Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


12 május
10komment

A békabőrrel borított szemétlapát

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már tizenötödik kiadásában említést teszünk arról, hogy a medve nem játék – nem, kivételesen nem a miskolci hokiról elmélkedünk, hanem néhány erdélyországi medvetámadásról szólunk; aztán elmondom a legfrissebbeket, bizonyítékokkal kiegészítve Gyurcsány sógora nagybátyjának szomszédja egyik ismerősének egy 1969-es óvodai rajzáról, amit állítólag úgy másolt le egy másik gyerek művéről – nem hiszem, hogy magyaráznom kell a dolog világpolitikai jelentőségét. Százmilliós tartozást halmozott fel a dunaújvárosi sportiskola, a város pedig átvállalta az adósságot, amelynek keletkezéséről “tömören” nyilatkozott Szepesi Attila alpolgármester – hogy mit, nemsokára megbeszéljük. Ma reggel a Nagy Nemzeti Lehűlés ismét motoron talál majd, s pár órával később már a Kunság sívó homokjába temetkezem – egyebek mellett Bócsára utazom ugyanis, ahol (kapaszkodj!) traktor- és csettegőfesztivált rendeznek: ha ebből nem lesz egy zsíros poszt hét elején, hát semmiből… Így aztán, látjátok, ismét a munka, a munka, a munka – na jó, szombaton este egy kis megbeszélés várható a Varga Zsoltiéknál, nem tudom teljesen kizárni, hogy négyen-öten megiszunk egy három decis díszdobozos rozét sznobságból… A többit majd mesélem, most pedig engedélyezem a lapozást, ha benne vagytok.

Hirdetés

* Erdélyben, Kovászna megyében emberre, a Hargitán háziállatokra támadt a medve.

Általános, és nem mai keletű az az ottani vélekedés, hogy a hivatalosságok az emberéletnél lényegesen többre becsülik a medvéét, amit/akit semmilyen formában nem szabad bántania a helyi lakosságnak – persze kétségtelen tény, hogy míg egy-egy mackót igencsak súlyos euróezrekért kegyeskedik lesből agyonlőni a vakmerő nyugat-európai vadász, addig az emberek sajnos korántsem hajtanak ekkora hasznot, különösen azokon a területeken, ahol kevés a munka, vagy épp egyáltalán nincs, így még teljes körű kizsákmányolásukra és ezzel lassú leölésükre is csupán korlátozott eszközei vannak a kormányzatnak. Csak zárójelben teszem hozzá, hogy az erdélyi magyarok csak ne szóljanak egy szót se. Magyarországon köztudomásúlag nincs medve – ily módon a mi felsőbb szintű megbecsültségünk és beárazásunk nagyjából a japán táncoló egér és a nimfapapagáj közé tehető, ráadásul mind a kettő jobbnak mondható az átlagos magyarnál, amennyiben a japán táncoló egér legalább sokat ugrál, a papagáj meg pofázik, ha kell, ha nem. A medvegondok, például a Hargitán, persze nem épp mai keletűek. Ivóban, a Madarasi-Hargita aljában, Uz Bence csodálatos vidékén van például egy kellemes favágó kocsma, a Snack Bar: ott láttam egyszer egy embert, aki abban az évben – augusztus volt, ha jól emlékszem – már másodszor jött le a hegyről, s amikor rám nézett, olyan furcsa érzésem volt, mintha valami gond lenne a látásommal, pedig, mint később, a hetedik kétdecis kömény-beöntés után elmagyarázta, csak arról volt szó, hogy az arcát és a koponyáját pár darabból illesztgette újra egy rejtvénykedvelő sebész. Az ember áfonyát gyűjtögetett odafent, pechjére ugyanezt a délelőtti programot ötölte ki magának egy medve is, és összetalálkoztak. Nem az ember győzött, bár azért az sem akármilyen fegyvertény, hogy darabokra tépve is levonszolta magát valahogy a hegyi kavicsos útig, ahol szerencséjére épp jött egy teherautó, s így életben maradt. Medvesztorija persze arrafelé minden 16 év fölötti lakosnak van: és ha netán nem pont vele történt, akkor is színesen el tudja mesélni az anyaországból érkezett, bármin ámuldozni képes turistának. A fő gond jó húsz éve, amennyire tudom, hogy egyrészt tényleg semmit nem szabad tenni a medve ellen: erdész barátunk pár éve azt mondta, talán még azért is megbüntetnék, ha rákiabálna a macira, aki mondjuk épp a malackáját sporttáskaként a hóna alá kapva lohol két lábon fel a hegyre (ez konkrét eset, tényleg megtörtént) – az érintett bundások meg persze pontosan tisztában is vannak a védettségükkel. Azért járnak be a városokba, angyali nyugalommal kukázni, azért szedik fel-le-ki nagy műgonddal a Hargita összes terményét, visznek tyúkot, kacsát, disznót. Ráadásul a bő szaporulatnak csak elenyésző részét sikerül jó pénzért kilövetni – így aztán évről évre nagyságrendekkel több az éhes, és gátlástalanul garázda mackó. Ha netán arra járnátok (csak javasolni tudom: számunkra Erdélynél csodásabb, megejtőbb, lélekemelőbb, fantasztikusabb úticélt szerintem képtelenség mondani), s netán medve tűnne fel, azt jó, ha tudod, futni és fára mászni egyáltalán nem szükséges. A helyiek egy jó tanácsot szoktak adni, ha az erdőbe  indulunk: találkozás esetén jó nagyot kell köszönni a medvének. Azaz ordítani, handabandázni, ahogy csak bírsz. Hátha. Mellesleg, harmincöt év alatt, amióta járok,  egyet se láttam közelebbről – ez az egyik alapfeltétele, hogy egy csomó medvés sztorit el tudj mesélni…

* Gyurcsány a sógora szakdolgozatáról másolta a sajátját.

Technika-biológia szak, 1984 – csak így elöljáróban. Gyurcsány Ferenc első feleségének testvérét, Rozs Szabolcsot, nyilván nagy örömére, egy egész ország ismerte meg mára, de már csak így van ez, ha az ember akaratán kívül sorsfordító történésekbe keveredik, s megírja Szegecselt nyelű, boncolás után békabőrrel borított alumínium szemétlapát készítése című szakdolgozatát. Gyurcsány egyébként, mint ebből is látható, álnok módon már harminc éve is úgy választott csajt magának, hogy annak legyen egy ugyanolyan szakos egyetemista tesója a családban, akitől majd lophat. Ha netán semmi más tanulsága nem lett volna e förtelmes bűncselekmény felgöngyölítésének, már ezért is megérte volna – de van mit tanulni belőle, hajaj, figyelj csak. A nép nevében zajló fontos nyomozás ugyanis nem állt, mert nem állhatott meg Rozs Szabolcs szakdolgozatánál. Az ügyben dolgozó nyomozók és titkosszolgák hetedik-nyolcadik érzékükkel érezték, a Gyurcsány-ügy szálai sokkal mélyebbre vezetnek, mint első ránézésre hitték volna. Minden jel arra mutatott, hazaárulás, nemzetgyalázás, pedofília, közlekedési szabálysértések, és őstermelői igazolvánnyal való visszaélés is lehet a dologban. És sajnos igen. Rozs Szabolcs egyik nagybátyja, Fernlicht Álmos ugyanis 1968-ban (igen, igen, jól hallottuk: 1968-ban, bizony, akkor) élt. Öreg hiba, de ő ráadásul nem érte be ennyivel: a rendszer kiszolgálójaként jól fizetett kettős villamosvezető volt a BKV-nál. Nem nagy dolog, mondhatnánk, persze: de ne hunyjuk be a szemünket, barátaim, bizony, már emellett is szarvashiba lenne szó nélkül elmenni, polgártársak. De én még többet mondok: Fernlicht kommunista villamosvezető volt. Íme, a bizonyítékaim: soha egy szóval fel nem lépett a tömegeket megnyomorító proletárdiktatúra ellen, egyetlen árva alkalmat nem talált, amikor szépen felfújta volna azt a csúnya pofáját, kirántotta volna az irányítókart a 46-os villamosból, bement volna a VII. kerületi pártbizottságra, és ott Kondorosi Béla kerületi párttitkár pofájába vágta volna, amit a kerületi párttitkárok pofájába kellett volna vágni ugye anno. Hadd ne magyarázzam már el – ’85-ben születtem, bunkókáim, csak értek hozzá valamit… De nem is ez az igazi gond: ez még csak sima gyávaság, megalkuvás és romlottság. A nagyobb baj, hogy adataink szerint Fernlicht 1966-ban két hátsó sonkáért vásárolta a villamosvezetői engedélyét (azt is tudjuk, kitől – hamarosan bekopogunk, kedves Nagyidai Jenő “úr”…). E hamis engedély birtokában furikázta az embereket harminc éven át, hölgyeim és uraim, örüljünk, hogy nem történt tragédia. És ez még mind semmi. Volt ennek a Fernlichtnek egy sógornője, a Pilota Erzsi, egy nagy kurva volt amúgy, de hagyjuk, ez a része nagyrészt elévült talán, bár ismerjük az előfizetőit is természetesen. Na, annak a férje viszont, a Geréb Tibor – az, kérem, horgászni járt a Tegulás-érre, Kőröspatrac mellé. Nem is ez a gond, bár… mindegy: hanem szemtanú van rá, hogy 1978. augusztus 16-án a délelőtti órákban két tükörponttyal állított haza (a szomszéd, Árgyelánt Ferenc mind a mai napig tisztán emlékszik, sőt, egy – igaz, kissé elmosódott – fotóval is tudja bizonyítani, hogy nem a levegőbe beszél), márpedig adegy soha nem volt neki engedélye a Tegulás-érre, adkettő augusztus 31-ig tilalom volt érvényben pontyra. Hát hoppá, Gyurcsánykám! Zavarosban halászunk??? Ennyi, kispajtás. És, ez nem üres fenyegetés, apa, már csak pár apró láncszem hiányzik, hogy megállapítható legyen, te hívtad be a törököket, baszki! És akkor tényleg vége a piszkos üzelmeidnek, ha-haha-hha-ha-ha. És az Afterschmitt Tényfeltáró Bizottság akkor sem áll meg: ha a zavarkorig kell ásni, hát addig ás – mert tényleg, van-e akár egyetlen fontosabb, sürgetőbb, előbbre való kormányzati teendő is ma Magyarországon, mint egy sokszorosan bukott tech-biosz tancsi 1984-es szakdolgozatának felderítése… ugye hogy nincs? Mi, többiek, tudniillik bőven ráérünk már…

* Százmilliós adósságot halmozott fel a Dunaújvárosi Városi Sportiskola.

Jó, hát izé… nagyon sok gyerek sportol, tényleg, nemes célok, nem nagyon illik ilyenkor csúnyaságokkal előjönni. Százmillió, hát van ilyen, mi sem természetesebb, a fenntartó, az önkormányzat átvállalja, ez is okés, ugye, mondjuk közbevetőleg, csak a társalgás fenntartása érdekében mondom, hogy mintha fenntartója-támogatója lenne, lett volna az önkormányzat még pár intézménynek, ennek-annak, amelyek esetében egy cseppet kisebb összegekről sem tud szó esni őszinte sajnálat mellett – de jól van, tudom, mindenre nem juthat, ugye, súlyozni kell, béláim, amúgy is ugyebár rendkívüli tájékoztató keretében tudhatjuk meg, hogy tudniillik igazságtalanak azok a vádak, hogy a város vezetése ne szeretné a sportot, sőt, inkább nagyon is. Jó. A magam részéről nagyon örülök neki, ha így van, én persze eddig is eléggé sejtettem, de most már legalább hivatalosan tudom is. És ebből a százmillióból meg pláne tudom. Mármost azért hadd mondjak egy apróságot: szóval a tájékoztatón sajnálatos közbekérdezés történik, miszerint hogyan is keletkezett by the way ez a kis száz milla, ami, mondjuk az én szellemi szintemre lehozva a problémát, és jól felkerekítve, az én negyven évi fizetésem. Csupáncsak. És akkor erre, tisztelettel el bír hangozni az a válasz, alpolgármesterileg, továbbá “tömören”, hogy, idézném: “Számviteli hiba történt.” Khm. Most ez komoly, gyerekek? Szóval… ez… izé… tényleg válaszolás? Tehát ez itt, ebben a helyzetben, egy – az okokat most akár hagyjuk is nagyvonalúan – hatezer forintos problémák gyilkos hullámai közt vergődő városban, egy százmilliós kérdésben ez egy indoklás? Én úgy merészelem gondolni, hogy ez egész egyszerűen egy elég arcátlan arcul csapás – gyanúm szerint a százmillió, amivel a sajnálatos számviteli hiba történt, jellemzően nem valakinek a magántőkéje: az esetben, ismét gyanítom, ezt a választ megismételtetné párszor a pénz tulajdonosa. De mert azok ez esetben csak mi mindannyian vagyunk, Magyarországon semmi gond: átmegy majd ez a válasz is a többi ezer közt, gondolom. Amúgy nekem tulajdonképpen oké: ha ez rendben van így itt száz millával, akkor igazán semmi gond se lehet az én tíz-húsz-ötvenezreimmel, amiket mondjuk a város/állam irányába kell becsöngetnem – ha kérdeznétek, vegyük úgy, tömören, hogy számviteli hiba történt teszem azt a gépjárműadómmal… Egy icipicit kíváncsi lennék azért a hivatali reakciókra: de persze nem kell aggódni, tudom a helyem, ez is csak elmélet – nincs jelentősége, megyünk csendben, lehajtott fejjel tovább, a mínusz százmilliós számviteli hibákkal kikövezett úton. A semmibe.

 

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (23 lövet, átlagosan: 6.74 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

10 komment

  1. régi "barátnéd" szerint:

    Most már csak azt kellene kideríteni egy jó pofa vizsgálóbizottságnak, hogy ki követte el ezt a “számviteli hibát”.
    Ennyi pénzt soha nem kapott a városi sportiskola.
    Szerdára okosabb leszek. Ha érdekel valaki szívesen megírom.

    • KEndre szerint:

      Van egy szakkifejezés: kreatív számvitel. Ennek is két ága ismert: a vétlen hiba és a szándékos csalás.

      Kíváncsi vagyok, 100 millió már kiemelten jelentős hiba egy ilyen nagyságrendű gazdálkodásnál.

  2. Elizabet Hamara szerint:

    “Gyurcsány a sógora szakdolgozatáról másolta a sajátját” – Tisztelt újságíró úr !

    Kérem szíveskedjék állítását e lapban bizonyítani. Danke.

    • Boda Kapitány szerint:

      Értem. Kis türelmet kérek, mert előbb még a Fernlicht-ügyet kell tisztáznom, de utána állok rendelkezésre. Bitte.

      • Suszter és a Gyík szerint:

        Igazán nem szeretném ebbe a parázsba belevezetni magam, de az Álmos biztosan nem lehetett a történet résztvevője, mert ő ’68-ban Bécsben volt jegykezelő a 10-es és 13-as vonalakon. Édesapámmal együtt lyukasztottak, s erről képi bizonyítékaim vannak. Kérem a helyreigazítást. Köszönöm!

        • Boda Kapitány szerint:

          Lieber Herr Dyurtschain-Schuster! A probléma gyökere egy névazonosságban rejtezik, egyelőre erről nem mondhatok többet, sajnos, államérdek. Türelmét köszönöm…

          • Suszter és a Gyík szerint:

            Levéltári Közlemények, 39. (1968) 2. • FORRÁSKÖZLÉS • Karsai Elek: Álmost hozzátok haza / 313–325. o. (39_2_316. oldal)

            Ebben az értekezésben Karsai elemzi Álmos kiküldetésének minden fontosabb pontját, ajánlom figyelmébe. Íme egy aprócska részlet, mely minden kétségét kizárhatja az újságot író úrnak:

            “Szóljatok Álmosnak, a Fernlicht Álmosnak, akinek anyjának öccse Roggen Gusztáv (magyarosítva 1947-ben: Rozs Gusztáv), hogy azonnali hatállyal térjen vissza csehszlovákiai állomáshelyére, továbbá azonnali hatállyal hagyjon fel a bécsi lyukasztással id. Schuster társaságában!”

            Köszönettel: ifj. Suszter Márton K.

  3. OregHal szerint:

    … (csak Boda Mester meg ne tudja valahonnan, hogy én vagyok a legnagyobb ellendrukkere…
    Hogy’ főne a feje, ha egy héten a legmegrázóbb hír az lenne, hogy a fokozottan védett lápi póc (umbra krameri) lelegelte az ugyancsak fokozottan védett lápi rencét (ulticularia bremii) – egyébként meg dögunalom, minden úgy működik, ahogyan kell, nincsenek botrányok, sikkasztások, orbitális baklövések, nem tipor xaros gumicsizmával a mindennapjainkba a politika, élünk és élni hagynak…. – ebből írjon Hétlövet, ha tud!)…

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


négy − 3 =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz