Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


23 március
4komment

Michael Jackson, a palackba zárt

A parfümös butykos, rajta Jacko hologramos képe

A parfümös butykos, rajta Jacko hologramos képe, plusz az enyém, tükröződésben...

Azt azért nem merném kijelenteni, hogy bármikor is dzsekós lettem volna. Nem jártam moonwalk-ot, a mai napig is viszonylag kevés a csillogós öltönyöm, a krómcipőm, meg a boka fölé érő nadrágom arany szegélyes fehér zoknival, a legjobban pedig akkor csíptem Michael Jacksont, amikor még a Five-val nyomta – na, az, például az I Want You Back azért zenének sem akármi, igaz, azért mondjuk a szürke cuccos idősebb brother szerkója (hogy tényleg csak a legszigorúbbat emeljem ki) előrevetít valamit a későbbi tragédiákból, ráadásul az egész produkciónak van valami nagyon kellemetlen levegője, mintha csak egy ócska amerikai filmben látnám öreg Jacksont a függöny mögött egy hatalmas köteg dollárt számlálni, a szeme helyén forgó dollár-tárcsák, mint Dagobert bácsinál – túl azon, hogy az előadás persze vérprofi, zseniális, remek, és Jacko elképesztően betyár, ráadásul hibátlanul, könnyedén viszi el az egészet a hátán. Szóval nem voltam dzsekós, de azt azért bevallom, 1983-ban, amikor egy viszonylag röpke liaison-ra a fővárosba keveredtem, a Sony walkmanemben rendszeresen hallgattam a Thrillert – mert azért ahogy az a lemez meg van írva-keverve-hangszerelve (a legenda, Quincy Jones volt a producer), ahogy azt feltolták a remek zenészek (akkor még nem tudtam, legfeljebb éreztem: lényegében a teljes Toto-legénység, továbbá például Eddie Van Halen a Beat It gitárszólójával, Paul McCartney a The Girl Is Mine-ban, s a többi…), abban máig nincs hiba. A csúcson heti egymillió lemezt adtak el a Thrillerből, összesen több mint százmillió ment el belőle, nyolc Grammy, miegyéb… Na: mindehhez képest van egy hatvan milliliteres, eredeti Michael Jackson parfümöm – nem akármilyen portéka. Minden tudnivaló lapozás után.

Hirdetés
A papírdoboz és az üveg

A lézershow-s papírdoboz és a különleges alakú, hologramos matricás üveg

Már a papírdoboza sem akármilyen: fényes fekete alapon arany vonalak metszik egymást, olyan mint egy klasszikus lézershow, egy kis szivárványszínű apró szemcse rászórva itt-ott, csak az egészséges mértékű csicsa miatt, plusz természetesen egy valódi autogram. Amiből jutott belülre is bőségesen, ugyanis a zárólap belseje is tele van Michael Jackson-aláírással. A doboz hátuljára a Beat Perfumes sa svájci vállalat neve került fel (az alján viszont ott a Made in France, csak hogy teljes legyen a zűrzavar) – a gyártó cég két teljes évig (1988-1990.) létezett, s egy bizonyos Marc Deschenaux nevű svájci ügyvéd volt az elnök-alapítója.

Jackson, amerre csak nézel...

Jackson, amerre csak nézel...

De nyissuk ki végre a dobozt: odabent figyel ugyanis a lényeg, a parfümöt tartalmazó üveg – egy nagyobb, kör alakú butéliában a folyadék, a másik, kisebb kör alakú fejrész a szórófej kupakja. És amitől az egész product hihetetlenül látványos lesz, az nem más, mint hogy az üveg mindkét oldalán Michael Jacksonnak a szivárvány színeiben pompázó fejét láthatjuk, hologramszerűen, már-már három dimenzióban – a kupakon pedig egy újabb aláírás, csak hogy el ne felejtsük, mit is vettünk.

A gomb, amit soha nem szabad megnyomni

A gomb, amit soha nem szabad megnyomni

Gondolom, nem kell különösebben bizonygatnom, hogy ilyen kincsek a régi szép időkben sem teremtek ám minden bokor alján – én a kilencvenes évek közepén, Milánóban jutottam hozzá, ahová az élő legendát, kitűnő barátomat, a sokat tapasztalt Zancsmant fuvarozva jutottam el bordó Citroen CX Prestige típusú csodámmal. Pistának egy parfüm-nagykereskedővel volt valami jelentősebbnek ígérkező biznisze, úgyhogy bejelentkezés után szépen el is mentünk a csóka raktárába, ahová persze közemberek az utcáról nem tehették be a lábukat – nagyon élveztem, hogy én viszont körbenézhettem a hatalmas hodályban. Ők beszélgettek, én buzgón bámészkodtam, s a második polcon, az ötödik percben  meg is találtam Jackót. Kibontottam a dobozt, és meglehetősen szétcsúsztam a látványtól – a kis, köpcös Sergio nem igazán értette, miért hápogok olyan lelkesen egy parfümösüveg láttán, de kereskedő volt, úgyhogy azonnal tett egy kihagyhatatlan ajánlatot. Ha jól emlékszem, volt pár tízezer darab nála, nem pont pár napja… szóval valamiért nem nagyon tolongtak érte a vevők, ez még úgyis elég jól átjött, hogy próbálta palástolni.

Fényes kupak, természetesen autogrammal

Fényes kupak, természetesen autogrammal

Először egy dollárért ajánlotta meg dobozát, aztán lement hetven centre, ha veszünk legalább ezer flaskát – Pistával gyorsan félrevonultunk, és átgondoltuk, megfelelően be tudnánk-e teríteni a MJ-parfümmel – elsősorban a vidéki – Magyarországot, igen, sajnálom, elnézést, akkor bizony még ilyen gonosz kis felfuvalkodott urbánus paréjok voltunk, és úgy gondoltuk, néhány látogatottabb búcsúban elég hamar túl tudnánk adni a készleten. Az ember a végén már ötven centért is adta volna Michaelt, szerintem megőrült már azoknak a dobozoknak a látványától is, és ez az ár már tényleg több mint elgondolkodtató volt. Talán meg is vettük volna annyiért, felesben, egyszerűen nem volt tétel.

A szarvashibát ott követtük el, hogy kinyitottunk egy palackot, és egy szisszenésnyit kifújtunk belőle. Szerencsére nem valamelyikünk bőrére vagy ruhájára, csak úgy, a levegőbe. Ritkán mondok ilyet, most mégis: sajnos nem vagyok képes egzakt szavakba önteni, amit ott, abban a hatalmas parfümraktárban éreztünk. Jóbaráti körben időnként, mi tagadás, Zancs is, én is szeretjük a faragatlanul durva tréfákat, az elmúlt harminc évben elő is fordult a társaságban ez-az – részletekről legkorábban hetven év múlva beszélhetek… Az mégse jutott soha eszünkbe, hogy valakire esetleg ráfújjunk a MJ-palackból. Merthogy van, mindkettőnknek (Pista, tényleg, a tiéd is megvan még??? Ha nincs: akarsz egy fújást valamelyik nap?): a visszatáncolásunk miatt láthatóan csalódott nagykereskedő képes volt felülemelkedni egyéni gondjain, és nagylelkűen megajándékozott egy-egy dobozzal minket, a lelkünkre kötve, ha valamikor mégis meggondolnánk magunkat, ne mulasszunk el jelentkezni nála.

Két évig élt, aztán látványosan megbukott a cég

Két évig élt, aztán látványosan megbukott a cég

Amikor lassan három éve úgy volt, hogy Jacko egy londoni koncertsorozattal tér vissza, még eszembe jutott, sőt, beszéltünk is róla, mekkorát szakíthattunk volna, ha kitelepülünk a Wembley mellé a pár ezer üvegcsével – aztán, pár héttel később már nem gondoltam az üzletre, egyszerűen csak sajnáltam, hogy egy kiváló szórakoztató, akit sajnos rendkívül súlyos személyiségzavarral sújtott a sors, nincs tovább. Nálam azért, a palackban egy kicsit még itt van – de hogy soha nem fogom kiengedni, az egészen biztos…

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (19 lövet, átlagosan: 6.68 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

4 komment

  1. pannimama szerint:

    Mi minden rejtőzik azon a 38m2-en! Egy igazi kincsvadász vagy! :D

  2. Áron szerint:

    Nem voltam/vagyok,M.J.-rajongó,viszont tény hogy tudott valamit.. Ezzel együtt,amikor meg hallottam,hogy mi történt vele,eléggé mellbe vágó érzés volt. Akkor éreztem/vált világossá számomra,hogy elismerem,a munkásságát,tehetségét. Illetve hogy valóban tudott valamit.Bár, nem igen éltem vele,sajnáltam hogy megint elment egy rendkívül tehetséges énekes. Azt mondják a “zokosok” egész vagyonokat,hihetetlen összegeket költött a klipjeire. Nem nézte mennyibe kerül,hány százalékát viszi el,a majdani lemezeladásból származó bevételnek. Egy volt a lényeg:látványos-igényes legyen.. Az előadás módja sem hétköznapi történet,az (is) tény. Egyébként,rátérve a parfümre. Mostanában tényleg nagyot lehetne ötletelni,ha lenne a sufniban néhány ezer üvegcsével.. A fanatikusok,mindent meg adnának érte.. De mint tudjuk:Késő bánat… Azért ha a közeljövőben,meg kínálnak valami hasonló ajánlattal,szólj,hátha érdemes bele fektetni.. Aztán várunk néhány(?) évet,és ki tudja? lehet meg csináljuk a tuti bizniszt.

  3. m.B. szerint:

    Azért megnéznélek, Jackó cucban Moon walkerezni.
    Lehet hogy ha fujnál magadra a sprayból meg tudnád csinálni, bár nem kétlem hogy anélkül is.

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


× 9 = kilenc

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz