Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


18 március
9komment

Cigarettamajomkodás, Kleine Zeitung és a kurvára idegesítő Poltsch, az asszony meg a gyerekek

Kívánom mindenkinek - ha az első, ha a sokadik: megfelelne, nem?

Kívánom mindenkinek - ha az első, ha a sokadik: megfelelne, nem?

Ha jól számolom, épp ma egy hete, hogy belekezdtünk az egy hónapos cigaretta-cölibátusba, és máris számos szép eredménnyel büszkélkedhetünk – én mondjuk ez idő alatt megtakarítottam olyan 150 kilométer árát. Már ÖregHal levelét – melyben érdeklődik, bent van-e még a buliban, már válaszoltam, igen, bent vagy – sem tartottam titkolhatónak, itt idézem fel, betűhíven, ahogy kell:

Csókolom… asszem, beszoptam.
Na, mert hogy arra gondoltam, nem csatlakozom én itten látványosan az össznépi leszokáshoz melleket döngetve, utána meg éghet a pofám, mondjuk… inkább stikában elkezdek zug-nem-dohányozni, valahogy úgy, mint gimis koromban, suttyomban ki a WC-be és ott óvatosan körbekémlelve nem szívni pár slukkot… vagy valami ilyenvést-szerűen, vagy mi. No de lehet, hogy már az eleje elcsesződött… Tisztelt zsűri, igazságos döntést kérek: igazándiból az történt, hogy tegnap (vasárnap) a késő délutáni órákban jó szokásomhoz híven befejeztem és elküldtem a terveket, amit épelméjű ember még hétköznap, normál munkaidőben sem csinál meg, én meg… de hagyjuk, mellékszál. Ámdenohaviszontazonban, amint a jól végzett munka eredményeként megjutalmaztam magam egy tömés pipával, hirtelenjében feltűnt, hogy már éjjel 2 utánra jár, vagyis hogy fennforgás van. Igazándiból kontinuitási aspektusból ez nálam még vasárnap volt, ami az utolsó füstölős napnak minősül a pöckölés előtt: kronológiailag viszont már hétfőt írtunk, ergo egyből beletrafa a közepébe, bukfencileg, alkalmasint, ha úgy nézzük (akkor viszont enyém a dobogó legfelső foka az önerőből elhasaltak közül…) Úgyhogy most így egész napos absztinencia után kérek egy hivatalos álláspont, hogy mi a tegnapi füstölgésemnek a hivatalos elbírálása, mert ha beleesett a füstmentes hónapba és én meg itt nyűglődöm este kilenckor rápipa nélkül egy eleve elbukott akcióban, akkor még a guta is megüt, dobogó ide vagy oda. Melyhez hasonlókkal zárom soraimat és viszont kívánva, keltmintfent, aggyisten.
No de aztán jött Suszter – és jött egy igazi, szaftos poszt, a fenti címmel, plusz, némi szerkesztői unszra az illusztráció (Suszter teljes neve: Suszter és a Gyík; Gyík az nem más, mint Suszterné, azaz dehogy, az Suszter II., vagyis… na mindegy, bonyolult…): az írást és a képet hajtás után kapjátok meg. Nagyon komoly cucc, én mondom. Biztonsági öveket jó feszesre: megindulunk. Jó szórakozást. És várom a többiek dolgozatait is, látjátok – vagy idézet, vagy poszt lesz belőletek…
(Maszek levélrészlet: Hú baszod, ez nagyon szar. 18 éves korom óta nyomom, és most már napi 2 doboz megugrik a számba. Illetve… Szóval tényleg kényszeres vagyok. Ezt persze eddig is tudtam, de most tudatosodik az emberben, hogy mekkora állatok is vagyunk valójában. Ezzel meg kezdj, amit akarsz.)
Ausztria, Graz, Straßgang, Kreßgasse

2012. március 12. 06:50

Hirdetés

A telefonom ma reggel is, mint mindig, pontosan 6:50-kor szólal meg, s mint mindig, ma reggel is ugyanazt a számomra kedves melódiát zúgja fülembe: The Rolling Stones – Sympathy for the Devil. Ezt a dalt még akkor állítottam be ébresztőnek, amikor megnősültem, és megismertem anyósomat. Aki egyébként tündéri teremtés lehet, úgy vélem. 2 éve nem láttam, s nem hallottam felőle, tehát azóta tényleg sokat változhatott.

A dalt egyébként mindig végigfülelem, jól megrágom a mondandóját. A telefonom baromi okos. Úgy van beállítva, hogy ha 20 másodpercenként nem húzom el fölötte minimum 5 centivel a kezemet, akkor átvált az Omega együttes Volt egy bohóc című dalára, amit a Nosztalgiazene rádióban volt szerencsétlenségem először hallani, s azóta is azon agyalok, hogy Presser Pici bácsit mi vitte rá ennek a dalnak a megírására (előtte egyébként a Neoton Yoyo című hatalmassága volt beállítva). Szóval inkább húzogatom a kezemet, mint hogy agyalni kelljen e témakörben. Hanyatt feküdvén, jobb kezemmel hitleri mozdulatot teszek jobbra, a mellkasomtól indulva, a telefon irányába. Amikor orrnyergen csapom az én drága feleségemet, akkor beugrik, hogy balra van a készülék, de hát ilyenkor már mindenki baromi okos tud ám lenni. Csapkodok hát balra, s közben úgy teszek, mintha aludnék, így nem kell elsősegélyben részesíteni kedvesemet, aki tamponért, tűért és cérnáért kiált, s közben (jó asszony, több dolgot végez egyszerre) a párnájából engem formáz meg, és hosszú körmeivel karmolja voodoo bábum édes pofáját. Fáj is.

Suszter lázálmaiból...

Suszter lázálmaiból...

Aztán fölpattan, kirohan a szobából. Én is így teszek: lassan kinyújtóztatom lábaimat, fekve vállkörzés, baloldalamra fordulok, lassan fölhúzom a jobb lábamat… szóval 6-8 perc és kint is vagyok.

A gyerekszobában biztosan Spielberg forgat a II. világháború valamely véresebb szakaszáról filmet, olyan csatakiáltások hallatszanak a folyosóra. Aztán meghallanak engem a törpék, és síri csend. Ilyenkor nem stimmel valami. Vagy egy baltás sorozatgyilkos fog lecsapni rám, vagy minimum a szobájukban lévő emeletes ágy van fejjel lefelé, amit baromi jó lenne, ha nem vennék észre. Érzem a veszélyt. Tudom, hogy jön, de ma reggel inkább nem veszek tudomást semmiről, mert egy véres orr elég egy napra. Jobb lábamat becsúsztatom a papucsba, miközben már nyitom is magam felé a bejárati ajtót, hogy fölvegyem a földről a Kleine Zeitung friss példányát. Közben a bal lábamat is bedugom a papucsba. S aztán húzódik az éles fájdalom a bal lábujjaimtól a gerincemen át egészen az agyam közepéig. Tele a papucsom a kislányom hajcsatjaival. Elkezdek erősebben gravitálni, de a kezem el nem eresztené a kilincset, így amikor a földre csapódok, még képes vagyok arra, hogy az ajtót is – magamnak deréktájban, kicsit lejjebb – magamra csukjam. Pofával a Kleine Zeitungra. Közben hallom a gyerekek rohanását, elöl a négy és fél éves fiam üvölti: „nem én voltam”, utána a két és fél éves lányom: „nem én voltam”…

Fejemtől alig két méterre Herr Poltsch, a 74 éves, igen kedves szomszédunk áll komoran, aki elrebeg egy mórgent, és magára csukja az ajtaját. Amikor feltápászkodok, és csukom be az ajtót, még akkor is hallom, amint hangosan röhög. Hmm, nah, ki a köcsög?

Kiürítem papucsomat, tartalmát drága feleségem cipőjébe szórom, had legyen neki is még szebb a reggel. Majd megindulok a nappali irányába.

A telefonom ma reggel is, mint minden normális reggel a Sympathy for the Devil-t játszotta. Ma reggel is húzogattam a kezemet a telefon előtt, csak hogy ne kelljen bohócokkal tarkítanom életem. Reggel, mint mindig, Normandia partjainál értek földet a felszabadító amerikai alakulatok. Ezen a reggelen is, még ha furcsán is, de összetalálkoztam Herr Poltsch-csal. És, mint mindig, hiába verem orrba, hiába rohannak a gyerekek üvöltözve feléje, hiába van tele a cipője hajcsatokkal, az én drága kicsi tündérbogaram, akit nem cserélnék el senkire és semmire (egyszer ugyan hat tevéért majdnem Tunéziában hagytam), szóval az én feleségem ott vár a nappaliban egy tálcával. Rajta gőzölgő kávé, egy pirítós (aranybarna, kevés vajjal), és az elmaradhatatlan öngyújtó és cigaretta. Áll az én kedvesem, a balkonajtót nyitja kis kezeivel. Bár a reggeli mosoly, puszi elmarad.

Én pedig csendesen kivonulok a balkonra, mint minden reggel. Belebámulok a kávémba, ránézek a pirítósra, és nem vagyok hajlandó észrevenni a cigarettát. Nincs cigi! Nincs cigi! Nincs cigi! Köcsög Herr Poltsch, át kellene menni és elmondani neki, hogy „Igen, öregem, tavaly én támaszkodtam rá és törtem le a faladra szerelt virágosládádat, csak később ráfogtam a fiamra, mert olyan idegesítő alak vagy, hogy féltem, nah!” Nincs cigi! Nincs cigi!

Nem tudom, meddig tart. Sőt, azt sem tudom, hogy túlélem-e (és Poltsch) az első pár napot nélküle. Erős vagyok jelenleg és keménykezű. Nem csak az asszonnyal, magammal szemben is. Inkább írok. Sokat, kényszeresen, mint ahogyan azt a Kapitány megjósolta. S közben persze koncentrálok, hogy ne egyem meg a kislányom összes Hello Kitty-s ceruzáját. Írok. Kényszeresen. Sokat… Majd a végét vágd el Boda, mert azt hiszem, tényleg nem tudom abbahag…

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (19 lövet, átlagosan: 6.95 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

9 komment

  1. Suszter és a Gyík szerint:

    Legyíkoztad a feleségemet?! Malyom! Kiké-ri/rem mag-ának/amnak!

    Szeretném jelezni, hogy én is kaptam meghívót Csusza Mestertől. Ez azt jelenti, kedves Boda-hívek, hogy 21.én, szerdán, 21:30-tól éjfélig élőben lazítom boda kapitányt (mint nemecsek, a gyíkolásért), azaz “Mr. a Jazz-rock megszentségteleníthetetlen és nincs elhangolva senki gitárja a Jazz-ben” emberét, illetve a Kedves Hallgatókat.

    További infó, és maga a rádió oldala: Nosztalgiazene.hu. Egyszeri, megismételhetetlen alkalom.

    Üdvözlettel: Köcsög Poltsch

    • Boda Kapitány szerint:

      Bocsánat mindenért, és kiváltképp a gyíkozásért, ígérem, többé nem fordul elő… Akkor hát szerda. És egy jazz-rock se lesz. Én csak a háttérben ülök majd, és mosolygok, mint egy elégedett kis Boddha. Adios…

  2. OregHal szerint:

    … lehet, hogy végtelenül egyszerű vagyok, de nekem Suszter és a Gyík alapban egy entitásnak tűnt: ez még az egészséges kis skizofrénia nélkül is belefért, szegény neje citálása híján is – (klasszikus neveltetésem folytán még három személy egyként való értelmezése sem okoz túl nagy problémát… de nehogy vallásháborúba torkolljunk itt…)
    ;-)

    • Boda Kapitány szerint:

      Szeretek néha kicsit belecsapni az állóvízbe, ennyi… :-) Kiugrattam a gyíkot a homokból… :-)

      • Suszter és a Gyík szerint:

        Teljesen egészséges, bár kissé zilált agyam egyik szelete Gyík, való igaz. Egyébiránt borzalmasan jó védelmező itt, interneten. Ha troll jön, akkor jön Gyík is, és akkor nincs több ellenfél. Ha mégsem sikerülne elsőre, akkor keresek egy harmadik személyt magamban…

        Biztos, hogy ez még egészséges?

  3. m.B. szerint:

    Ha én is zsüritag lehetek akkor Öreghalnak gameover. Cigizni, cigiről leszokni és cigitől meghalni csak komolyan lehet. Ez pedig így nem volt fer.

  4. m.B. szerint:

    Kedves Suszter,

    Lehet hogy mégis jobb ha rágyujtasz.

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


1 × kettő =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz