Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


07 március
6komment

Edward Eager: Félvarázs

Folytatódik a pár hete indított ajánlófolyam, remélem, bírjátok még: ezúttal a negyedik könyv tartalmát tárom röviden a kedves olvasó elé – természetesen ez a mű is a méltán legendás Delfin Könyvek sorozatából való. A Delfin jobb sarokban látható logója a ’60-as évek elejétől nagyjából negyedszázadon át hódított, a Móra könyvkiadó vállalkozásában, és roppant nagy népszerűségnek örvendett – méltán (mostani dolgozatunk főszereplője a középmezőny aljához tartozott a maga 54 800-as példányszámával: nem is tudom, ezzel milyen díjat kaphatna ma…) . Sci-fi, kaland, történelem – elsősorban e tárgykörökben kaphatott kitűnő olvasnivalót, döntően ragyogó szerzőktől az ifjúság. Az összesen 167 kötetes  sorozat darabjai ma is fellelhetők a jobb antikváriumokban, utcai handléknál és persze otthoni polcainkon is – továbbá büszkén és boldogan dicsekszem el vele, a múlt héten egy kitűnő barátomtól, Józsitól CD-lemezen megkaptam 142 könyv teljes szövegét (!), még most sem akarom elhinni, de igaz, elképesztő, döbbenetes és csodás.Edward Eager (1911-1964) neves amerikai költő, író, színpadi szerző volt. Gyermekkönyvei is igen népszerűnek bizonyultak – egy nem kevesebb, mint hét könyvből álló sorozata járja gondosan körbe a varázslat témakörét, s ennek épp a nyitó darabja az eredetileg 1954-ben, a Delfin sorozatban pedig 1975-ben megjelent Félvarázs, amely egyébként Amerikában jó darabig vezette az ifjúságikönyv-slágerek toplistáját.

Hirdetés

Érdekes, hogy csak pár újraolvasással ezelőtt, mondjuk úgy négy-öt éve döbbentem rá egyszer, hogy a történet Amerikában játszódik – addig valamiért teljesen biztos voltam benne, hogy ez csak angol könyv lehet: a főszereplő gyerekek egészen normálisak, embernek való ételeket esznek, viszonylag értelmesen beszélnek… Most, hogy a keletkezés idejét is ismerem, azt hiszem, megvan a megoldás – legalábbis gyanítom, hogy az ötvenes években Amerika még egészen jó hely lehetett; a hatvanas-hetvenes években már kimondottan szívesen töltöttem volna ott az időt hippiként, majd ész nélküli keresztbe-kasul motorozással, és persze nem akarok álszentnek/hülyének látszani, hozzánk képest, azt hiszem, most is egészen jól el lehet ott tölteni az időt, ha jól választod meg a helyszínt, mellesleg, ha jól számolom, az átlagos iparimunkás-órabérből még most, a nagy benzinár-boom-ot követően is közel húsz liter naftát lehet venni, ami azért például az én számomra elég komoly vonzerő…

Gyerekkoromban egyébként valahogy jobban tetszett a könyv, mint most – helyenként kicsit kimódolt, zötyögős a sztori… ja, bocsánat, véleményezés előtt azért szaladjunk már végig nagy vonalakban a történeten, jó? Szóval a szokásos családi felállással indulunk: van a három lány – Jane, Katharine és Martha -, továbbá egy fiú, Mark, akiket anyjuk, aki egy újságnál szerkeszti az Asszonyok Klubját, azaz “kis cikkeket ír arról, mely hölgyek mennek látogatóba mely hölgyekhez, és mit fognak ott enni” (ha valaki netán tudna egy akár csak hasonló állást is, roppantul elgondolkodtatna vele), a papa halála óta egyedül nevel. A vakáció ugyanúgy indul, mint máskor, ám Jane – már a kilencedik oldalon – talál az utcán egy ötcentest (tyű… most jövök csak rá, azért erről talán illett volna hétévesen is kitalálnom, hogy nem angol a sztori), zsebre vágja, és meg is feledkezik róla. Aztán délután annyira unja magát, hogy az jut eszébe (hm… enyhe kimódoltság, jövel), bárcsak tűz lenne – mire egy percen belül már szirénáznak is a tűzoltóautók a környéken. A gyerekek rohannak a helyszínre, ahol kiderül, csak egy kerti babaház gyulladt ki, de Jane már érzi, hogy a kívánsága és a történés között mintha lenne némi összefüggés. Ráadásul este az “ötcentest” sem találja. Így, idézőjelben, mert, mindjárt kiderül, az ötcentes persze egy kívánságokat teljesítő talizmán – azzal a furcsa mellékhatással, hogy a kívánságoknak csupán a fele válik valóra.

Erre épp a mama jön rá, aki kölcsönveszi kislányától az “ötcentest” buszpénznek, ugyanis a kissé dohos jellegű Grace néniéknél kötelezővizitál másnap este, s amikor a látogatás végén ráébred, mi hosszú zötykölődés vár még rá hazáig, kissé kiakad, s hirtelen felindulásból azt kívánja, bár nyomban otthon lehetne – és sitty, máris ott van, csakhogy féltávnál, a sötét országúton, egy szál magában. Azt persze nem érti, mi történhetett vele – szerencsére arra jár egy autó, benne egy aprócska, hegyes szakállú úriember, aki felveszi és hazaviszi: na, ő az a bizonyos csehovi pisztoly a darab elején, aki a végén… hm… na mindegy, ezt a metaforát szerintem inkább ne fejtsük most tovább, a lényeg, hogy nem utoljára találkozunk vele.

És ettől kezdve indul a kalandok sora. Először a macskájuk, Carrie kezd el beszélni – természetesen félig, aztán a kertben álló vas kutya elevenedik meg, ugyancsak részben. Majd pedig, merő véletlenségből, Mark kívánja a csapatot egy lakatlan szigetre – de a turbóhibás talizmán csak egy sivatagig repíti őket, ahol Ahmed, az arab kis híján elveszi tőlük a varázseszközt, de nagy szerencsével végül sikerül hazajutniuk. Másnap, már némi rutinnal felvértezve, a lovagkorba röptetik vissza magukat – sikerül ügyesen átírniuk a történelmet, lovagi tornán bealázni szerencsétlen Sir Lancelotot, aztán végül egy valódi szakember, maga Merlin veszi kézbe és rakja rendbe a dolgokat visszamenőleg is, továbbá letiltja az amulett szoftveréről a komolyabb idő- és térbeli utazgatásokat. Így a továbbiakban már csak annyi történik, hogy egy újabb balul sikerült óhaj következtében Martha fele részben eltűnik – viszont egy könyvesboltban rábukkan a tulajdonosra, Mr. Smith-re, vagyis a második fejezet aprócska, hegyes szakállú úriemberére, akiről sunyiban azért elkezd kiderülni, milyen jó fej is, szépen hazajuttatja az összes gyereket, de falaz is nekik, egyben megkezdi araszolását a család kebelébe, továbbá hódító útját mama szívébe, a kor szokásainak megfelelően gentlemanlike persze.

Jane-nel ugye még nem történt semmi, ez így nem maradhat: ő végül, egy családi vita hevében azt kívánja, bárcsak egy másik família kötelékébe tartozna – a fele teljesül is, egy rendkívül ökör néni lesz a mamája, akinek ő viszont Iphigenia, becézve Kis Vigasz nevű leánykája: a testvérei és Mr. Smith alig bírják kimenteni ebből a rettenetből, de azért sikerül, és jöhet az igazi boldog vég, na, itt azért érezhetően bátran nyakon van öntve egy jókora adag  cukros-tejszínhabos juharsziruppal az egész kulimász. Kimondatik, milyen nagyszerű ehhez a családhoz tartozni, szép óvatosan, de megérdemelten végre a derék Mr. Smith is elfoglalhatja a családfői frontot, mindenki szeret mindenkit – ám ekkor, a végére mama is belecsap a lecsóba, és megvalósítja önmagát és régi vágyát, azaz kis időre La Gloria műlovarnő lesz belőle. De aztán tényleg minden kisimul, és végre mama nagy vágya is teljesül: htb lesz, ennyi. És nincs már mit kívánni, a francnak kéne mondjuk akár félerővel is másfél millió dodó vagy bármi rút anyagi sár (jellemző módon nekem inkább csak ilyesmiken pörgött az a földhözragadt gyerekagyam anno, amikor arról ábrándoztam, egyszer én is megtalálom a varázs-bélást), hisz kőboldogok mind – az amulettben meg szépen kimerül a gombelem, és elalszik csendesen.

De azért Eager mester vagy a kiadója a végére alighanem rájött, hogy folytköv lesz – így aztán, a szokásos furfangos módon, a talizmán egy csecsemőhöz kerül, aki lenyeli… de ki sajnos már nem kakilja, az valószínűleg a második rész, az 1956-os Knight’s Castle bevezetője lehet – az viszont már nem lett Delfin: tán a megjelenés rossz emlékű dátuma miatt…

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (14 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

6 komment

  1. krulf szerint:

    A 90-es évek elején, egyik nyári szünet alatt túl hamar végeztem a Nagy Indiánkönyvvel és a nyárból még volt vissza bőven. Az otthon fellelhető Delfinek közül akkor még csak párat olvastam el, ezért megkérdeztem anyámat (aki imádta a könyveket), hogy melyiket olvassam el szerinte. Ő meg ezt adta a kezembe, mert ez volt az ő nagy kedvence gyerekként (talán mert akkoriban hasonló helyzetben volt és erősen azonosulni tudott Jane-nel). Izgalmas volt, meg tetszett a néhol komor hangvétele. Egyik kedvencem lett, többször is elolvastam.
    Köszi, hogy újra felelevenítetted bennem ezt az emléket! :)

  2. Suszter és a Gyík szerint:

    Éppen mérgelődök. Miért nincs egy online könyvtár? Azt mondjátok, van? Baromság, mert valójában nemhogy könyvtár nincs, de olyan könyvesbolt sem, ami megfelelne a kor követelményeinek. Ez cirka olyan, mint az Artisjus, aki szenved a jogdíjak begyűjtésével, ahelyett, hogy felismerné az internet adta lehetőségeket (mert nem csak hátrányai vannak az ingyen letöltéseknek, de az más tészta)…

    Szóval ki a franc nem teszi lehetővé, hogy én, mint baromi egyszerű olvasó hozzáférjek ilyen művekhez? Kinek kell elmagyarázni, hogy a szerző (jogtulajdonos), nem veszít semmit azzal, ha minimum interneten olvasható formátumban a monitoromra karcolná ezeket?! Vagy a magyarországi kiadó bukna a dolgon? Mennyit? Milliókat, mi? Gondolom…

    Nem, inkább hagyjuk megrohadni valamelyik pincében az eredeti fordítást, majd kiállítjuk 2134-ben, mert… Szóval ezen rágódok éppen.

    Kösz a kedvcsinálót!

    Eredeti nyelven megtaláltam és olvasható is.

    • Boda Kapitány szerint:

      Csak adalék és talán érdekesség, jogok, mifene: feltettem a youtube-ra egy motoros cuccot, épp hogy nem 15 perc, pont jó. Nem raktam alá zenét, mert a motorban a felvétel idején ment a Pat Metheny – az hallatszik is. Youtube rám dörren, hogy hé, vizsgálják ám az ügyet, egyelőre maradhat, de azért jó lesz ügyelni… Hm? Tehát a motor magnójában szól egy – tegyük fel – jogtiszta kazetta, ezt felveszem, és akkor megy a makogás. Vagy azért is fizetnem kell, ha felveszem, hogy a Vasmű úton lépked a tömeg, s közben a másodikon valaki Stones-t hallgat és behallatszik? Szóval vattafák? Suszter, tudom, hogy te ezt is tudni fogod…

      • Suszter és a Gyík szerint:

        Idióták! De tényleg. Nem tudom (és valóban nem tudom), hogy odahaza hogy megy a dolog, de itt most azt játsszák, hogy nézek egy számomra érdekes videót és nincs alatta hang. Üzeni a szöveg: Az Ön tartózkodási helyén a jog nincs rendezve a fájlban található hangsávval kapcsolatban. Pl. Bruce Springsteen videójit csak hang nélkül láthatom idekinn… Úgy is érdekes, de valójában nem Bruce fejére vagyok kíváncsi. Ezért kénytelen vagyok más videómegosztókon keresgélni. Vagy pl. nem vágom, hogy az Index videóit (vagy IndaVideo) miért nem nézhetem teljes sávszélességben idekinn. De ok, ezt elfogadom: kereskedelmi lapról van szó. De akkor ki a tök nem engedi a Magyar Televízió, vagy a Duna TV adásait nézni akadásmentesen?!

        Miért nem lehet elfogadni a tényt: megváltozott minden. Tessék kidolgozni új stratégiákat, új megoldásokat, esetleg ÉLETKÉPESEBB megoldásokat! Borzalmasan bosszantóak!

  3. Morphus szerint:

    megoldás az egyik kérdésre hogy proxyn keresztül nézed ami nem elérhetö az országodban…..
    másiknál meg…hát lehetöleg nem youtubera tölteni

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


6 × kilenc =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz