Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


02 március
13komment

Keménykalap és krumpliorr – az első játék, az első sorsolás

Maki játszik

Maki játszik

Nos, ide is eljutottunk hát – csütörtökön éjfélkor ünnepélyes keretek között lezajlott a www.hetlovet.com első nyereményjátékának sorsolása, így a sok veretes marhaság közé most pár csepp komolyabb szolgálati közleményt elegyít a gondos kis szókémikus (jut eszembe: meséltem már a Mező Imre utcai pincelaboratóriumomról, amelyben, természetesen egy különösen inspiráló Delfin-könyv elolvasása után, kilencéves koromban folytattam vegytani kísérleteket – ám a végén rejtélyes módon elég élénken begyulladt egy kilós kénrögöcske, és kis híján evakuálni kellett a házat… na, mindegy, majd felhorgásszuk egyszer részletesen ezt is): pár fontos apróságot kell megbeszélnünk, ha már ilyen jól kezdünk itt összejönni. Legelőször is közkívánatra itt van még egy fotó Makiról, arról a rendkívül szórakoztató kismacskáról, akivel még nyár végén sikerült életre szóló barátságot kötnöm, mi több (bár kedvenc stylistom és pszichoterapeutám, a közismerten ultrakonzervatív dr. Zancsman ezt nyilván nem helyeselte volna), az első alkalom dacára együtt is aludtunk… Nos hát, akkor itt van Maki, felülnézetből, amint épp egy szerencsére mindig nálam lévő kislabdával küzd életre-halálra – hajtás után pedig jöhetnek a bájos tények, a közeljövő acélos terveivel megpántolva, egy kis beszámoló az eddigi eredményekről, no meg egy kis dicsekvés veletek, lányok-srácok, mert bizony ez, ami itt kialakulóban van, nem egyszerű olvasótábor… És ez most nem valami számítós marketingezés – simán csak meg vagyok lepve, meg még egy kicsit hatva is.

Hirdetés
Keménykalap, sorsolás előtt, délután

Keménykalap, krumpliorr - sorsolás előtt, délután, a napfényes lépcsőházban

Na, ennyit a spontán érzelmi kitörésekről, menjünk tovább szikáran. Kezdjük az előzményekkel: utolsó pillanatban, szerdán este esett be az a két VIP-jegy, amit a jégkorongozók Meiser Ferroste Magyar Kupájának ma esti (19.00) döntőjére kapott nb. lapom, a névadó szponzor cég egy önzetlen dolgozója jóvoltából. Azon melegében izzítottam direkt ilyen esetekre rendszeresített Brékingnyúz rovatomat, és egy sietős kis játékra hívtam mindenkit: csütörtök éjfélig vártam a leveleket postaládámba, s több mint szép számmal érkezett is megfejtés, összesen harminc név került a kalapomba: büszkén mondhatom, hogy a Dab.Docler szurkolói nem csupán a rigmusok szakszerű kántálásában a legjobbak, de a hibátlan megfejtések beküldésében is – jó, nem állítom, hogy túlságosan nagy agytornát követelt a kérdés (a döntő négy lehetséges résztvevő csapatát kellett felsorolni mindössze), de az már beszédes tény, hogy a levelekben még csak egy betűelütést sem találtam… No jó: a frissek között érkezett egy, amelyben a Sapa helyett Spa-t írt egy kedves olvasó, de ezt szívesen veszem szándékos poénnak…

Cetlik a keménykalapomban: harminc darab

Cetlik a keménykalapomban: harminc darab

Csak hogy megmutassam, milyen emberpróbáló feladat pártatlannak maradni, engedjetek meg pár röpke idézetet a beérkező mailekből – maximum keresztnévvel persze, nehogy az ombudsman rám zörgessen valamelyik este. Volt például levélíróim között igen kedves ismerős család, mind sport- és hokirajongók, ők ezt írták: “Nagyon szeretnénk nyerni,így az egész család ott lehetne a döntőn!!!” – hm, szó se róla, ez bizony nálam roppant komoly érv, nem tagadom. Mindegyikük címéről érkezett megfejtés – ez természetesen nem volt szabályba ütköző (azt viszont nem tartottam sportszerűnek, hogy egyvalaki több címről is bejelentkezik – azonos név, szóló esély, remélem, nincs harag), úgyhogy egy-egy cetlivel, összesen hárommal kerültek be közel százéves keménykalapomba. Volt, aki egy egyszerű poénnal lopta be magát a szívembe – Mihály a vágyát is belefogalmazta a megfejtésbe: “1. Dab.Docler első csapat, 2. Dab.Docler második csapat, 3. Miskolci Jegesmedvék, 4. SAPA Fehérvár farmcsapat. Remélem, a sorrend is ez lesz holnap. Hajrá, DAB!!!” Akadt, aki szinte tudta, hogy ő lesz a szerencsés, és az első mondatból ítélve kicsit mintha előre ivott volna: “Előre is köszönöm!!! Megtisztelő lenne, ha az én nevemet húznád ki!!! Mindörökké Dunaújváros, Hajrá Újváros, Hajrá Bikák!” És nagyon drukkoltam egy  fiatalembernek, Istvánnak, aki ezt írta: “Hajrá ACÉLBIKÁK! Üdvözöllek! A játékra jelentkeznék, a csütörtöki napon résztvevő csapatok: DAB DOCLER I, DAB DOCLER II, MISKOLCI JEGESMEDVÉK (a MOL-döntő után inkább Bocsok), SAPA AV 19 SZFVÁR. Üdv, István, Gárdonyból. Hajrá BIKÁK, ha nem nyerek, akkor is ott leszek, mint szinte mindig.” Nálam ez csillagos ötöst ért, és, figyelem, kedves mindnyájan, az úriember Gárdonyból jár be a dunaújvárosi mérkőzésekre… Egy virtigli drukkerünk!

A húzás pillanata, péntek, 00.02.

A húzás pillanata, péntek, 00.02.

Nagyon sokan nagyon sokféleképpen igyekeztek tehát beljebb kerülni a pikszisbe, de sajnálom, a becsület, ahogy annak idején Révész Sanyi sikította, ennél mégis többet ér – ráadásul pedig komolyabb korrupciós ajánlat nem is érkezett. Éjfélkor tehát, egyik neves druszámra emlékezve, amikor a mappa az ujjammal összeért, lezártam a szavazást, a szépen megírt és összehajtogatott cetliket bedobtam a kalapba, alaposan megkevertem őket, megkérdeztem nemhivatásos közjegyzőmet, dr. Kukucska Mártont, mindent rendben talál-e, ő azt válaszolta, nagyon is, mire kihúztam egy cetlit, s élő szóban a nyilvánosság elé tártam (most pedig írásban teszem ugyanezt) a nevét: Gál Ferenc. Szívből gratulálok, Feri, mindenki másnak jöhet egy kis irigykedés: ma délelőtt már hívlak is, és elárulom, hogyan veheted át a két kártyát és karszalagot, amellyel nem csak a várhatóan jelentős izgalmakat hozó meccset nézhetitek meg, de a szünetekben bejuthattok a dunaújvárosi jégpálya VIP-helyiségébe is, ahol étellel-itallal töltekezhettek, no meg olyan notabilitásokat láthattok-hallhattok testközelből, mint, teszem azt a VIP fő ceremóniamestere, maga Példa, azaz Siba Gyuri; korábbi dolgozataim egyik markáns kulcsfigurája, Vincze Bandi – vagy akár korábbi sztárjátékosok, mondjuk Berényi Norbi, jelenlegi edzők, például Vlado, és még sokan-sokan mások, a dunaújvárosi és az országos/nemzetközi jégkorongéletből. Megsúgom, mindegyikük elkapható egy közös fotó erejéig…

Nem kell szemüveget cserélni - én voltam, bocs... és hajnali kettőkor nincs kedvem újra

Nem kell szemüveget cserélni - én voltam, bocs... és hajnali kettőkor nincs kedvem újra

Gratulálok tehát a nyertesnek, és megígérhetem (mert a tegnap esti győztes elődöntő alatt megkérdeztem Zsazsát, és a jelentős érdeklődésről értesülve rábólintott), nem utoljára játszottunk ilyesmit, jegyekért, relikviákért, jégkorongos ajándéktárgyakért. Saját hatáskör, fokozom a csapásszámot: még március 15. előtt szeretném kisorsolni azt a szerencsés polgártársunkat is, akit egy általa megválasztott időpontban nem mindennapi élményt nyújtó motorozásrafogok invitálni. A győztes pedig azok köréből kerül majd ki, akik nem kizárólag erkölcsileg értékelik a Hétlövet-produkciót (miközben persze azt a nagyon-nagyon sok kedves kommentet-mailt is nagyon köszönöm, tényleg – és azt is, hogy az elmúlt közel három hétben egyetlen moderálásra/dobásra szoruló kommentet sem kaptam, ami manapság szerintem példa értékű), de szeretnék, ha ez a mutatvány (és, ehhez szorosan kapcsolódva szerzője) hosszasabban is fennmaradhatna. Az önkéntes támogatásra, alapesetben két közepes sör árával, a jobb oldalon diszkréten elhelyezett Donate feliratú gomb megnyomásával nyílik lehetőség: ekkor vagy egy dombornyomott kártyát, vagy egy PayPal előfizetést lehet/kell regisztrálni, a többi már megy magától. Ha jelenlegi olvasótáboromnak csak egy töredéke csupán havi egyszer megnyomná az említett varázsgombot, minden bizonnyal főállású blogger maradhatnék: majd meglátjuk, hányan szeretnék ezt a variációt. Elárulom, volt már olyan gáláns böngésző, aki – az utaláshoz csatolt közleményéből láthattam – meghívott egy sörre, aztán még egyre, végül 17 kilométernyi motorozásra is. Köszönöm mindenkinek: akkor tehát március közepén-végén (és attól fogva októberig havi egyszer) a hátsó ülésem egy szerencsés olvasómé – össz-egészében egy órányi motorozás, meg mondjuk egy jó fagyi a Tóthban, Földváron, ez az ajánlatom. Egyelőre igen jók az esélyei a motorozós játék résztvevőinek…

Vele megyünk - ha nem is ide, a szilvásváradi Magyar Route66-be...

Vele megyünk - ha nem is a szilvásváradi Magyar Route66-be...

Ha már nálam a szó, hadd mondjam még el, hogy szerdán este-éjjel ismét a Csuszarádió vendége voltam, Ujvári Géza vezető szerkesztő, a chaten számos kedves hallgató, és egyik legkiemelkedőbb törzsolvasóm/konkurrenciám, Suszter (Gyík igazoltan távol), továbbá négy óra bitang zene társaságában, s a kitűnő hangulatú adást követően Csuszától az immár szokásos éjféli szendvicseim mellé megkaptam az utóbbi húsz év talán legpompásabb gázsiját – egy zacskó csodálatos makadámdiót… Még megvan, bontatlanul, mert piszok erős vagyok – de percenként szemezünk. Ja, még valami: nagyon is megbízható forrásból tudom, hogy a József Attila Könyvtárban csak előjegyezni lehet a Mi legyen a borjúval? című Delfin-könyvet. Köszönöm szépen ezt a kitüntető figyelmet mindenkinek: kérlek, ne lankasszatok rajta egy kicsit se. Én továbbra is írom: te meg olvasd, terjeszd…

 

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (19 lövet, átlagosan: 6.42 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

13 komment

  1. kardos gyula szerint:

    Szia Bandi! Nagyon jó vagy mint mindig. Üdvözöl régi harcostársad: Kardos Gyula

  2. rizsapista szerint:

    Azt a kémiai bukfencet, a Szórakozott professzor című inspirálta, fogadjunk? :)

  3. veq szerint:

    A Bodával motorozni igen veszélyes! Nekem a karikagyűrűmbe került… :p :D

    Najóóó, nem úgy ám, ahogy egyes áthallás-specialisták gondolják!

    Hanem konkrétan! :D

  4. Suszter és a Gyík szerint:

    veq én olyan vizuális típus vagyok… megjelent, amint Te és a Boda… Hiába vésted, hogy nem úgy ám. Hát, akar-e valaki még felülni a Bandy mögé? Akar-e valaki még gyűrűt elveszíteni egy ártalmatlannak induló kis motorozás végett?

    Amúgy is mérges vagyok, mert én is jelentkeztem a játékra, majd alig 5 perc után megírta az András, hogy csak egy csapatot találtam el (Acélbikák). És? Játszani sem lehet már? Jó, tudom, hogy hatalmas tipp volt Rátót csapatát beírnom, de akkor is.

    Á, mindegy… Szerintem bunda volt. Pedig én tudok veszíteni.

    ’92-ben próbálkoztam a Ki mit tud? dunaújvárosi selejtezőjén, ahol Kelemen Angelika vitte el a pálmát előlem. A verseny végén szót kértem, kaptam, majd a biztonsági őrök kikísértek, és örök életre kitiltottak a Bartókból. Ott volt-e a Boda?

    Éppen 10 évre rá lehetőséget kaptam, hogy bizonyítsak. Hosszú tárgyalások eredményeképpen én készíthettem egy Cseh Tamás estet Újvárosban, személyesen Bereményi Géza tiszteletére. 2 dolog történ.

    1. Bereményi a következőt mondta az öltözőben nekem az este után: Fiacskám, én 1979-ben kénytelen voltam végig állni egy nekem készített 26 perces előadást. Így a Te 38 perced volt életem legborzalmasabb történése.

    2. Nah, ki volt az, aki másnap elképesztő őszinteséggel vert rá engem a keresztre? Ki volt az, aki a sárgaföldig gyalázta műveim? Nah?

    És most, éppen 10 évre rá, megkapom az aranyfokozatú egyik legkiemelkedőbb törzsolvasóm/konkurenciám elismerést. Most elértem hát valamit. Már érdemes volt 20 évet várnom és követnem a Bodát! De hogy a motorjára felülnék-e, s ezzel veszélybe sodornám-e a családomat…

    Nah, gondoltad volna?

    • Czakó Károly szerint:

      Ha 92-ben nem blog-komment írás – és valljuk be erre van esély – volt a versenykategória, talán méltán nyert Angie!

    • Boda Kapitány szerint:

      Csendes, időnként hangos mosolygással ittam soraidat… ’92-ben beekéztelek valamiért? Fel kell túrnom az archívumot… :-)

    • Suszter és a Gyík szerint:

      Nem, nem kommentbe kellett odaverni Angie-t, hanem tánczene kategóriában maradtam alul. Persze ez így volt jó, helyes, és nem utolsó sorban igazságos. Nem emlékszem ki volt akkoriban a Bartók technikusa, de 3 napig állt rendelkezésemre, és rögzítette zenei elképzeléseimet. Nekem egy KAWAII szintim volt és annak hangjait mintavételezte, majd egyesítette őket. Hatalmas munka volt (számítógép nélkül, szalagokra ment a rögzítés), és én bizony csak ennek a munkának elismerését vágytam. De ez nem jutott el a zsűriig.

      Tehát ez így volt helyes, csak ezt nehezen fogadtam el 17 éves fejjel. Viszont Eberchardt Feri bácsi nagyon büszke volt rám, aki a mentorom volt, s aki akkor már féllábbal a szakadékban volt. De ez egy másik sztori.

  5. Czakó Károly szerint:

    András diszkrét donációs felhívására reagálva, örömmel vállalom, hogy “előfizetek” a blogra.
    Minden hónap 10-én – ahogy a gyárban is szokás – utalom a 600 Ft-os egységet.
    Mivel nem szeretnék minden hónapban a kapitánnyal motorozni, másokat az esélyeim rontására buzdítok!

    • Boda Kapitány szerint:

      Köszönet ez úton is… ami meg a motorozást illeti, ha minden hónapban úgy határoz a sors, mit van mit tenni… előbb-utóbb legfeljebb majd te viszel engem… :-)

  6. Rowena szerint:

    És mi van azzal, akinek nincs pluszos bankszámlája??? Ez negatív diszkrimináció… Pedig a hetlovet.com-ot szívesebben venném meg, mint azt az egy havilapot, amit szoktam – pedig motoron hátul ülni nem megy sajnos… :P

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


− öt = 0

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz