Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


04 március
16komment

Ma nem írok semmit

A szerző, szülei társaságában, kikapcsolódik

A szerző, szülei társaságában, kikapcsolódik

Ma nem írok semmit. Ha tetszik, jó, ha nem tetszik, ma nem jöttök, majd jöttök holnap, vagy azután – ahogy ráértek, miattam aztán nem kell átszervezni semmit. Ellötyögök egy kicsit – most komolyan, megérdemlem, egy hónap megszakítás nélküli munka után, amiben a legkomolyabb elhajlásom az volt, hogy egyszerre felfaltam egy zacskó makadámdiót… Egy sört nem ittam meg időtlen ideje. Na jó, még mielőtt a könnyem kifutna, megadom, ez azért nem teljesen igaz: amikor ugye a Varga Zsolti olyan csúnyán beivott a borkóstolón, én se biztos, hogy vállaltam volna a szigorú kanadai alkoholtesztet, azaz a mérlegállást a záróvonalon. Este mindenesetre lemegyek Földvárra, a méltán legendás Varró-étterembe, búcsúestézni, mert a Varró Tomi bezár, ha jól tudom, Németországba mennek dolgozni a Cilivel, márpedig ez bizony szerintem simán riport értékű esemény, a létező legkomolyabban mondom, országos felületet érdemelne – na jó, nálam harmincöt országban olvasott világfelületet kap, végül is rendben. Ma viszont nem írok semmit. Hajtás után csak egy üres, hófehér oldal lesz – ha nem hiszed, lapozz…

Hirdetés
Kertész leszek...

Kertész leszek…

Hogy mennyire tudtam, hogy nem hiszitek el, de komolyan… Pedig ráfáztatok, tényleg nem írok ma semmit. Öt körül, egy gyönge kis kitérővel lemotorozok a barátaimhoz, de éjfélig még a fényképezős telefonomat se veszem elő: nem csak hogy nem írok, de nem is fotózok ma, majd éjfél után pár félhomályos, bemozdult, érthetetlen képet rögzítek ismét, az életből ellesett, intim pillanatokba viszlek be benneteket a jövő héten (gyárts koncepciót a hibáidból – nálam nem steril, retusált fotókat kap az újdonságra, szokatlanra éhes böngész: ezek a képek ott és úgy készülnek, ahol és ahogyan, legyen elég ennyi…), de ma semmi, bocs.

Ma nem írok semmit. Amúgy is alkotói válságban vagyok. Nem tudok ihleni – ahogy belekezdenék, kicsit előrehajolva, a fejem okosan félrebiccentve, a mutatóujjamat jelentőségteljesen a halántékomra nyomva, mert így szoktam -, hirtelen, itt hátul, a tarkóm környékén durván belenyilall valami, talán meg vagyok átkozva, mint Bagaméri Elemér, kész, nemhogy egy történet, nemhogy egy szó: egy árva betű nem jut eszembe. Úgy meg tényleg marha nehéz – igaz, van, akinek így is megy, de hát hol jövök én ahhoz. Csak magamat okolhatom különben: már az indulás első hetében többen megmondták, ilyen feszített tempót nem lehet sokáig bírni. És tessék: egy röpke hónap, és piff… hiába, be kell látnom, ez a nagy átka, ha az ember ingerszegény környezetben eseménymentes, konszolidált életet vezet – jó, meg lehet érni egy olyan szép kort, mint mondjuk az enyém, csak aztán egy nem annyira felhőtlen napon visszanézel, és rájössz, csak hosszú volt, de vékonyka. A sanyarú, hangulatmentes, poroszos, szürke gyerekévek, amiknek legfeljebb ha pár percére, másodpercére tudsz visszamerengni egy-egy ritka tábortűznél, valami kultúr-betépés során, felületes félismerősök körében, rendes helyeden, a társaság perifériáján; és persze ne is beszéljünk az ifjú- és felnőttkortól kezdve mindmáig zömében a négy fal között töltött savany-keser napok rosszkedvű taposómalmáról… Honnan is kölcsönöztem, ha nem egyenest loptam hát a bátorságot, hogy elhittem, majd naponta láthatom el a vállalkozó szellemű, udvarias olvasókat szellemi táppal, mondjuk napi ezer tűrhetően egymás mellé akasztott szóval – amikor, mindannyian jól tudjuk, nekem is kellett volna: ezer szóba egy egész élet belefér, az első sírástól az utolsó, nagy, érthetetlen felkacagásig.

Szerző ma Szigeti Sanyihoz látogat, Földvárra

Szerző ma Szigeti Sanyihoz látogat, Földvárra

Ma nem írok semmit. Reggel jó sokáig hemperegtem a puha ágyban, nagyokat röhögve megnéztem Spongya Bobot meg Patrickot, nem is kapcsoltam be a gépet, nem néztem meg, ki keresett, nem érdekelt, hiányzom-e valakinek vagy se, nem akartam tudni, mit mutatnak az oldalstatisztika színes kördiagramjai és ideges lázgörbéi, s hogy van-e már végre olvasóm a Vatikánban. Dacosan nem olvastam el a napi kötelező húsz oldalt a következő Delfinből, a Félvarázs-ból, nem gondolkodtam rajta, mi lesz a következő tárgy a polcomon, amit majd jól megmutatok mindenkinek. Nem akartam hokit írni, nem akartam motorról zengeni (jut eszembe: jövő héten várható mind a kettő, és ez nem üres fenyegetés…) – mást úgyse tudok, előbb-utóbb persze erre is rájöttök majd, hisz egyszerű vagyok, mint egy bükkfa ék, a használati/kezelési utasításom amúgy elférne egy söralátét egyik oldalán, akár az adóbevallás a Kánaánban.

Ma nem írok semmit: szépen elhajtattam a Kék Villámmal a piaci pecsenyésbe, nekem évek óta ettől is szombat a szombat, igazi kis ünnep, ilyenkor még a szokottnál is jobb a déli menü, persze szinte minden alkalommal lemaradok róla, mert mindig elfelejtem, hogy ilyenkor fél tíztől adagolják, és tizenegy után csak a legritkább esetben van még füstölt sajtos vagy gombamártásos csirkemell, rántott hús vagy soványhusis pörkölt. Hát ma se volt: visszaváltottam hát a betonkemény fitnessre, és kértem egy szép szál csípős kolbászt – aminek a minősége az elmúlt húsz évben nem romlott semmit, márpedig nekem a változatlanság lételemem. Biztos ezért is olyan sótlan az életem. És ezért nem írok ma semmit.

Ma nem írok semmit. Pihennem kell, értsétek már meg. Jó, pénteken elmentem egy kicsit a Bakonyba motorozni a Késszel, jó, utána megnéztem a délutáni bronzmeccset a kupadöntőn, jó, utána végigszurkoltam a döntőt is, jó, megnyertük, de még hogy (az a gól, Petike… azok a védések, Kicsi…), örültünk, de még hogy… De akkor is: tényleg elképzelni nem tudom, mi lenne, ha ma is be kéne karcolnom ide ezer szót – és még ha netán lenne is kedvem hozzá (de ugyan mitől lenne, amikor az embertől, szép hitem szerint alapvetően tökéletesen idegen a munka és bármilyen arra emlékeztető tevékenység – nézzétek csak meg, mit tesz velünk, velem, ha rendszeres), szóval ha lenne is, hát ugyan miről írjak? A semmiről talán? Hm? Ti tényleg azt hiszitek, olyan könnyű kenyér ez, hogy az ember csak úgy gondol egyet, nekiül, bekapcsolja a masinát, aztán tíz (na jó, most járok nyolcnál, bőven meglesz az tizenöt is) perc alatt sitty-sutty? Ingyom-bingyom? Ohne ihlés, pláne? Hát nem, barátocskáim: belőlem nem lesz írógép, azt megígérhetem. Nem vagyok én kucséber vagy bazári majom, hogy itt bohóckodjak minden áldott nap: ma nem írok semmit, küldjétek csak bátran a hangvételes leveleket, hogy leiratkoztok, meg hogy végeztünk egymással, fenyegessetek, hogy megdobáltok makadámdióval, banánnal, meg ütésálló kannás benzinnel, engem nem érdekel; tudjátok mit, mószeroljatok be a főnökömnél, hogy cserbenhagytam a hajót – engem már hidegen hagy minden. Kész: bekattantam, sajnálom, én is ember vagyok, ha nem látni is, oszoljunk, polgártársak, nincs itt semmi látnivaló, ne lépjünk bele a vérbe, köszönöm. 1 (igen, ez a kód)

Szerző végre tiszta vizet önt a pohárba

Szerző végre tiszta vizet önt a pohárba

Ma nem írok semmit. Hát nem is szeretek írni: azt mondja nekem a Suszter valamelyik nap, grafomán vagyok: hát nagyon határozottan kikérem magamnak ezt az impertinenciát. Nem mondom: ha teszem azt, ma, amikor – szent esküvel fogadom – nem írok semmit, valamiért, ad absurdum, netán, mégis írnék akár egy megveszekedett betűt is, na jó: akkor esetleg azt mondanám, lehet benne valami. Ha mondjuk megígérném, hogy hamarosan jön majd az a történet, amiben elmesélem, hogyan mutattuk meg egymásnak a Czinege Marikával; hogy mitől volt, hogy a Kovács Zsolti fel se szisszent, amikor a nagyok mogyoróvesszővel botozták a pincében; hogy milyen érdekes helyzeteket produkál, ha valaki kommunikálni csak üvöltve képes öntőmunkásból színházi díszítő lesz; hogy milyenek a gyors- és gépkocsikísérők hétköznapjai; hogy hogyan lehet valaki jogosítvány nélkül sofőr IFÁ-n a MÉH-nél; hogy milyen, amikor olyan Zsiguli kombival taxizol, ami négy kövér német turistával nem tud felkaptatni a Rege szállóhoz a hegyre; hogy kell-e egy klubkönyvtár-vezetőnek Iváncsán metsző télen olajkályha a szobájába – szóval ha tudnék ilyeneket ígérni, azt mondanám most nektek: cö-cö, talán van esély. No de így…

Ma nem írok semmit. Bocsássatok meg érte: biztosan nektek is volt már rossz napotok. De holnap azért jövök: akkor már azt is tudjuk, amit én szombaton délután még nem – sikerült-e a tegnap este újabb kupát elhódító Acélbikáknak megverniük a roppant ellenszenves Feldkirchet, s így menetelhetünk-e tovább az osztrák Nationalligában… Most pedig, hiába is tartanátok vissza, elindulok Dunaföldvárra, már előre tudva, hogy egy újabb könnyen felejthető este vár rám (szerdán vagy csütörtökön megbeszéljük, ha végre kiáll a görcs az ihlőizmomból), olyan ellenszenves figurák társaságában, mint a Szigeti Sanyi, Varró Tomi, Itya, Molnár Gyuri, Baglyas Ferike, és a többi borzasztó unalmas és sótlan vidékista niemand… Ma nem írok semmit – de ugye azért nincs örihari???

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 6.68 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

16 komment

  1. Czakó Károly szerint:

    Nem olvastam el.

  2. ili szerint:

    Bár ne írtál volna semmit!Tomi,Cili és a remek főztjük nagyon hiányozni fog! Ezek a sótlan vidékista niemandok Prágában a legjobb pivotúra társaim.:-)

  3. csusza szerint:

    Megállom. Szó, szürcsölés és szippantás nélkül. Ohne vigyorgás. örihari.

  4. Mackó de Nagyon szerint:

    Annyira jó, hogy ma nem írtál semmit. lassan olvasok és ez így nekem is laza, önfeledt, gyermekek kacajától hangos nap lesz. Nem kell olvasnom. Végre pihentetem a szemem, mert ma nem írsz semmit. Halle Berry vagy lujah? mindegy…

  5. OregHal szerint:

    Gyerekek, nem tudjátok, mi történt Boda Mesterrel, hogy ma nem írt semmit?
    Motorozni nem mehetett, mert ott én voltam; nő nem lehet a dologban, mert az önbeporzás…
    izé, tudjuk, (- ez az igazi monogámia!); be meg még nem rúghatott, mert ahhoz meg korán van.
    Akkor meg mi a frászkarikát tudhat csinálni?
    Csak nem esett valami baja?
    :-(

  6. Suszter és a Gyík szerint:

    Szívesen olvastam volna ma magam is valami érdekeset. Én is kíváncsi lennék, akárcsak OregHal, hogy mi lehet a mi Bandinkkal. Lehet, hogy megunt minket? Mindegy is, ne is foglalkozzunk a mi Bandinkkal. Végre olvashatunk ma értelmes dolgokról is valahol, máshol: nem itt. Nem is kommentelek ide ma. Minek? Menj csak András! Fuss csak el előlünk! Nem várunk meg!

  7. Boda Kapitány szerint:

    Nem is válaszolok külön-külön a kommentekre, mert ez a (pillanatnyilag) hatos sor így tökéletes, ahogy van: na, ez az, amit én olvasótábornak nevezek, hölgyeim és uraim… Köszönöm nektek, mind, tényleg!!! Nap bearanyozva…

  8. Varga Zsolt szerint:

    Tisztelt szerkesztő úr!Ismét felhívom a figyelmét, személyemre vonatkozó rossz színben való feltüntetést szíveskedjen kerülni!Tisztelettel egy megrögzött antialkoholista.

  9. Hatlövet szerint:

    Ne is írjál semmit András, csak ilyeneket mint a fenti még vagy 50 évig.
    Varró Tomiéknak sok szerencsét, (hülye egy ország ahol nem tudnak megélni) a Szigeti Sanyát meg üdvözöld helyettem is, ezer éve nem láttam!

  10. Leila szerint:

    Ennél hosszabb semmit már régen olvastam. Köszi
    Ah már megint lelép valaki külföldre. Több magyar van már kint mint itthon.Lehet keresnem kéne egy új OTT-hont. Simán járhatnék kint is magyar orvoshoz, vendéglőshöz, kozmetikushoz, suszterhez.
    Spongya BOB kint is király, Bodát kintről is lehet olvasni. Kéne egy kolóniát “nyitni” .

  11. rizsapista szerint:

    Semmi, semmi…:)

  12. m.B. szerint:

    Hát ez szép volt.

  13. Kata szerint:

    Aztaaaaaa. Deszerencsehogycsakesteféltízkorolvastamelésnemlettemtotáldepismerakkorelrontomazebédetmegleordítomakölköketmegösszeveszekaszomszéddalésméglehethogymegöngyilkolomacsigákatisésmégténylegjóhogynemírtálsemmithuuuuuuuuuuuu….

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


9 × egy =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz