Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


30 április
10komment

A motorozás újabb kellemes mellékhatása: fiatalít is!

A nyereményutak egyik biztos résztvevője - a Drágaszág...

A nyereményutak egyik biztos résztvevője - a Drágaszág...

Álmosító kedd késő délután volt, pontosan olyan, mint amilyennek egy átlagos márciusi kedd délutánt elképzelünk, már ha egyáltalán el akarunk képzelni ilyesmit – egy kis tavaszi andalgáshoz még hűvös és kicsit komor… Csak a következő héttől kezdett igazán kellemesre fordulni az idő – de ez, mint mondom, még az előző hét. Szabóné Luczó Mária se ment ezen a kedd délutánon sehová. Bekapcsolta a számítógépét, megnézte a postafiókját, megnyitotta a lánya múltkori levelét, csendes mosollyal századszor is megnézte az unokáiról készült legfrissebb fotókat, aztán igyekezett kipuhatolni a legfrissebb időjárási előrejelzéseket, átböngészett pár jó kis receptet, csak úgy – végül meghozta a nap egy újabb igazán helyes döntését (dicsérjük magunkat, más úgyse teszi): ide kattintott, a Hétlövetre. Vagy félórán át szörfözgetett ide-oda az oldalon (álomolvasó, tessék utánozni!!!) – elolvasta a lengyel kalandot, megtudta, milyen is az, amikor a szerző ihlet híján nem ír: és persze ki sem tudta kerülni a motoros vonatkozású ömlengéseket. “Ugyan mi lehet olyan jó a motorozásban?” – futott át egy pillanatra az agyán, miközben szórakozottan megnyomta a jobb oldalon található diszkrét gombot (mellyel, mint tudjátok, nagyjából két sör árával az oldal és a szerző fennmaradását segítheti elő önkéntesen a nyájas és dúsgazdag böngésző – köszönjük a türelmüket: Marketingosztály). Ekkor még fogalma sem volt róla, hogy ő nyeri a havi sorsolást – egy órányi motorozást a környéken, és egy felejthetetlen ízorgiát a dunaföldvári Tóth cukrászdában. Pedig így lett. Hajtás után nyomom az önindítót…

Hirdetés
Azt hiszem, ezt hívja a szakirodalom "race face"-nek - motoron általában ezt viselem... de azért kérném a pólóra is koncentrálni

Azt hiszem, ezt hívja a szakirodalom "race face"-nek - motoron általában ezt viselem... de azért kérném a pólóra is koncentrálni

Gondos a pólóválasztásom, mint rendesen – úgy határozok, ezúttal nem megyek egyedül, elviszem magammal Józsi bácsit is: mindig szívesen emlékszem vissza arra a napra, amikor Solton, a boltban megpillantottam ezt a pólót, vele és az arany ékszerekkel, s aztán őt magát is, amint természetesen személyesen felügyelte a bolti történéseket és ütötte be a kasszába a tételeket, s amikor látta, hogy őt is megvettem, adott ajándékba egy Stadler-sört, egy Stadler hideg zsíroldót és egy Stadler-vécéillatosítót. A rossznyelvek szerint az a zseniális, hogy mindhárom palackba ugyanazt a folyadékot töltik, s mégis mind a három verhetetlen a maga műfajában. Stadler József egyébként a személyes védelmem alatt áll, ha csak virtualice is: ha álmomból felkeltesz, száz embert tudok felsorolni (de harmincat akár Dunaújvárosból is), aki ezerszer jobban érdemelne börtönt, mint ő, immár másodszor – nem szólva arról, hogy ha itt egy gátlástalan emberölés, összemosolygó, többszörös visszaeső gyilkosoknak nyolc év három csapással bazmeg, akkor ugyan hogyan is jön ki az ő közel öt éve, plusz 67 milla… na mindegy, nem is húzom fel magam, mert nincs, aki leeresszen, és semmi kedvem egy hosszú hétvégét a plafonon tölteni.

A név kötelez - a híres sör, amiből mi is kaptunk egyet ajándékba...

A név kötelez - a híres sör, amiből mi is kaptunk egyet ajándékba...

Mellesleg kíváncsi vagyok, hány hét alatt jönne ki ez az ország a magmából, ha végre Stadler lenne mondjuk a gazdasági miniszter (de köztársasági elnök is simán lehetne – ő legalább szó nélkül vitte el az összes balhéját, és ezzel már becsületesebb az összesnél) – és ha teszem azt pozícióban mindenki csak annyit lopna, amennyit ő. Na, motorozzunk inkább, gyerekek…

A nagy elsősegélydoboz-mizériára való tekintettel elővigyázatosan berakom a hetvenes-nyolcvanas évekből származó, Varga Zsoltitól egy egyértelmű einstand keretében beszerzett, kissé militáns jellegű pakkomat.

Alig várom az első alapos hatósági ellenőrzést - jó anyag lesz belőle, annyi biztos

Alig várom az első alapos hatósági ellenőrzést - jó anyag lesz belőle, annyi biztos

A papírok szerint 1980-as például a gézkészletem, csak zárójelben mondom, de nem tőlem hallottátok, mellesleg, ha odafent minden eszköz megengedett, hát itt lent se legyünk már szégyellősek, szóval a mai világban egy tetszőleges tartalmú és küllemű papírt nyomtatni… hogy is mondjam, nem egy őrjítő méretű kaland… kiveszed a csomagodból a régit, beszkenneled, kissé átírod a dátumot, legyen érvényes mondjuk 2082. február 11-ig, csak hogy ne legyen feltűnő, nyomtatás gomb, és, szívjatok gézt, köszöntem, ha ennyi sem megy, megkérsz valakit, mondjuk a négyéves fiadat… jó, két hónap múlva a rendőröknél már nyilván lesz egy röntgensugaras kormeghatározó, parlamenti bizottság alakul (még egy elnöki fizu… yeeessss…) és egy éjszakai törvényt is hoznak majd, hogy ezért teljes vagyonelkobzás plusz négybe vágás járjon, de addig is érdemes.

Egy kis egészséges izgalom indulás előtt, de nagy jókedv

Egy kis egészséges izgalom indulás előtt, de nagy jókedv

Luczó Marit, felfedem a kártyáimat, kábé harminc éve ismerem: még mielőtt valaki bármivel is megvádolna, amit alapvetően elég rosszul viselek, elmondom, hogy szerencsére elég sokakat elég jól ismerek azok közül, akik rendszeresen részt vesznek a “játékban” – másrészt úgy húzok, ahogy kell, behunyt szemmel, elfordulva, egyforma cetlikből, kalapból, és láttam már közjegyzőt. Ennyi. Szombaton 11-kor találkozunk, kilép a lépcsőházból, látom rajta, hogy kicsit izgul, de azért nagyon tetszik neki a dolog, örül, mosolyog, készül, veszi a sisakot, és egy sima olvasószemüveget, ami nem teljesen megszokott kombináció ugyan, de belekötni se lehet – meg nincs is miért. És természetesen a kézben elférő útipoggyász része egy fésű: kérem szépen, az úrinő a motoron is úrinő, a mindenkori makulátlan külső egyébként nálam is közismerten alapfeltétel – csak nekem most pont nem kell hozzá fésű.

Még hogy fél... naná, hogy nagyon is élvezi a motorozást...

Még hogy fél... naná, hogy nagyon is élvezi a motorozást...

Mari felpattan, és szépen komótosan megindulunk Dunaföldvár felé. Soha nem lehet célunk az, hogy a motorozás kellemetlen élményt jelentsen – másfelől viszont azért fontos, hogy a játék legfőbb primer élményforrásait (a kanyarodást és a gyorsulást) is megosszuk a vállalkozó kedvű utasokkal. Így aztán a Papírgyári út nagy kanyarjába már nem úgy fordulunk be, mint a mohácsi komp – semmi vadság persze, de kicsit eltérünk a függőleges szögtől: bátorság és bizalom, e kettő buzog kedves utasomban, így aztán nem veti le magát a hátsó ülésből. Minden gond nélkül leérünk Földvárra a ragyogó napsütésben, nyárias melegben. Bizonyos, hogy nem fog rosszul esni egy fagyi a – hagyományainkhoz híven – Tóth cukrászdában. Mari az elmúlt évek díjhalmozóiból, a 2009-ben országos aranyérmes Sacherből, és az ezüstérmes Dobostortából kér, meg egyet a kedvenc karamellből. És leülünk egy kicsit dumálni a teraszon.

A Tóth előtt - hamarosan érkezik három gombóc kitűnő fagyi is

A Tóth előtt - hamarosan érkezik három gombóc kitűnő fagyi is

Mariéknál két lány repült ki a fészekből: Olívia (akit egyébként szintén elég jól ismertem annak idején) Bostonban él, és a Boston Universityn tanít, találjátok ki, mit – soha, soha, soha… Angolt… A férje amerikai, és még itthon ismerkedtek meg, amikor az egyetemen tanította (mármint a férj Olíviát), két gyerekük van, egy ötéves kislány, és egy két éves fiú. Tavaly nyáron jártak itthon – az idén télen talán a szülők röppennek ki hozzájuk. Panka, Mariék másik lánya az ELTÉ-n végzett, angol szakos bölcsész, szakfordító (ha még nem mondtam volna: meglepő talán, de Mari angoltanár), ám érdeklődése más területek felé sodorgatja: kijárta a Természettudományi Akadémiát is, számos masszázstechnikát sajátított el profi szinten, és fitoterápiával, vagyis gyógynövények alkalmazásával is foglalkozik. Mariék egyébként immár 12 éve Baracson élnek, szép házukat most alakítják át, hogy ha hazalátogatnak a gyerekek, még kényelmesebben tölthessék náluk azt a pár hetet.

A híd után, a pályán - itt kicsit gyorsabban is szabad menni, talán megmoccant a sisak...

A híd után, a pályán - itt kicsit gyorsabban is szabad menni, talán megmoccant a sisak...

Mari motorozott már: 14-15 éves koráig a papa Pannóniáján utaskodott, sőt, meg is tanulta vezetni – aztán a motoros karrier abbamaradt, hogy kis kihagyás után most folytatódjon. Megkérdezem, mi a legfélelmetesebb egy utas számára a motorozásban: Mari elsősorban a mozgásokat említi, azt mondja, nem érzi a “hintázásokat”, nem tudja, meddig jó/biztonságos egy manőver. Az utas – mondja – legfeljebb reménykedhet a pilótában… és hozzáteszi, mással nem is ült volna fel motorra, csak és kizárólag velem. Mit mondjak – az ilyen apró bókok éltetik az embert.

A Szelíd motorosok (Easy Rider), Dennis Hopper, Peter Fonda, Jack Nicholson (no meg a motorok, a zene és a hangulat) katartikus, magával ragadó és mélyen megrázó csodája egyébként évtizedek óta egyik kulcsa Mari angoloktatási tanmenetének: megbecsülni se tudná, hány diákja nézte meg a nagy klasszikust eredeti hanggal, esetleg feliratozva. Rengeteget tanulnak belőle – angolul… meg, egyetértünk, emberül is.

Ehhez nincs mit fűzni - ha netán még nem láttad, azonnal pótolni...

Ehhez nincs mit fűzni - ha netán még nem láttad, azonnal pótolni...

A fagyi után immár rutinosan pattan vissza hátra – egy igazi örömmenet, hazafelé Soltnak, aztán át a csodálatos hídon. Örömmel nyugtázom, hogy a hídon már “elengedett kézzel” jön ő is, hogy élvezi, ahogy a szél simogatja, hogy megéli azt a fantasztikus szabadságot, amit csak ezen a módon élvezhet az ember. Leszállunk, búcsúzkodunk, ragyog az arca – jó látni… És a fülembe súgja: “Tudod, Boda, az a legjobb, hogy ettől egy kicsit újra fiatal lesz az ember…” Ez bizony így igaz, Mari – és hölgyek esetében, hozzáfűzöm, az is marad…

Alig két hét múlva nagylelkű támogatóim közül már a májusi nyertest sorsolom ki – valaki ismét vállalkozhat a dimenzióugrásra: a lehetőség úgyszólván nyitott… egy gombnyomásra van mindenkitől.

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (28 lövet, átlagosan: 6.96 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

10 komment

  1. luczó Mari szerint:

    És még annál is szédületesebb és izgalmasabb élmény volt nekem, mint azt a Bodának bevallottam!!! Well done, My Boy.
    Köszönöm, Kapitány,

    ‘O CAPTAIN! my Captain! our fearful trip is done!’
    :)

    Luczó

  2. Suszter és a Gyík szerint:

    Gratula innen is! :)

  3. OregHal szerint:

    … a címben szereplő “újabb” kellemes mellékhatás csak az afféle suhancoknak, mint Boda Mester nóvum: az érettebbje a motorozás fiatalító hatásával már régóta tisztában van, sőt, tudja: a motorozás testileg-lelkileg karbantart, gyógyít és (ha mintaként csupán szerény személyemet veszzük górcső alá)szépít is…
    :-D

  4. rizsapista szerint:

    Soha nem értettem, miért hagy hidegen a benzingőz csapkodása. :( Már tudom, fiatalít is, szépít is; semmi szükségem rá! :)

  5. m.B. szerint:

    Hát én még nem láttam a Szelíd motorosokat. Se magyarul se szlovákul se amerikaiul.

  6. Medi szerint:

    Ez volt a második, amit olvastam tőled. Egészen ügyesen forgatod azt a pennát. Hasonlít kicsit a stílus egy bizonyos hölgyéhez, de nem írom ki, mert nem biztos, hogy mindenkinek dicséretként jönne le. Pedig az!!!

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


− öt = 4

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz