tudnom, mint az “Összesen fizetendő illeték” című terjedelmes bekezdés minden egyes értékes szavát, a szépen kanyargó mondatokban különösen gazdag fejezetben kereken nyolcszor szerepel a millió és a milliárd szó – szép tagoltan vegyük át még egyszer, a százhatvan forint vagyonátruházási illetékkel kapcsolatos tájékoztatómban böngészgetjük mindezt… De kanyarodjunk vissza kicsit még: ami egyébként a funkcionális analfabetizmust illeti, arról nagyon komolyan úgy gondolom, a legtöbb mai bajunk és nyomorúságunk okozója, góca, gyökere – önmagában az is túlontúl sok ember konkrét halálát eredményezi, hogy képtelenek vagyunk szabatos mondatokban elmondani egymásnak a gondjainkat, elsírni a bánatunkat, megvallani az érzéseinket, megosztani az örömünket, kifejezni a szeretetünket, vagy bármi mást. Hiszitek vagy sem: ki lehetne számolni, mennyi kárt okoz évente ez a fajta nyelvi környezetszennyezés – megengedem, hogy nem olyan látványos, mint a gyárkéményből ömlő füst vagy a mocskos folyó, de hogy legalább annyi a kára, az bizonyos. Van viszont egy faj, akinek nagyon is megfelel, ha az istenadta minél kevesebbet ért abból, ami történik körülötte – ez pedig a politikus. Nézzétek csak meg az intézkedéseket, és mondjátok, ha nekem van csak összeesküvés-fóbiám – a lényegében megfizethetetlen, s amúgy is egyre szűkített körű felsőoktatás, a húsz éve mind hatékonyabban ellehetetlenített alapfok, a sorra bezáró, csődbe menő intézmények… népszerűtlen leszek, én még a szabadon főzhető pálinkát is ide sorolom. A tudatos, megbocsáthatatlan népbutításhoz.

* Gyerekekkel ordítozott egy ellenőr a buszon.

Egy hét- és egy tizenegy éves kisiskolás került az ellenőr célkeresztjébe – velük kiabált a kisapostagi járaton, merthogy, ha jól értem egyáltalán, az egyiknek a táskájához volt láncolva a bérlete (a láncot a beteg elszakította), a másiknak meg csak a bérlet fénymásolata volt elérhető helyen, az eredeti a táskájában lapult. Ennyi törvénysértés már sok volt az ellenőrnek. A buszon egyébként ott volt az (vagy egy – ezt nem tudom) iskolaigazgató és egy tanár is, közbe is avatkoztak, természetesen kaptak ők is, ahogy jár, szerencsére “csak” verbálisan, személyi sérülés nem történt, ám hogy a gyerekek elindultak az igazi újkori magyarrá válás útján, azt azért leszögezném. Ez van. Sajnos nem igazán tudok mit kezdeni az Alba Volán üzemigazgatójának kommentárjával, mely szerint “ a jegy- és bérletellenőrzést nem a Volán  munkatársai, hanem egy szerződött biztonsági cég emberei végzik”. A szerződött biztonsági cég ugyanis, a közönség megítélése tekintetében maga a Volán: tudom, hogy nem egyszerű, de ha már saját körben nem lehet megoldani az ellenőrök kiképzését és alkalmazását, szerintem olyan céggel kell szerződni, amely megfelelően képes ellátni a feladatát. Ez az ellenőr, ha bebizonyosodik, hogy az eset úgy történt, ahogy elmondtuk, semmilyen szinten nem képes rá. Ezt az ellenőrt ez esetben azonnali hatállyal el kell küldeni, mert ellenőrnek és embernek, pláne emberekkel, gyerekekkel foglalkozó embernek is alkalmatlan. De hogy ne ilyen dörgedelmesen fejezzük be ezt a dolgozatot ezen a (remélhetőleg) verőfényes szombat reggelen, hadd meséljem el azt a sok évvel ezelőtti esetet, amikor egy pesti villamoson utaztam, kettővel mellettem egy ember, elsőre azt hittem, valamelyik Klicsko, de láttam, hogy nagyobb náluk. Volt nagyjából két méter és harminc centi, kétszázötven kiló színizom, a nyakát oldalt kellett hajtania, hogy beférjena villamosba, a felső kapaszkodó nagyjából a mellkasánál, tetőtől talpig televarrva, láthatóan az élet sűrűbbik feléből érkezett. Na, Blahánál ellenőr fel, karszalag fel, “Jegyeket, bérleteket!” Jön, jön, elér a gigászhoz – felnéz: “Jó napot kívánok, jegyeket, bérleteket kérem.” Óriáscsávó le se néz, irgalmatlan, sztentori hangon dörrent le egy szót: “Tovább!” És az ellenőr azon nyomban így is tett, némi össznépi röhögés közepette. Szerencsére a kínos esettel épp elvesztegetett annyi időt, hogy simán elértünk a következő megállóba, ahol – már a felszállásakor eszembe jutott – sürgős dolgom akadt, és óvatosan egy ezred másodperc alatt leszálltam.

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (29 lövet, átlagosan: 6.97 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

33 komment

  1. hrozikéva szerint:

    A büttösi birtoktestet hozzá kéne csapni a Wang-vagyonhoz. Odalenne a gond az adófizetéssel, s a magyar szál is egyértelmű lenne… :D
    Jó reggelt, Kapitány!

  2. Bernáth Zsolt szerint:

    Az ellenőrös sztoriról jut eszembe egy hasonló, aminek szem- és fültanúja voltam, majdhogynem folytatása is lehetne a fent vázolt esetnek: Alapok ugyanez, vagyis egy figyelemreméltó terjedelmű alak (régimódi rocker fajtából, szegecsek, Iron Maiden-jelvény, stb.) álldogál a villamoson, amikor beéri az ellenőr. A jegy és bérlet meglétét firtató kérdésre a következő szavak hagyták el ajkát: Húzzál innen, köcsög!
    Az ellenőr engedelmesen tovább lépett a torony közelében álló lényegesen szerényebb külalakú sráchoz, akinek szemlátomást köze nem volt hozzá egyébként. Kérdés ugyanaz, a válasz így hangzott: – Nem hallottad, mit mondott a haverom?
    Ellenőr félve ráemelte tekintetét a nagydarabra, mire az egyetértően bólintott: a kolléga hozzám tartozik, majd egyúttal megértéséről és védelméről is biztosította a nyüzügét egy pillantás formájában.
    Az ellenőr ezen összeesküvés láttán kedvetlenül odafordult egy nyugdíjashoz, aki esetében lényegesen olajozottabban sikerült munkaköri kötelességét teljesíteni…

  3. putto szerint:

    népbutítás: egyetértek.
    analfabéták: 150%-ig egyetértek… és itt folytatnám, hogy munkám során találkozom olyan emberekkel, akik a népbutítás eredményeképpen, képtelenek olyan végletekig egyszerű, a mindennapos munkavégzéshez kellő feladatokkal megbirkózni, mint például a gondolkodás…
    Az emberek (már aki) képtelenek feladatokat megoldani, ha a bevált (megmutatott) úton nem megy, akkor nem próbálkozik, megáll, leül, csöndben van (no nem azért mert gondolkodik) és vár.. várja a megoldást mástól. Képtelen arra elszánni magát (nem tanulta), hogy ha “A” módon nem megy, akkor megpróbálom “B” módon.
    Egy nagyon tömör, de számomra kedves idézet jut ilyenkor mindig az eszembe és ezzel zárom mondókámat:

    “A butaság az, amikor valaki mindig ugyanúgy csinál valamit, de mindig más eredményt vár…”

  4. OregHal szerint:

    * Minden negyedik-ötödik ember funkcionális analfabéta Magyarországon.

