Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


25 március
3komment

Egy(-két) jókedvű motoros nyertes

Nagy vonalakban mindenki a képen - a megérkezés örömére

Nagy vonalakban mindenki a képen - a megérkezés örömére

Nem kenyerem az öntömjénezés, de ami tény, az tény, a marketingosztály kiválóan teljesített: változatlanul nagy népszerűségnek örvend a nyereményjáték, amelynek keretében márciustól októberig (ha bírjátok, felőlem lehet november is a vége, sőt, én decemberben és januárban is menni szoktam, ha nincs hó) havonta egy szerencsés polgártársat sorsolok ki egyórás élménymotorozásra némi cukrászdás beszélgetéssel egybekötve, legendás keménykalapomból, közjegyző és csalás nélkül. Persze nem csak úgy, a telefonkönyvből írogatom a kis fecnikre a neveket – azok kerülhetnek a kalapba, akik az oldal jobb fertályán található Donate feliratú varázsgombot megnyomják, s utána vagy egy dombornyomott kártyával vagy egy PayPal-számla segítségét igénybe véve egy szolid összeg utalásával segítik az oldal fennmaradását, s a szerző túlélését. A program persze továbbra sem kötelező, minden tartalom ingyen és bérmentve elérhető – akinek viszont tetszik a produkció, az ily módon is kifejezheti. Kimondottan arra buzdítok minden kedves adományküldőt, hogy havonta legfeljebb egyszer nyomja meg a gombot – kivéve, ha texasi vagy türkmén olajmilliomos, jól menő divatdiktátor, illetve lelkiismereti vagy adózási okokból szívesen szabadulna meg komolyabb összegektől, ez esetben abszolút tudok segíteni, hívjatok bizalommal. Első nyertesem egy kisapostagi úriember, Czakó Károlynak hívják, s már jó előre szólt, ha szabad, lenne még egy érdeklődő a szombati kerekezésre, Czakó jr. személyében. Naná: súlyt fektetünk az utánpótlás-nevelésre.

Hirdetés
Először kitereltük a gépeket a garázsból

Először kitereltük a gépeket a garázsból...

Úgy gondoltam tehát, saját hatáskörben megoldjuk a problémát – az egyszerűség kedvéért már hét elején lezsíroztam hű fegyvertársammal, Kész Lacival a dolgot, ő is jön a sajátjával, és megmotoroztatjuk Karcsiékat. Aztán, ahogy lenni szokott, az utolsó pillanatban, pénteken kissé megrogyott a technika, és Laci műszaki okok miatt, sajnálattal lemondta az asszisztenciát. Hm… ilyenkor kell előszedni a B-tervet, aztán, ha szükséges, leszegett fejjel Zs-ig tolni az ábécét: úgy gondoltam, szép és stílusos lenne, ha sikerülne Boda jr.-t felfűtenem az akcióra – reggel érintőlegesen beszéltünk is az ügyről, úgy tűnt, van remény, Boda jr. általában szűkre szabott idejébe is belefér a motoroztatás, s ez esetben a legenda, a Nagypapa, vagyis a 34 éves Gold Wing is kigördül a garázsból, hogy ideiglenesen a Czakó-család rendelkezésére álljon. És így is lett: szerencsére nem jött közbe semmi.

Csendélet: két Gold Wing a kúton

Csendélet: két Gold Wing a kúton

Izzítottuk a gépeket, Nagypapa először kicsit kelletlen volt ugyan, de aztán szépen elmagyaráztuk neki a célt, és onnan már benne volt. Egy kicsit pumpáltunk is – először csak levegőt, aztán üzemanyagot is, és végül a terv szerint, pontban egy órakor érkeztünk a Halászkert italméréshez, amely műintézményben – Karcsi szíves közlése volt már korábban – nagyobb mennyiségű Delfin-alapmű található. Pár perc múlva befutott a Czakó család jelentős része – ifjabb és idősb Czakó Károly, illetve a mama, Czakó Bea. Először is megszemléltük a már említett “delfináriumot”, amely valóban impozánsnak bizonyult. Egyebek mellett megvan az egyik nagy kedvencem, a Vakáció a halott utcában című Csukás István-alapmű, mindjárt két példányban is, aztán, csak hogy maradjunk a szerzőnél, a Keménykalap és krumpliorr, továbbá az ígéretes című Lusta Emmit tetten érik, s még pár klasszikus mellett a már itt is megemlegetett Félvarázs és A csodacsapat is a polcon figyel…

Egy rakat Delfin a nem hétköznapi Halászkertben

Egy rakat Delfin a nem hétköznapi Halászkertben

Hírek szerint egyébként a könyvek megvásárolhatók – a tulajdonos épp nem volt jelen, de rajta vagyunk a projekten. A kocsmakönyvtári kultúrbevezetés után jöhetett a program még érdemibb része: először is eldőlt, ki hová száll fel – a fiatalember döntött, neki jobban tetszett a piros motor, így aztán el is dőlt a dolog, ki-ki felvette a saját sisakját, és hajrá. Megindultunk Dunaföldvárnak, s a ragyogó napsütésben, kellemes langy időben lényegében eseménytelen negyedóra után (amelyben azért mi, Karcsival persze alaposan átbeszéltük a kezelőszerveket, műszereket, gombokat, és egy-egy szolidat gyorsultunk is a szabályok engedte határokon belül) a legendás Tóth cukrászdában ütöttük fel ideiglenes tanyánkat. Rendesen felszerelkeztünk némi remek fagylalttal – az ifjabbik, nagyon mosolygós, barátságos és közvetlen Karcsi a fagyispultnál árulta el az első érdemi információt magáról: két kedvencét kérte ugyanis, epret és málnát. Ezzel a választással nem is nagyon érdemes vitába szállni. A papa egy gombóc csokoládéval eszményi vendégnek bizonyult – állítólag a vonalak miatt nem szabad többet, no, ebbe most inkább ne menjünk bele. Boda jr.-ral ugyanis mi is kértünk néhány kellemes gombóckát, szerényen eltekintenék a részletezéstől.

Mindenki a masinákon - indulás...

Mindenki a masinákon - indulás...

A kinti asztalnál ücsörögve Karcsiból sikerült kiszedni, hogy harmadikos a Dózsa iskolában (a tizenegy éves, termetes fiatalember szerintem simán kiadhatná magát ötödikesnek is), kedvence a testnevelés, de azért azokkal a tárgyakkal sincs gondja, amikhez nem csak izom szükségeltetik – Karcsi kitűnő tanuló, feljebb nincs. Van még egy kis úszás is a képletben, nem igazán versenyszerű, sokkal inkább a normál mozgásigényt vezeti le az ifiúr Brigi néninél, heti kétszer. Kérdezem, mi lesz belőle, netán motoros-e, erre csak annyit mond, anyáék nem igazán szeretnék, hogy motorozzon – apa megerősíti a hírt, az okát is elárulja, mi nem, sajnos tény, hogy nyomós, de azért azt is mondja, ha netán a fiatalembert motorra szánta a sors, hát megbarátkoznak azzal is. De tényleg nem erőltetik.

A papa, Boda jr. vezetésével

A papa, Boda jr. vezetésével

Idősb Karcsi egyébként, meséli, nem is olyan régen esett egy nagyon komolyat – nem motorral, kerékpárral, Kisapostagon belül: kulcscsont-törés lett a vége… Visszakanyarodunk hát a mileszelhanagyleszelre, s erőteljesebb faggatásra Karcsi jr. végül kinyögi, erdész talán szívesen lenne. Sokat túrázik a család, gyalogszerrel és kerékpárral is – ha a papa épp nem törte össze magát, ugyebár.

A családból a legidősebb fiú, Soma (21) épp szerencsét próbál: Finnországban keres munkát, saját vállalkozás, saját finanszírozásban, az elsődleges cél – a világlátás mellett – a nyelvtanulás, rendes alapokat kap az angol, és jó sansszal meglesz a finn is. Soma egy hónapja van már kint – innen is szorítunk neki, hajrá! Dóri, Karcsi nevelt lánya immár tizenöt éves, a Bánkiba jár, és semmi mást nem árulhatunk el róla, mint hogy öntudatos ifjú hölgy, slussz, hírzárlat.

Ifjabbik Czakó, mögöttem, mosolyogva, az biztos

Ifjabbik Czakó, mögöttem, mosolyogva, az biztos

Ami pedig a családfő elfoglaltságát illeti, nos, mostanság cégek részére vezet tréningeket, értékesítési és vezetői képzéseket – a részletekbe engedelmetekkel nem mélyülnék el túlságosan, legyen elég annyi, a filozófia egyszerű, olcsón sok okosságot adnak át a jelentkezőknek.

Mire ide jutunk, persze régesrég elnyalogattuk a fagyikat, Czakóék rendes emberek, inni nem isznak semmit, süteményt se fogyasztanak – ahogy a népmesékben szokták mondani, holnap legyenek a ti vendégeitek! Visszakászálódunk a motorokra, a felállás marad, a fiatalembernek továbbra is szimpatikus a muzsikáló motor, a papa meg ráhagyja, naná. Átvágunk Földváron, aztán a híd után megállunk, mert mégiscsak jó lenne egy napszemcsi a fiúnak, adok neki.

Idősb Czakó is kipróbálhatta azért a piros motort...

Idősb Czakó is kipróbálhatta azért a piros motort...

A Nagypapa egy véletlen folytán leáll – na, ha egy baja van, az az, hogy melegen nem nagyon szeret újra elindulni, pár percet várni kell, sebaj, beszélgetünk kicsit a buszváróban. Csak folytatódik a makacskodás, bemutatom, mi ilyenkor a teendő: nekifeszülsz, öt métert tolod, aztán kettes, és ráugrasz, már megy is. És megy. Na, most egy csere, fiatalok egy gépen, öregek a másikon – pár mondat még a motorról, motorozásról, s máris a Pentele-hídon járunk, onnan meg még tíz perc, és Czakóék kék házikójánál, Kisapostagon. Majdnem másfél órásra sikeredett a kis kirándulás, s csak remélni tudjuk, hogy nem unták magukat az urak. Legközelebb áprilisban csinálunk hasonló mókát: miután 15. táján egy újabb sorsoláson eldöntjük, ki lesz a következő szerencsés résztvevő… Ha kedvetek van a keménykalapba kerülni, egyszerű a dolgotok – gombnyomásra megy…

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (24 lövet, átlagosan: 6.79 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

3 komment

  1. m.B. szerint:

    Egyik nap csalódtam. Eddig azt gondoltam, hogy a Gold Wingesek mind úri emberek, de egy közülük olyan csúnyán előzött meg a hatoson a Mol kútnál záró vonalon 60 táblánál hogy csak úgy néztem. Van ilyen is.

  2. Czakó Károly szerint:

    András, köszönjük a motorozást, jól éreztük magunkat!
    Én azért maradok a kerékpárnál (mert az jó lassú).

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


egy + 5 =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz