Hétlövet

Három motoros (és egy utas), három Honda, három nap, és egy kis (?) műszaki gond (II.)

(32 lövet, átlagosan: 6.75 a hétlövetből)

 Loading ...

Fluor Tomi után itt az új sztár, Kálcium Laci - egyike azon kevés folyadéknak, amit szerintem először ivott

Talán van még köztetek, kedvenc olvasóim, aki emlékszik rá, miről szólt a mese tegnapelőtt – azt arra kérem, semmi esetre se kattintson erre: ha viszont ti, kedves feledékeny/elfoglalt többiek megteszitek, tájékozódhattok róla, mi is történt nagy Isztria-kerülésünk első napján, amikor is a Körtével, a Kész Lacival, no meg hátsó ülésemen az oroszlánszívű Orsival, három Hondán egészen Kranjska Goráig törtünk előre. Több mint hatszáz kilométert gyűrtünk le nagyjából tizenkét óra alatt – meglehet, az átlagsebességünk viccesnek tűnik, de nem árt, ha tudjátok, hogy a., autópályán egy métert se mentünk; b., a kis utakból is a legkanyargósabbakat, legvadabbakat választotta utunk tervezője és levezénylője, Kész Laci; c., az esetek zömében a sebességhatárok szinte maradéktalan betartásával motorozunk, és ezt kivételesen egészen komolyan mondom. Egyrészt sokkal szívesebben tankoljuk el azt a pénzt, amit büntetésre fizethetnénk, ám ami ennél is fontosabb, mi szeretünk mindenhonnan hazaérni, egyben, épen, ép motorral – s bár soha, egy pillanatra sem hisszük csalhatatlannak, netán a fizika/természet törvényei felett állónak magunkat, nagyon is jól tudjuk, hogy motorral is (mint autóval, hajóval vagy épp gyalog) bármikor bármi megtörténhet, abban viszont mélységesen egyetértünk, hogy sok veszélyes helyzetet már a kialakulása előtt el lehet, mi több, el is kell kerülni. Mi így járunk harminc éve, és így akarunk az elkövetkező harmincban is – utána meg majd egy kicsit vagányabbak leszünk, úgy tervezzük. Most viszont Kranjska Gorába repítelek benneteket, épp megérkeztünk a Cicare utcába, a kissé viseltes, ám egyébként nagyszerű ifjúsági szállóhoz. Orsi pár lépéssel arrébb vonul, kicsit sütteti az arcát a tizenkét órás út után, de máskülönben semmi baja – Kész Laci pedig épp telefonál, mert a recepció ugyan üres, de kockás papíron ki van téve egy szám. Hogy mit tudunk meg Laci segítségével, az a lapozás után kiderül. Tovább »»

Három motoros (és egy utas), három Honda, három nap, és háromszor hatszáz kilométer (I.)

(34 lövet, átlagosan: 6.97 a hétlövetből)

 Loading ...

Rajtam a sokat emlegetett "race face" - Orsin pedig a mosoly, amit szerencsére a súlyosabb megpróbáltatásoknál sem dobott le

Szerintem pontosan tudjátok már, hogy is megy ez nálunk – a Kész Laci váratlanul, a semmiből lazán bemondja és étvágygerjesztő térképeken be is mutatja a célt, a Körte simán rábólint, én meg szívom a fogam, de már ezzel a színjátékkal se tévesztek meg senkit, igazából már a plánum első pillanatától magam is tudom, hogy úgyse leszek képes itthon maradni, és hagyni ezt a két szerencsétlen embert, hogy valami bajba keveredjenek. Milyen bajba? Hát hallottátok például ti már a Kész Lacit bármilyen nyelven beszélni? Nem? Na, akkor szépen olvassátok végig a mesét, és mondjuk majd holnapután mutatok egy apró kis videót, az út második napján, estefelé készült, némi szerelést követően – jól hallani benne példának okáért, ahogyan a Kész újdonsült házinéninket avatja be a lánckerékcsapágy-szerelés műhelytitkaiba, amikor is rámutat a hibás alkatrészre, és közli vele: “Scheiße.” Nincs ehhez mit hozzáfűzni, képzeljétek el, amikor angolul telefonál, oroszul énekel, vagy szamojédül szaval. Három nap alatt közel 1700 kilométert mentünk, autópályán egy métert sem, ja, és nem hárman, négyen – merthogy becsatlakozott díszes kompániánkba (mi több: a három napot maradandó mentális károsodások nélkül ki is bírta velünk) egy, a jelentős kihívásoktól nem igazán rettenő hölgy, Orsi, aki egyébként többszörösen kolléga, amennyiben egyfelől a tényleg mívesen karcolt szövegeket tartalmazó, nem is akármilyen nevű Csipke és Fazék blog szerzője (amely helyen egyébként e túrát, magát a motorozást, továbbá a társaságban előforduló jegyzett, bár kétségtelenül nem rosszindulatú elmebetegek anamnézisét egészen más nézőpontból, a hátsó ülésemről, illetve furcsamód kicsit még feljebbről nézve is megismerhetitek hamarosan, órákon belül, azaz kedd délutántól), továbbá úgy tizenöt-húsz évvel ezelőtt számos iskolaszínházi előadásban lehettem untermannja, merthogy az Orsi egyebek mellett kiváló színésznő is. Nosza, kipróbáltuk hát, milyen lenne egy kis magyar ízirájderben szerepelni legalább ebben az értelemben együtt: keveset mondok, ha úgy fogalmazok, nem volt rossz a turné. Ha bővebbet is akartok, majd úgyis lapoztok… Tovább »»

Van fél perced? Állj már meg a zebránál, hogy mások élhessenek!

(32 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)

 Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már tizenhetedik kiadásában egy kicsit talán komolyabbak leszünk a szokottnál. Először arról hallhattok, hogy kedvenc brit tudósaink fantasztikus megállapításra jutottak: állítólag a hangos könnyűzenei koncertek károsítják a hallást – erről viszont azonnal eszembe jutott pár bő húsz évvel ezelőtti buli, amikor, el se hittük, jött a Purple, az AC/DC meg a Metallica, aztán egy évre rá a csúcson lévő Guns… Aztán: őszintén szólva sokszor nem igazán értem… mit nem igazán értem – ép ésszel felfogni nem bírom, mi alapján ítél a független magyar bíróság, merthogy hallom, öt évet kapott az az “apa”, aki tavaly agyonverte 11 éves kisfiát, mert a gyerek viselkedése felbosszantotta. Az is lehet, hogy kiengedik – az ügyvédje legalábbis ezt szeretné elérni. Hm. Végezetül pedig, a napokban történt tragikus kimenetelű gyalogosgázolás tárgyában volna egy kis mondandóm, érdekes módon leginkább is a rendezett életvitelű, jó autóban ülő, mosolygós, ifjabb hölgyek részére. Elárulom, hogy nem is ma, hanem még tegnap hajnalban léptünk le egy szép túrára, három motoron négyesben – Kész Laci korábbi javaslatának engedelmeskedve egy hét végi kutató expedíció során fedezzük fel, valóban félsziget-e az Isztria: 1700 kilométer és három felejthetetlennek ígérkező nap áll előttünk, tengeri fürdőzéssel, én pedig már ma, azaz csütörtökön kívánok mindenkinek kellemes szórakozást, elsősorban is a pompás Parázs-Varázs forgatagában. Egyetek-igyatok helyettem is, kőkeményen: a jövő héten isztriai történetek várhatók, ha nem történik semmi különös, azt jósolom, három folytatásban. Addig is, ha gondoljátok, lapozás után ott a classic… Tovább »»

Két keréken, biztonságban: reméljük, folytköv

(21 lövet, átlagosan: 6.67 a hétlövetből)

 Loading ...

A legifjabb motoros generáció is szép számmal képviseltette magát szombaton...

Sokféle motorossal találkoztam az elmúlt bő harminc évben. Láttam finneket, akik a chopperük után akasztott utánfutón vonszoltak egy meglehetős hordónyi vodkát a teljes Baltikumon, majd Oroszországon és Ukrajnán át, persze többszöri újratankolással; láttam mindig jókedvű MZ-seket, akik évi negyvenezreket daráltak bele az örökké élő negyedliteresekbe; ezrével találkoztam a megszállottakkal, akikkel fél éjszakákon át tudjuk elemezni, miért is a legjobb túlélési stratégia és a leghatékonyabb legális drog a motorozás; röhögcséltem szarrágó multimilliomosokon, akik ötven kilométerre is tréleren vonszolják a csillogós vasat, nehogy vizes legyen a gumi, ha netán esne félórát hazafelé; és láttam hetvenéves hölgyet, aki Skóciából jött négy nap alatt ide, önállóan, egy három mázsás motorral, meg a hozzá tartozó brigádot, akiknek persze eszük ágában sem volt a legrövidebb úton jönni a komptól, csupán azért, mert minden nap szakadt az eső – kirándultak, csakazértis. Egyfajta motorost viszont nem láttam soha: olyat, aki ne szeretett volna elsajátítani valami újat a “szakmából”. Aki rosszul viselte volna, hogy van nála jobb. Aki ne örült volna, ha elleshet egy apró trükköt másoktól, s aki ne adta volna szívesen tovább, amit tud. Aki úgy érezte volna, neki már nincs feljebb, mindent tud. Ez utóbbival valószínűleg azért sem találkozhattam, mert az a gyanúm, ha valaki két keréken egyszer komolyan így gondolja, azzal attól kezdve viszonylag rövid ideig van módja összefutni bárkinek is. Már élve. Tovább »»

Kunsági hétvége, csodás traktorokkal Bócsán (II.)

(22 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)

 Loading ...

Határozottan van egyfajta kiállásom a csettegő vezérlőjében...

A múlt hét eseményei szerencsére egy csöppet összecsúsztak, a június pedig egészen sűrű lesz – egy hete buzgón elkezdtem ugyan megosztani a múlt hétvége eseményeit, de az izsáki tésztafesztivál utáni történésekre egyszerűen nem maradt helyem, úgyhogy most gondolatban pár pillanatra visszareppenünk Izsákra, ahol a tésztahídépítés titkainak kifürkészése után Varga Zsoltival elég szépen elfalatozgattunk, persze szokásunk szerint csak urasan, mértékkel – no de láttátok volna Varga Zsolti elképesztő türelmű, 45 kilogrammos feleségét… komolyan mondom, már-már pironkodtunk a fesztiváli forgatagban, úgy lapátolta be az ételt. No de nincs az a hatalmas tányér grillezett pulyka, ami egyszer el ne fogyna – nekem meg már viszketett a talpam, mert bár imádtam az izsáki kiadású parázs-varázs minden percét (ráadásul a dunaújvárosira most, hétvégén amúgy se tudok menni, mert az Isztriát ellenőrizzük épp – pedig milyen érdekes dolgokat szoktak mesélni róla és rólam a barátaim pár nappal később, mikor már ébredezgetek), alig vártam már, hogy átérjünk Bócsára, ahol Dutra- és Gépmajálist rendeztek, és belső információim voltak arról is, hogy Soltvadkert képviseletében több csettegő (!) is részt vesz az eseményen… Márpedig a csettegő a kívánságlistám előkelő helyén, ha épp nem az élén áll: ha végre megnyerem a lottót, az biztos, hogy az első boldog vásárlásaim között lesz egy motoros lovaskocsi, méghozzá piros műbőr fotelekkel a bakon, ugyanolyan hármas kanapékkal hátul, Red de luxe limited edition. Álltam én már meg spontán Soltvadkerten, kéredzkedtem be pofátlanul ház udvarára, hogy megnézhessek egy-egy érdekesebb példányt, állítottam meg gazdát szőlő melletti kis földúton, hogy pár percig hallgathassam a gép semmihez nem fogható hangját – múlt szombaton pedig ültem egynek a bakján, igaz, ért olyan élmény, ami ezt is felülmúlta talán. Boronáljatok át a következő barázdába! Tovább »»

Tizenhárommilliárd dolláros ökörség

(29 lövet, átlagosan: 6.97 a hétlövetből)

 Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már tizenhatodik kiadásában először megismerkedünk egy különös sorsú, hongkongi feng-shui mesterrel, aki épp egy gyönge 13 milliárd dolláros örökségért küzd, érthető módon minden eszközzel – pontosabban szerintem nem érthető módon… Azután azt a szomorú tényt osztom meg mindenkivel, hogy egy felmérés szerint Magyarországon minden negyedik-ötödik ember funkcionális analfabéta: nagy gondok vannak az írás, olvasás, alapvető számolás terén, így aztán, ahogy magamat ismerem, szót ejtünk egyik kedvenc témámról, a nyelvi környezetszennyezésről is. Van még egy hős ellenőrünk, aki hétéves gyerekekkel ordibál a buszon – és nekem is volt egy rossz napom, bocs, apu… Ma reggel a motoros biztonságtechnikai napra hajtatok, ahol felkértek bazári kismajomnak, amennyiben a motorom, nyilván sok szép fajtársa társaságában ott áll majd kiállítva – azért remélem, lesz annyi protekcióm, hogy egy kört én is elszerencsétlenkedhetek a bóják között. És nagyon gondolkodom rajta, hogy délután levágtázzak Nógrádba, ahol egy újabb traktormajális várja az érdeklődőket – köztük engem… (Tyű, még a múlt szombati, bócsait se írtam meg – na, akkor büntetésből sehova, hétfőn az jön!) Most pedig, hajtás után a klasszikust találjátok… Tovább »»

Csak a mennyiség, csak a számok: túl az első százon

(38 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)

 Loading ...

2012. február 1. Akárhogyan is szépítem, akárhonnan is bámulom, akármennyire is próbálom mutatni, milyen lazán veszem, jelentős dátum az életemben. Közel huszonhárom év után (amiben azért volt úgy két év tanítási szünet) ez volt az első nap, amikor azért nem mentem be a szerkesztőségbe, mert nem kellett. Közös megegyezéssel elváltunk – a megegyezést nem én kezdeményeztem: sajnálatos gazdasági nehézségek tették, hogy így alakult, és igazán büszke vagyok rá, hogy egymagamban is képes voltam ilyen gondok okozására egy nagyvállalat életében, kevesen mondhatnak el magukról hasonlót, azt hiszem, nyomhagy a világban. Sok idő persze nem volt a könnymorzsolgatásra: Boda jr. hathatós segítségével két napon belül már a világhálón volt a folytatás, ami persze még magán viselte a beta-változatok nyerseségét, ám újabb pár napon belül nagylelkű ajánlatot kaptam a régi harcostársam, Nyulasi Öcaline vezérelte meghatározó internetes orgánum, a Dunaújváros Online tulajdonosaitól, s megállapodtunk egy igen kedvemre való, látszólag igen laza, valójában persze sallangmentességében is nagyon is komoly együttműködésben. A DO amolyan “anyahajója” lett az időközben önálló lappá izmosított Hétlövet-nek – a struktúra, az arculat kialakításáért, minden másért ez úton is gigantikus köszönet a Dunanet Design Studio teljes legénységének és leányságának, akik kifogyhatatlannak tűnő türelemmel és játszi könnyedséggel oldották/oldják meg az összes felmerülő gondomat, sebesen hozzáfűzöm, roppant egyszerű kuncsaft vagyok, pláne, ami a képességeimet illeti. Február közepétől tehát teljes gőzt vezényeltem a gépháznak – most pedig, nagyjából három hónap elteltével ott tartunk, hogy… na, jó, legyen akkor úgy, hogy elmondom, hol tartunk. Lapozzatok!

Tovább »»

Gyomor a köbön: amikor megettem egy fél hidat (I.)

(24 lövet, átlagosan: 6.63 a hétlövetből)

 Loading ...

Mert van, ami mellett még a Varga Zsolti is eltörpül... Egy jó reklámot, valaki?

A Varga Zsoltival nem nagyon lehet facebook-on beszélgetni: nem szeret irkálni, így amikor netán ráköszönök, azonnal felhív – azt mondja, telefonban sokkal jobb a helyesírása, és ezzel elég nehéz vitatkozni. A minap, amikor fél órában megbeszéltük a világ fontos dolgait (márpedig vele aztán meg lehet: hogy mást ne mondjak, a Petőfi Népe című újságból, népszerű nevén a Homoki Sikolyból informálódik mindenről), gyorsan bemondta a lényeget: “Szombaton tésztafesztivál Izsákon, traktormajális Bócsán, gyere!” Mármost én speciel eléggé szeretem a tésztát, még ha nem látszik is, mit csináljak, ilyen szerencsés alkat vagyok, bármit ehetek, és nem látszik rajtam, leszámítva talán, hogy heti tíz centivel nő a kerületem – magyarul már a tésztafesztivál is elég hívogatónak tűnt… viszont a traktor… hát igen… bevallom… az az egyik legsúlyosabb betegségem, annál csak pár jármű van feljebb, mondjuk az óriás dömper, a mozdony, pláne a gőzmozdony, és még plusz, az egész piramis tetején: a csettegő. Amiből szintén lesz Bócsán, mondja hangsúly nélkül a Varga Zsolti, ha valaki netán nem tudná, mi az, annak elmondom, hogy legjellemzőbb feltalálási helyén, Soltvadkerten motoros lovaskocsiként is emlegetik ezt az igazi hungarikumnak, mi több, bácskiskunikumnak számító, különféle összetevőkből vad kendácsolással összerakott járművet, ami egész egyszerűen mindenre jó, szánt, vet, arat, permetez, fúr-farag, bogarat gyűjt… Hogy milyen is volt ez a nagyon fényesre polírozott szombat, arról e héten minden fátylat fellebbentek, most, az első részben mindjárt tésztázunk egy egészségeset – de csak hajtás után. Tovább »»

A békabőrrel borított szemétlapát

(23 lövet, átlagosan: 6.74 a hétlövetből)

 Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már tizenötödik kiadásában említést teszünk arról, hogy a medve nem játék – nem, kivételesen nem a miskolci hokiról elmélkedünk, hanem néhány erdélyországi medvetámadásról szólunk; aztán elmondom a legfrissebbeket, bizonyítékokkal kiegészítve Gyurcsány sógora nagybátyjának szomszédja egyik ismerősének egy 1969-es óvodai rajzáról, amit állítólag úgy másolt le egy másik gyerek művéről – nem hiszem, hogy magyaráznom kell a dolog világpolitikai jelentőségét. Százmilliós tartozást halmozott fel a dunaújvárosi sportiskola, a város pedig átvállalta az adósságot, amelynek keletkezéséről “tömören” nyilatkozott Szepesi Attila alpolgármester – hogy mit, nemsokára megbeszéljük. Ma reggel a Nagy Nemzeti Lehűlés ismét motoron talál majd, s pár órával később már a Kunság sívó homokjába temetkezem – egyebek mellett Bócsára utazom ugyanis, ahol (kapaszkodj!) traktor- és csettegőfesztivált rendeznek: ha ebből nem lesz egy zsíros poszt hét elején, hát semmiből… Így aztán, látjátok, ismét a munka, a munka, a munka – na jó, szombaton este egy kis megbeszélés várható a Varga Zsoltiéknál, nem tudom teljesen kizárni, hogy négyen-öten megiszunk egy három decis díszdobozos rozét sznobságból… A többit majd mesélem, most pedig engedélyezem a lapozást, ha benne vagytok. Tovább »»

Egy kicsit kisebb, egy kicsit sárga – de a miénk…

(32 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)

 Loading ...

Ha hátulról, nyakszirtre támad a párduc, az nagyon kemény tud lenni

Ember bemegy a játékboltba. “Jó napot, Rózsaszín párduc van?” “Van.” “És más színben?” Nos, elég sokáig hittem, hogy ez csupán (ízlés szerinti minőségű: mondjuk én jól elröhögcsélek rajta azóta is, de ez nem szintjelző, vagy épp nagyon is az…) vicc – aztán tavaly nyáron rá kellett jönnöm, bizony nem, ez itt, nálunk a legkifejezettebb rögvalóság. Ria-ria Hungáriában igenis létezik, kereskedelmi forgalomban kapható, pénzért megvásárolható a citromsárga Pink Panther: mostanra forrt ki bennem, javaslom az Elnöki Tanácsnak, legyen ez Magyarország második címerállata – a hörcsögöt még tavaly ősszel ajánlottam be, azóta is tartom, hozzánk illő, igazi szabadságharcos állat, amikor éjszaka közeledik egy autó, ideges lesz rá, kipuffog a főút közepére, két lábra áll, felfújja magát, és úgy érzi. Aztán kis kopp, és tulajdonképp minden megy tovább, őt leszámítva. Kivéve ha kamion vagy busz jön: azok alatt ugyanis simán elfér, s amikor elzúgnak fölötte, gyorsan megfordul, utánuk néz, rázza az öklét és ordít, aztán dagadó szüggyel hazamegy, és a hörcsögkocsmában két icce permetlé mellett elmeséli, mekkorát tett, bárkit legyőz, buzi autósok. Másnap kora reggel az egész hörcsögfalu kint áll az úton, és sziklakeményen vitézkedik, transzparensek, zászlók, élőlánc: de kamionstop van, úgyhogy az első Suzuki után szopóág. Az otthon maradottak tempósan kezdhetik legyártani az új kolóniát. A citromsárga rózsaszín párducról minden, erről a furcsa, egyre szomorkásabb országról sok minden más, ha lapoztok. Tovább »»