    … akkor van ugye az asszony, a három fiam, meg én, az aszongya, hogy… hajajj.
    Gyors le is ellenőrizem, hogy nem-e vagyok-e fuck izé funck vagyishogyhát az a analfabetikus funcionárius: ötször nyolc az huszonnégy, ellenpróba: egy héten öt napon át nyolc órát dolgozom, akkor keresek annyit, hogy 24 órán át megéljek belőle, stimmt.
    Huh.
    Megnyugodtam.
    Pedig nekem ilyen agyi izém volt oszt lámhogy mégsincs semmi bajom, pedig nekem ilyen agyi izém volt oszt lámhogy mégsincs semmi bajom…

    De azért kicsit csak nem hagy nyugodni a dolog: régebben gondoltam én arra, hogy ha teszem fel, egy párt vagy ilyesmi, az tömegbázisra épül és képvisel bizonyos rétegeket, akkor azok a tömegbázikus rétegek dobják már össze a párt vagy ilyesmi működési költségét, ne a központi költségvetésből támogassák őket, főleg ne a Liberális Zöldalmaevők Pártját amikor nekem a Konzervatív Royalisták Demokratikus Koalícója a kedvencem, ugye. Nomármost, mégiscsak lehet valamiféle szövegértelmezési gondom, mert csak az én számomra tűnik logikusnak a fenti okfejtés, a felvetett ötletre az egyébként egymást konzekvensen anyázó politikusok teljes összhangban kérték ki maguknak ezt a hülyeséget. (Ekkora összhang csak akkor volt köztük legutóbb, amikor a képviselői javadalmazás volt a tét…)
    (Zárójelben: azért van rá egy láda söröm egy lyukas biciklibelső ellenében, hogy a beterjesztő oldal sem gondolta véresen komolyan a pártpénzek megvonását: cinkos kacsintással bedobták az állóvízbe a témát, erre jól ráharapnak, addig sem feszegetődnek bizonyos egyéb kérdések… ide a rozsdás bökőt!)

    Hát akkor izé… úgylátszik, mégsem értem. Mégiscsak bele vagyok esve abba az egyötödbe ?
    :-(

    • Boda Kapitány szerint:

      Könnyedén kitörlöm a könnyeimet – az ötször nyolc ellenpróbájánál kezdett igazán folyni a szemem… köszönöm a megszokott magas művészi és emberi színvonalat…

  5. csusza szerint:

    KAPZSISÁG

    Végre egy téma, amelynél felpattanhatok kedvenc vesszőparipámra.
    :)
    Van egy kis patikamérlegem, patinás, antik példány, nagyon megbízható még mindig. Egyszer kíváncsiságból – mivel érdekelt az egymilliárd Euro … plasztikusan – lemértem rajta egy 1 Euro-s érmét. 7,25 gramm. Némi számolgatás után eljutottam a célhoz, mégpediglen:
    1 000 000 000 (Egymilliárd) darab 1 Euro érme súlyából meghatároztam egy azonos súlyú tömör acélhenger térfogatát (a gyengébb idegrendszerű olvasó ezen helyen kiszállhat).

    Az acélhenger magasságát adottnak véve, kiszámoltam annak átmérőjét, ami nem kevesebb mint ~108 cm (1m és 8cm).

    Saccoljatok! Milyen magas az “egymilliárd Euro súlyú” acélhenger?

    Este elárulom.
    :D

    • OregHal szerint:

      1006 m (kerekítési hibával terhelt eredmény, a kiindulás feltehetőleg 1 km lehetett)

      • csusza szerint:

        Frankó!
        Pontosan, 1 km volt a kiindulás.
        Az arányok érzékeltetésére hozzátenném: ugye 1 millió euro is viszonylag sok pénz … annak megfelelője acélhengerben kifejezve csupán 1 méter magas.
        Számomra elképesztő.
        Hogy dőne rájuk

        • OregHal szerint:

          (Bocs, nem volt fair, acélszerkezet tervezéssel foglalkozom ráérős időmben, ezt munkaköri kötelességem tudni… mondjuk, ha nehezítetted volna a példát, netalántán négytojásos száraztészta, vagy rovásírásos égetett cserép alapanyagra, jól meg is lettem volna lőve…)
          :-)
          Egyébiránt ha az a nyavajás oszlop nem acélból, hanem mondjuk aranyból készülne, úgy mindösszesen alig 407 m magas lenne csupán… az meg akár felém is dőlhetne, csöppet félreállok, oszt majd szemezgetünk a morzsákból, hm?
          ;-)

          • csusza szerint:

            (már a cigimentes hónap kezdetétől sejtettem, hogy te is valami tervezőirodában savanyodsz)
            ;)
            Viszont, ha már felénk dől, nehogymá csak morzsolgassunk belőle! Annyi tizenkilenchármasból veszünk 50 000 Gold Wing-et, a város apraja-nagyja aranyszárnyra kap. És mindet aranyfüstbe burkoljuk, had pukkadjon meg Boda a Piroskájával.
            :)

    • Suszter és a Gyík szerint:

      7,5-öt írnak hivatalosan. Nem bízok a mérlegedben, Csusza. :) Egyébként kiszálltam az azonos súlyú tömör acélhenger térfogatánál. :D

  6. Suszter és a Gyík szerint:

    Már megint nekem küldött levelet valaki, hogy adjam át a Bodának. Íme:

    kedves, andrás!

    engemet is andrásnak hívnak. 6 éve vagyok ellenőr. állíthatom: minden rendben van velünk, tanultak és kiegyensúlyozottak vagyunk az életben is. van pár pöcs mondjuk közöttünk, de bona fide: jók vagyunk. magam például a pszicholingvisztika területén jeleskedem, igazán kitűnő eredményeket tudhatok magaménak, mely eredményeket sikeresen utilizáciolálok a munkám során. a 22-es buszon soha nem büntetek, főleg a végállomás előtt, mert elég nagy büntetés annak, ki oda jár. a 14-esen csak melósok vannak, nah ott kasza is lehetne, de azok vesznek jegyet: nem szeretek oda felszállni.

    iskolások. bár te is andrás vagy, így nehezen, de elnézem neked a tévedésedet. nem úgy volt ám az, komám.

    szólt a főnököm: te bandi, mi a tökömet lófrász reggel óta a papírgyár környékén?
    nagy marha az, mondhatom. próbáltam megbüntetni 2 fószert, de azok refraktáriusok voltak velem szemben. szóval anabatikuzálódtam a papírgyári úton a kisapostagi gyorsra. műszakváltáskor. vágod? 6 millió ember fáradtan, egészen hektikus állapotban. a nervozitás abban is tükröződött, hogy le akartak dobni. engem. ezek!

    nah, kinéztem magamnak a dezignált személyeket. két, 10 év körüli gyermek furcsán nézett rám. nem vagyok egy addiktológus, de láttam már ilyet a munkám során. egy egyszerű radiolízis zajlott le bennem, mely során anamorfózioláltam magam egyszerű, már-már szubtilis egyednek. megvallom őszintén, igen jártas vagyok az andropagógia világában, így ezeket a kis egyedeket is felnőttként kezelem. szemem előtt megjelent egy eidetikus kép, amely úgy ábrázolt engem, mint istent, ki mindenek feletti. hát, ezt megszoptam. pedig magam a meritokráciában hiszek: csak a teljesítmény, bandukám (mutter hívott így mindig), csak a teljesítmény! az egyik, a felszólításom után odaláncolta magát az üléshez. csesztél már ilyet?! odaláncolja magát az egyed! beszarok ezektől! a másik meg elővesz egy fénymásolatot. azonnali kollációt követeltem, de azt nem értelmezték a posztadoleszcens személyek. aztán jött az igazgató. az is egy pöcs, megvallom. volt nekik ingerenciájuk rendesen. ledobtak, banderkám (így meg a fater hívott). engemet ledobtak. én magam ezt sem appercipiáltam.

    aztán jössz te, te bandik szégyene, és belém rúgsz. köszönöm! és ne végezz szerializációt, mert nem tűröm mástól.

  7. LTy/ i szerint:

    Fiúk! Nagyon jól szórakoztam, míg olvastam soraitokat! Ismét konstatálnom kellett,Suszter írását böngészve, van még mit tanulnom az idegen szavak terén…
    Ezek után, én már csak szerényen írnék pár sort a fent leírt posztokhoz.
    ’97.-ben nekem is át kellett lépnem a kötelezőbe, munkáltatóim rendesen utalgatták is a pénzemet oda. A nyugdíjpénztár minden év elején böcsülettel megküldte milyen szépen gyarapítják ők az én kis pénzecskémet, mindenféle befektetésekkel…Majd, amikor a tavalyi végelszámolás jött, örömmel láttam, hogy már egy millió fölött van az én kis leendő nyugdíjacskám. Ám jött a csavart rendelet, és hipp-hopp volt pénz, nincs pénz, úgy harminc egynéhány ezer Ft,-ot azért kaptam vissza! Bár lehet, hogy nekem is követnem kellett volna Pinocchio példáját, ki tudja persze, mit találnék ma a helyén a gödörben!?
    Az emberi kapzsiságot és idiótaságot szerintem talán a sokakban meglévő nagyfokú közönyösség tudja túlszárnyalni! Hiszen, ha belegondolok:az ember rosszul lesz, összeesik az utcán. Hányan mennek el mellette, mire valakinek eszébe jut, hogy talán meg kéne nézni, hátha lehet neki segíteni… Igaz, ezeket a dolgokat általában az élet iskolájában lehet megtanulni…
    Szerintem a fenti ellenőr azokról az órákról talán kilógott, amiken az emberekkel, főként a gyerekekkel való kommunikálást, bánást “tanították” az élet iskolájában. Pedig ahhoz nem is kell tudni írni-olvasni.

  8. Elizabet Hamara szerint:

    Gyurcsányi bizonyítás hol marad? Vagy csak firkálgatunk munka helyett?

    • Boda Kapitány szerint:

      Ha valami gondja van, hölgyem, kérem, a szokásos módon igényelje a helyreigazítást – ha szabad, akkor a komment-küldözgetés helyett javaslom mindjárt a jogi utat az egyszerűség kedvéért. Köszönöm.

  9. Hatlövet szerint:

    Ezt (is) kedvelem benned András, hogy a hüle kielégítetlen fehérmájút is emberszámba veszed.
    Mekkorát élvezne attól a bizonyítástól ha jól belegondolok.

    • Boda Kapitány szerint:

      Szerintem senkiről nem kell így fogalmazni… én legalábbis nem tenném. Nem ismerem, nem tudom, ki az – ha nem is feltétlenül értek egyet azzal, amit mond, azzal sem, ahogy fogalmaz, ettől még megadom a tiszteletet, és akkor is, ha nem kölcsönös. Ha te is ugyanabba a mélységbe mész le, milyen alapon kifogásolod, amit és ahogy mond – gondolom én…

  10. Dani szerint:

    Bocs, de dobnom kell egy kavicsot a simogató egyetérés vízébe.
    Maximálisan egyetértek, elítélendő egy ellenőrnek a gyermekkel kiabálni. Láncot elszakítani különösen.

    De. Mint a hozzászólásokból is kiderült, bliccelőkkel elég jól ellátott kishazánk. (megérne ez is egy kisebb misét, miért vagyunk ilyen toleránsak ezzel a jelenséggel szemben, aztán amikor 4-8 évente az 50mrd-s cechet kell közpénzből állni, akkor meg háborgunk és nem értjük, hogy történhetett ez…)
    A fő csapásirány a következő lenne: Mit kellene tennie az ellenőrnek a fénymásolt(!) bérlet bemutatása esetén?
    Ha ez egy elfogadott eljárás lenne, holnap hányan vennének bérletet/hányan mondanák, hogy fénymásolt van és majd bemutatom, mert most éppen otthon hagytam, de inkább ne is büntessen meg)?
    Ezesetben mennyi idő után zárhana be a közösségi közlekedés?

    • Boda Kapitány szerint:

      Bocsánat, de a sztori leírásában eléggé félreérthetetlenül ott van, hogy az eredeti is nála volt természetesen, csak az bent a táskájában – elérhető helyen tehát a fénymásolat, felmerülő kétely esetén előveszi az original-t. Szerintem ez így viszonylag helytálló, pláne magyar viszonyok között. És nem vagyok barátja a bliccnek sem, hozzáfűzve mindazonáltal, hogy a közterületi jegyellátás (ha még helytállóak az évekkel ez előttről származó emlékképeim) nem volt épp tökéletes Bodapesten… De lehet, hogy azóta már pörfikt…

      • Dani szerint:

        Bodapesten nem tökéletesen megoldott a jegyellátás. Jogos. Sztoridban az “Óriáscsávó” azonban nem ezzel “érvelt” a kalauznak.
        Bodapesten van lehetőség bérletbemutatásra, a pótdíj töredékéért. Fénymásolt bérlet + ez a lehetőség, eléggé óriásira nyitott kapu a csalások előtt.
        (Egy ismerős vesszőparipája: egy norvég Magyarországon fél év után ugyanazt fogja csinálni, mint a magyarok “okosban”, mert alkalmazkodnának a szabályokhoz/lehetőségekhez). Felesleges az amúgy is óriás lyukú szitán egy ágyúgolyóval átlőni.
        Láttam, hogy a leírásodban ott volt az eredeti is. Ha ezt valakinek, valahol megengedjük, akkor nem látom a határt.
        Előttem van a kép, amikor az emberek 90%-a elkezdi a fénymásolt bérletet bemutatni és ellenőri kérésre 2 perces keresés után közölni, hogy sajnos mégsincs nálam, kiesett a zsebemből, másik táskámban/nadrágomban hagytam, de itt már le is szállok, b) pótdíjazzon meg, személyim nincs, de majd bemutatom és bediktálom a haragosom adatait. Ellenőrünk egy műszak alatt így akár 240embert is ellenőrizhet. Végülis komoly munkahelyteremtési lehetőséget rejt ez magában, ha ugyanannyi ellenőrzést el szeretnénk végeztetni, mint korábban.
        Görbe estékre fénymásolt személyivel induljunk?
        Bocs, továbbra sem látom be, hogy szabadna ilyen irányba lépéseket tenni.

        • Boda Kapitány szerint:

          Jó, abszolút ott a pont. Én viszont továbbra sem látom be, hogy egy hétéves gyerekre egy fénymásolt szar miatt ordítani kell, mint egy bűnözőre… ezt egy kicsit súlyosabb gondnak tartom, mint adott esetben azt, hogy az óriáscsávó vett-e vagy nem vett zsugát. És még mindig: szép, szép, hogy nekünk mindent be kell tartanunk, egyet is értek, nálam sok hülyébb adózó aligha van itt – de csendes demagógiával megkérdezném, nem nagyjainknak kéne élen járni a becsületességben? Szerintem de. És még egyszer: gyerekkel nem ordítunk: sajáttal se, de kiemelten nem pozícióban, a máséval.

          • Dani szerint:

            Amiket leírsz, azokban pedig ott a pont.
            Nagyjaink mutassanak jó példát.
            Gyerekre vigyázunk, nem üvöltünk (sajáttal néha-néha igen (persze nem jó, de előfordul, hogy elfogy az érvem, felszült vagyok, nagyon túllőtt a célon), de máséval nem, azt nevelje az ő szüleje).

            A kiinduló helyzetben inkább a szülőt kérdezném meg, “hogy ezt akkor így most hogy”? Miért kell ilyen helyzetbe hoznia a saját gyerekét? Miért kell arra apellálni, hogy a másik,a felnőtt, majd biztosan megértő lesz a gyerekemmel, hiszen ő gyerek?

          • LTy/ i szerint:

            Teljesen igazad van Kapitány! A becsületességben is, a gyerekekkel kapcsolatban is. Valamikor nagyon régen, amikor még azt gondoltam óvónő leszek, egy kedves, nyugdíjhoz közel álló óvónéni azt mondta nekem:”Ne feledd, a gyerekek a legérzékenyebb műszernél is érzékenyebbek!” Ezt már igazán csak akkor értettem meg, amikor én is szülő lettem. Ettől függetlenül, mindenkinek tudni kéne, egy kicsit, hogyan kell velük bánni…

  11. rizsapista szerint:

    Kapzsiság, idiotizmus, betonbiztos alapok! Sok, nagyon sok alapok. Sajnos.

  12. zselés3 szerint:

    Nem is tudom így hirtelen, ki a farkabb: az-e, aki kisgyerekekkel ordibál munkavégzés címén, vagy az-e, aki az ellenőrt meglátván hirtelen eszébe jut, hogy sürgős dolga van. Vagy esetleg aki boltban reggelizik, mert épp otthonhagyta a pénztárcáját, vagy aki a megélhetését haverjai adományára alapozza. Hmmm…

  13. Elizabet Hamara szerint:

    Hazudik a firkász. Annyit ér.

  14. t0s0 szerint:

    András, látom kezdesz népszerű lenni a trollok közt is

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


8 + = tizenhárom

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz