Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


05 április
8komment

Összesen tizenegy tenger, és Tündike meg Bandika

Ikertornyok - tengerekkel

Ikertornyok - tengerekkel

Némi kihagyás után folytatódik Delfin-ajánlónk, kissé szokatlan megoldással: az élet úgy írta meg, hogy ezúttal csak igen vázlatosan ejtünk szót két könyv tartalmáról – az egyikben ugyanis, az első oldalon találtam egy bejegyzést, egy ajánlást, 1973-ból, április 9-én kelt, és ez a pár szó alaposan megváltoztatott mindent. Azért nem mulasztanám el, hogy picit promózzak a legendás Delfin Könyveknek: a sorozat a hatvanas évek elejétől negyedszázadon át hódított, a Móra könyvkiadó vállalkozásában jelent meg, és roppant nagy népszerűségnek örvendett. Sci-fi, kaland, történelem – elsősorban e tárgykörökben kaphatott kitűnő olvasnivalót, döntően ragyogó szerzőktől az ifjúság. Az összesen 167 kötetes  sorozat darabjai ma is fellelhetők a jobb antikváriumokban, utcai handléknál és persze otthoni polcainkon is. Mostani két könyvünkből az egyik – Hunyady József Hét tenger vándora című kalandregénye – “mindössze” 49 700 példányban jelent meg 1972-ben, ám a másikból, Dáné Tibor 1973-as könyvéből, a Négy tenger hajósából, laza 106 000 darabot készített a nyomda. Ja, csak hogy fokozzam, mind a két könyv második kiadás volt már, vagyis utána kellett nyomni… Kicsit más idők voltak, úgy rémlik. A két klasszikust egyébként egy helyen láttam és vettem meg, természetesen a József Attila Könyvtár földszintjén található kincsestárban, ahol egészen elképesztő fogásokra lehet szert tenni. A két Delfin zanzája, a titokzatos bejegyzés, továbbá ármány, szerelem, kellemes gyomortáji vibrálás – hajtás után. Kimondom kerek-perec – ez a két könyv nekem is vadiúj: anno nem olvastam őket. Érdekes különben, hogy el tudták kerülni legendásan éber figyelmemet: amiben ugyanis a tenger szó szerepelt, azt azonnal bevettem a kegyelembe, és például legnagyobb kedvencem volt Az ördöngös Caprioli kalandjai, Dieter Ott osztrák (!!!basszus, gyerekek, osztrák!!!) szerző felejthetetlen remeke, illetve nem kevésbé elképesztő folytatása, a Caprioli újabb kalandjai, na, ezekről majd szót ejtünk később… És továbbmenőleg persze, ha nem is Delfin, de még mennyire hogy tengerészeti egy csomó Verne: A tizenöt éves kapitány, a Rejtelmes sziget, a Nemo kapitány, valamint az összes hi-bát-lan Dékány András-alapmű, a csodálatos, kalanddal, érzelemmel, izgalommal, csupa jóval teli Jokkó-történetek meg a háromszavas címűek, a Matrózok, hajók, kapitányok; a Kalózok, bálnák, tengerek; a Csempészek, hősök, kikötők – amikből gyakorlatilag teljesen simán, észrevétlenül ki lehetett tanulni a tengerhajózás alapjait, hajótípusokkal, zászlójelekkel, Morse-ábécével, őrségbeosztással, Carey anyó csirkéivel és az összes többi tengerészbabonával. Mi több, ha már itt tartunk: ne becsüljük nagyon alá az Arthur Ransome-sorozatot, a Fecskék és Fruskák kalandjait feldolgozó, sajátos hangulatú műveket – szakmailag, igaz, közel se jöhetett Dékányhoz, viszont a csiklandós gondolat, hogy hozzám hasonló gyerekek vitorlás kishajóval közlekedhetnek önállóan ott, kis híján olyan vonzóvá tette számomra Nagy-Britanniát, mint mostanság – hiába, az élet ismétli önmagát, ha a motivációk némileg változtak is. Vagy… ki tudja. Igazából most is elfogadnék egy olyan kis vitorlást ott, a Kormorán- és a Vadmacska-sziget közti vad vizeken.

Hirdetés

No de lássuk most már gyorsan, miről is traktál a fent említett két könyv – aztán… rákanyarodunk a lényegre… A Hét tenger vándora, Hunyady József regénye Jetting Károly, a “pozsonyi Robinson” kalandos életéről, viszontagságos kalandjairól szól, méghozzá abban a népszerű formában, amikor is a főhős maga meséli el a vele megesett csodás adventúrumokat két gyereknek, a köpcös Gara Mártonnak, valamint barátjának, Hodruba Pistának – nem nagy, de igen hatásos trükk, naná, hogy mi is tátott szájjal ülünk a két könyvbeli kis csóka mellett. Csak úgy mondom: már harminc oldalt elolvastam belőle – szerintem a héten túl is jutok rajta, mert tetszik, jól pörög, és szeretem az ilyen valós főszereplős jó kis történeteket, ráadásul, tudom, a sztori csattanójaként Jetting bácsi a hajóskapitányi pályán indítja útnak Gara Marcit (míg Hodruba kolléga saját elhatározásból inkább “furmányos gazdának” készül), alig várom… (Jut eszembe: most olvastam, hogy valakik azt akarják beetetni, hogy Karl May mester nem a fantasztikus pályát bejárt, nagyszerű Xantus Jánosról mintázta meg Old Shatterhandet… kimondom, ez szánalmas kísérletezgetés, deheroizálás, irigység… nehogy elhiggyétek ám!!!)

Három tenger mínusz: a Négy tenger hajósa a 2006-ban elhunyt kolozsvári író-költő-műfordító, Dáné Tibor (egy nálunk ismeretlen Verne-regényt is lefordított – szép, új feladat, megszerzem…) munkája – ez a kiváló mű is történelmi alapokon nyugszik. Hérodotosz említi először Nekó fáraó Afrika-kerülő expedícióját, nos, a fáraó öt hajójának bátor vezére, Kirkuf a főszereplője ennek a – fülszöveg szerint – “fordulatos, kalandos és tanulságos” regénynek. Amit szerintem hamarosan szintén felhörpintek majd.

Réfi! A múltunkra kérlek szépen, ha te küldted, legalább most szólj!!!

Réfi! A múltunkra kérlek szépen, ha te küldted, legalább most szólj!!!

Ám van itt még valami, ami miatt az egyik könyv, a Hét tenger vándora igazán különleges számomra – ez pedig a belső borító, ahová szép, kislányos, iskolás írással ezt rótták: Szeretettel Bandikának Tündikétől. 1973. IV. 9. Azaz csaknem napra pontosan 39 éve. És szerintem egészen kis híja, hogy nem nekem szánták ezt a könyvet (ha ugyan nem) – nyolc-kilencéves koromban ugyanis félig összejött nekem a Tündike, amennyiben életre-halálra szerelmes voltam a Réfi-Kádiba, és a létezhető összes fórumon komoly erőket mozgósítva terjesztettem, hogy ő is belém, ami persze, legalábbis, ha jól tudom,  nem volt igaz, de ez nem is igazán érdekelt: akkoriban úgy kellett ugyanis szerelmesnek lenni, mint a lovagkorban, ráadásul minél reménytelenebb volt az ügy, annál mélyebbnek is érezte az ember a magányos szenvedés közben, úgyhogy így volt jó. Azt azért akkoriban nem gondoltam volna, hogy ez nagyjából végig így is marad – azt hittem, a felnőttek élete valamivel egyszerűbb… Sajnos épp most nem találom a kis fekete mininoteszemet (de meglesz!), amibe a Réfi-Kádi Tündével kapcsolatos feljegyzéseimet írogattam – de az is lehet, hogy csak a lakástelefonszámuk volt benne, mindenesetre azt tudom, hogy ez a bizonyos notesz, és ez a bejegyzés fontos bizonyítéka volt a kettőnk között lobogó tűznek: ha már a csaj telefonszámát kiírtad a telefonkönyvből, az lényegében az együttélést közvetlenül megelőző státusznak számított a Móriczban. Meg, gondolom, máshol is.

Pár évvel később egyébként, változatlanul gőgös magatartása miatt végképp leszálltam a Réfiről, amit, gondolom, a mai napig keservesen sirat, tetszett még az osztályból a Gyenes Olga meg a Tóth Ildi, de ők épp foglaltak voltak, úgyhogy átmentem a Kis Beára, akinél a mindmáig legkomolyabb csajozási/vallomásos praktikámat vetettem be: egy hatodikban szervezett vad bulin, a félhomályos nagyszobában, ahol lassúztunk (és csak azt), Unitra ZK 140 típusú magnómon ős-rockerként beálltam a Boney M. Sunny című felvételének záró refrénjéhez (Sunny, one so true: I LOVE YOU - utóbbi kábé hússzor), Kis Beát ravaszul bekérettem, ráadtam egy fejhallgatót, és az említett I LOVE YOU című sorozatot, a rendkívül praktikus kombinált vezérlőkapcsolót ördögi ügyességgel forgatva, nagyjából tízszer egymás után lejátszottam neki, ily módon százötvenszer vallva meg neki szívbéli érzéseimet. De Bea, azt hiszem, akkor még kicsit kevésbé kenyte az ánglius beszédet, mint manapság, kiváló üzletasszonyként – úgyhogy a várt irtózatos hatás sajnos elmaradt, pár perc múlva értetlenül hátrafordult, levette a fejhallgatót, rám nézett, de úgy, hogy azt azóta se nagyon sikerült feldolgoznom, és kiment a konyhába tovább beszélgetni a Tóthékkal… – Na, mi volt – kérdezte a másik szobából visszaóvakodó Csuhaj Tibi izgatottan, de csak legyintettem. És felraktam a Rainbow-t, Long Live Rock’n'Roll – faszom lassúzzon.

Most viszont csak annyi lenne a kérésem, Réfi – ha netán mégis te vetted volna nekem ezt a könyvet akkoriban, és csak valami női szeszély folytán nem adtad oda 1973. április 9-én, jelentkezz… Semmi komoly, csak a történeti hűség kedvéért kéne tudnom – meg, különben, ha nem te írtad, akkor is megcsörgethetnél, régen dumáltunk… A Gyenesnél most két hete voltam lent, nagyon jó volt, és azt üzeni, legfőbb ideje lenne összefutni egy kicsit, ha van évforduló, ha nincs, és hogy amúgy is sűrítsünk, mert állítólag ti öregedtek vagy mi… A Kis Beát is elhívjuk, meg a Tóthot, én körbetrombitálom a srácokat, az összest – ja, addig szerzek valahol egy Boney M. kazit, és este rendesen belecsapunk a lecsóba. Ha már tizenegy tenger vándor hajósai így meglökték a dominósort…

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (15 lövet, átlagosan: 6.47 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

8 komment

  1. Paduc szerint:

    Dékány András nekem is a szívem csücske volt. Minden a mi az Adriával, a hajózással kapcsolatban volt, kedvencem lett. A verne könyveit elég korán, 8-9 évesen kézbe vettem, és bár akkor még lassan olvastam -és este a pára alatt a zseblámpánál- faltam őket. Egyszer kimerült az elem és én úgy gondoltam, hogy jó lesz a gyertya is.Hát majdnem felgyújtottam az ágyamat. Na azóta a gyertyacserétől is félek.
    Az igazi lassúzás a “zsötem”-re ment. Ha azt valahol feltették, aki a parketten maradt, biztosan tudta, hogy hamarosan csók fog folyni. Főleg a szám lihegős része volt kegyetlen. Ha akkor épp nem volt barátnőd, majd megvesztél.
    Szóval a húrok, amiken játszol, igen bensőségesek. Ha plagizálnám szöveged, csak az én neveimmel, az is igaz lehetne.
    És az egész nemrég volt!

  2. Paduc szerint:

    javítólista: Verne, párna

  3. OregHal szerint:

    “– Vedd tudomásul, hogy egy tehetetlen alak vagy! Egy teszetosza fráter,egy buhonya, aki még szöszmögni se tud igazán, csak csámborog a vakvilágban! Téblábol és bikmakkol, mint a sündöri mókus! De még annak se jóigazán! Tudod, mi vagy te?! Egy huclipuc, vedd tudomásul!”

    … (már nem annyira) ifjúkoromban futottam bele Bogáti Péter: A linkostowni csapda c. remekébe, ami (mint ahogy azt most kiderítettem a netről) szintén Delfin…
    A fenti idézetet anno az egész családunk kívülről fújta és alkalmazta is a megfelelő időpillanatban…. Némi rejtői hatás érezhető rajta, de az csak a javára szolgál… nem gyerekkönyv.
    :-)

  4. Ildegonda szerint:

    Timur és csapata ajánló is lesz?:)

  5. ili szerint:

    Én Dékány Andrástól a Fekete Herceg című regényt olvastam rongyosra

  6. rizsapista szerint:

    Atya-gatya!

    A könyvtári kincsestár, STIPI – STOPI! Rossz néven veszem ha előlem bugázzák a cuccost! ( Mé nincs veszettül haragvós smili?! ) A Caprioli, na azt várom nagyon! :) Csajozzál, hajózzál, stb., de azt ki ne hagyd! :)

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


+ öt = 8

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz