Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


14 április
7komment

Ideje volt: luxusadó a magukról megfeledkezett sárgacsekk-befizetőknek!

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt épp tizenegyedik kiadásában beszélgetünk egy kicsit a Coca Coláról, aminek állítólag most istenbizony előkerült a receptje; természetesen nem kerülhetjük meg azt a remek hírt, hogy hamarosan a sárga csekkek befizetése után is nyomatunk viccesen pár száz froncsit – van azért még pár jobb ötletem nemzetféltő és -felvirágoztató kormányzatunk számára: még mielőtt majd az utolsó lekapcsolja itt a villanyt. Végül pedig a szobarendről – vagyis hogy miképp derül ki egy sokak által kissé kaotikusnak gondolt helyiségről, az enyémről, hogy minden pontosan ott van benne, ahol szükséges. Csak óvatosan: a meteorológia minden ármánykodásán átlátok – a beérkező nedves légtömegeket, úgy tűnik, a schengeni határon lekapcsolták, úgyhogy tankolok ezerötért, és elmegyek egy kicsit motorozni. Mellesleg, ha netán megáznék, állítólag ma már arra is van megoldás, hogy utána megszáradjak – egy könyvben olvastam, hogyan kell. Úgyhogy van nálam motor, és nem félek használni: tegyetek ti is így.

Hirdetés

* Állítólag előkerült a Coca Cola receptje.

Szerintem egy százakárhány éves őrületes kamu, pontosabban, nem is, inkább kiválóan összeácsolt marketing-építmény ez az egész receptügy: hiszen gyerekkorunktól pontosan tudjuk mind, csak ketten ismerik a titkot, ők viszont nem utazhatnak egy repülőn, nem lehetnek egy épületben, tán még egy városban se, és a halálos ágyukon kell négyszemközt továbbsuttogniuk a következő lámának, “három deka Vegeta, két cent szurok…”, ha pedig nincs halálos ágyuk, akkor a másiknak kötelessége egy új egyiket betanítani. Igazából azért van ebben a kólaszikretben valami szép: itt maradt velünk ebben az agyontechnikázott űrkorban, mint valami őskövület; egy megtűrt legenda a világban, ami nagyképűen azt hiszi-hirdeti magáról, hogy nincs szüksége ilyesmire. Pedig dehogy nincs: elég, ha a kóla semmihez nem fogható sikerét nézzük. És ha már itt tartunk: a Cola (felesleges kiírnom a Coca előtagot, hiszen köztudomásúlag csak egyfajta Cola létezik a világon, van ugyan egy másik fajta, de azt nem emlegetném ugyanebben a csoportban, egyszer megfogtam egynek az üvegét, és szabályosan égeti a kezem, továbbá másszor viccből megpróbáltak megitatni vele, de szerencsére éber voltam, csak ezért maradtam életben), tehát a Coca Cola minden más híreszteléssel ellentétben rendkívül egészséges ital, most nem csak azt mondom, hogy elég rám nézni, jó, ne nekem higgyetek, de olvassátok csak el Jiří Brdečka Limonádé Joe (eredeti címe: Limonádovy Joe) című klasszikusát, annál nagyobb tudomány aligha létezik, egyebet ne mondjak, 1940 óta se visszavonni nem kellett, se egy betűt változtatni rajta – megcáfolni se tudta senki, miről beszélünk, gyerekek. Igaz, én most a cigivel együtt gyorsan leálltam pár tucat egyéb apróságról is, köztük van például az összes cukrozott üdítő is – ezt csak amolyan akciós kapcsolásként adtam hozzá, érted, ja, és csak úgy kell érteni, hogy itthonra nem veszek. Tehát ha például valaki tréfálkozni szeretne, és meghív egy Cocára, az ráfázott, mert csúnyán elfogadom – a következő kanyar az enyém. Ja, Cola-recept: szóval most felröppent, hogy állítólag egy 32 éves atlantai újságban találtak valami fotót, amin egy kockás füzet látszik, nyitva, benne a szupertitkos összetétel, no, felfigyeltek rá. Most. Érted, 1980-ban ez nem tudott hír lenni Amerikában – ja, gondolom, a moszkvai olimpia elvonta a figyelmet – na de most végre jött egy egyenesebb rész, volt egy kis idejük levenni a szemüket az útról, fellapozgatták az Atlantai Hírlap 1980-as évfolyamát, és durr… Nem húzom az időt, simán elmondom, mi van a kólában, figyu: vanília, fahéj, koriander és szerecsendió, lime, karamell, narancsolaj, citromolaj, dióolaj, valamint citromsav, koffein és cukor. Soha nem hitted volna. Ja, mennyiségek is, persze. Meg asszem kell még egy kis szénsav talán. Mondjuk két patront fogok tenni a szifonba, mert én úgy szeretem, jó szúrósan. Most egy kicsit lelépek, már duruzsol is a botmixerem, morzsolom a koriandert, a dióolajat már kipréseltem – jövő héttől indulunk, polcokon a Boda-Bola. Egészség.

* Jön a pénzügyi tranzakciós, illetve máris közkeletű nevén a sárgacsekk-adó.

Nézd már, kicsit azért még zavarban vagyok: elsőre azt írtam a címben, népszerű nevén a sárgacsekk-adó. De én legalább korrigálok. És nem költségvetést. És nem pont így. Persze értem az egészet, én se csinálnám másképp, és hidd el, te se. Itt lent, amíg a hengeres test rosszabbik végén térdelsz, persze megértő vagy, szociálisan érzékeny, jó fej, és azt hiszed, így is maradnál, ha egyszer te lennél mineln, közteln, álltitk, vagy főosztvez. De ez nem így megy, értsd meg: mire oda kerülsz, már rég nem te vagy: előbb eldurvulsz a harcokban, aztán elkurvulsz a mindennapi kenőcsözésben – és abban a “szakmában” a taposómalom finoman szólva is szó szerint értendő, tudod. És persze nem a lábát tapossuk, elnézést kérve, nem a hetes busz ez, pubi, hanem az arcát, némán, szemrebbenés nélkül bámulva le az eltorzult pofájába, csak magunkban dünnyögjük, nesze bazmeg, ezt akartad, megkaptad, kuranyád, és megigazítjuk a nyakkendőt, egyik munkatársunkkal átnyalatjuk a cipőt, köszönöm, fiatalember, igen, a talpát is, aztán megyünk tovább, újabb arcokat keresni mosolyogva. A minta, ki jól végez. Ki. Te. Álomszakma – csak költséges. Mármint a fenntartók számára. Neked, ne rinyálj már, annyi a költséged, amennyit elszámolsz. Sárga csekk: nem tudod, mi az, csak hallottál róla, hogy sok van belőle. A parasztoknak. Gyűjtik ezek, vagy mi a fasz? Hobbizgatnak? Sok sárga csekknek sok az alja: akkor fizessen, aki ezzel szórakozik. Adjon egy ezrest nekünk is, ha úgy tele van. Khm… izé… főnök… nem lesz az egy kicsit sok? Mit mondott, Safranek? Jöjjön csak közelebb egy kicsit… Na… ugye hogy nem sok… mi történt a karjával? És akkor jön még a tévéadó ismét, hallom, meg egy kis ingatlan, egy kis ez, egy kis az, közben kicsit vissza kell venni az éves szabadságból, helyes, nagyon helyes, túlságosan pihentek a jobbágyok, még a végén majd nyugdíjra ácsingóznának, előbb csak kettő éri meg a hetvenet évente, aztán majd hat, vagy épp tizenhat… onnan meg már csak egy lépés a nyolcvan, ahol már normál nyugdíjat kaphat, hát mit gondolnak, lopom én a pénzt? És ha igen? Felköttetem a lord-majort, oszt kész, lesz új törvény, robogunk tovább, senki ne aggódjon. Mert nálunk az első az összetartó család, az egykulcsos gyermek, a fajtiszta keresztény erkölcs, az igazi agyarság fennmaradása, a lapptörvény, az ép nemzettestben ép nemzetlélek, a hajrá phoci, Fel is csút Le is csút, mert ott születtem én, nincs ott gyertya nincs ott lámpafény, és a korona őszentség. Jöjjön a véradó: decinként, havonta tízezer. Leszívjuk, megmérjük, fizetsz: ha visszatöltéskor elég kevesebb is, spórolhatsz – te döntöd el. Nyolcadikbőr-adó: ezzel nincs semmi gondod, simán lehúzzuk és kész. A differenciált szociális sejtadót viszont hatvan százalékkal csökkentjük, májustól ötven fillért fizetsz sejtenként, jössz tehát ötvenezermilliárd forinttal, ne ijedj meg, forint alapú, és nem egyben, húsz évre elosztva, fizetéskönnyítéssel, állami garanciával. Most odaadod mindened, és meg is vagy az első hónappal. A többit majd mondjuk a tévében. Előre!

* Még hogy semmit nem lehet megtalálni nálam!

A leghatározottabban kikérem magamnak, hogy rendetlenség lenne a lakásomban! Őszinte leszek, mert érdemes, a következő a szitu: tényleg nincs az a németesen sarkos Ordnung, oké, ezt aláírom. De minden a helyén van, és bármit azonnal megtalálok, ez viszont egy hete ismét bizonyított, szikár, makacs tény. Elvitték a számítógépemet, erről szerintem meséltem múlt héten, kapott egy kis takarítást külsőleg-belsőleg, egy kis turbózást,      egy kis tutujgatást, és amíg távol volt, Kovács Csabitól kaptam egy kiváló laptopot, hogy addig is minden működjön szépen, nehogy véletlenül kihagyjak egy napot (a legkomolyabban tartok tőle, hogy valamelyik ebédnél véletlenül a Corsóban betűtésztás leves lesz – jó esetben sikoltozva ki-, rosszabb esetben csendesen ámokfutok), úgyhogy elment az asztali géppel, én pedig összedugtam a vendégtechnikát. Természetesen nem ment. Nincs net, pedig még langyos a kábel – hívom Csabit, kezdődik a távgyógyítás. Mindenkit megkímélek csoda-guruságom részleteitől, a lényeg, hogy végül eljutunk odáig, hogy új netkapcsolatot kell konfigurálni, ehhez pedig kell a felhasználónév és a jelszó. Hm… Hol is van? Hát a kábelszolgáltatós szerződésen. Klassz. És akkor figyu. A négy méter széles, másfél méter mély, hat centi vastag  tölgyfa pálcikán, ami a dolgozós asztalom, a következő műveleteket végzem el, mint egy robot, félig transzban, fogalmam sincs, mit miért csinálok, értsd meg, nem tudom, hol az a szar, és fél százalékot adok neki, hogy egyáltalán megvan: tehát odébb tolok négy Delfin-könyvet, aztán egy Karinthyt. Félredobom a fényképezőgép kábelét. A telefontöltőét. A régi telefonom dobozát lerakom a földre. A keménykalapot az orgonára. Összefogom a GPS-tartómat, egy régi bögrét, két öngyújtót, egy egeret, egy húszéves cikkemet, húsz ez évi sárga csekkemet, és elviszem a másik asztalra. Az így felszabadult helyre állítom be a Belgiumban hét éve nyert mah-jong trófeámat, a kis helikopterem dobozát, a portrémat, amit a Kali csinált rólam száz éve, de még nem volt érkezésem felrakni valahová, a százéves L C Smith & Corona írógépemet és a DVD távirányítóját, és… és… ott egy papírcsomó sarka. Leszedem a jobb oldali hangszórómat, alóla kiveszek ötven cd-lemezt, és kihúzom a paksamétát. Kell mondanom, hogy mi az? Hogy az az? Ennyi, gyerekek: úgyhogy csak óvatosan azzal az ítélkezéssel!!!

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (31 lövet, átlagosan: 6.77 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

7 komment

  1. Pannimama szerint:

    Látod, látod igaz a mondás: A zseni átlátja a káoszt! Az adó kitaláláshoz csak annyit: Figyelmedbe ajánlom a Lopott idő című amerikai filmet,már az alap elképzelés miatt. Vannak még tartalékok ebben a témában. Szóval, jól teszed, ha mocira pattansz Kapitány, kb. félórája tudatosult bennem, miközben őrült madártrillázás ömlött be az összes szellőztetési céllal kinyitott nyílászárómon, hogy visszavonhatatlanul, itt a jó idő!! Bárki is állítaná az ellenkezőjét!
    :)

  2. ili szerint:

    A Becherovka receptje is titkos.

  3. caci szerint:

    az én grillpácomról nem is beszélve… :))

  4. LTy/ i szerint:

    Szia Kapitány!
    Köszönöm ezt a mai, ismét nagyon tanulságos, és szórakoztató, időnként persze elszomorító is, összeállítást! A Cola-érzés nekem is kedvencem, de idehaza már 1 ideje nálam is “…a víz az úr…” Na jó, időnként teát is főzök,mert imádom. Hajrá Boda-Bola! Ha kész lesz jelentkezem tesztelőnek. ;) A sárga csekkekről épp a minap beszélgettem az öcsémmel: azon hat-hétleteltünk éppen, hogy mi lenne, ha mindenki inkább bemenne a szolgáltatókhoz befizetni, és a csekkjeiket a hajukra kenhetnék, bocsánat, lehet, akkor valami más adót vetnének ki…na, de ne politizáljunk!! A harmadik témához csak annyit, hogy szerintem Te is “férfiasan tökéletes” pasi vagy, amivel nincs is semmi baj. Hiszen, ha véletlenül egyik reggelre arra ébrednél, hogy valami mesebeli tündér mindent az élére rakna, az már nem biztos, hogy a te világod lenne. Már megint kicsit sokat fecsegtem… Jó mocizást, ebben a kicsit bánatos időben. http://www.youtube.com/watch?v=RIBMpHl-1WU

  5. OregHal szerint:

    A Tobin adó eredetileg a spekulációs célú pénzmozgások megfékezésére/megsarcolására szolgált ugyan, de nagyjaink tisztában vannak a klasszikus mondással: “Ha valamit érdemes véghezvinni, akkor túlzásba vinni is érdemes.”
    Kertészkedésileg ez úgy hangzik: minek tutujgatni azt a néhány növényt meg egyenként kihúzkodni a gazt; elő egy bazi nagy horolót és lekaszálni mindent…. A keletkezett sivatagot meg el kell nevezni mondjuk “Harsányi” projektnek (- Nóbel díjas közgazdász volt szegény) és akkor attól helyükre kerülnek a dolgok, ugye.
    Ahogy szoktak…

  6. m.B. szerint:

    Igen, lehet hogy akkor jutott eszébe a Viktor úrnak a sárga csekkes dolog amikor ült az asztalnál két hónapot az imf-et várva. Most ez tényleg igaz? Ez az új sarc.

  7. t0s0 szerint:

    az én grillpácom receptje még előttem is titkos :)

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


− három = 2

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz