Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


12 április
27komment

Rosszkedvű nosztalgiavizit a Szomorú Parkban (I.)

Muki, Mukikám... mi van veled, öreg, rozsdás harcos...

Muki, Mukikám... mi van veled, öreg, rozsdás harcos...

Nem leszek különösebben eredeti: az egykori Vidám Parkban rengetegen fotóztak az elmúlt néhány hónapban/évben – számtalan sokkal jobb felvétel készült s került is fel a netre, mint az a százegynéhány, amit terveim szerint három (!) részletben megosztok veletek. Az is valószínű, hogy nagyon sokan éltük át ugyanazokat a csodákat a hetvenes-nyolcvanas években, amikről pár suta sort eldadogok majd – és mindezek ellenére mégis azt gondolom, muszáj beszélnünk az egykori Vidám Parkról: ami mára a város egyik legszomorúbb helye lett. Szégyen, hogy a valaha volt kis Kánaán, ahol annyi boldog gyerek fordult meg minden évben május elejétől egészen szeptemberig, idáig juthatott.

Incsu Csunna búcsút int

Incsu Csunna búcsút int

Felelős? Természetesen nincs: miért is pont ezért lenne – nyilván elmakogható, hogy “öööö… izé… ilyen időket írunk; a gyerekeket csak a számítógép érdekli…; ugyan ki ülne ma fel pár ócska mutatványos egységre…” és a többi. Márpedig én azt gondolom, és mondjátok csak nyugodtan, hogy naiv vagyok, nincs jelentősége, szóval szerintem igenis szép számmal lenne közönség az ilyesfajta játékokra is – PlayStation ide, számítógép amoda: a társasjáték apáékkal, a papírsárkány, az igazi kishajó, a lovas körhinta, a dodzsem meg az óriáskerék nagyjából örök, akármit gondolunk is. Lehet, hogy senkit nem érdekel, hogy a dunaújvárosi Vidám Park immár el- és lepusztult, rozsdás-málló, reménytelen, gazos, haldokló rom: de azt gondolom, vannak fényes emlékeink, amik élnek, ragyognak, mosolyognak, ha puszta felidézésükkel beléjük lehelünk némi kis élethez szükséges akármit… Ez következik most, és szépen kérném a segítséget és az interaktivitást, mert nyilván egy csomó dolgot kihagyok majd, másokat meg rosszul tudok, úgyhogy nyugodtan jöhet a közbekiabálás mindenkitől, javítok, ha kell. Fontos, hogy ne hagyjuk teljesen feledésbe menni azt, amit tudunk, mert hogy az egykori Vidám Parknak nincs túl sok vissza, az elég bizonyosnak látszik sajnos – a maradékát is hamarosan elhordják a hiénák, akiknek persze jó pár generációja rabolta már végig az egészet. Ha életetekben egyszer is jártatok a vidiben, az ifiparkban vagy a szabadtérin, készítsetek be pár zsebkendőt, mielőtt lapoztok, és gyertek, sétáljunk lehajtott fejjel…

Hirdetés
És egy szorgos méhecske: megáll a türelmes természetfotósnak

És egy szorgos méhecske: megáll a türelmes természetfotósnak

A két lakattal biztosított főbejáraton (de érdekes: ma is érzem azt a semmihez nem fogható izgalmat, amit előtte állva mindig – feszülten vártam, vajon hány egyforintos egységjegyet vesz anyu: a remény persze akkor is megvolt, ha mondjuk csak húszért, mert megfelelő hiszti után két óra múlva a céllövöldénél lévő kis bódéban is lehetett utánrendelni, a néni letekerte a nagy rolniból, és a kézfejére csavarva tépte el a megfelelő helyen…) természetesen nem szabad bemenni – azt persze nem állítom, hogy nem is lehet: egy izmosabb bakugrással átvetheted magad a másfél méter magas akadályon, de sokkal kényelmesebb, ha odébb sétálsz húsz métert, és a kerítés egyik foghíján lépsz át. Kezdjük az elején: egyszerűen gyönyörűek a régi fő sétányt szegélyező csoda-rózsaszín virágú fák – ekkor persze még nem tudhatjuk, hogy az egész expedíció legszebb részét éljük át alattuk sétálgatva, közelebb lépve, elnézegetve a szorgos méhecskék és dongók munkálkodását. Hol van már a bejárat mellől az óriáskerék… egy vasdarab se maradt belőle.

A kis körhinta, balra, a hordószerű, hegyes kis rakétákkal... bocs, az ment itt valaha

A kis körhinta, balra, a hordószerű, hegyes kis rakétákkal... bocs, az ment itt valaha

Emlékeztek még? Elképesztő, két-három emelet magasra jutott a tetőponton, a nagy jegenyék derekáig ért – viszont nem volt cicázás, mint a pestiben, a miénk olyan sebességgel forgott körbe, mint egy körhinta… amikor a menet végén a kezelő megállította, a gondolák úgy lengtek be, hogy az ember vizet fakasztott a majrévasakból. És olyanokat liftezett a gyomrunk a holtponton, hogy a lélegzetünk elállt. A Csuhaj Tibivel meg a papájával együtt ültünk rajta egyszer, arra nagyon emlékszem, meg hogy mennyire örültem, hogy nem ketten vagyunk a Tibsivel, így kevésbé féltem, és kevésbé is látszott… Bár az azért mindig ott volt a fejemben, milyen szörnyű lenne leesni abból a magasságból… járt a szemem, mint a reklámmacskának, állandóan nézegettem a vasszerkezetet is, nem látok-e egy repedést valamelyik merevítőn… És persze pont ezektől volt nagyszerű élmény az “Óriás”.

Kovboj Sándor a lovát ugratja: zseniális falfestmények

Kovboj Sándor a lovát ugratja: zseniális falfestmények

Aztán elindulhattunk befelé, a fákkal-bokrokkal-virágokkal szegélyezett sétányon. Balra volt egy láncos hinta, ilyen kis egyszemélyes rakéták mentek körbe-körbe, annyira nem volt nagy kaland, szerintem soha nem pazaroltam rá jegyet. Mellette, ugyancsak balra a nagy hajóhinták következtek – ezekhez viszont merszem nem volt, de a nagyobbak, akár négyen-hatan is felhajtottak velük koccig, és ez esetben a kocc kis híján az átfordulást jelentette… egy időben még úgy is emlékeztem, hogy át is lehetett fordulni, de szerintem nem… vagy de? Emlékszik biztosan valaki? Van köztünk, aki megcsinálta? Mindenesetre, ha így, ha úgy, ez ma elképzelhetetlen lenne, soha semmilyen hivatal nem engedélyezne ilyen borzasztóan veszélyes játékot. Jobbra, ezekkel a kunsztokkal szemben az ovális kisautópálya következett: elektromos, keskeny, magas kis járgányokkal lehetett körbe-körbe veretni, elég lassan, ráadásul itt nem volt szabad ütközni, mint a dodzsemben, úgyhogy ezt is mellőztük inkább, bár az elég vonzó volt, hogy kötetlenül, autószerűen mehetsz.

A láncos hinta beton alapja

A láncos hinta beton alapja

A kisautók után a láncos körhinta jött, jobbra: azt meg azért nem szerettem, mert párszor láttam, ahogy hozzám hasonló kisfiúkat a mögöttük ülő gonosz nagyobbak elkaptak, egy speciális műfogással hátrahúzták a hintájukat, aztán kirúgták a világűrbe, és azt én túlságosan veszélyesnek ítéltem, úgyhogy inkább nem körhintáztam. Azt gyorsan hozzáfűzöm, hogy a valóságban az összes eddig elmesélt játékból csak a betonalap van meg…

A nagy, klasszikus, barokkosan díszített körhintának (mintha rémlene, hogy az valami híres szerkezet volt, értsd: nemzeti örökség része vagy valami hasonló) viszont áll az épülete, s részben a romos szerkezete is, sőt, még néhány gondola is a pódiumon található. Meg az indiános, cowboyos falfestmények, amik mai szemmel nézve is több mint helytállóak: remek, karakteres munka mind, a korabeli Füles-képregények stílusát megidézve, de nem is… mert még annál is sokkal jobbak a rajzok.

Apróságok - egy pompás hintókerék

Apróságok - egy pompás hintókerék

És persze a feliratok: az északi falon a Nyílt láng és dohányzás tilos! (naná, minden fából kb.), a nyugatin pedig a kedvenc: Indulás előtt lovagolni tilos! Ez persze arra vonatkozott, hogy voltak azok a rugós nagy lovak, amikért a közelharc ment mindig, mert mindenki azokra akart ülni, de ha már egyszer ráültél, vili, hogy egy csomót akartál rajta lovagolni, úgyhogy már menet előtt elkezdődött az előre-hátrázás… Aztán jött a kezelő bácsi, először szólt, aztán ha nem értett belőle, és a mama se látta, suhintott egy finomat a kis Shatterhandre, baszom a nézésed, hát mondom hogy ne vibrájjá… Na. És indulhatott a menet. Volt egy csomó tükör is, emlékeztek, lehetett nézni magad, hogy milyen délcegen ülöd meg a jószágot… és itt tényleg műlovar voltál, a szó legszorosabb értelmében… ha meg csajjal voltunk, beültünk abba a hintószerű gondolába, mert azt szerették, hercegnőnek lenni, középen volt egy tárcsa, azzal lehetett az egészet forgatni tengelyesen körbe, de beszartunk (persze csak titkosan, nem látszhatott), olyan nehéz volt…

Egy kis járgány - mi sem természetesebb: romos

Egy kis járgány - mi sem természetesebb: romos

Hol van ez az egész, lányok-srácok? Hová lett? Kinek kellettek a lovak? A tükrös gondola? A mittudoménmi?

Nézem a kitört üvegeket, a lepusztult irodát, az egész gazverte rettenetet, és ha kedvenc asszisztensem, Boda jr. nem lenne itt, most leülnék valahová, és rohadtul kibőgném magam, esküszöm. Kifordulok, és kívülről is csinálok pár képet, aztán megyünk is tovább, már a kereszteződésnél vagyunk – balra az ifipark felé fordulunk, ha egyenesen megyünk tovább, a dodzsemhez, onnan meg az Elvarázsolt kastélyhoz jutunk… Hát nézzük… balra fordulunk, s a következő megrázó látványosság Muki. A kis gőzös… amin szintén körbementem még párszor a parkban annak idején. Szívszorító rozsdaboglya ez is.

Gokart-kerék, dodzsemcsontváz

Gokart-kerék, dodzsemcsontváz

Néhány darabka sínen áll, csak hogy el ne nyelje egészen a föld – egyébként természetesen a körbe futó sínpályát is réges-régen ellopta és eladta (gondolom tízezer forintért) valami élelmes honfitársunk. Fel se szállok a Muki vezérpultjába – szerencsére Boda jr. figyelmeztet a darázsfészekre benne. Indulunk tovább: csak pár pillantást vetünk a lekerített Ringatóra, aztán, lesz, ami lesz, összeszedem magam, és benézek a szabadtéri színpadra, elcsoszogok a szörnyű dodzsemvázak mellett… aztán… majd meglátjuk. Holnap innen ballagunk tovább: kegyetlenül nehéz léptekkel…

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (49 lövet, átlagosan: 6.92 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

27 komment

  1. rizsapista szerint:

    Jól emléxel, át lehetett, mi több, át kellett fordulni! Aki nem…pfuu. A “Nagy Csajszerző Project” komoly alapköve volt e hinta, anno. A lovas körhinta festményeivel kapcsolatban, ha kis kutatásba kezdenél az alkotók személyét illetően, nagy meglepetésekben részesülhetnél! Szánd rá magad, megéri! Ifi-park, Szabadtéri…inkább megvárom a folytatást, bár egy többkötetes regényfolyam is csak fél részleteit fedhetné fel…

    • Boda Kapitány szerint:

      Nem muszáj titokzatoskodni, nyugodtan mondhatod is, amit tudsz, nem lesz energiám kutatni… Az Elvarázsolt kastély képeit (jönjönjön), fél füllel úgy hallottam, Novák Pisti csinálta – talán ezeket is ő?

  2. Bernáth Zsolt szerint:

    Életem egyik legszebb nyara fűződik a Vidihez, 1988-ban (15 évesen) jegyszedőként dolgoztam az óriáskerék nevű egységen.
    Tomi (Szentkuti) volt a gépkezelő. Ha jól emlékszem, 1000 HUF körül kerestünk egy hónapban, de teljesen mindegy volt, fizettünk is volna érte, hogy ott lehessünk minden hétvégén. Nyitás előtt két órával már felvettük a műszakot, bekapcsoltuk a kétkazettás magnót, és lelkes poprajongók lévén – megkezdtük a Csak fiataloknak, Lemezbörze helyett és hasonló műsorok felvételét. Néha állt, vagy éppen nem állt meg emiatt a kerék, mert az indítás/leállítás hangja belerecsegett a felvételbe, és megesett, hogy egy menet 10 percig is tartott. Volt, aki nem bírta, sorry…
    De persze nagyon menő volt ennyi idősen óriáskerék-kezelőnek lenni, csajozás tekintetében feleslegessé is tett mindennemű külsőséget (amit akkoriban a moderntalkingos frizura, szövetnadrág vagy kőmosott farmer, karlánc, kigombolt és elöl megkötött ing jelentett, amit persze azért viseltünk).
    Sok minden kötődött ehhez a nyárhoz. Első igazi lerészegedés (jól van na, honnan tudhattuk, hogy miből mennyit illik, szabad), és sok sok más első…
    Átrándulás a dodgemes kollégákhoz, és az áramerősség (vagy feszültség, ki tudja, nem voltam jó fizikából) feltolása maxig, hogy sikítottak a kerekek. A világítás lekapcsolása az elvarázsolt kastélyban, és be a labirintusba, ahol a gyengébb nem képviselői tartózkodtak éppen…
    Az egység szeptemberben bezárt, mi lógó orral átettük székhelyünket a Hangulat presszóba (tini disco üzemelt ott akkoriban), és mondtuk: majd jövőre!
    Nem lett már jövőre… Legközelebb a Movie nevű vendéglátóipari egység látogatásakor tettem tiszteletemet a Vidiben, akkor már az újabb generáció tagjai ücsörögtek az álló és rozsdásodó óriáskerék elérhető gondoláiban, és nézegettek felfelé: Ez tényleg működött valamikor?

  3. LTy/ i szerint:

    Húú Kapitány!
    Ez az írás, a képek, igen mellbe vágott, szívszorító volt látni, olvasni. Gyerek ként, majd megboldogult teenager koromban is a “hajó hintát” csak nézni mertem, sokan átfordultak vele…Imádtam az Óriáskereket,az Elvarázsolt kastélyt. Az Ifi-parkban láttam egy-két jó koncertet, a hagyományos április végi Fáklyás felvonulások után…Később persze a gyerekeim is élvezhették még… Sajnálom, hogy hagyták ennyire lepusztulni! Hol vannak a gazdag vállalkozók, vagy a mi városunknak már Vidám Parkra sincs szüksége…? Várom a holnapi folytatást.

  4. Büki Kati szerint:

    Ez a képes riport nagyon sziven ütött. A barátaimmal egy hónapja tettünk mi is egy nosztalgiatúrát a régi vidiben, fájó szivvel. Az óriáskerék helyén (ami a Budapesti vidámparkból került ide) előbb volt egy nagy átfordulós hajóhinta, csak felnőtteknek, beszijazva lehetett hajtani, lentről tömeg szurkolt a hősöknek. Igy emlékszem. Én 1970-72 között dolgoztam jegyszedőként az óriáskeréknél is, Zsolt ugye más korosztály, de csuda jó volt. Jó a közös emlékezés! Várom a folytatást!

  5. Che szerint:

    Hatalmas érték ez a park, de inkább az volt. Számomra a szomorú az, hogy a pénz mindent visz, és az egyre kommerszebb dolgok között nem marad hely a valódi értékeknek. Mert kiüresedett a város, a főutcán már nem lehet korzózni, és a majális, augusztiális is csak úgy jó, ha vendég vidám park jön hatalmas pénzekért. Pedig ott lenne a mi parkunk, de tudom, ez nem üzlet.
    Pedig én még utaztam azon a kis vonaton, gyermek szemmel hihetetlen volt, valami nagy téren volt a megállója, talán még repülő is volt ott. Aztán zenekarok adták egynmásnak a kilincset az ifiparkban, ahova belógni nem lehetett. A Vidi egy valódi érték volt, és az is lehetne állatsimogatóstul, sörözőstül, játékostul.
    Nem lenne szabad, hogy kalandparkká silányuljon, mert ugye kitúrt egy bolthálózat egy pályát, amelyik végleg eltörölné.

    Nincs kedvetek csatlakozni, megmenteni?????????????????

  6. Rowena szerint:

    Azok a fák díszalmák, és tényleg nagyon szépek, és tényleg kéne belőlük sok-sok, és ne aggódj amiatt, hogy tetszik a rózsaszín – amíg nem a pólód vagy a strasszos fülbevalód ilyen színű… Habár… :P
    Ez az állapot meg szégyen-gyalázat… Egyetlen gond, hogy nem vagyok meglepődve… Sajnos.

  7. Kuruczg szerint:

    Május elsejei gyerek lévén minden szülinapi felvonulás úgy végződött, hogy a sörvirsli után (nekem csak virsli járt) mentünk a vidibe. A kedvencem az elvarázsolt kastély volt – nagyon várom a képeket.
    Egyszer – nem május elsején – degeszre ettük magunkat a Hordóban, és még kb. az emésztés legelején Késmárky Peti kitalálta, hogy “irány a vidám park…” Nem volt semmi ilyen állapotban körhintázgatni.

  8. hortobagy szerint:

    És ne feledd! Volt ott egy híres vendéglő, a Szitányi bácsié. Naponta finomabbnál-finomabb ételeket lehetett kapni néhány forintért. És a zene! Az akkori mézédes slágerek hangjára bújtak össze a párocskák, rügyeztek, virágoztak nagy szerelmek. S az idősebbek kártyáztak a kockás abroszok takarta asztalokon. Béke volt.
    Még “welnes” részlege is volt, igaz csak furnír házacskák voltak, de szükség esetén el lehetett tölteni néhány napot benne. Mi 62 márciusában töltöttünk ott néhány hetet, mint ifjú házasok, mert akkoriban nehezen lehetett albérletet találni. Hőgutát nem kaptunk, de bíztunk a jövőben, s dolgoztunk.

  9. LINDA szerint:

    Tyű…. baromi jó az oldal, nagyon csípem a stílusod, biztosan élőben is elképesztően szimpatikus vagy :) Szóval ma olvastam végig 10 napi adagot az írásaidból. Volt közben kuncogás, töprengés, ábrándozás, ma egy kis szívszorítás, és muszáj gratulálnom és megköszönnöm….. Az oldal bekerült a Kedvencek közé, s innen a reggelim mellé….. Szép Napot Kedves Kapitány ! Üdv.: Linda

  10. Bacsi Jenő szerint:

    Egy kis nosztalgia:
    http://www.youtube.com/watch?v=WZ6ewBH34Fw&feature=related

    Én ezt találtam kiráz a hideg!!!

  11. Dani szerint:

    Három dolog.
    1. Emlék
    1990-ben angol nyelvtanfolyamot szerveztek a Vidámparkba és aki részt vett rajta, az óra után egy játékra felülhetett. 80 gyerek tanult a nyelvet, rém hatékony volt . Az első óra versére máig emlékszem.
    2. Üzemeltetés/fenntartás
    „de ez itt minimum sok száz milliós történet, ehhez kevés a szándék meg a jóakarat…” – írod. Egyetértek. De nem a felépítéssel van a probléma (ld. fürdő, az 2mrd volt)? Az üzemeltetés a drága mulatság.
    Van itt egy Budapesti Vidámpark. Ajánlanám, hogy egy szeptemberi hétköznap nézzél ki oda (nálunk ez évente egyszer előfordul, az egyik gyermek szülinapja alkalmából. Ha szerencséje van megy az egész család, ha nincs akkor csak anyával töltenek el ott egy napot. Egyedül a minidodzsem sem nagy buli…)
    Kong az ürességtől. Délelőtt sehol nem kell sorban állni. Így fajlagosan nem drága. 10 kör dodzsemmel és már lejátszottad a belépőd árát és még előtted van az egész délután. Ugyanakkor felnőtt 4.700Ft, gyerek 3.300Ft. Ez 8.000 (Apa, és a tesók be sem mentek.), velünk együtt már 16 vagy 20ezer Ft csak a belépő. Ez azért nem egy olyan program, amit havonta megengedhet magának az átlagpolgár. De ugyanúgy kell biztonsági személyzet, játékonként 1-2 diákmunkás, mint szombaton csúcsidőben. Az energiafogyasztás sem hiszem, hogy sokkal kisebb, ha hárman ülnek a ciklonon, mintha 50-en. Plusz a gépekre felvett hitelek díja is ugyanúgy ketyeg.
    Évente lehet arról hallani, hogy be kéne zárni. Annak ellenére, hogy Budapesten a potenciális fogyasztók száma 2,5 millió, magas szabadon elkölthető jövedelemmel. Ezzel szemben Dunaújváros és vonzáskörzete, legyen mondjuk 100-150.000 fő, még kevéssé tud fenntartani vidámparkot, fürdőt, színházat, mozit.
    3. Tanulságos
    Ja és az megvan, hogy az ausztriai Märchenpark parkolójában az autók kb. 10-20%-a magyar rendszámú? Még sincs tanulság…

    • Boda Kapitány szerint:

      Stimmt, Dani, abszolút igazad van az üzemeltetéssel kapcsolatosan, persze… és miközben olvastam, azt akartam mondani, hogy és a Prater, és a De Efteling Hollandiában, és a többi… szóval csak van valami elleshető faktor is a történetben, nem?

  12. Leila szerint:

    Ajjh. Olyan szomorú ez. Egyébként gondolatolvasó vagy? Pont most beszéltem pár barátommal a vidámparkról, hogy milyen kár érte. Bár gondolom a jóidő közeledtével mindenkinek eszébe jutnak az ottani emlékek.

    Óvodás és kisiskolás emlékeim vannak, de az rémlik hogy zöld ringlószilvák voltak valamelyik fán, meg akartam enni (mint mindent, azóta is:-), de az óvónő közbeavatkozott, a többi bölcs ovis pedig elmesélte, hogy nagyon nagy bajom lett volna tőle és tuti kórházba kerültem volna valami vérrel kapcsolatos betegség miatt :-)) (vérhasra gondoltak szerintem)

    A lánchintán figyeltük a szerelmeseket, akik együtt, összekapcsolódva mentek körbe körbe, míg mi szingli ovisok csak egyenként mentünk.

    El is képzeltük, hogy majd ha lesz szerelmünk, akkor majd az elvarázsolt kastélyba, és a lánchintára milyen jó lesz együtt elmenni.

    Később alsóban el voltunk ájulva, mikor az osztálytársaink fiú egyedei rémisztgettek minket az elvarázsolt kastélyban, figyeltük kit ijesztettek meg leginkább, hátha bejön pár év múlva a randi.
    Mire pasizós korba léptünk, bezárták így sose jött el a randizgatás a vidámparkban.

    Amúgy egy jószemű multi kihasználná ezt a rajongást. Ha megmentené legalább egy kicsit. Pár dolgot visszaállítana, meg a parkot rendbetenné, mellékesen hogy neki is megérje a közepére betenne egy boltot. Akkor mindenki jól járna.
    Ő lenne a megmentő, oda járnánk kaját venni cserébe. A lényeg az lenne hogy a hely szelleme megmaradjon. Nem uncsi parkolós előterű kajabolt lenne, pár satnya fával. Vidámparkos LIDL lenne.
    Persze ez csak álom, de hátha egyszer valaki valahol :-))

    • Boda Kapitány szerint:

      Szingli ovisok – ezen sírtam konkrétan… kösz… már megérte… és egyébként az ötlet is nagy szerintem – Vidám Parkos Lidl…

      • Leila szerint:

        Kösziiii.
        Ha egyszer megtalálom az igazit (már ha létezik ilyesmi) és gyártunk mi is szingli ovisokat, na majd akkor bemászok oda velük és megmutatom hogy hol nem randiztam az apjukkal. Ki tudja, talán azért nem találom, mert ott kellett volna találkoznunk csak így nem jöhetett létre a frigy, mert bezárták a helyet. Már értem miért fogy Magyarországa lakossága. Tuti a városi park bezárása miatt :-))
        Ja és a jóképű jegyszedő fiúra emlékszem, bár arra nem hogy ki volt, meg hogy nézett ki, de kendő a fején volt az tuti. Nagyon bejött alsósként-bár túl öregnek tituláltam (lehetett vagy 14)

  13. Titkos szerint:

    A nevem oka, nem szeretném felfedni a kilétem!
    (Boda ismer személyesen, majd neki, ha akarja, elmondom, ha találkozunk, hogy én vagyok a “titkos”)
    Azért írok, mert én, akartam tenni a Vidiért.
    Jó pár éve, aktív (akkor kormányzó, jelenleg ellenzéki) párttagként felvetettem az ötletet, hogy rendbe kéne hozni a Vidit. Közölték, hogy nincs pénz, de van hatástanulmány, és a kezembe nyomtak egy száz akárhány oldalas mappát. Én közöltem, hogy pénz nem kell, csak teljes körű meghatalmazás, és kijárom a hollandoknál, akik a pesti vidinek is adtak bérbe játékokat, hogy ide is invesztáljanak be, a bevételen meg osztozna a város, és a tulajdonos.
    Mi lett a vége?
    Ezelőtt az ötletem előtt épp arról tárgyaltak, hogy benyomnak egy bizottságba…
    Most se vidi, se párttagságom nincs.

    • Suszter és a Gyík szerint:

      Én is akartam egy Zimbabwe-i falut a nevemre venni és innen segíteni őket, de a feleségem csak annyit mondott: apukám, ezt a marhaságot kiverheted a fejedből. Én kicsit próbálkoztam még, de nem lett Zimbabwe-i falvam, tele kicsi kis éhezőkkel. Sőt, aznap még a hálószoba közelébe sem mehettem.

      Akartam a nevem valami titkosra venni, de nem engedi a rendszer. Pedig a Bandi biztosan megsimogatta volna érte a fejem: rendes vagy, Suszter. Kicsit még ugyan éheznek, de szép volt, hogy ezt leírtad.

  14. merusz szerint:

    Köszi az ötletet! Nem gondoltam, hogy be lehet menni! Leszünk néhányan,akik megnézzük! És várjuk a folytatást! Biztos, hogy nagy élmény volt minden ott töltött perc, ha ennyire emlékszünk rá!! A pecázás még szerencsére több helyen előfordul. Hány gyerek töltötte a napközis táborban a nyarait? Játék, kirándulás, Décsi Feri bácsi,ügyes kezek alkotta kis csodák,…Hajaj! Milyen jó lenne, ha egy naaaagy park lenne belőle! Mivel lehetne megtölteni? Ötletbörze, ki mit lát benne! ki mit szeretne itt látni, tenni! Kapitány! Lehetne jövője a területnek? Lennének, akik élére állnának a megmentésnek? Lehet, hogy nem nagy beruházások kellenének, csak egy kis zöld, egy kis természet, egy kis pad, egy kis játék? Bármi lesz, nagyon várom a folytatást!!

  15. Agabi szerint:

    70-es évek közepe, szabadtéri színpad: Omega, Skorpió, LGT… koncertek, parkmozi :)

  16. t0s0 szerint:

    én “csak” koncerteken jártam ott, P-Mobil, East, HBB stb.
    de szomorú minden pusztulás, a pusztítás még inkább.
    A képek közt én mintha látnék magnóliát és díszringlót is, de nem vagyok szú :)

    • Boda Kapitány szerint:

      A magnólia és a díszringló simán megeshet – én biztosan nem értek hozzá, meg nem is lett volna módom végigvenni az összes fajt… Hamarosan majd lesz egy interjúm az utolsó igazgatóval, ő elmondja, milyen fák voltak odabent – döbbenetes egyébként…

  17. Hajner Gyula szerint:

    Üdv!
    Én erről a helyszínről szeretnék egy cikket írni az oldalamon. Garantálom hogy nagyon sokan fogják olvasni, talán még akad olyan is, aki még fantáziát lát benne.
    Ehhez szeretnék pár információt kérni, miért-mikor zárt be, stb.
    Köszönöm, Gyula

    • Boda Kapitány szerint:

      Szia… mindenfajta információ nálam – én a jövő hetekben készülök még egyet írni a témában: beszélgettem ugyanis a park utolsó igazgatójával, plusz képeket, dokumentumokat is sikerült szereznem tőle – állok rendelkezésre, a [email protected] címen meg tudjuk beszélni a részleteket. Üdv

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


hat + 3 =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz