Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


13 március
15komment

(Szesz)piaci körséta – de hová lett a tigrisbőr a falról?

Ez még nem a kocsmasor, csak a piac egy rafinált táblája...

Ez még nem a kocsmasor, csak a piac egy rafinált táblája...

Kezdetben vala a Hősök tere, azaz a Csillagvizsgáló, avagy a PB – magyarul a Piaci Büfé, ahol, élénken emlékszem, gyakran kissé kétes külsejű hősök is álldogáltak, üldögéltek, illetőleg feküdtek szép számban, éjt nappallá téve, és nagy gyakorisággal vizsgálták a csillagokat sörösüveg vagy pálinkáspohár alakú messzelátójukon keresztül, mígnem egy idő után tudományos konferenciába hajlott az este vagy a nap, a résztvevők szépen lekuporodtak a földre, úgy osztották meg egymással tapasztalataikat, vagy, ha épp úgy jött ki, egymagukban tűnődtek tér, idő és lét furcsaságain, arccal a Kék Bolygó középpontja felé fordulva. Ott volt persze még a Szücsi italbolt a közelben, kicsit távolabb a jó kis Bisztró, aztán a piacon is kinyitott pár (vagy csak egy?), kezdetben jobbnak szánt hely. Aztán a főiskolai hallgatók létszámának rohamos duzzadása következett, s alighanem ennek köszönhetően megnyitott a Sörmű, majd a 3Királyok, közéjük pedig beóvakodott az egész Piac téri sor – vagyis kialakult a szerteágazó, mégis egy bokrot alkotó dunaújvárosi Soho, amely a Sörmű után, a Béke téri kapu irányában folytatódik több ifjúsági kulturális központtal, továbbá a Kenyérgyári úton terpeszkedik még tovább pár éjszaka is nyitva tartó hellyel. Minden sajnos nem fog beleférni egy dolgozatba – hajtás után a piac környékéről fecserészünk egy kicsit.

Hirdetés
Egyszerűen, szépen, tisztán - BorSörMester

Egyszerűen, szépen, tisztán - BorSörMester

Lehet, hogy megírtam már néhányszor, de nem baj, hadd szóljon, sok lehet, de soha nem elég, ahogy a Traubi-reklámban dalolták a mosolygós szőlőszemek: a két kedvenc cégtáblám itt, a Piac téri kocsmasoron található. Az egyikért habozás nélkül át is nyújtom most a kocsmanév-adás virtuális Oscar-díját, sehová nincs tovább, egy centivel se feljebb, ha netán kocsmát nyittok mostanában, ne is gondolkodjatok semmi szellemesen, törődjetek szépen bele, és simán nevezzétek el Muskátlinak, Fenyőnek, Sportnak vagy, bánom is én, ha nagyon nagyot szeretnétek lőni, hát Jobb, mint otthon-nak – amióta a piac mögötti italmérés-soron a BorSörMester elnevezés kikerült a sallangmentes cégérre, tökéletesen felesleges csatába szállni vele. De száz méteren belül azért ott egy másik gigász, a BorLabor nevű egység, amelynél nem csupán a játékosan rímelő, kicsit latinos csengésű, ugyanakkor gyermeki bájjal megalkotott név nyűgözi le a hétköznapi italneműek mellett a szellem méhsörére is szomjazó betérőt, hanem a hozzá tartozó ábra is.

Lombik, Bunsen-égő, pipetta - a borkészítés ősi eszközei

Lombik, Bunsen-égő, pipetta - a borkészítés ősi eszközei

Retorták, lombikok, kémcsövek burjánzanak a cégéren – a megrendelő, feltehetően a tulajdonos, példamutató őszinteséggel lebbenti fel azt a fátylat, amelyből egyébként is már csak pár cafrang maradt, hogy itt-ott még eltakarja a honi nagyüzemi “bor”gyártás feslett testét: hogy tehát ma már egy bort áruló egység cégérét nem szőlőfürtnek, demizsonnak, kapáló, metsző, mezítláb szőlőt taposó, pirospozsgás menyecskéknek, netán lopótököt tartó, nagy bajuszos gazdának  kell díszítenie, á, fenét, hol vagyunk már ettől… Lombik, lepárló, gazdagon felszerelt vegyszerraktár, ügyes főkémikus, és persze jó kapcsolatok, minél feljebb – ezek ma a jó bortermelő fő kellékei.

S ennyi felvezetés után végre toppanjunk be az igazi Édenbe – az Express italozó nem a nevével, nem is a talmi csillogással hódít (bár azért a cégéren a csecsemő helyett habos sört szállító gólyamadár metaforája érne tán egy alaposabb kibontást), s persze áraival sem lóghat ki túlságosan a versenytársak mezőnyéből: talán a légkör teszi, hogy évek, mit évek, évtizedek óta ide járunk Zancsmannal, Kiss Tibivel, ha néha itthon vannak, Szilárdékkal születés- és névnapot, húsvétot, karácsonyt, Sarlós Boldogasszony napját, a gyerekek születését, a gyerekek születés- és névnapját, továbbá a hét ünnepnapjait megelőző munkanapokat és a hét első munkanapjait megelőző ünnepnapokat megülni – a fennmaradó időben általában a Körtével meg a Kész Lacival használjuk a családias méretű kis helyiséget arra, hogy gép nélkül is iszonyú nagyokat motorozzunk: e módszer kétségtelen előnye, hogy soha nem kell tankolni, továbbá szájmotorozás közben meg szabad inni négy fröccsöt két kis portorikó társaságában.

Mondjuk azért ez a cégér is megérne egy alaposabb elemzést...

Mondjuk azért ez a cégér is megérne egy alaposabb elemzést...

S hogy miért is szeretjük az Express-t? Kétségtelen, hogy egyfelől az árai miatt. Jó, nem muszáj a húsz forintos fröccsöt választani – de ha üveges borból nem ragaszkodunk a tízezres prémiumkategóriához, minden fajtában tisztes fröccsminőséget kaphatunk, a belvárosi árak alsó hangon feléért. Soha nem felejtem el Svédországból hazavándorolt, kalandvágyó, merthogy már vagy öt éve itt élő unokaöcsém, Gáborka felragyogó arcát, amikor pár éve épp az én javaslatomra ünnepelték a kosárlabdacsapat remek szezonját az Express-ben, és ő kérte ki az első kört a nyolc játékostársnak – kívántak is a srácok gazdagon, sör, bor, pálinka, minden játszott a nagy alumíniumtálcán, Gáborka ügyesen odaegyensúlyozott vele az asztalhoz, és boldogan közölte, a körért kifizetett összegből Stockholmban talán megittak volna egy-egy sört a cimborájával…

De persze nem csak pénzből él az ember: sajnálom, de én kora ifjúkorom óta többre is tartok egy füstös (ja, bocs – ez már kis híján a múlt: mondjuk azért, talán tudjátok, talán nem, de van még olyan hely Dunaújvárosban is, ahol lazán mehet a beltéri cigi, na nem mintha engem érintene tegnaptól…), zajos, félhomályos, valahogy mégis minden ízében őszinte, s az élethez is lényegesen közelebb helyet foglaló kricsmit, mint egy csillogó-villogó, illatos sznobkifutót, ahol önként ajánlkozol megszívatásra, pusztán azzal, hogy a lábad beteszed.

Árlap, 2012. március, pikolóval, naná: a legkisebb is számít

Árlap, 2012. március, pikolóval, naná: a legkisebb is számít

Nem mintha nem fognám fel, hogy mondjuk ötszáz forint abszolút nem sok egy filter teáért, egy cikk citromért meg egy bögre különleges forróvízért, sőt… na, mindegy, tudom, rosszul látom, de erre a kis időre már nem változtatok rajta… És, ha netán meginnék egy-egy pohárkával, hát nagy eséllyel továbbra is az Express-t választom. Ha netán okoskodik valaki, általában két percen belül elrendeződik a sorsa – a mozgó biztonsági szolgálat rövid időközönként ellenőrzi szinte az összes helyiséget: de megmondom frankón, nem sok pultos hölgytől szeretnék egy figyelmeztető lángost kapni… Aki itt dolgozik, az általában eltöltött már pár sűrű évtizedet a vendéglátóban és az éjszakában: egy-egy magáról megfeledkezett, hőzöngő izomtibort egy átlagos Jucika néni tetszőleges fegyvernemben, megalázó módon hatástalanít. Mellesleg igen nagy a respektjük a “lányoknak” a törzsvendégek körében: a hazai közönségben szerintem nincs is, aki bármifajta bizalmaskodást megengedne magának – már csak azért sem, mert az időszakos, vagy akár végleges kitiltást könnyedén megkaphatja bárki, s akkor aztán főhet a feje szegény embernek, hogyan tovább.

Az Express-ben egyébként jó darabig a zárva tartás volt kiírva (4.30-5.30), ami szerintem szintén unikálisan nagy poén, persze a hivatal nem engedett ilyen lazaságot, mert… özé… a vendéglátóipari egységen a nyitva tartást kell feltüntetni – hát most 5.30-tól 4.30-ig lehet igényesen szórakozni, bár minket a múltkor éjféltájban kizuhintottak. És még egy fontos dolog: úgy másfél-két évvel ezelőttig, az Express-ben lógott egy tigrisbőr a falon. De frankó: igazi, szerintem egyébként ázsiai tigrisé lehetett, és volt ott amúgy egy másik bőr is, sokkal kisebb, az viszont valami megállapíthatatlan, ismeretlen állaté. Százszor, ezerszer állítottunk fel a tigrisbőrre többé-kevésbé borgőzös teóriákat: honnan származhat, hogyan kerülhetett oda, mennyit érhet és a többi. Válasz persze nem létezett e fajsúlyos kérdésekre – kínunkban már arra gondoltunk, a tigrisbőr csak úgy volt, ott lógott a levegőben, aztán gyorsan köré építettek egy kocsmát… De mindegy is – hiszen egyszer csak hiába kerestük a falon, nem volt: és persze Jucika se tudta, hová tűnhetett vajon. Kicsit át is rendezték az egész kócerájt, de sebaj – mi, régi bútordarabok maradunk: amíg mondjuk az unió, vagy a nemzet valamelyik aktuális esze ki nem találja, hogy az ilyen igénytelen kocsmákban tartózkodás rendkívül káros a mentálhigiénére, a prosztatára, a köröm szarusejtjeinek keménységére, és/vagy a hajhagymák szabályos fejlődésére. És így aztán be kell zárni az összeset, s kocsmába majd csak úgy lehet járni, hogy elsétálsz a kihalt helyig, odakint, ajtó-ablak előtt megállsz, kicsomagolod a csészéidet, aztán átballagsz a szomszédba, az illatos, kellemes presszóba, kérsz egy kis forró vizet meg egy filter teát, elvitelre – fizetsz öt kilót, jattal hatot, aztán kiülsz a fűbe, fátyolos szemmel bámulni a kocsmát, ahol egykoron, a nagy öregek mesélik, egy csodálatos tigrisbőr lógott…


Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 6.73 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

15 komment

  1. Balog Ilona szerint:

    Tetszett a cikk! Gondoljunk csak bele, mi lenne az emberekkel-főleg a férfinépre gondolok-az ilyen és ehhez hasonló kocsmák nélkül?! Hisz ezeknek megvan-még van- egyfajta hangulatuk! Emlékezzünk csak vissza milyen jó volt anno bemenni a Kiscsillagba-a “fapadosba”, vagy a Kohászba a haverokkal egy-egy jó sörre, traccspartira…!! Sajnos már egyre kevesebb ilyen hely akad, és talán már a haverok is felnőttek… Ettől függetlenül, talán egyik-másik helyen még van jó csapolt sör, víz nélkül, esetleg nem kannás bor…hmm,talán!
    Icus.

    • Boda Kapitány szerint:

      Köszönöm a véleményt – a “férfinép” nevében is, külön… Szerintem is jó lenne, ha megmaradnának ezek a hangulatos kis kocsmák: még ha netán nem is olyan sterilek (nem köztisztaságilag persze), mint a többi… Nekem speciel pont attól jók…

    • Körte szerint:

      Így beszél egy rendes ASSZONY!
      Ha nem lenne az enyém is ilyen lojális vagy mi, rögvest lecserélném!

  2. Paál B. szerint:

    Pesten a kis szürke, elrejtett Pál utcában van egy pincekocsma szerintem az ősidőktől, párszor betértem oda. Cégtáblára nem nagyon emlékszem, ellenben egy hatalmas, csupa nyomtatott nagybetűkből álló hetvenes évekbeli világító felirat hirdeti az utca végén sötétben bekandikálónak/dülöngélőnek, hogy BOR – de csak így – amit így sehogyan sem lehet szem elől téveszteni, egyenesen a célhoz vezet. Ám legutóbbi ottjártamkor már csak az önkormányzat pecsétzárjegyét találtam a kopott ajtón.

  3. Boda Kapitány szerint:

    Igen… ott én is jártam a nyolcvanas évek elején párszor… és az a felirat, tényleg… BOR… nagy királyság – mit is kéne cifrázni, a lényeg benne… BOR.

  4. Prágai Sörözők szerint:

    Csak egy kis érdekesség: amennyire én tudom, a BorSörmester nevű Oscar-díjas, bizonyos Bakonyi Ferenc szellemi terméke, persze nem lennék meglepve, ha ebben a tárgykörben szerzői jogi viták generálódnának…:-)
    És talán még csak annyit: a piac téri “Halálsorral” szemközt üzemel a Tüsi italbár (egykor babgulyással és pacallal…), ahol város tán legjobb barna sörét csapolják! Hajrá (Szesz) piaci körséta!!! :-)

    • Boda Kapitány szerint:

      Köszönöm a finomításokat… a Tüsi az nem az egykori Szücsi? Most hirtelen nem tudom… á, este úgyis megyünk az Expressbe a Készékkel, majd megnézem… :-)

      • Prágai Sörözők szerint:

        Szücsi,Tücsi,Tüsi – van itt már minden! :-) És mindegyik más. A Tüsi a piac Szórád Márton út felé eső során található, “Lépcsősként” is emlegetik… Amikor legutoljára ott voltunk a törzsvendégek az 1982-es belga másodosztályú focibajnokság néhány meccsét elevenítették fel (ez tök komoly), aztán rátértek a három kötetes “Erdély története” című monográfia forráskritikájára (ez sem tréfa…). És ez még messze a schnitt-korszak előtt volt… :-) Kellemes és hasznos időtöltést Nektek akkor ma estére, Bandikám! :-)

        • Boda Kapitány szerint:

          Igyekszünk, igyekszünk… súlyos dolgokat köll közben megbeszélni, mert a Kész Laci pénteken Hrvatska-ba akar lemenni két napra, a Körte vasárnap Ausztriába, én meg mindkettőre, miközben egyikre sincs rávaló… Így hát alighanem elmegyek mind a kettőre mégiscsak…

  5. ili szerint:

    Prágában is van pár ilyen klassz hely:-). Ezekbe turista nem nagyon téved be,legfeljebb a Szigeti, bár ő már nem turista kategóriába tartozik. Ha pedig netalántán valami főmuftinak eszébe jut, hogy be kellene zárni, a törzsvendégek aláírásokat gyűjtenek, és védik a helyet, mint a tigris, amelyiknek még megvan a bőre.:-)

  6. Faryné szerint:

    :) Pakson is van egy szupi nevű: MI-TI-SZÓ és alatta a szolmizációs jelek! Szerintem vicces :D De igyál meg egy 20 Ft-os fröccsöt az expresszben a nevemben is ;))) pussz

  7. fabio szerint:

    Szent hely mindharom! Nem egyszer ittunk ott mi is, fizetesnel meg dobbent arc, hogy ennyi, ezt igy is.lehet? Hmm.. Meg a Dorinak is ideztem a kis iromanybol :-)

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


1 + hat =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz