Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


17 április
14komment

Kínlódás, nemjóllevés, bakságok, meg minden

Főnök a javából - az enyém se különb, elmebeteg akarnok

Főnök a javából - az enyém se különb, elmebeteg akarnok

Komolyan mondom, szinte nem vagyok jól. Konkrétabban szólva: minden bajom van. Pedig elvileg szabadságon vagyok. Oda küldött a köcsög főnököm (remélem, nem olvassa, komolyan, még az kell pont, hogy innen is kirúgjanak), akiről korábban már ejtettem pár keresetlen szót, s aki, úgy tűnik, talán rájött, hogy mégsem zsigerelhet ki büntetlenül, mert zsigerek nélkül én félszarú óriás lehetek csupán, és egyébként is, amint ezt korábban, egy nyugodtabb időszakban költőien elmondtam neki, elhull a virág, eliramlik az élet, pláne fokozottan azzal, aki három hónapon át egy nap szünet nélkül tolja fel a netre az ezerkétszáz szókat. Elküldött tehát a malyom szabadságra, azt mondja, na, menjél, fiam, aztán fújd ki kicsit tenmagadat, ez a heted amúgy is rendesen teli van, most akkor csináljuk azt, hogy kiküldelek Prágába, vedd szépen magad mellé a Kész Lacit meg a Varga Zsoltiékat meg a Szigeti Sanyit, azokat legalább szeretik az olvasók valamennyire, menjél, csinálj egy csomó nagyszerű fotót, aztán frissíts a helyszínről, mint a legnagyobbak, pénteken legkésőbb kerüljön fel valami kellemesen egzotikus anyag, keress ott is valami elhagyott vidám parkot, az úgy néz ki, nagyon megy mostanában. Hogy hogyan folytatta a főnököm, s hogy miért nyivákolok mégis, az meg van írva szépen hajtás után…

Hirdetés
Prágában köztudottan a kolbász is nagyon finom

Prágában köztudottan a kolbász is nagyon finom

Szóval pénteken adsz Csehországból, addig meg dőlj hátra egy kicsit, pihenj, ne gondolj a betűkre, ne olvass, ne nézd a képújságot… Úgyis menned kell hétfőn a Csuszarádióba (a főnököm ekkor még nem tudta, hogy különb s különb dolgok miatt utoljára megyek oda – onnan is kirúgtuk magunkat egy páran, Suszterrel meg Csuszával az élen, na mindegy, csodás volt, bele se kezdek, olyan magas szintűen magyaros sztori), kedden este színházba, mert meg kell végre nézned a Hulladék-ot, mióta ígéred, előtte, délelőtt be kell állíttatni Bálint Gyuszival a motoron a fényszórót, mert nagyon felfelé világít, szegény Kész Laci majd megint végighüppögi az utat, hogy ő nem akar elöl menni este, mert nagyon a szemébe világít a lámpa, de aztán nem akar hátul se menni, mert ott meg nagyon sok meg erős a féklámpa… plusz még tizenkét voltot is kell csináltatni a Gyuszival a szivargyújtóba, különben nem lehet tölteni a kamerát és nyomatni a GPS-t, szóval ez van kedden dél körülre… És akkor, azt mondja még a főnököm, a Boda András, akinek valahogy különösen felszabadult egy napja volt vasárnap, másnapos sem volt, azt tudom, szerencsére nem szokott, de szerintem előtte való este már megint jó hangulatba keveredhetett a Varga Zsoltiéknál, ahogyan szokásos, szóval mondja, szerdán meg, tudja, kell mennem a Móriczba, két órára is be kell mennem, gyerekeknek mesélni valami szépet-jót az írásról, hát ne úgy essek már be szegényekhez, hogy pont az látszik a pofámon, hogy lassan már rosszul vagyok, ha betűre gondolok… És ugyebár ezek mellett, mondja a kedves ember, azért, szabi ide vagy oda, csak kötelező lesz megcsinálnom, ugyancsak mondjuk még szerdán a Hétlövetet, begyűrni szépen a Hírlapba is, helyre-tétre-befutóra előre, mert az Prágából nem fog menni, egyértelmű, és mindezek mellett folyamatosan ott van a könyv, amiben lassacskán súrolom az öt százalékos készültséget, és ott a másik, amiben a nullát, és még hívott az unokaöcsém, a Gáborka, hogy volna egy kis műszaki fordítás, segítenem kéne, meglesz az is.

A Mami kábé ezt a minőséget süti fasírtból...

A Mami kábé ezt a minőséget süti fasírtból...

És készülni kicsit az útra, bepakolni a motorba pár cuccot, feltölteni a kütyüket, összeszedni a zsinórokat, mindenféle más vackot, plusz a Mamit megkérni, legyen szíves, süssön egy kis fasírtot, ahhoz beszerezni a húst, pénzt váltani, térképet még egyszer átnézni, egyeztetni a találkozási pontokat… Csak ennyi van hétfő-kedd-szerdára.

Azt mondja a főnököm, ne frissítsek. Amúgy is, azt mondja, nem fog menni a napi egy, csináljuk inkább azt, hogy szombat, Hétlövet classic, és mondjuk mellette még bónuszban adjunk heti kettőt – és akkor lesz egy kis idő a fordításra, netán pár óra még élni is marad, ha egy kis szerencsém van. Szép lenne… Elfogadom. Hétfőre tehát még bekerül a Vasas remek előadása, a szokott rendben. Hétfő délután fordítok egy kicsit, rá se nézek az oldalra, egy betűt se írok bele. Ellinkelem a napot, ahogyan rég nem sikerült, beszélgetek, skype, habzsidőzsi, király vagyok, még mindig egy betű se… este, ahogy a tervben is szerepelt, egy kis könnyed rádió, Csusza, Suszter, Bogi és a népek – éjjel haza.

Legtöbbször ilyen vastagságú könyveket kapok a kiadómtól

Legtöbbször ilyen vastagságú könyveket kapok a kiadómtól

Hajnali egykor kis híján beülök, és elkezdek beírni valamit, mert ekkor kezd tudatosulni bennem, hogy sok-sok hét után kedden reggel első ízben nem lesz fent új anyag itt… de aztán meggyőzöm magam, hogy szabadságon vagyok, és lefekszem aludni, ha nehéz szívvel is.

És akkor jön a ma. Felkelés, aztán ismét némi fordítás, aztán motorjavítgatás, a nap fénypontja: délutánig nem is olyan rossz, de utána egyre fokozódó nyomasztós érzés. Sehol egy megosztás a facebook-on, sehol egy árva komment, a Dunaújváros Online, mint egy elhagyott kikötő, értelemszerűen néma, már ami engem illet legalábbis – kikerültem a világból, elfelejtett mindenki, soha többet a környékemre se téved senki, elvesztem, végem van, reszeltek, csak mert ellógtam ezt a nyomorult másfél napot… Ti persze most kinevettek, de csak mert nem tudjátok, milyen rossz kínosan kötelességtudó, elmebetegen perfekcionista, száz százalék energiabefektetés-teljesítés alatt lelkibeteg Baknak lenni. Iszonyatos puruttya egy kórság a precizitási agybaj.

Egy régi kéziratom, a flekkpapíron

Egy régi kéziratom, a flekkpapíron

Megvilágítom kissé egy érdekes példával: a kilencvenes évek elején még javában kéziratra dolgoztunk, írógéppel a Hírlapban, flekkpapír volt, az azt jelenti, hogy harminc sor, hatvan leütés soronként, 1800 karakter a ketrecben. Ha a kedves újságíró netán melléütött, előkerült a Kores Radex: a kis lapocskával a hiba nyom nélkül eltüntethető volt. Normális emberek esetében: mert én, ha melléütöttem, kitéptem a flekkpapírt, és újrakezdtem az oldal gépelését – ha az 1798. betűt nyomtam mellé, hát akkor is. Beleőrültem volna, ha olyan kézirat megy a nyomdába, amiben javítás van – pedig, elmondhatom, a srácok hozzá voltak edződve ehhez-ahhoz… És sajnos ez a meglehetősen súlyos pszichikai defektus (amely csak az egyik a sokból) okozza most azt is, hogy noha elengedett kicsit a főnök, jóllehet szabadságon vagyok, bár nem kéne szorgoskodnom: de azért én tudom, hogy van, aki ma is várja, hogy jöjjön ide valami új.

A híres Kores Radex - a normális emberek segítőtársa

A híres Kores Radex - a normális emberek segítőtársa

És az a legfurcsább az egészben, hogy fakk, én is akarom: ha nem bírom is, ha utálom is magam érte, ha tényleg azt gondolom is, hogy nagyon jól megvagyok betű nélkül, ha vallom is, hogy a munka nem embernek való… Igazából… talán csak nélkületek nem vagyok már meg olyan jól – túlságosan hozzászoktam ebben a három hónapban a figyelmetekhez, a hozzászólásaitokhoz, a hájjal kenegetéshez, a kedves kiegészítésekhez, a jó dumákhoz és a szellemes szövegekhez, számolatlan. Be kell látnom, bárhogy van is, bizony pompásan szórakozom itt veletek, kedves all, munka ürügyén… A gond persze mégiscsak az, hogy ennyire nem egyszerű. Hogy tudom, mégis muszáj leszek ritkítani a napi felkerülésen – például ezen a héten már bizonyos, a már említettek miatt… És ha megjövök, csak még jobban fojtogatnak még a határidők, úgyhogy kénytelen leszek elfogadni, amit a főnök mond, és nyomni a szombatot, plusz heti kettőt kábé, valahogy elosztva. Kedd-péntek, mint a régi Hírlap… De nem, inkább nem is állítom be fixre a napokat, majd a történések meg a program megadja. Vagy ilyesmi.

Már nyomozom, hogyan tudnám beszerezni ezt a szakkönyvet - a címe: Hogyan kerüljük a munkát

Már nyomozom, hogyan tudnám beszerezni ezt a szakkönyvet - a címe: Hogyan kerüljük a munkát

Most pedig elmegyek a színházba, ezt előtte felnyomom… Éjjel megírom a Hétlövetet szombatra, csütörtök hajnalban elindulok Prágába, megnézni, tényleg lehet-e ott pénzért sört meg kacsahúst venni – ez a hír járja, hát, mit mondjak, marha kíváncsi vagyok, én nem hiszem. Pénteken Prágából helyszíni tudós, és könnyen lehet, hogy szombaton is (ja, szombaton talán mégse – akkor Hétlövet van, pajti…). És mindenkit szépen kérek, maradjatok, kitartás, türelem: hátha egyszer kifutja magát annyira ez az oldalacska, hogy semmi mást nem kell csinálnom mellette – én addig is igyekszem mindent megtenni érte… Nektek meg csupán olvasgatni kell – ha bírjátok még…

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (31 lövet, átlagosan: 6.94 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

14 komment

  1. Kovács Judit szerint:

    Heti 3 az egész jónak tűnik… De ha nagyon lelkis vagy, legyen H-Sz-P+Hétlövet, ez még mindig nem MINDEN nap. És 1200 szó helyett 800? Nagyon leadnád?
    Egyébként pedig a törzsközönség már meg van fogva, majd igyekszünk nem lekopni…

  2. orsicsip(et)ke szerint:

    csak keményen utasítsd vissza azt a sok skype pittyegést és lesz 1 kis időd! és valami figyelmeztető táblácskát tessék villogtatni az oldalon, hogy visszamenőleg elolvasni 17-27-37 hétlövetet rekeszizom problémákat okozhat mint mellékhatások tekintetében … na! Prágából meg sörhabos fotókat meg … áh, nem is mondom…mit kérünk! majd itthon rívunk-sírunk.

  3. Orsi szerint:

    LOVEBODA;)

  4. Körte szerint:

    Jó utat, kapcsolj ki egy kicsit!
    Körte

  5. Czakó Károly szerint:

    Ritkul a lövetszám. Kétlövet, háromlövet…
    Mint az öregedés, elfogadom, de nem örülök neki.

  6. rizsapista szerint:

    Szerintem nagyon lazára vetted a hetet! :( Halkan megsúgom, mi maradt ki: JÉGKORONG VB! :)

  7. Hatlövet szerint:

    Ismerem az érzést én is Bak vagyok a fene enné meg.
    Szigetivel Prágában nem rossz kaland. Amit Ő nem tud prágáról az nincs is. Jó utat, jó pihenést.
    Na igen, a jégkorongos fiúk nagyon nem érdemlik meg, hogy szóra se méltatod őket.

  8. Dani szerint:

    Háát, igen. A főnök tudja mit csinál. Nem szabad kiégetni a legjobb emberét három hónap alatt. Szerintem hallgass rá. Jó lenne 2038-ban is olvasni.
    Ugyan tegnap háromszor néztem fel az oldalra, hol van már az új bejegyzés felkiáltással, de együtt lehet élni azzal, ha kevesebb a cikk, de vidámabb a Kapitány.

    (Amúgy én is a jégkorongVB-re tippeltem, de talán Prága sem rossz választás)

    • Boda Kapitány szerint:

      Mindenkinek, aki a jégkorongot említette – miközben igazság, a helyzet sajnos az, hogy nem volt “kedvem” kijutni, a tévé mögül posztolni meg elég kispálya lenne szerintem…

  9. kitykaty szerint:

    A “Miért nem írok” fogalmazást olvasván a közönség szinte követeli: Ne írj, András!
    Így kell ezt, kérem! Ne írj olyan sokat, Bandi! (Legalább behozhatom a lemaradásom az olvasásban…)

  10. régi "barátnéd" szerint:

    Hát komolyan irigyellek! Egy jó kis prágai kocsma,- hosszú sörpadokkal, öltönyös, pólós farmeres vendégekkel- ahol pincér csak azt lesi mikor lesz üres a korsód? Nehéz azt mondani, hogy nem kérek többet. Érezd magad jól, és nagyon várom a beszámolód!

  11. Bábuská szerint:

    Na jó, az üresjáratokat engedélyeztem, a köztes időkre meg elhozom a pókomat napközibe. Néha kikapcsolhatsz, de csak kicsit.:)

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


+ 1 = három

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz