Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


20 április
14komment

Prága: az első éjszaka után – ez sem volt puha (I.)

Hát ez van... ez a világos a Bastában - ja, és Ili foglalása: p. Andy az pane Andy, vagyis Andy úr

Hát ez van… ez a világos a Bastában – ja, és Ili foglalása: p. Andy az pane Andy, vagyis Andy úr

Hatalmas szerencse, hogy nem élő videókapcsolatban vagyok veled, nyájas, most ugyanis igen érdekes hangokat hallhatnál. Néhányat inkább nem mesélek el ezen a korai órán – egyfajtát azoktól is, kettőtől viszont bizonyosan audio-sokkot kapnál: Kész és Szigeti olyan szinten horkol, hogy célszerűnek láttam elfordítani az ágyuk irányából nagy becsben tartott hordozható ördögszekeremet, mert attól tartottam, a légnyomás kikezdi a tévéjét. A Hostel Kotva 204-es hálójában tartózkodunk (hátha egyszer, még sokkal híresebb korunkban jelentősége lesz ennek, s turisztikai célpont válik a legendás szobából – sok más vonzerejét perpill nehéz lenne felsorolni), és mintegy tíz perce még szerintem én is ugyanazt a slágert fütyörésztem kétszáz decibellel, mint két hálótársam és barátom. Akikkel mintegy hat órája tértünk meg előkelő szállásunkra, s akik a tegnapi éjszaka folyamán, a költővel szólva elmondhatom, nem tartották lovuk száját – a sajátjuk kiszáradását pedig, a mértéket meglehetősen óvatosan kezelve akadályozták meg. Azt talán, személyiségi jogok okán nem mondanám, hogy voltak köztünk, akik beittak, az viszont kétségkívül tény, hogy nem volt szükségünk antidepresszánsok mértéktelen bevitelére. Most azonban felébredt a két őrült, úgyhogy lapoznom kell… gyertek ti is.

Hirdetés
Hangulat és nyitás fél hatkor a garázsban...

Hangulat és nyitás fél hatkor a garázsban…

Csütörtök reggel hat órakor a garázsnál randevúztunk: én persze már fél körül ott voltam (ja, persze ismét hajnali fél kettes ébredéssel kezdtem – mint gyerekkoromtól minden száz kilométernél erősebb túra előtt), a Kész Laci frissen műtött piros lova háromnegyedkor, a Varga Zsoltiék autója pedig hatkor gördült be. Varga Zsoltival és legendásan türelmes feleségével, Lindussal tartott a Puttó/Dóri házaspáros is, ők is a barátaim Tabdiból, bőven tudtok mindent, isznak és nevetgélnek rendesen. Nem volt valami iszonytató hőség, de mi nem szeretjük, ha a körülmények befolyásolják a hangulatunkat, úgyhogy jókedvűen megindultunk az országhatár irányába. A két motorral törtük az utat, mint mindig, ezúttal is szigorúan a közlekedési szabályok maximális betartásával, míg Puttó ugyanezen szellemben küldte utánunk az Opelt. Kicsit meglepett, de egészen Mosonmagyaróvárig sikerült együtt tartanunk hatalmas konvojunkat – ott viszont két részre szakadt a társaság. Máig vitatott navigálási kondíciók nehezítették a motorosok helyzetét – többet a per lezárultáig nem mondhatok. Rajka után megálltunk egy útkereszteződésben a Kész Lacival, hogy bevárjuk az autót – erre mi volt a hála jóindulatunkért?

Tartunk a határ felé, Abda előtt fordulunk...

Tartunk a határ felé, Abda előtt fordulunk…

Aki már ismeri Tabdi rémét, talán sejti: nem is lassítottak, az ablakon félig kilógó Varga Zsolti olyasmit mutatott ki, aminek még a leírásától is kötelességem megkímélni mindenkit, a fényképet pedig az azt tartalmazó merevlemezzel együtt kellett megsemmisítenem. Úgy százötven kilométerrel később aztán mégis megbocsátottunk nekik, és innentől nagy szerencséjükre már együtt haladtunk, így aztán ők is eljuthattak a Cseh Köztársaság viszonylag népszerű fővárosába.

Előtte azonban Kolín városán kellett keresztüljutnunk, s ott olyan dugóba keveredtünk, hogy azt kellett javasolnom sudár alkatú és szabálykövető jóbarátomnak, Kész Lacinak, hogy mi inkább menjünk tovább motorral.

A Kotva motel, azaz a Horgony - még nem ismerjük Pavelt, boldog idők

A Kotva motel, azaz a Horgony – még nem ismerjük Pavelt, boldog idők

Így is lett, autós barátainkat magukra hagyva, lényegében egy az egyben, szinte lábletevés nélkül elpilinckáztunk a mintegy öt kilométeres autófolyam mellett. Kolín után csöpörgött kissé az eső, de Kész Laci szerint épp csak levitte a bogarakat a plexijéről, aztán pedig már Prága következett, egy kis örömmenet a Ringen, és hopp: egyszer csak ott találtuk magunkat a Vltava partján, a rejtélyes nevű U Kempinku utcácskában, pár perces keresgélés után pedig már a Kotva (magyarul Horgony) motel recepciójának ajtaján kopogtattunk. Ez hármunk szállása: a dúsgazdag tabdiak a belvárosban szállnak, érted…

Kész, katasztrófa, a háttérben a vész tűz

Kész, katasztrófa, a háttérben a vész tűz

Pavel, a hely menedzsere roppant kedves, (fizető)vendégszerető embernek bizonyult. Előzetes foglalásunk dacára azt ugyan nem tudta, kik vagyunk és honnan jöttünk, azt viszont pár másodperc alatt kiszámolta, mennyivel tartozunk. Láthatóan nagy örömmel vette tudomásul, hogy voltunk bátrak és hülyék két motorkerékpárt is a helyszínre szállítani magunk alatt: kiderült, hogy míg mi 260 koronáért alszunk éjszakánként és fejenként, hű kedveseinkért mindössze 75 helyi egységet hajlandók elfogadni pro Stück, pro Nacht, nem garázs, nem fedett hely, csak úgy amúgy. Vegyük még észre óvatosan, lányok-srácok: nem kempingben, hanem egy meglehetősen sima kis motelben alszunk (igaz, mellette mondom, olcsó, tiszta, és rendben van, pont ezért fáj Pavel), Prága belvárosától kilenc és fél órányi villamosozásra…

Az átszálló, amit mi napijegyként értelmeztünk, és működik (amíg nem jön az ellenőr)...

Az átszálló, amit mi napijegyként értelmeztünk, és működik (amíg nem jön az ellenőr)…

No sebaj, kifizettünk mindent, amit Pavel legjobb barátján, a számológépén kiszámolt, s egy fecnire felírt. 7 Mi tulajdonképpen még örültünk – és elképzelni se mertük, mennyit fizet majd a vonatparkoltatásért a Sanyi. Mert afelől kétségünk se volt, hogy Pavel nem fogadja el azt a harmatgyenge védekezést, hogy Sanyi (vagy bárki élő ember) gyalog érkezett a Kotvához. Pavel reménykedő pillantással megmutatta még, hol lesz a reggeli, de mi úgy gondoltuk, hogy azt ebben a barátságos környezetben inkább nem tudjuk meg, mennyibe fájhat egy vajas kifli.

Sanyi is megjött, és szokásától eltérően sürgetni kezdett minket: így hát hagytuk jól fejlett fasírtjainkat, hiszen a Basta (ejtsd: basta, nem sz-szel) sörfőzdében foglalt asztal várt ránk, hamarosan kiderült, hogy étel-ital is bőségesen, no meg a már ismertetett legénységen és leányságon túl Ilcsa, azaz Hartai Ili jóbarátunk, aki kellőképpen szerencsés ember, merthogy prágai állandó lakos. Pont. Mert, sorry, szerintem szerencsés magyar, aki manapság Prágában él. Pont.

A jányok az asztalnál: Dóri, Lindus, Ili

A jányok az asztalnál: Dóri, Lindus, Ili

Elmondom inkább, hogy szemtanúi leszünk még egy valóságos tűzvésznek a túlparton, tényleg tízméteres lángokkal és fekete füsttel ég valami, egyszer majd azt is elmesélem, mi, titkos cucc, azt nem tagadom… De térek inkább a sörre.

A sör a Bastában egyszerűen fantasztikus. A magam részéről csak a “sima” szűretlen világost fogyasztom, azt viszont egészen szorgalmasan, ahhoz képest, hogy utoljára valamikor tavaly nyáron ittam szerintem. Igen, Varga Zsolti, tudom, igazad van: sört. A háromfajta, tényleg fantasztikus sört a falszomszédságban elhelyezkedő főzdében varázsolják, és az csak természetes, hogy egy pékség egészíti ki csendesen a vertikumot: hiszen a Bastában (ami Sanyi barátom, fegyvertársam, kollégám, Prága-expert honlaptulajdonos szerint a város legjobb főzdéje) ételt is adnak, ahhoz pedig jobban esik a meleg, frissen sült kenyér vagy zsemle, nemde? Dede.

Kis kacsám fürdik, káposztatóban... Apjához készül...

Kis kacsám fürdik, káposztatóban… Apjához készül…

Meg is kóstoljuk hamarosan, hiszen kérünk egy szép ibrik libazsírban sült kacsamájat (pillanat… kicsit letakarítom és kiszárítgatom a billentyűzetet), ahhoz pedig jó adag aprított vöröshagyma és egy fél vekni jár. Aztán még fél – Varga Zsolti egy pindurkát megehült, úgy nézem. Közben megbízható, megnyugtató, egyenletes morajlással veszi fel a fordulatszámot a magyar gőzhenger: kíméletlen komóttal termeljük be a korsókat, poharakat, vadkörtepálinkás stampedliket (mi több: Melinda meg Dóri kérnek egy üveg rozét: ismételjük át, Prágában vagyunk, egy sörözőben…) – meglepne, ha becsípnék, és nem is lenne szerencsés, mert a nagymamának harminc éve szilveszterkor megígértem, hogy nem fogok, és én állom a szavam. Kész Laci mindenesetre egy szép iránypontot tesz fel a kompasszára: váratlanul olyan fácántáncot mutat be az asztalnál, hogy arra a sokat látott cseh vendégkör is elismerően bólint, nem szólva a mi társaságunkról. Ha valaki először látja a barátomat, azt gondolhatná, hogy félóra múlva kiiratkozik a történetből – de én harminc éve ismerem a Kész Lacit, és pontosan tudom, hogy még csak most kezdi majd visszanyomni a szívatót, és utána mehet rá a terhelés gazdagon.

Kiindulópontunk portálja

Kiindulópontunk portálja

Megéheztünk a kacsamájra: nézzük meg, miből szedték ki. Nyolc adag kacsát kérünk – nagyjából egy negyed egy adag, és eszméletlenül van elkészítve, természetesen a mögöttünk elhelyezett sütőben sül folyamatosan (nem tudom, mivel múlatja az időt a cseh ÁNTSZ és a kapcsolódó hivatalok – itt még a lencselevest is a vendégtérben merik főzni, és amennyire tudom, senki nem pusztult még bele…), és életem eddigi legjobb párolt káposztáját adják fel hozzá. A legnagyobb adagot a Kész Laci kapja, nyilván a műsor díjazásaként, mentségére legyen mondva, ad egy pirosra sült combot belőle, amikor könyörgőre veszem. Nekem egy jó adag melle jut amúgy, viszont nincs benne a knédlis töltelékből… de kibírom ezt is, ha jól emlékszem, férfi vagyok. Szépen eszünk, aztán megiszunk pár sört biztonsági okokból, majd a Varga Zsoltiék bejelentik a nap meglepetését: ők bizony fáradtak, és lelépnek a saját szállásukra (kétlem, hogy így történt, pár óra múlva többet tudok). Meglepődve, de a ránk sajnálatosan oly jellemző liberálbolsevista gondolkodásmóddal elfogadjuk a döntést – mi mindenesetre maradunk. Ja, előtte még kifizetjük a gyenge kis kört: 2218 koronát kér villámgyors pincérnőnk. Azaz úgy 27 ezer forintot, nyolcunkra, kacsástól, mindenestől, komplett, Prága egyik legjobb helyén. Amiről van még mondanivalóm: például hogy kint van egy tábla a falon, két nyelven kiírva, hogy Politikáról beszélgetni tilos – na, ez igen, gyerekek. És azt is elárulom, megyünk szépen tovább is az éjszakába. Aztán éjszakai villamossal haza. De azt csak a második, harmadik, és ki tudja még hányadik részben, és lesz fotógaléria is, csak nem itt töltöm fel, mert nagyon lassú. Most pedig rohanok, mert a Késszel megyünk a motoros barlangba, száz kilométerre – bővebben majd. Hogy mikor, ne kérdezzétek. De igyekszem, higgyétek el: mert írni jó. Prágában különösen.

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (32 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

14 komment

  1. Kata szerint:

    Bandy, az U Fleku-ban isteni barna (mi több: fekete, de hát ugye színileg mindegyis…) sört adnak, kaja is jó, árfekvésre már nem emlékszem, de kit is érdekel, ha jó a sör. :-D
    Irigy-irigy-irigy, de azért csak kicsit, jó pihenést (vagy mit, hogy lehet ilyet kívánni Prágában????) Köcsög Főnököt majd leszereljük, ne izgulj, ha nagyon hőbörögne! Jah, neki nehogy írj!!!! Pussssz!

  2. orsicsip(et)ke szerint:

    az íróasztalomon található rikítósárga filctoll színéhez tudom csak hasonlítani állapotomat olvasva a prágai bejelentkezést!
    1.irigykedés
    2. másnaposság (sörtől, magam is)

    és menjenek már ki a szobámból, hogy rendesen tudjak felhahotázni, baromi nehéz belülre fullasztani, amit a “vonatparkolási díj”, valamint a “fácántánc” képzete okozott!

    halk sóhaj Prága felé, érezzétek nagyon jól Magatokat továbbra is!

  3. Suszter és a Gyík szerint:

    Kész Laci, mint katasztrófaturista… Olyan tábortüzet rakhattatok volna a Vasmű úton is. Jó, ok, a sör… igaz, azt csak ott kapni. Bár lehet, hogy délután fölugrok a Schloßberg-re, mert van ott egy aus Prága sörfőző. Jó, ok, ott meg kacsamáj nincs. Bebuktam. Irigy vagyok, nah. :)

    Szép napokat!

  4. orsicsip(et)ke szerint:

    ja! és azt sejtettem már elsőre, hogy P.Andy az nem Páter Andrást takar:)

  5. Körte szerint:

    Nem vagyok irígy, nem vagyok irígy, nem vagyok irígy, nem vagyok irígy, nem vagyok irígy, nem vagyok irígy, nem vagyok irígy… ahh, nem megy ez nekem, dehogynem vagyok!

  6. rizsapista szerint:

    Ahoj klapci!

    Szépen lenni magyarnak ám! :)

  7. Bábuská szerint:

    Tyű… eddig bírtam a stílusod, élőben is biztos szimpatikus lehecccc, na de most úgy besárgultam az irigységtől, hogy csak egy korsó fincsi serrel lehetne visszacsalogatni a rajongóid közé..(esetleg a káposztát is elfogadom)

  8. Prágai Sörözők szerint:

    Egy dolog biztos: Prágában sem végeztünk félmunkát! :-) Magyarországot képviseltük, és annyi sört döntöttünk magunkba, amiből kétszer fel lehetne tölteni a paksi tanuszodát… Szerintem épp itt az ideje elkezdeni szervezni a következő csehországi csapásmérést! Szép volt srácok, üdv. mindenkinek! PS/Sz.S.

  9. m.B. szerint:

    Egyszer én is voltam prágában, átutazóban. Nem láttam semmit, de úgy is tetszet.

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


kilenc − = 5

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz