Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


05 március
4komment

Újabb kupa: fieszta csak később…

Góóóóól... - ünnepel a közönség a péntek esti kupadöntőn

Góóóóól... - ünnepel a közönség a péntek esti kupadöntőn

Hogy miért épp a hoki? Csak mert szerintem a világ legjobb sportja, igen, bocs, csak így, simán: villámgyors, pokolian, férfiasan kemény, mégsincs helye benne alattomos durvaságnak. Iszonyú energiákat igényel a játékosoktól, igazi csapatjáték – és azt is hihetetlen élmény figyelni, miféle taktikákkal igyekeznek felülkerekedni a másik csapaton a pszichológusnak sem utolsó “hadvezérek”, vagyis az edzők (köztük a miénk, Stephan Lundh svéd mester, az egyik, ha ugyan nem a legkiválóbb szakember, aki valaha Magyarországon dolgozott), akiknek egy meccsen belül akár többször is változtatniuk kell gárdájuk stílusán… Nem mellékes, hogy ha hokimeccsre jársz, bátran szurkolhatsz a tieidnek, s a gyerekeket is nyugodtan kiviheted magaddal a csarnokba: néhány kölcsönös, verbális szurkapiszkától eltekintve az “ellenséges” drukkertáborok igazából nagyon is jó barátságban vannak egymással – a meccs után már simán belefér némi önfeledt szakmázás, egymás csapatainak éltetése, persze némi közös kortyolgatásba oltva, és nem is egyszer fordul elő, hogy igazán nemes ügyekért egy szóra egyesül a teljes honi jégkorong-rajongósereg. Amely természetesen teljes egységben és mellszélességgel áll az egyre ragyogóbb eredményeket produkáló magyar válogatott mellett, s bárhová elkíséri kedvenceit, hogy lelkes biztatásával erőt adjon nekik.

Hirdetés
Ki gondolná: ugye mennyivel másképp néznek ki a srácok hátulról?

Ki gondolná: ugye mennyivel másképp néznek ki a srácok hátulról?

A magam részéről azt gondolom: tiszta szerencse, hogy van egy remek hokicsapatunk – a Dab.Docler hosszú évek óta tudatos munkával lépked egyre feljebb és feljebb, szépen, türelmesen járva végig a sportág nagy iskoláját. Immár szinte teljes egészében hazai nevelésű, újvárosi kötődésű hokisok játszanak nálunk, és légiósaink is igen hamar és igen szívesen “válnak magyarrá” – ez a közönség pedig boldogan és igazi szeretettel fogad mindenkit, aki szívvel-lélekkel tesz meg mindent az Acélbikák sikeréért.

Az idei szezon elképesztően sűrű programot hozott a DAB számára. Megtörtént, hogy egyazon napon kétszer egymás után korizott jégre a csapat; volt olyan, hogy hazai meccs után, busszal kellett rohamtempóban valahová az Alföldre szállítani két sorunkat – a fiúk ott felhágtak az InterCityre, ami másnap délben Brassóban rakta le őket, este csata, aztán buszozás haza a következőre… Végig helyt kellett állni az egyre keményebb román-magyar közös bajnokságban, a MOL Ligában: hm… jelentem, azt két hete megnyertük. Nehogy kifelejtsem: novemberben Európa legerősebb klubcsapatai közé jutva valóságos csodát tettünk a Kontinentális Kupában, Dániában – tényleg csak hajszállal maradtunk le a franciaországi szuperdöntőről, másodikak lettünk, mellesleg úgy, hogy egy grazi Nationalliga-derbiről buszozott át a csapat a közeli Dániába… Elindultunk a Nationalligában, vagyis az osztrák másodosztályban is, s nem sok híja volt, hogy a sorozat tavalyi bajnokán, a rutinos Feldkirch-en is túljutva masírozzunk tovább a rájátszásban – sajnos az ötödik, sorsdöntő, szombat esti meccsen, a szokásos erejű “ellenszélben” kikaptunk tőlük, így ott végeztünk: de ne dőlj hátra, kutya Ausztria, mert jövünk mi még… És korántsincs vége itthon, hiszen e héten már kezdődik is az országos bajnokság rájátszása, amire ismét csak alaposan fel kell szívniuk magukat a srácoknak, hiszen örök riválisunk, a szomszédvár csapata, a SAPA Fehérvár a legerősebb gárdájával léphet majd jégre ellenünk – sok minden lesz, csak egyszerű nem.

Kereki Zsolti - aranyra gyúrt

Kereki Zsolti - aranyra gyúrt

És persze itt volt a még nem említett sorozat fináléja, a múlt pénteki Meiser Ferroste Magyar Kupa döntője, amit nálunk, az újvárosi jégcsarnokban rendezhettünk. Délután a “farm”, azaz a DAB második csapata mérkőzött meg a fehérváriak “fakójával” (amit azért, csak a teljesség kedvéért, megerősítettek pár harcedzett játékossal, köztük persze kiváló egykori dunaújvárosiakkal…) – a számunkra meglehetősen peches fordulatokat hozó csatában ezúttal alulmaradtak a mi hőseink, akik így is kiváló eredményt értek el, hiszen negyedikek lettek ebben a kupában, s persze szintén nem sokat unatkoztak ebben az évadban.

Este viszont jött a döntő, méghozzá a Miskolci Jegesmedvék ellen – a sárga-fekete borsodi gárda erősen fogadkozott, hogy visszavág a MOL Liga döntőjében elszenvedett vereség(ek)ért. Kellemetlen, küzdelmes mérkőzésre számíthattunk, de a Dab.Docler pénteken este szerencsére ellenállhatatlannak bizonyult: öt felejthetetlen gólt ütöttek a srácok (Erdélyi “Petike” a szezon talán legszebb találatát ütötte nullszögből a ficakba), mi pedig, köszönhetően elsősorban a védelem és Kiss “Kicsi” Tamás ragyogó formájának, egyet se kaptunk. Igaz, ha már őket név szerint említem, illene idevésnem még vagy harmincat, s mindegyikhez tudnék eposzi jelzőt is illeszteni. Mégse kezdek bele most. Inkább azt mondom, ez a diadal is, akár a teljes sikerszezon: csapatmunka volt, valódi társulati siker. Kellett hozzá mindenki: ha tágítjuk a kört, kimondhatjuk, egy nagyobb közösség is osztozhat benne. Hiszen a lelkes szurkolók, akik a sok sikerben természetesen, a kevés kudarc idején pedig dicséretes módon a Bikák mellett álltak és állnak, szintén részesei a csapat sorsának. És azt se feledjük el, hogy a DAB hosszú-hosszú évek óta a várost képviseli egész Európában, a mi nevünket öregbíti sikereivel – joggal büszkék lehetnek rájuk azok is, akik (még) nem járnak rendszeresen a csarnokba: pedig higgyék el, érdemes kijönni, ha másért nem, hát a lokálpatriotizmus jóleső, melengető érzése miatt, vagy épp a méltán híres Vincze Bandi-féle rántott húsos zsemle vagy a tényleg különleges zsíroskenyér miatt is.

Egy picit megmozdult Vasi kezében a telefonom - az öröm azért így is látható nyerteseink arcán

Egy picit megmozdult Vasi kezében a telefonom - az öröm azért így is látható nyerteseink arcán

De a büféből vissza még a péntekhez: a meccs után átvehettük hát a jégkorong szövetség prominenseitől az újabb kupát, s utána vagy egy órán át éltette kedvenceit a szép számú publikum – a csapatnak viszont (profik: azaz nemcsak kitűnően játszanak, de fegyelmezettek is) még várnia kell az igazi fiesztával pár hetet. Nyereményjátékunk nyertese, a sors kegyeltje, Gál Feri és felesége, szurkolásban is hű társa, Ida (jó ideje együtt, egy helyen álljuk, tapsoljuk és pacsizzuk végig a meccseket) viszont már nyugodtan koccinthatott a mérkőzés szüneteiben és a végén az Acélbikák kellemes, meghitt VIP-helyiségében, Példa birodalmában: az övék lett az a két jegy, amit a Meiser Ferroste legénységét erősítő Késmárky Szabolcs barátunk ajánlott fel – ő épp nem tudott részt venni a döntőn, s e szép gesztussal okozott örömöt másoknak. Ez úton köszönjük meg szépen újra neki.

Csütörtökön (s attól fogva még jó pár napon át) új kihívás, új meccs, új remények – talán még emlékszünk az axiómára, amit Lundh mestertől hallottunk Miskolcon: Minden mérkőzés jó, amit megnyer az ember. Hát akkor: sok jó meccset kívánok, mindnyájunknak…

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 6.50 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

4 komment

  1. Paduc szerint:

    Bandi!
    Ehhez már nehéz hozzátenni bármit is. Talán még a szirénát megemlíthetted volna, mint csapattagot, és azt, hogy ha város polgárai magukénak vallják ezt CSAPATOT, vállalja már fel az önkormányzat is (ne költsön rá, csak engedje, hogy üzemeltessék a csarnokot). Engedjék már, hogy Azari Úr tovább mehessen a megkezdett úton.A DOCLER-nek pedig köszönet a támogatásért. ekkora támogatásért. Talán még annyit, hogy túl sok a tiszta felület a palánkon, elkelne még egy pár logó, azaz több támogató.

  2. ili szerint:

    A jégkorong a világ legjobb sportja! Azt, hogy miért, magam sem írhattam volna meg jobban. Örülök, hogy otthon is egyre több jó csapat és lelkes rajongója akad. Ezért innen a távolból is:
    HOŠI DO TOHO!

  3. rizsapista szerint:

    ” Ki gondolná: ugye mennyivel másképp néznek ki a srácok hátulról?”

    Ha nem lennék régóta a hoki szerelmese, az a Kiss Á. , az most megfogott volna! :)

    • Boda Kapitány szerint:

      Nagyon meglepne, ha pompom-kategóriában bárki veszélyeztetné az OB I-es bajnoki címünket… Én lényegében a teljes csapatot ki tudnám emelni…

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


× 6 = harminc hat

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz