Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


10 április
10komment

Egy csodás ajándék, kékeslilában, a barátaimtól

A színére, azt hiszem, senkinek nem lehet panasza...

A színére, azt hiszem, senkinek nem lehet panasza…

Nem állítanám, hogy az univerzum – vagy akár csak Magyarország – legjobban felszerelt háztartásával büszkélkedhetem. A konyhám… na… egyszer talán megnézzük azt is, ígérni nem akarom azért, és az is biztos, hogy tizennyolcas karika lesz kitéve, mindenesetre, én ugyan nem fogok vívni a Szalai Annamáriával… jó, legyünk tényszerűek, azért van egy nagyon klassz kis mikrohullámú sütőm és egy bombabiztosan üzemelő Szaratov hűtőm, semmi baj nincsen velük, aztán… öööö… van még… na, mindegy, most nem akarok itt elveszni a részletekben, van egy csomó minden, na, igazából annyi minden, hogy azt se tudom, hol kezdjem… De nem is ezért gyűltünk most össze, jóbarátok: hanem azért, hogy olyasmit mutassak be nektek, ami viszont valószínűleg elég kevés háztartásban létezik. Hoppá. Szerintem például Dunaújvárosban nincs több. Ha mégis, jelentkezzen, akinek van, hogy megbeszélhessük az aktuális problémákat és tapasztalatot cseréljünk. Ja… hogy miről is? Hát ez itt a nagy kérdés – ezt kéne gyorsan kitalálnod, kedves böngészőm… Ha nem megy, hajtás után apró kortyokban segítek.

Hirdetés
A két púp, meg a nem túl könnyedén mozgó, kétállású kapcsoló

A két púp, meg a nem túl könnyedén mozgó, kétállású kapcsoló

Összefoglalom legelsőbb is, hogy az elmúlt másfél évben, amióta az enyém, milyen tippek születtek e csodás színű, kékeslilás készülék mibenlétére. Leggyakrabban szendvicssütőnek gondolták az emberek – ha kézbe is foghatták, akkor persze megzavarta őket kissé, hogy sehol nem lehet kinyitni: így viszont ugye nem olyan egyszerű az alapanyagok elhelyezése. Sokan gondolták konyhai mérlegnek is – itt viszont a skála hiánya bizonytalanította el teljes joggal a tippelőket: szent igaz, viszonylag nehézkesen használható a konyhában (vagy bárhol máshol) az a fajta mérleg, aminek segítségével annyit tudhatunk meg, hogy a rajta elhelyezett marék krumpli alighanem egy marék krumpli súlyával rendelkezhet, de, sugallja a skála nélküli mérleg, ne vesszünk már el a részletekben, a kilókban meg dekákban. Volt aztán, aki (állítása szerint az előlap kétállású kapcsolója miatt, mintha ez valami indok/magyarázat lenne) ébresztős rádiót látott benne – azért ez esetben már egy jelentősebb szakorvosi kivizsgálást tartottam indokoltnak, és ezt kötelességemnek is éreztem közölni az illetővel, aki azóta nem különösebben keresi a társaságomat, de ezt a magam részéről nem is tartom olyan súlyos gondnak.

Az aljzat - ha a réseken benéz az ember, láthatja a fényes rugókat

Az aljzat – ha a réseken benéz az ember, láthatja a fényes rugókat

Megmondom őszintén, amikor másfél éve a barátaim (Zancsman és Kiss Tibi) az Expressben rendezett szolid születésnapi ünnepségem bevezetéseképpen elővették a nejlonból, nekem se volt túl sok ötletem. Elkápráztatott a színe, abból viszont természetesen abban a pillanatban tudtam, hogy szovjet műszaki cikkről van szó (rutinos vagyok a témában: van nekem egy égszínkék kazettás magnetofonom is, eredeti moszkvai portéka, a következő hetekben majd azt is előszedjük, ha szeretnétek) – ilyen színezést még Belső-Afrikában vagy Jamaikában sem mernek alkalmazni, ezeket a portékákat kizárólag a Szovjetunióban lehetett értékesíteni. Ami ezt a konkrét darabot illeti, azzal kapcsolatban szent meggyőződésem, hogy annak idején, mondjuk pár éve a Zancs hozta Moszkvából, ahol néhány évtizeden át tanult – valószínűleg akciósan kaphatta valamelyik hatvankilós mini esztergagéphez, amikből kézipoggyászként hozott utanként kettőt-hármat, elárulom, van pár elég érdekes sztorija a Pistának, hogyan kellett ezekkel mozogni Seremetyevón a nyári harmincöt fokban, gyalog vonszolva a kifutópályán a gépig a deszkaládákat, illetőleg hogyan ment ugyanez a manőver télen, amikor más dolgok nehezítették kissé a magánexportot.

Oroszosok (Zancs)? szerintetek PZM vagy PEM az a típustábla első sorában?

Oroszosok (Zancs)? szerintetek PZM vagy PEM az a típustábla első sorában?

Na… akkor jön az, hogy az ember megfordítja a meglehetősen súlyos, érezhetően rugós masinériát – a réseken át bekukucskálva lehet is látni a fényes króm rugókat, összesen négyet. Ugyancsak négy, gumírozott lába van a gépnek, vagyis ennek a földön kell állnia, stabilan. Az előlapon cirill betűkkel az ELMAZ szó olvasható – nyugodtan megpróbálhatjuk lefordíttatni a Google-lel, nem jutunk túl messzire, az elmaz magyarul azt jelenti, elmaz, gondolom tehát, fantázianév vagy mozaikszó, mondjuk az Elektricseszkij Magnyitogorszkij Zavód rövidítése lehet. A típustábla sem az az árulkodó fajta: megtudható róla, hogy a készülék típusa PZM-1 (vagy PEM-1 – a két betű igen hasonlít egymáshoz), 220 Volt, 50 Hertz, továbbá még pár rejtélyes kódszám, majd az ára (35 rubel), továbbá a gyártási éve, 1990. A kábellel nem spórolt a gyártó, olyan öt méter tartozik hozzá, s a jól megszokott, enyhén nagyvonalú érintésvédelem jellemzi, továbbá megtalálható, egy kis fehér zsineggel a kábelre erősítve, kis papírzacskóba csúsztatva, a szintén minden szovjet elektromos eszköz elmaradhatatlan része, a tartalék biztosíték.

Na, abban a pici papírcsomagban van a tartalék biztosíték - rákötve a hálózati kábelre

Na, abban a pici papírcsomagban van a tartalék biztosíték – rákötve a hálózati kábelre

Negyedórája nézegettem már az ajándékot, de semmivel sem voltam közelebb a megoldáshoz. Bedugtuk hát a konnektorba, s a kétállású kapcsolót – nem állíthatnám, hogy túlontúl könnyedén – az egyes állásba nyomtam. A helyiségben (és, alighanem a megyében is) kicsit elhalványultak a fények, nem mondhatok mást, mint hogy érezhető, hogy itt azért még békebeli áramfelvétel van… Aha… na, hát így már azért remélhetőleg megvan – rázkódni, finoman, vibrálóan remegni kezd a brájzli tetején lévő két kis négyszög: ez akkor szerintem nem lehet más, csak talpmasszírozó gép, azaz masszírnaja masina. Zancs a rá jellemző sztoikus mosollyal bólogat, elégedett velem, végre csak sikerült kitalálnom, mit is kaptam. A gép hangereje egyébként már egyes fokozatban is tiszteletet parancsoló – kettesben pedig kizárólag jelbeszéddel kommunikálhatunk rokonainkkal és/vagy barátainkkal. Éppen ezért nem kell attól tartani, hogy túl sokáig kényeztetné magát a dolgozó, s így esetleg elvonná értékes energiáit a munkától – az átlagember kettes fokozatban öt percnyi használat után egész  testében remegni kezd, elsősorban is a hangtól, nyolc percnél sikoltozva kirohan; ha erőteljesen lefogjuk, legfeljebb tíz perc után erőteljes rángatózó-rúgó mozdulatokkal megpróbálja megadásra kényszeríteni az ELMAZ-t.

Egy hordozható műremek - ugyanilyen márkájú, Elektronyika a magnóm is...

Egy hordozható műremek – ugyanilyen márkájú, Elektronyika a magnóm is…

De mindhiába: ez, kérném, szovjet gép, mechanikai értelemben semmivel, semmilyen körülmények között nem tudod elpusztítani. Ha rárakod a sínre, kisiklik a vonat, ha ledobod az Eiffel-toronyról, beszakad a járda, ha légkalapáccsal ütöd, csak gyöngyözve kacag. Annak idején, a nyolcvanas évek elején egy osztálytársam kapott egy lemezjátszót moszkvai kiküldetésben járt papájától. Izgatottan hívott össze mindenkit az első tesztelésre: a frissen kicsomagolt készüléket ketten cipeltük be a szobájába, talán még a tű is vasból volt – aztán megpróbáltunk meghallgatni rajta valamit: merő szerencse, hogy tudtuk, milyen lemezt tettünk fel rá, mert hangzás után kitalálni emberpróbáló kihívás lett volna. A masina lejátszási sebessége ugyanis meglehetősen tág határok között változott – időnként azt hittük, leáll, és teljesen, véglegesen meghal, máskor úgy rohant előre, mintha be akarná hozni az összes addig elvesztegetett időt. Ha jól emlékszem, két számot “hallgattunk meg” rajta, aztán udvariasan búcsúzkodni kezdtünk a srácokkal. A büszke tulajdonos kis híján összeroppant, láthatóan valami mentséget próbált keresni: “Apu azt mondta, ezt nyugodtan kidobhatja az ember a harmadikról, nem lesz semmi baja…” Nos, ehhez kétség sem férhetett – a magunk részéről mindjárt, tiszta szívből javasoltuk is ezt a radikálisan szép megoldást, habár ők mindössze az elsőn laktak… 5 - igen, ez a kód :)

Egy komoly asztali darab - ezt például 2500 forintért szerezte meg a boldog új tulajdonos

Egy komoly asztali darab – ezt például 2500 forintért szerezte meg a boldog új tulajdonos

És igen: tulajdonképpen talán ez a mondat az, ami mindennél többet elárul a szovjet/szocialista hétköznapokról – amikor is olyan lemezjátszókat gyártottak/gyártottunk, amik lemezek lejátszására ugyan nyomokban sem voltak alkalmasak, ellenben, vas szerkezetüknek köszönhetően túléltek bármit. Ma már úgyse hiszitek el, hogy a rendszer ellenségének, kákán is csomót kereső reakciós elemnek számított, aki egy lemezjátszót nem dobálni, hanem hallgatni szeretett volna. Nem is beszélve azokról az árulókról, akik egyenesen arról suttogtak, hogy Nyugaton vannak olyan masszírozógépek, amik halkabbak egy Concorde-nál. Ma az ELMAZ az, ami: egy élénk színű, szórakoztató tárgy a magánmúzeumomban – ami mégis sokat elmesél egy korszakról, aminek szerencsére vége. Remélhetőleg örökre.

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 6.86 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

10 komment

  1. Czakó Károly szerint:

    Hát én még nem vagyok meggyőzve arról, hogy talpmasszírozó. Semmilyen közös metszete nincs a talpmasszírozók univerzumában található elemekkel.
    Valamire biztos jó, csak talán hamar feladtátok a küzdelmet.

  2. Körte szerint:

    Csak 17 watt van megadva fogyasztásnak, bár szerintem a légkörbe elmegy veszteségnek annyi a vezetéken :-)

  3. Körte szerint:

    Kicsit stabilabbak voltak az árak, sok készülékbe bele volt öntve a házába.

  4. Kata szerint:

    Hát ez egy hiperszuper, minden testrészre használható masszírozó gép. :-)

  5. Kata szerint:

    700 rubelért tudok eladót fehéret. :-)

  6. Bábuská szerint:

    Azta!!!Ezt is viszem a pókkal együtt! Nekem specijel kézi masszírom van, de belepirulok, olyan a formája….

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


kilenc × 4 =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz