Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


16 március
2komment

Amikor átkígyóztam a teljes Volán-védelmen…

Ha közel állsz a plexihez, érdekes dolgokat láthatsz...

Ha közel állsz a plexihez, érdekes dolgokat láthatsz...

Letörlöm a párát a sisakom plexijéről, iszom még egy kis kortyot, szép ívesen kiköpöm a palánk belsejére, még egyszer meghúzom a korim fűzőjét, jól tartson, minden OK. A semmiből hirtelen Lundh mester hajol elém a varázstáblával, három lendületes vonással felrajzolja, hogyan jussak el a kapuig, aha… aha… jó lesz, mester, understood, yes, Sir… Captain Boda is ready to fight! Jön le az előző sor, Zsocit váltom, jön, már pattanok is, átdobom magam a palánkon, támadás… Hátul a két védőnk, Laller meg Lecsó, jól van, fiatalság, bolondság, de azért ez akkor is megnyugtat, balra Cica, jobbra Pavuk, na, gyerünk srácok, kőkeményen, mutassuk meg nekik… Épp támadnak, Godónál a korong, cselezgetne a srác, de láttam már párszor a trükkjeit, a kék előtt simán elveszem tőle, hopp, fonákkal, háttal rakom vissza Cicának, ő még egyet vissza, Lalinak, már lendülök is, teljes gőz, előre, halványan érzem közben, ahogy zubog a vér a lábamban, de jobbra már a szemem sarkából látom, ahogy az Ati kapja a hosszú passzt, szeme van a pakknak, nagyon jó, egy laza mozdulattal és egy lefordulással megeteti Balut, aztán egy villanással lekorizik a kapu mögé, én meg tekerek befelé, a szabad területre, kapom tőle, na hát, még ilyet, erre tényleg nem számítottam, akkor hopp, Pratt koma, bocs, ezt a cselt egy kicsit megkajáltad; szia, Toki, elnézést, hogy balra küldtelek a testcsellel, nekem igazából itt, jobbra lesz dolgom, a kapunál, húzom-húzom-húzom, még mindig, ééés, igen, Bálizs Bence, szépen fekszel, jó pihenést, na, akkor pöcc, föl a ficakba, védhetetlenül – DAB-Volán ezzel 5-1, másfél perc van vissza, megvagyunk, a Red Alert ütemesen, teli torokból nyomja, Ban-di, Ban-di, köszi, srácok, kiintegetek, tényleg királyok vagytok… Tyű, kicsit megizzadtam ám ebben a támadásban, szinte folyik rajtam a víz, ja, bocs, ez a pohár volt az éjjeliszekrényen, na mindegy, basszus… De hogy vége a szezonnak, és szerdán este évzáró bankett volt az Acélbikáknál, azt nem álmodtam: fényképeim is vannak róla. Ha lapoztok, meglátjátok…

Hirdetés
A Red Alert mindent megtett a szezonban: látványos óriás lobogót is készítettek az elődöntőre

A Red Alert mindent megtett a szezonban: látványos óriás lobogót is készítettek az elődöntőre

A múlt héten, vasárnap az országos bajnokság harmadik elődöntő meccsét is lejátszotta kedvenc jégkorongcsapatom, a Dab.Docler, azaz a Dunaújvárosi Acélbikák együttese, és ezzel véget ért számunkra a 2011-12-es szezon. Az OB I elődöntőjéből végül ősi riválisunk, a SAPA Fehérvár AV 19 jutott a döntőbe – ne értsétek félre, nem magyarázkodni szeretnék, nem mentségeket keresek, hiszen nincs is miért: a Fehérvár az osztrák első ligában játszotta végig az évadot, kitűnő erőkből álló, jól összerakott és összeszokott, profi csapat, pillanatnyilag jobb nálunk, rendben. Azt viszont évek óta, és sajnos továbbra sem értem pontosan, hogyan zajlik az OB I lebonyolítása: van egy csapat, a Fehérvár, amelyik szépen végigjátssza a hazai bajnokságot a farmcsapatával, majd amikor az egyes számú gárda kiesik az osztrák bajnokság rájátszásából, hazajön, és három meccs során bejut a döntőbe – mellesleg épp velünk játssza az elődöntőt, velünk, akik egy teljes szezonon keresztül az OB I éllovasai voltunk… mindegy… tudom, így kell lennie, rendben, ez a lebonyolítási rend, és valahogy akkor sem értem…

A mester, Stephan Lundh, és az egyik legfontosabb háttérmunkás, dr. Bocsi Andrea sportigazgató

A mester, Stephan Lundh, és az egyik legfontosabb háttérmunkás, dr. Bocsi Andrea sportigazgató

Nyulasi harcostársam valamelyik meccs szünetében ezt úgy modellezte, hogy úgy megyünk az OB I-ben, mintha egy pehelysúlyú ökölvívó indulna a világbajnoki címért, végigverne mindenkit, aztán, a finálé előtt egyszer csak azt mondanák neki, rendben, frankón nyomod, öcsém, na, már csak egy meccs, és a döntőben lehetsz, csak ügyesen – aztán ringbe kéne szállnia egy nehézsúlyú bokszolóval… Nagyon jellemző és nem kevésbé örvendetes egyébként, hogy a DAB kitűnő svéd mestere erről a helyzetről mindössze annyit nyilatkozott: “Örülök, hogy ilyen színvonalas ellenféllel mérkőzhettünk – a legfőbb különbség, hogy ők úgy ötven jó meccset játszottak a szezonban, mi meg mondjuk tizenötöt…” A százból, amúgy. Amiért közel 22 ezer kilométert buszozott a csapat Európában és itthon. Mindenfajta összevetés nélkül persze: az NHL-ben úgy nyolcvankettőt játszanak, kicsit hosszabb idő alatt…

Csapatkép máshogyan - ezt a nézetet csak itt láthatjátok...

Csapatkép máshogyan - ezt a nézetet csak itt láthatjátok...

Van bőven okunk büszkeségre: megnyertük a Magyar Kupát (miközben a DAB második csapata negyedik lett), és a román-magyar MOL Ligában is aranyérmesek lettünk – tíz év óta először sikerült ilyen, hosszabb sorozatot ilyen fényes sikerrel zárnunk. Ötödikek lettünk az osztrák másodosztályban, a Nationalligában, ahol ebben az évben debütáltunk – hajszál híján maradtunk csak le a négyes rájátszásról, jelentékeny gondokat okoztunk a tavalyi bajnok Feldkirchnek. És kis híján bejutottunk a Kontinentális Kupa végjátékába is, pedig Európa éllovas klubjaival kellett megvívnunk Dániában – rendes kalamajkát csináltunk, megjegyezték a nevünket…

Szerdán este, hagyományaihoz híven bankettel egybekötött évzárót tartott a klub. A kellemes vacsora után Azari Zsolt, a Dab.Docler elnöke részletesen értékelte a csapat idei teljesítményét, és óvatosan megfogalmazta a következő évad reménybeli céljait is. A vezetőség eltökélt szándéka, hogy a DAB a hazai küzdelmek mellett jövőre megerősítse helyzetét, azaz előrébb végezzen a Nationalligában, s ezzel újabb fontos lépést tegyen az osztrák jégkorong élvonala, az EBEL felé… Az elnök megemlítette a háttérben tevékenykedő gépezet fogaskerekeit is – azokat a segítőket, akik nélkül aligha lehetett volna ilyen olajozottan végigcsinálni az évet.

Virág Tomi is aláírta azt a mezt, amit az egész csapat is dedikált Botinak, egy lelkes ifjú szurkolónak

Virág Tomi is aláírta azt a mezt, amit az egész csapat is dedikált Botinak, egy lelkes ifjú szurkolónak

Stephan Lundh vezetőedző is hosszasan elemezte csapata produkcióját – elmondta, büszke a srácokra, akik nagyon sokat dolgoztak azokért az eredményekért, amiket elértek, s persze beszélt azokról a vezérlő elvekről is, amik mentén az idei szezon első lépését megtették. A nagy kérdésre persze, nevezetesen hogy ő lesz-e, akinek keze alatt a következő lépéseket megteszi majd a csapat, se tőle, se az elnöktől nem kaphat senki egyértelmű választ – hogy igen sokan reménykedünk benne, hogy visszatér augusztusban, az bizonyos. Távol álljon tőlem az olcsó jósolgatás – de én az összes érintett fél gesztusaiból, testbeszédéből úgy vettem ki, hogy szeretnék, ha folytatódna az együttműködés. Lundh mester szerint a családja mondja majd ki a végső döntést – van egy nyarunk, hogy reméljük a legjobbakat.

A csapat nevében, jelentős unszolásra végül a kapitány, Nika, azaz Galanisz Nikandrosz mondott… öööö… nem nagyon hosszú beszédet: nos, az elhangzottak értékeléseként legyen elég annyi, szerintem örömteli és szerencsés, hogy nem a retorika területén kell megmérkőznünk a legjobbakkal…

Na, ez a nem mindegy - mikor is hagyta abba Erdősi Petya? A kis mez még mindig a tükrön...

Na, ez a nem mindegy - mikor is hagyta abba Erdősi Petya? A kis mez még mindig a tükrön...

És persze szó esett még magáról a jégcsarnokról – amelynek üzemeltetését a dunaújvárosi önkormányzat évek óta nem képes a megfelelő kezekbe adni. Megindokolhatatlanul, megindokolatlanul, csak: az okok persze elég nyilvánvalóak, egyelőre mégsem beszélünk róluk – így csak remélni lehet, hogy a jégcsarnok ügye végre megnyugtatóan rendeződik, s így, egyebek mellett jelentős, sok tízmilliós tehertől is megszabadulhat a gyakran tízezres tételek megtakarítását is szívügyének tekintő önkormányzat.

A jégfelújítás terén is vannak tervek...

A jégfelújítás terén is vannak tervek...

Augusztus végén mindenesetre (hazai) jégre kell szállniuk a Bikáknak. És, én már tudom, a nyár sem lesz eseménytelen – a srácok kőkeményen nyomják végig a száraz edzést, május vége felé pedig a legendás balatoni kerékpáros mozgó edzőtábor vár rájuk (ha minden jól megy, azon is ott leszünk, s be is számolunk). Az elnökség megkezdi a szupertitkos háttértárgyalásokat, itthon és külföldön, Zsazsából két szót nem lehet majd kihúzni, de remélem, az idén is úgy ragyog majd fel az arca, mint tavaly szeptemberben, amikor végül csoda történt, és minden kisimult… Mi, szurkolók pedig nyilván ezen a nyáron is sokszor összeülünk majd egy-egy kocsmaasztalnál, és izzó szenvedéllyel, tudományosan elemzünk, pompás taktikákat és stratégiákat készítünk, mindig tudni fogjuk, ki marad, ki megy – mert azért, akárki akármit gondol és mond is, a jégkoronghoz a legtöbbet csak mi értünk…

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 6.41 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

2 komment

  1. Suszter és a Gyík szerint:

    Tudod jól, hogy nem szeretem és/vagy nem érdekel ez a sport (azért és/vagy, mert baromi nehezen definiálnám a jégkorong és köztem lévő szakadék lényegét). De a filmszerű élményért, amit az elején elkövettél, hálám üldözzön!

  2. Paduc szerint:

    Mindig melletted állok. A jégkorong meccseken is. És ha valami nem sikerül a pályán, azt mondom: Ááááá! Most is azt mondom.
    Ha olyan emberekből állna a mondjuk 3000 fős nézőközönség, mint Te, a hátunkon vinnénk a csapatot a NL_meccsekre a sógorékhoz.
    A háttérről. Kevés olyan megszállott SPORTEMBERT ismertem, mint Zsazsa. Az élete a DAB. Ahogy miénk is. Na meg a Zsoci sr-é, aki életéből sok-sok évet áldozott arra, hogy mi szórakozhassunk.
    A múltkor valahol már kérdeztem: hol lehet bérletet venni a következő szezonra?

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


öt − 2 =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz