Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


12 március
5komment

A Szemétkommandó újra belendül

Múlt novemberi csapatkép - a szokásos trófeával, a púpozott konténerrel

Múlt novemberi csapatkép - a szokásos trófeával, a púpozott konténerrel

És – csak körül kell nézni, főleg egy ilyen szeles vasárnap után – lesz dolga szépen a szinte napra egy éve, a semmiből megalakult, klasszikusan civil városszépítő szerveződésnek (már a facebook-on is). A város ugyanis továbbra is szemetes: legfőbb ideje, hogy elkezdjük a mentesítési akciókat. Tavaly épp huszonöt alkalommal tisztított meg egy-egy kiválasztott területet, városrészt szombatonként tevékenykedő önkéntes brigádunk, mely általában tíz-tizenötös létszámmal támadta a “legfertőzöttebb” részeket. Részt vettünk minden országos szervezésben lebonyolított takarítási akcióban is – így, hajléktalan segítőkkel karöltve, kivettük a részünket a vasút- és állomástakarítási, vagy épp a májusi Teszedd! elnevezésű szemétszedési napból is: bár utóbbinál a központi szervezés körülményei finoman szólva hagytak némi kívánnivalót maguk után, s érdekes módon a város vezetősége is rendkívül szép számmal vett részt az eseményen, persze fel se tételezném, hogy a közelgő helyhatósági választás miatt, biztosan csak épp ráértek. De ez se számít: a lényeg, mint rendesen, akkor is az volt, hogy kevesebb legyen a minket körülvevő szemét. A Szemétkommandó filozófiájának – ha szabad ilyen nagy szavakkal élnünk – ugyanis az a lényege: ha egy tejfölösdobozzal, tíz csikkel kevesebb, az is valami.

Hirdetés
Életkép vasárnap - a városban szinte bárhol fotózhatunk hasonlót

Életkép vasárnap - a városban szinte bárhol fotózhatunk hasonlót

A csapat a kezdetektől fogva szándékosan, teljes függetlenségének megőrzése érdekében, kihagyta működésének képletéből a pénzt, továbbá nem kért segítséget semmilyen hivatalos szervtől – mégis kapott. A Dunanett Kft. ugyanis a kezdetektől fogva maximális rugalmassággal támogatta az összes szombati szemétszüretet – a cég konténereket helyezett ki a kért helyszínekre, és el is szállította őket. És önként segítette munkánkat az Öko-Ferr Nonprofit Kft. is – ők zsákokat, kesztyűket biztosítottak a társaságnak. Amely egyébként zokszó nélkül vállalta a folyamatos önellátást is – hiszen akinek épp eszébe jutott/lehetősége volt, az hozott egy-egy tekercs szemeteszsákot, kesztyűt, ásványvizet, poharat: később már voltak, akik pogácsát, sütit szállítottak, hogy a munka végeztével még kellemesebb legyen a közös pihengetés-beszélgetés-tervezgetés. És sokan voltak, akik apróságokkal, vagy netán csak lelkiekben támogatták a Kommandót – ezt is szépen köszöntük-köszönjük.

Ha elfogyott a narancs, dobd el a vödröt a parkban - mi sem természetesebb

Ha elfogyott a narancs, dobd el a vödröt a parkban - mi sem természetesebb

Furcsa tán, de a Szemétkommandó tagjai csak kellemes mellékkörülménynek fogják fel azt, hogy munkájuk nyomán 2011-ben több mint 130 köbméter szemét tűnt el a dunaújvárosi közterületekről. A csapat ugyanis fő feladatának a figyelemfelhívást, a személyes példaadást tekinti. Szeretnénk megmutatni, hogy bárki megpróbálhatja a saját környezetében, a ház körül, a játszótéren, amit mi hétről hétre megteszünk – különösebb anyagi ráfordítás nélkül, csak úgy, merő jókedvből. Hogy nem csak folyton panaszkodni, másra mutogatni, elvi útmutatásokat adni lehetséges (még ha ezek a panaszok, mutogatások egyébként teljességgel jogosak is – egy normálisnak mondható országban ugyanis kétségkívül joggal várhatná el az ember, hogy a befizetett adója fejében legalábbis mérsékelten balkáni állapotok között kelljen léteznie): heti egy óra kedélyes munka során egy egész negyed arculata megváltozhat. Sajnos nem örökre, persze, mi is tudjuk, szent igaz: a legtöbb terület alig pár nap, vagy egy hét alatt jószerivel ugyanolyan lesz, mint volt – ilyenkor kell mondjuk egy hónap elteltével egy buddhista szelídségével visszamenni, és újra csak rendet tenni. Mert hátha egyszer. És – ezt azért most csak a magam nevében mondom – engem az se zavar különösebben, ha egy újabb ügyben néznek hülyének mások: akik persze, tény, míg mi hajolgatunk a sörösdobozokért, zsebkendőkért, összegereblyézzük a csikkeket, nálam, nálunk sokkal okosabbakat nyilatkoztatnak ki a neten; ők, miközben pontosan tudják, milyen felesleges bármit is tenni, egy-egy kibontakozó tudóskonferencia keretében azt is elárulják, mit és hogyan kellene csinálni. Mondjuk nekünk. De ez sem baj. Bőven belefér.

A baracsi Halászcsárda után, az út mellett - ki tudja, hány éve csúfoskodik már ez a depó: a Balkán szele

A baracsi Halászcsárda után, az út mellett - ki tudja, hány éve csúfoskodik már ez a depó: a Balkán szele

Mert azért rengeteg felemelő pillanatot is átélhet az egyre inkább összekovácsolódó társaság: elsősorban is a konkrét sikerélményt, a szeméttől roskadozó nagy konténerek látványát, minden egyes alkalommal. Aztán… nem akármi például az sem, amikor két-három utcán játszadozó kiskölyök illedelmesen zsákot kér, és csak úgy, a szórakozás meg a jó érzés kedvéért belekezd a munkába – vagy amikor egy kis csapat padon alvó elegyedik beszédbe az emberrel, aztán a végén csendesen kölcsönkérik a gereblyét, szó nélkül összegyűjtik a padjuk körül eldobált csikkeket meg minden mást, és csak szégyenlősen mosolyognak, amikor megköszönöd… És persze: nekem speciel a leglényeg, a gyerekek – akik boldogan jönnek együtt serénykedni a szüleikkel, s fáradhatatlanul, erő felett cipekednek, zsákolnak, gyűjtenek, s mind e közben persze folyamatosan nevetgélnek, csacsognak, szórakoznak, játszanak is… és biztos lehetsz benne, hogy soha életükben egy gyufaszálat nem fognak eldobni, mert nekik már ez a természetes, azt gondolom. (Egy “kommandós” anyuka mesélte a múltkor, hogy a kislányával sétáltak a Duna-parton, s menet közben keletkezett egy almacsutka, a kislány egy darabig vitte, de sehol nem volt szemetes – a végén anyuka szóban felhatalmazta, dobja el nyugodtan, végül is lebomló, jófajta szerves hulladékról van szó, mire a kislány felháborodva fordult hátra: “De anya, hogy képzeled, én szemétkommandós vagyok!?”)

Bokrok alján - csak a rigó nem szemét

Bokrok alján - csak a rigó nem szemét

Amikor elkezdtük az egészet, azt gondoltam, pár hétig majd bírja, aki bírja, aztán fulladni kezd a mutatvány, és szépen bedől – de nem így történt. Volt persze, aki belefogott, és eltűnt pár hétre – és olyan is, akit nem láttunk többé. Ez se baj: ha valaki csak egyszer tud jönni, hát egyszer jön – azzal is többet csinált, mint sokan mások. A kemény mag viszont egyre jobban élvezte magát a szombatonkénti együttlétet is – sokan valósággal függővé váltak, most is vannak, akik alig várják a tavaszi újrakezdést.

És nemsokára indulhat is a munka: vasárnap épp kedvenc helyemen, a Corso étteremben rendeztünk egy röpke és családias összetartást, amelyen megbeszéltük, az ünnepekre való tekintettel március 31-én kezdjük meg a városi betakarítást, és attól kezdve egy hónapos előretervezéssel működünk majd az egész szezonban, hogy alkalmi pártolóink jó előre eldönthessék, hová szeretnének/tudnak jönni. Így hát a március végi-áprilisi menetrend a következő: Március 31.: Dózsa II. városrész, Corso környéke; április 7.: Béke tér és uszoda; április 14.: Fáy utcai lépcső és környéke; április 21.: Kádár-völgy Bocskai utca felé eső része (a tervek szerint közös szalonnasütéssel koronázva); április 28.: Petőfi liget, Vasvári iskola környéke. Igyekszünk némi házilagos plakátolással még időben kiértesíteni a környéken lakókat is, aki gondolja, szálljon csak be bátran: nem másért, magáért, ugyanakkor mégis a közért tehet valamit egy óra jókedvű munkával.

 

Egy átlagos szombati bevetés után - az idén is megtöltünk jó párat

Egy átlagos szombati bevetés után - az idén is megtöltünk jó párat

Számos szép együttműködésnek is tanúi lehettünk egyébként az elmúlt egy évben – többször is együtt dolgozhattunk a hajléktalanokkal; több ízben, több iskola tanulói is nagy számban, elképesztő lelkesedéssel segítettek nekünk; egy ízben eljöttek közénk a remek és szorgos vízilabdás lányok is: és persze nagyon sok egyéni támogató is beszállt a huszonöt akció során. Reméljük, hogy az idén igazi divatot teremtünk az önkéntes, hasznos munkával, és sokan csapnak fel közénk – a jó társaságot és hangulatot feltétlenül garantálhatjuk: és egy darabig még, sajnos bizonyosak lehetünk benne, szednivalóban sem lesz hiány. De ki tudja – hátha egyszer csak nézünk egymásra és a környékre, ahol egy árva fruttispapír sincs, aztán elballagunk a sarki söntésbe, és betolunk egy pofa jó sört. A kontómra, azt megígérhetem. Addig is, a magam részéről kedvencemet, Pribil Sanyi jóbarátom örökbecsűjét hajtogatom majd: Nem tudtam, hogy lehetetlen, úgyhogy megcsináltam…

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (20 lövet, átlagosan: 6.85 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

5 komment

  1. Kata szerint:

    Van még Frutti???? :-O :-)176

  2. Czakó Károly szerint:

    Tiszteletem a kommandóé! Az elveket lecserélik tettekre.

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


nyolc × 4 =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz