Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


15 március
7komment

Március 15. – itt meghitt, csendes, nyugalmas főhajtás

Állítólag így, zölddel kifelé az autentikus...

Állítólag így, zölddel kifelé az autentikus...

Ma nem lesz itt túlságos viccelődés, sem komolyabb történetmesélés, és nem az energiák spórolása miatt… Szokásunktól némiképp eltérően visszanézünk kissé: bár ha végre össznépileg is beérnénk annyival, hogy csak azokon a napokon révedünk-sóhajtozunk-lengetünk vissza két-három-öt évszázadnyira, amikor valami jelentősebb okunk is van rá, a többi időben meg próbálnánk pár lépésnyit előrébb haladni, már amennyiben lehetséges persze… Mert szép-szép, ha dicsőségünk morzsái után ezredszer is átvizsgáljuk a padlózat minden repedését, s persze még mindig nem hisszük el, attól se lenne jobb, ha rábukkannánk akár egy szilánkra is (de már nem fogunk); jó-jó, ha minden mostani gondunkra a pompás múltban igyekszünk megtalálni a választ – csak épp meg kéne végre próbálni, milyen lehet a történelmi remeklések maximális tisztelete mellett a jelenben élni, és a jövőnek alkotni. Merthogy az én emlékezésem szerint a márciusi ifjak is valahogy így csinálták… Én mindenesetre most nem forradalmat, sokkal inkább békességet kívánnék ennek az országnak – mert ha egyszer sikerül kibékülnünk, hiszitek vagy sem, minden más is megjön. Békés, nyugalmas napokat tehát mindenkinek, ránk fér – hajtás után a 12 pont szemlézhető: hm… helyenként tragikusan aktuális. Több mint 160 év múltán ez azért legalábbis elgondolkodtató – bár igaz, a Budapest-Vác közötti vasúti menetidőkben sincs túl nagy változás, alig pár percet lassultunk…

Hirdetés

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (20 lövet, átlagosan: 6.85 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

7 komment

  1. Suszter és a Gyík szerint:

    Amikor Ausztriába vetett a sors, akkor iskolába ültem be, hogy a nyelvet jobban elsajátítsam. Ott az egyik- történelemmel foglalkozó- előadáson, sikerült éppen a monarchia részre beülnöm. És ha már monarchia, akkor nem kerülhette meg a tanár (aki azóta nagyon jó barátom lett), hogy néhány szót ejtsen a magyarságról. Az egyik példájában a következőkkel jellemezte őket: A magyar harcosok régen azzal tévesztették meg az ellenséget csatákban, hogy lovakkal menekülést színlelvén magukra húzták az ellenséget, majd megfordultak a lovaikon, és lenyilazták őket. Ma már nem csatáznak, és menekülniük sem kell. Viszont azóta sem fordultak meg az alattuk már csak cammogó állatokon…

    Nem voltam fölháborodva. Kapott tőlem később egy üveg pálinkát. Ő meg adott egy fej nélküli lovat… Ezt igazából nem értem, de nem árulom el neki, had higgye csak, hogy baromi okos vagyok…

    • Áron szerint:

      Üdv! Ha tehetek egy észrevételt?: Szerintem ezzel azt szerette volna szimbolizálni,hogy a magyarokat(minket) ugyan még mindig “visz a lovunk” menetelünk,keressük a helyünket.. Csak éppen már cél nélkül,”menetelünk” azt sem tudván,hova is tartunk valójában,csak megyünk,ész nélkül,a (vesztünkbe..) Talán erre gondolhatott(??)(célozhatott) ezzel az ajándékkal. Ami szerintem erős célzás/vélemény lehet(ett)részéről. Persze ez csak egy tipp.. De azért ha még is kiderülne a dolog miértje,meg köszönöm ha megosztod velünk. További szép napot

      • Suszter és a Gyík szerint:

        Azt vélem, hogy nagyon jól látod, kedves Áron, hogy mit akart ezzel üzenni nekem. Vagy csak azt, hogy az, ami alattunk megy valamerre, azt jó lenne nekünk irányítani, és tán nem menetiránynak háttal kellene irányítani…

  2. OregHal szerint:

    kokárda: a hivatalos álláspont szerint a kokárda színei belülről kifele olvasandók, ezért a “kívül zöld” valóban az autentikus;

    - ámde -

    maga a kokárdaviselet nem magyar találmány (a franciáktól gyűrűzött be), maguk a márciusi ifjoncok is “fordítva” hordták, mi pedig inkább az ő emlékükre/tiszteletükre tűzzük ki, mintsem ősi népviseletként, így tehát én a “kívül piros” formációval tökéletesen egyet tudok érteni. (Magam is úgy hordom, a szakképzett heraldikusok megvető pillantásaitól nem zavartatva…)

  3. Ilona szerint:

    “Állítólag így, zölddel kifelé az autentikus…”
    Na és ki állítja? Valaki, aki a felhasználók által szerkesztett wikipédia oldalra készített egy oldalt? Mások meg beveszik, és terjesztik? Nem hiszem, hogy az 1848-49-es szabadságharcról lenne színes fényképünk, a fekete-fehér fényképen pedig nem lehet megkülönböztetni a zöldet és a pirosat. Magyarként felháborítónak tartom, hogy egy magyar szimbólummal szórakozik valaki, valaki, aki minden bizonnyal nem magyar, mert a magyarnak nem jut eszébe a nemzeti szimbólummal szórakozni. Mindenki a 3. számú kokárdát viseli, tehát az a magyar kokárda, tehát a piros-fehér-zöld színűt, mivel a magyar zászló is piros-fehér-zöld színű. Azt az oldalt, ahol pedig a magyar szimbólumot kritizálják, töröltetni kellene, és nem kellene terjeszteni.

  4. Áron szerint:

    Én nem kívánok,a kokárda körüli vitába belefolyni. Nem szoktam kitűzni,(talán az iskolai idők kötelező gyakorlata miatt,alakult ki bennem ez a nem szeretem érzés..?)+ akkor még nem tudtam-értettem meg,igazából nem is nagyon érdekelt,amire azóta rájöttem.: Azok az emberek,akik a szabadság harcot megvívták. Az Aradi 13. EMBEREK voltak. Igaz Magyar emberek. Tisztelettel,és csodálattal gondolok,első sorban arra a 13-emberre..(és mindenkire természetesen,aki részt vett az akkori ütközetekben,Magyarországért,a Magyarokért) Ma már elképzelhetetlennek tartom,hogy emberek,olyan nyugodtan,higgadtan,viseljék sorsukat. Várják a biztos és elkerülhetetlen halált. Mindeközben emberek tudtak maradni,és nem siránkoztak. Emelt fővel várták az elkerülhetetlent.. Csodálom továbbá azt az embert is,aki saját maga adta ki a tűz parancsot,-önmaga ellen,a hóhérainak… Nem tudom,bárki képes lenne-e, napjainkban hasonló cselekedetre,önzetlenül,emberi mivoltát megőrizve,a hazáért,önmagáért..? Szóval a lényeg,:kokárdát bárki kitűzhet,mondhat nagy szavakat,akár a tv-ben, akár itt,az számít amit belül érzünk,amit igazából gondolunk. Én a továbbiakban sem tervezem,a kokárda használatát. De büszkén,és megindultan,gondolok azokra a hősökre,és büszke vagyok arra is, Magyarnak születtem. Magyarországon,és itt is szeretnék ÉLNI,és majd meg halni.. Hiszem hogy amint volt erre példa már régen,úgy lesz még “nagy”(első sorban nem területileg értem,természetesen)Magyarország, Lehetünk mi még nagy nemzet,a világban! De ahhoz(ehhez) EMBEREK kellenek,nagyon sok igaz Magyar ember.. És a hazáját szerető,tisztelő emberek,kis csapata,akik feladata az ország vezetése(lenne)A Magyar érdekek szem előtt tartásával..

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


− egy = 7

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz