Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


24 március
4komment

Bocs, Phil – de fulladok Mexikótól!

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már nyolcadik kiadásában benézünk egy régi haverom, Sir Philip Green szülinapi partijára, ha szeretitek, bedobtok egy ötvenfontos hambit, elleszünk… aztán érkezik majd Balatoni Mónika, és az ő kihagyhatatlan tanácsai tízmilliós tételben – végül egy jó hír, pár csendes kérdéssel: indul a hokiakadémia Dunaújvárosban. Ismét csak jó böngészést kívánok a hétvégére, amit a magam részéről emberhez méltatlan körülmények között, azaz munkával töltök, mert sajnos hydraként fojtogatnak a határidők…

* Sir Philip Green brit üzletember Mexikóban tartotta 60. születésnapi partiját.

Sajnos nem tudtam elmenni rá, pedig Phil (akit a divatbizniszben ismertem meg) szabályosan könyörgött a telefonba: elmondta, hogy ott lesz Stevie Wonder, Robbie Williams, Naomi Campbell, Gwyneth Paltrow, Leonardo di Caprio… mondom neki, oké, haver, Gwyneth miatt tán még csak-csak elmennék (mondjuk Robbie-t viszont már láttam Pesten, és nem voltam nagyon oda tőle, ha meg Csoda Pityu elkezdi az Ádzsásztkólt, azt fixre adom, hogy a Szilárddal elvesszük tőle a mikrofont és már bele is dörgölünk a Purple-be, ja, persze, a Szilárd nélkül ilyen helyre amúgy sem megyek), de sajnos Mexikó klímája nekem nem smakkol, pajti. Nem tudom, miért, beköhögök tőle. Fulladok – tán a pollen. Mauritiuson kutya bajom, Ausztrália sima, keresztbe-hosszába, még az Azorin is elvagyok pár hetet egy évben, de ez a rohadt Mexikó, ez megfingat. Első az egészség, mondom Philnek, mondom neki, te is figyelj magadra, old pal, és csak ibolyaszerényen persze, ahogy tőled megszokhattuk. Még háromszor hívott aznap, aztán kinyomtam, leginkább miatta: hát azért csak volt gyerekszobád, öreg, ne menj már le kutyába, tényleg nem szeretem ilyen helyzetbe hozni a haverjaimat, hát csak lesz valami hülye rajtam kívül, aki lök ott pár poént meg feldobja a hangulatot egy kicsit… tudom, hogy nehéz, de csak menni fog. Na, és akkor olvasom most, hogy azért elég tisztességesen sikerült a party nélkülem is: Phil kétmilliárd froncsinak megfelelő fontot költött el óvatosan, kezdésnek kibérelt egy komplett üdülőcskét, de az ottani személyzet természetesen nem felelt meg, hát 155 embert röptetett át Londonból. Egyetértek: egészen másképp öntik például a pezsgőt a londoni pezsgőöntők, mint azok a hanyag mexikóiak, nem is szólva az úszómesterekről, a komor nyikokról és a ruhatárosokról. Tízpár éve egyszer Rab szigetén láttam egy hasonló partit – akkor a Jamaican Bay nevű szerény kis hatszintes yacht simult a nagy kőmólóhoz délután, véletlenül mi is ott voltunk átellenben, na, odaballagtam megnézni, mi a stájsz, hátha kidobnak hátul egy fél libát meg egy Dom Perignont. Össze is ismerkedtem egy kis moccóval a hajóról (amibe fél napig egy dupla combvastagságú csövön ment a víz, aztán egy ugyanolyanon, ugyanaddig a diesel), este indult a mulatság, mi kintről néztük, dumáltunk, megtudtam, egy luxemburgi földművesé a dereglye, hatvanast ünnepel. Négy fedélzeten ment a tánc, röhögés, étel-ital-anal, tényleg volt minden… Az alsó fedélzet végében tök sötétben, egy macskaasztalnál ült egy ember, szivarozott, még pia se volt nála. Olyan egyedül volt, és olyan szomorú, hogy az még a sötétben is ordított róla – majdnem beugrottam hozzá, csak tartottam tőle, hogy félreérti. Kérdeznem se kellett, ki az – el is határoztam, hogy nem leszek luxemburgi milliomos, s mind a mai napig tartom is a szavam. Pedig nem egyszerű ám…

Hirdetés

* Évente közel tízmillió forintot fizet a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Balatoni Mónika dramaturgnak a tanácsaiért.

Ja, azért ne legyünk már igazságtalanok: ebben a kis pénzben benne van az is, hogy “meghatározó értelmiségiekkel tartja a kapcsolatot”. A hölgy amúgy a Hungarofest kreatív igazgatója is, és szerinte tanácsadói szerződését csak az újságírók furcsállják. Hát… ez utóbbira azért nem vennék mérget – lehet persze, hogy a zöldségárusoknak, karmestereknek és cipőfelsőrész-készítőknek a szeme se rebben, de azért szerintem nem csak én szeretnék évek, lassan évtizedek óta tanácsadó lenni. Az origó írásából kiderül… pontosabban épp hogy nem nagyon derül ki, mivel is foglalkozik voltaképpen Mónika e túlzottnak azért semmiképp se mondható, szolid tiszteletdíjért. A hölgy foglalkoztatója, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium végül, írásban ezt közölte a lappal a tanácsadó feladataival kapcsolatban: “Stratégiai tanácsadás a kormányprogramhoz és a tárcatervekhez; stratégiai kapcsolatépítésben történő közreműködés a kulturális elit és a meghatározó értelmiségi körök vonatkozásában; közreműködés a közigazgatási és igazságügyi miniszterhez tartozó mini-kampányok felépítésének, ezek üzeneteinek, koncepciójának kidolgozásában.” Stratégiai mini-kampányok. Vonatkozásában. Na, ezeknek az arcátlan origósoknak persze nem felel meg ez a szabatos és kiadós magyarázat – rákérdeznek még egyszer a minisztériumnál, na jó, de mégis, konkrétan mit csinált az elmúlt másfél évben a hölgy. Ott szépen elismétlik a fentieket, és, nyilván a teljesség kedvéért hozzáteszik még, hogy ráadásul tanácsokat ad a “kívánt ország márkakép kialakításához”. Ühüm. Hát azt hiszem, akkor én is megkérdezném most, hogy kialakult-e már a kívánt ország márkakép: hogy az eddigi kialakítás Balatoni Mónikának köszönhető-e, mert akkor legalább ennyivel is többet tudunk – ha meg netán nem, akkor arra lennék kíváncsi, milyen tanácsokat fog adni a jövőben… Már persze ha nem ez az a márkakép, amire vágytunk. Hogy mondjuk a fél (?) világ gondol – bocsánat, nem is gondol, annál súlyosabb: lát – minket (természetesen en bloc, össz-egészünket) felfújt, rikácsoló paprikajancsinak… Ja, még valami: azért nehogy azt higgyük ám, hogy csak a mostani ormányzat alkalmaz ilyesfajta “tanácsadókat” – ők, amióta világ a világ,  mindig, mindenhol megtalálhatók. A világ legősibb szakmáját gyakorolják – igen, pontosan azt.

* Hokiakadémia indul Dunaújvárosban.

Nincs divatosabb kifejezés a sportban az akadémiánál az utóbbi néhány évben – a magam részéről a legviccesebbnek a futballakadémiát tartom ebben az országban, de legyen, nekem végül is tényleg mindegy, az a pár tíz-száz milliárd ide vagy oda… Egyébként a képzés lehet akadémiai szintű, én azt nem is merészelem vitatni, csak aztán ki kell menni az egyik akadémiai kongresszusra, ahol mondjuk két elit osztályban küzdő csapat, a Kossuth KFSE meg az Olajbányász tudós szakemberei mérik össze erejüket, és megnézni azt a 0-0-ra végződő parádét, amelynek során a küzdő felek összesen négyszer képesek egymás kapujának nagyjábóli, ne legyünk maximalisták, legalább égtáj szerint megfelelő irányába továbbítani a labdát. Kilencven perc alatt. Ehhez képest aztán van ugyebár a jégkorong. Amiről persze hallottam már olyan véleményt is, hogy az aztán igazán nem kunszt, nem kell hozzá erőnlét, hiszen lépten-nyomon cserélnek. Ugye nem baj, ha ezt a fajta mély szakmaiságot tükröző vélekedést nem piszkálom, ha megengeditek, még bottal se… Annak viszont természetesen felhőtlenül örvendek, ha a város legsikeresebb – lassan, fájdalom, egyetlen – csapatsportága még egy manccsal megkapaszkodik: épp elegen vannak sajnos (és még sajnosabb, hogy elég magas polcra is fújta őket a szél), akik mindent elkövetnek érte, hogy ellehetetlenítsék a hokit is, pedig a kultúra mellett bizony a sport az az ágazat, ami a leghatékonyabban, legmesszebbre viszi jó hírét egy településnek vagy országnak. És ami az Acélbikákat illeti: nos, ők vitték és viszik, szorgalmasan, hétről hétre. Meg kéne becsülnünk őket, mint mindenkit, aki dolgozik ezért a városért – kezdésnek az se lenne rossz, ha simán csak hagynánk, hogy tegyék, amihez értenek. Szembeszél nélkül, a jégen.

 

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (24 lövet, átlagosan: 6.75 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

4 komment

  1. Paduc szerint:

    Ez nagyon jóra sikeredett. Mert politikus is meg nem is, humoros is meg nem is :-), igen is meg nem is.

  2. t_a_m_a_s szerint:

    Az elsőn sírva nevettem, a második no comment, a harmadiknak meg minden szavával egyetértek!

    Köszönjük az eheti lövet!

  3. m.B. szerint:

    Én ingyért is adnék az Orsós kormánynak tanácsokat, csak nem biztos hogy megfogadnák.

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


kettő × = 8

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a DVG Zrt. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz