Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


11 március
12komment

Pöcköld a csikket – visszaszámlálás indul…

Még Füge is így néz fel rám, amióta megtudta, mire készülünk...

Még Füge is így néz fel rám, amióta megtudta, mire készülünk...

Micsoda hülyeség, nem? Az ember a szájába vesz egy növényi vagdalékkal megtömött papírrudat, meggyújtja, beszívja a büdös füstöt, leengedi a tüdejére, aztán meg kifújja… Gyerekes egy dolog. Ha jól emlékszem, úgy hívják, dohányzás. Holnaptól egy hónapra biztosan beszüntetjük: ha meg netán végleg, na bumm – történt már rosszabb is a világtörténelemben, hölgyeim és uraim. Ma mindenesetre még bőszen elszívom a maradék fél paklimat, lesz, ami lesz, mert azért pazarolni nem szeretek – de újat már nem veszek. Retteghetnek tehát cigarettabirtokos barátaim – mert ilyenkor nagy előszeretettel állok meg mindenki mellett, aki dohányzik, és ártatlan bociszemekkel, remegő lélekkel várom, hogy megkérdezzenek, rágyújtanék-e. Természetesen csak azért, hogy büszkén vághassam rá: “Nem, köszi, három napja nem dohányzom…” Aztán öt perc múlva általában kérek szépen egyet. Nos, ha netán így lesz, arról is híven és őszintén beszámolok majd mindenkinek – és ugyanerre biztatom az akcióban részt vevő sorstársakat is. Meg arra, hogy aki még nem tette meg, az jelentkezzen be végre mail-ben is a [email protected] címen, ide várom majd az élményeket, észrevételeket, a színes, kitűnően megírt beszámolókat a kínlódás különféle stációiról. Én azért azt mondom, lányok-srácok, ne essünk szét, éljük meg ezt a keménynek ígérkező hónapot is viszonylag jókedvűen: ehhez lehet egyebek mellett nagyszerű segédlet az a meglepetés, amit akkor mutatok meg, ha most lapoztok.

Hirdetés
A Biblia... öt nap alatt... ühüm...

A Biblia... öt nap alatt... ühüm...

Itt is van, tessék, két napja motoszkált az agyamban, hogy van nekem valami pazar segédanyagom, és naná, hogy van is – boszorkánykonyhám egyik polcának legrejtettebb zugában lapult, a címe Hogyan szoktam le 5 nap alatt a dohányzásról, szerzői dr. J. Wayne McFarland and Elman J. Folkenberg, a két beszélő névből ítélve már orbitális kamukéró az egész, talán Nemere István és Lőrincz L. László lehet a valódi szerzőpáros, az, hogy Olaszországban nyomták, még smafu, de mondanám még az eredeti címét, figyelj, betűhíven: Comment s’arreter de fumer en cinq jours. A Saman de office meg Dobolczkay Margit után nekem ez meg se kottyan amúgy, csak kicsit olyan észak-karolinai akcentust érzek benne. Mindegy: a könyvben lévő értékeken semmi nem változtat – örökök azok, mint a Nap meg a Hold.

Ám még mielőtt megmerülnénk az A küzdelem megkezdését megelőző éjszaka című bekezdés míves mondatainak élményeiben, engedelmetekkel egy kis névsorolvasást tartanék gyorsan, csak hogy lássuk, hányadán állunk, aki esetleg kimaradt, sikítson. Tehát: csatlakozott a meséhez Orsi, aki ugyan nem kommentel, de e-mailezik, és – hasonlóan mindannyiunkhoz – nagyon elszántnak tűnik. Kicsit ismerkedjetek meg vele, ezt írja: “Minden sorával egyetértek, amit a cigizésről írtál! Én csupán anyagi okokból tettem le – próbálom letenni, és ráfogtam, hogy böjti időszak is van, de az az igazság, hogy szenvedek és igenis hiányzik, mert szeretek dohányozni!

Na, ilyen kép nem készül holnaptól bizonytalan ideig...

Na, ilyen kép nem készül holnaptól bizonytalan ideig...

Még úgy is, hogy nem szívok el sokat, alapjáraton egy-két doboz/hét. Most másfél hete „bírom”, de persze tegnap ‘jaj, de szar napom van, csak egyet gyújtok’ nap volt, és persze 3 lett… Ezzel el is fogytak a rejtett tartalékok és dugi cigik a könyvespolci könyvek mögül. Na, hajrá!!! Agyban dől el természetesen!” Orsi egyébként kitűnő és rendkívül dekoratív színésznő (éveken át játszottunk együtt…) és édesanya – nyilván ezért a könyvespolci dugdosás… Aztán kőkeményen jön velünk Rizsapista, akinek igen kapóra jött az akció, hiszen már ő is hetek óta fontolgatja ezt a komoly lépést, mi több, már elektromos cigije is van; Rowena kollegina, aki szintén szívesebben fektetné másba a dohányra költött dohányt; Csusza mester, aki legutóbb motyogott nekem valamit arról, hogy 1958-61 között volt egy kis füstmentes korszaka, szóval ő még nálam is komolyabb versenyző; Hatlövet, aki e pillanatokban feltehetően nem olvashat minket a szobájában terjengő áthatolhatatlan füsttől, hiszen pár nap alatt öt csomaggal kellett eldurrantania; naná, hogy nem maradhat ki a buliból Suszter, és ennek

A nem dohányzás is - de ebbe most ne menjünk bele. Egy darabig az utolsó...

A nem dohányzás is - de ebbe most ne menjünk bele. Egy darabig az utolsó...

még megisszuk a levét, mert az kommentelni fog, tudom, és az sosem veszélytelen, hát még cigi nélkül. Vacillál, ma éjfélig időt kért még Vasi barátom, akivel vállat vállhoz vetve már megharcoltunk egy hasonló őrületet, úgyhogy szerintem velünk tart, és Áron, hozzám hasonlóan minden nagy gép/markoló/traktor/mozdony megszállottja (azzal az irigylésre méltó különbséggel, hogy ő egyet irányíthat is) szintén azt írta, megfontolja a dolgot – van még pár órátok, srácok, aztán a kemények megindulnak, a többi marad… Szerintem ennyi tehát a tényleges résztvevők listája. De nem szabad megfeledkezni drukkereinkről sem: kutya, a nagyszerű motoros honlap, a www.hegylakok.hu főszerkesztője teljes támogatásáról biztosított minket; ÖregHal, aki már csak pipázik, szintén velünk van; Körte, aki sajnos kellő kitartás híján rá se szokott rendesen semmire, szintén ott hajrázik a háttérben – és még sokan, szerencsére igen sokan – ili, t-a-m-a-s, Paduc, Pannimama – tolják felénk sugárban a jóféle energiákat, nézzétek csak át a kommenteket, ha még nem tettétek. Köszönet mindenkinek!

A jó raszta is aluszik...

A jó raszta is aluszik...

És akkor csípjünk egy kicsit a szakirodalomból: ígérem, lesz belőle egész hónapban – most jöjjön pár sor a legaktuálisabb részből – A küzdelem megkezdését megelőző éjszaka: ez a címe, nagyon figyeljetek. “Az alvás idejére biztosítson nyugodt pihenést, teljes kikapcsolódást, illetve már a lefekvés előtt is nyugodt idegállapotot. (Mégiscsak fel kell mennem Jumbókáékhoz…) Ha ez sikerül, már félig megnyerte a csatát. Valami nagyon fontosra is szeretném felhívni a figyelmét: tartózkodjon attól, hogy még egy ‘utolsó’ cigarettára is rágyújtson! (Azért ezt gondoljuk át egy picit filozofikusan – akkor hogyan is kell csinálni? Hm… szép agytépő feladat: hogyan lehet úgy leszokni, ha nem szívtad el az utolsót…) Ha lehet, menjen el sétálni, mielőtt ágyba fekszik, és lélegezzen mélyeket útközben. De a langyos fürdő is megnyugtatja az idegeit: fontos tehát, hogy ne legyen túl meleg a víz. (Látható, hogy a szerzők a retardált leszokni vágyókat sem kívánták kizárni a könyv élvezetéből: jó megtudni, hogy a langyos víznél fontos, hogy ne legyen túl meleg – noha azt a kínzó kérdést nem válaszolják meg az alkotók, lehet-e vajon túl hideg a langyos víz. Szerintem… öööö… még gondolkodom.) A következő napokban, amelyek döntő jelentőségűek, ne hagyja, hogy az alkohol veszélyeztesse a program drágán megszerzett sikerét. (2 in 1 – egyből a piáról is leállunk, gyerekek…) Szükség lesz idegei pihentetésére, miután megvonja tőlük a megszokott napi nikotinadagot. Ezt úgy ellensúlyozhatja, hogy igyekszik kikapcsolódni, pihenni. Ha ezt megteszi, nem bánja meg!

Tanyi Enikő tiszaújvárosi művész képe - mintha csak ide alkotta volna... Mellesleg ő is leszokott már

Tanyi Enikő tiszaújvárosi művész képe - mintha csak ide alkotta volna, minden együtt. Mellesleg ő is leszokott már

Már csak annyi hiányzik a végéről: olvassa a Hétlövetet, mert azt sem bánja meg – kikapcsol, pihentet, szórakoztatva tanít és nevel. Holnaptól ráadásul egy titkos formula segítségével szemen át nikotint juttatunk a szervezetetekbe, ezzel is segítve a leszokást. Ja, és ha nem mondtam volna: márciustól, szintén remek segítőim/barátaim, a DDS egy merész fejlesztésének köszönhetően, aki Hétlövetet olvas, az nem tíz, hanem immár tizenöt évvel tovább él!!! (Bár hogy ez ma Magyarországon mekkora előny, azt hirtelen nem tudom felmérni…)

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 6.90 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

12 komment

  1. Suszter és a Gyík szerint:

    Reggel bemelegítettem, mert azt tanultam, hogy futás előtt be kell melegíteni az izmokat, mert különben baj lesz. Tehát fogtam egy cigit és leraktam. Aztán föl. Majd le. Később újra fölvettem. Aztán elfüstöltem, s közben undorkodtam, és morogtam: fúj, de szar, undorító, borzalmas. Aztán még egyszer. Most 9:10 van és az 4.et szívom undorral 7:00 óta. Ha így folytatom, akkor holnapra megundorodok tőle, úgy vélem.

    És én is attól félek, mint a Boda: cigi nélkül hozzászólok, kommentálok, ellenállok az írástalanságnak, vége a “nem írok semmit, mert meg tudom állni” időszaknak.

    5.

    Undorító egy dolog ez.

  2. Suszter és a Gyík szerint:

    “és az 4.et szívom” – hát, ezt bebuktam, mert szépítettem… 5.et volt az eredeti… :)

  3. Blanche szerint:

    Kedves versenyzők!

    Ezerrel drukkolok, és lelkiekben veletek vagyok. Csak azért nem szállok be, mert András nem segített rászokni. De folytatom a diétámat, ha ez így megfelel szolidaritásnak. :)Mire ti teljesen leszoktok, addigra én is leadom a még hátra lévő 10 kilót. Mondjuk pöckölöm a csokit. :D Hú! Ez nehéz lesz…

  4. Mackó de Nagyon szerint:

    Hajrá Barátom. Veletek vagyok és drukkolok…

  5. Hatlövet szerint:

    Basszus András már most tiszta ideg vagyok, hiszen van még vagy négy csomag cigim és én úgy látom képtelenség elszívni ezalatt a pár óra alatt úgy hogy egyébként napi 12-15 szálat szívok.
    Mi a lófaxot csináljak most?

  6. csusza szerint:

    Ez lesz aztán a kihívás!
    Másodikán Svájcban voltam, oda is, vissza is vettem egy kartonnal a gépen. Az egyikből van még két pakli, a másik szűz, azaz 240 darabnak kell ellenállnom a közeljövőben. Eldugni felesleges, hiszen még nem vagyok (annyira) szenilis, hogy ne találnám meg.
    :D

    20 éve, akkor január 5.-e volt, teleszívtam magam, aztán több mint hét évig nem gyújtottam rá ….

    András, holnap “rosszlány” nehéz napunk lesz … meccs plussz roxtalgia …
    :D

  7. Mádi Giti szerint:

    Mostanában be-be térek ide olvasgatni…és ez a mostani cikk felidézte dohányos éveimet…gondoltam bátorításként megosztom Veled Kedves “Hétlövet” a:

    Leszokásunk történetét!

    Igaz immáron történelem a mi dohányzásunk a most már ex férjemmel.Mivel 1990-et írtunk és a boldog cigisek táborát gyarapítottuk.A Párom napi 2, én 1 dobozzal füstöltünk el.Igen ám de Ő a fejébe vette neki kell egy kislány! Olyan pici újszülött…Mivel az utolsó adum a “nem szülés” mellett már csak a dohányzásunk volt, így a Párom megígérte, ahogy a Foci Vb-nek vége, letesszük a cigit! Azt tudni kell az én kedves férjem nem egy nyugodt típusú emberke, /a mai napig sem/ neki idegnyugtatónak kellett a cigi. Gondoltam én! Akár fogadást kötöttem volna a kudarcra…Ám mit tesz Isten és az erős motiváció-amint vége volt a Vb-nek másnaptól vége volt a füstölésnek is :( Én naiv azt gondoltam majd szépen fokozatosan… minden nappal kevesebbet stb.Nos tapasztalatból tudom úgy nem lehet leszokni csak drasztikusan!Nem mondom, hogy diadalmenet volt,de sikerült és ahányszor csak ránézek a gyönyörű lányunkra azt mondom: duplán megérte! Soha többet nem gyújtottunk rá azóta sem.A mai napig csodálom és tisztelem az exemet ezért a szinte példátlan nagy akarat erejéért.
    Tehát azt gondolom minden a fejben dől el ez már annyiszor beigazolódott az életem során is…A Párom 20,én 17 évig dohányoztunk egyhuzamban. A Lányunk idén lesz 21! Az nyerő szám ugye?
    Minden leszokónak a történetünkkel kívánok sok sikert és KITARTÁST!!
    Üdv:Giti

  8. Pannimama szerint:

    “Ha lehet, menjen el sétálni, mielőtt ágyba fekszik, és lélegezzen mélyeket útközben.” Nos, ezzel a technikával, ha nikotint nem is, de a többi károsat bejuttathatjátok a szervezetbe. Hátha,így könnyebb :)

  9. Rowena szerint:

    Nekem már csak 3 szál van, én legalább tényleg készülök… :) De a gumimaciknak holnaptól annyi… Köszönöm, András! ;)

  10. miki szerint:

    én nem tudom, hogy csatlakoztam-e, de ma még nem gyújtottam rá. elismerem, ez fél 11-kor önmagában még nem egy kimondott hőstett. :)

  11. Katica szerint:

    Bevallom, én qrvára szenvedek. Iszonyat! Bár kevesebbet jut eszembe a cigi, mint 2 hete, viszont ha eszembe jut, akkor nagyon mélyen a lelkembe mar… Nagyon rossz. Aztán elfelejtem, és megint rendben van minden. Remélem, később egyre ritkábban fog eszembe jutni. Most még naponta kb. 5-ször. Két hete naponta annyiszor jutott eszembe, ahány szál cigit elszívtam előző napokban. Tehát az kb. 20 szál. Most tényleg ritkábban, de sokkal mélyebbről, sokkal durvább érzés. Rohadt életbe. Ti hol tartotok? Írjátok már le, hogy mit éreztek? Ti is így vagytok, vagy csak én vagyok ilyen hisztis?

    • Mádi Giti szerint:

      Nyugi ez majd fog csillapodni… de én még volt, hogy fél év egy év múltán is úgy rágyújtottam volna :( Különösen krízis helyzetekben!!! Aztán egyszer csak azon vettem észre magam, hogy én lettem a legnagyobb bagó ellenes! Szokták mondani, a valamikori bagósokból lesz a legnagyobb ellenzék :) Ez nálam mai napig működik…és nem azért mert rágyújtanák kifejezetten utálom már a füstöt!! Nos csak eddig kell eljutni a soha “ránemgyújtásig”!! Ma annyival “könnyebb” a leszokás, hogy már nem csak egészségi hanem anyagi motiváció is!!!

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


− kettő = 1

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz