Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


01 március
25komment

A sámánok eredete – negyvenéves az első könyvem

Íme, a címlap - Kukucska Márton 1972-es műve

Íme, a címlap - Kukucska Márton 1972-es műve

Ágaskodom egy picit a tizenkét fokos nagylétra tetején billegő sámlin, éééés… igen… felteszem most a lécet – látható, mindenre képes vagyok egy kis extra látogatottságért: a mai Húdeérdekesvalami-ben olyasmit ástam elő a fiókom legmélyéről, amitől, bízom benne, szem nem marad szárazon. A könyv, amit ma körbejárunk kissé – mi több, teljes szövegét, a hátlapon lévő ajánlással egyetemben betűhíven hozom -, nem túl vaskos: ha az üresen hagyottakat is beleszámolom, össz-vissz nyolc oldalas. Természetesen az első betűtől az utolsóig én magam írtam (bár legendás szerénységem már korán megmutatkozott, ezért használtam a Kukucska Márton álnevet, meg persze még egy fontos oka volt, erről mindjárt), úgyszintén én illusztráltam gazdagon, s a nyomdai előállítás-kötés is a két kis kezem műve. A mű, mint a címlapon ez diszkrét nemzetiszín keretben jeleztetik is, 1972-es, vagyis Andriska első általános iskolás – abszolút tömegbe szürkülő, átlagos kisdiák, már több mint két éve ipari mennyiségben olvas, és ír. Igaz, ez utóbbival vannak némi gondok: a kisfiú nem képes megérteni, miért nem felel meg tanító nénijének és a civilizált világnak, hogy ő nyomtatott betűkkel, konkrétan a Magyar Nemzet című újság (a Hazafias Népfront lapja) betűivel fejezi ki magát, miért kell esti korrepetálások során, izzadságos munkával elsajátítania a folyóírást, amikor – erre konkrétan rá is kérdez – a nyomtatott betűket is tökéletesen el tudja olvasni, meg tudja érteni mindenki. Sokat sírdogál emiatt: mert nem érti, minek vesztegetni hiábavalóságokra az időt, hiába magyarázzák. Aztán egyszer leül anyu munkahelyén, a főiskolai irodában, és egy szuszra gépbe üti élete – mind ez idáig – fő művét, A sámánok eredete című hiánypótló, tudományos igényű értekezést. Minden mást megtudtok, ha lapoztok: bőven van mit mondanom…

Hirdetés
Illusztráció, a nagyobb hitelesség okán

Illusztráció, a nagyobb hitelesség okán

Nézzük először is, miért volt történelmi szükségszerűség, hogy Kukucska Márton megírja A sámánok története című alapvetést, melynek alcímében szerény jelzés is található, ha netán valakiben kételyek merülnének fel (pedig hol volt akkor még Vujity Tvrtko): Igaz történet. Nos, 1972-ben kiváló barátommal, Csuhaj Tibivel (azóta is éppoly kiváló barátom, csak időközben általános iskolai tanulóból a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanszékvezetője, a fél világot bejárt, remek nagybőgős, dzsesszmuzsikus, zeneszerző, miegyéb lett) a lehető legváltozatosabb módokon igyekeztünk hülyíteni mindenkit az osztályban. Irtózatos, vegyes technikájú hazugságokkal traktáltuk, akit csak lehetett – ha barát volt, ha ellenség, nekünk egyre ment, a dolog lényege úgyis az volt, hogy kettesben rengeteget röhöghessünk. Ízléstelen ámokfutásaink egyik legjobb alanya Bíró Béla, vagyis Bírás, aki az idő tájt az átlagnál talán kissé félősebb srác volt – mi persze ezt csalhatatlan szemmel azonnal kiszúrtuk, s szinte perceken belül megkezdtük irányában annak a szégyenteljes és tökéletesen gátlástalan pszichoterrornak a könyörtelen alkalmazását, amivel azután hónapokon át sakkban tartottuk szegény Bélát (és még, igaz, kicsit tán szerényebb mértékben, két-három osztálytársat): vagyis hogy első körben elhitettük vele, hogy léteznek sámánok a világban (igazából szerintem vámpírt szerettünk volna mondani, csak nem ismertük a szót), mi több, hogy Dunaújvárosban van belőlük a legtöbb, mi még több, a Csuhajjal nekünk is van néhány idomított kölyökpéldányunk otthon – s aztán amikor e mag termékeny talajt fogott, megkezdtük a nemesítését. Néha még mi is megdöbbentünk azon, hogy szegény Bírás mi mindent kajál be két pofára – időnként, a délutáni tanítás után, hazafelé ballagva akkora baromságokat találtunk ki, hogy nem győztünk oldalt fordulva hangtalanul röhögni, miközben Béla aggódva kérdezgetett tőlünk mindenfélét, és mi persze mindenre tudtuk a választ. Néha annyira félt, hogy felkiabált az anyukájának a másodikra, hogy jöjjön le érte, és kísérje fel – elég gyakran őszintén megsajnáltuk, és én időről időre kölcsönadtam neki egy színes kis rongydarabot, amit egész kisgyerekkorom óta állandóan magamnál hordtam (ez is érne azért egy misét), mondván, ha ez nála van, tutira nem fogják bántani a sámánok. Azért ez elég rendes dolog volt tőlem a sok szemétség mellett is, adjátok meg a pontot.

Egyszer még a kis sámánomat is megmutattuk neki: eljött velünk, egészen a Mező Imre utcáig, már sötét volt, mondtam neki, hogy nézze a nagyszobánk ablakát, mert néha ki szokott nézni a kis fehér pofijú idomított sámánkám – jó kapusnak szerencséje is van,  anyámék vagy a nagymama két percen belül meglibbentette kicsit a sötétítő függönyt, mire Bírás maga sikoltott fel, hogy “Ott van!!!”. Kicsit sértődötten kérdeztük Tibivel, hogy korábban netán kételkedett-e a barátai szavában, mert mi akár el is mehetünk, mire Béla buzgón biztosított róla, hogy dehogy, esze ágában se volt, ő tudja, hogy minden igaz, amit mondunk, de azért ez így, élőben mégis döbbenetes. Aztán elkérte a sámántávoltartó rongyot, és elindult haza, a száz méterre lévő Korányiba: nyugodt volt, mert tudta, hogy nem eshet semmi baja hazáig. És aznap este, a Csuhaj Tibi utána is kiabálta, jókedvünkben küldtünk még mellé két láthatatlan, repülő sámánt is, csak mert különösen erős volt a sámántevékenység épp, és féltettük. Béla a sarokról hálásan visszamosolygott ránk, mi pedig, gonosz kis genyók, fetrengve idéztük fel az este legszebb pillanatait.

"Érdemes megvenni, elolvasni..."

"Érdemes megvenni, elolvasni..."

Béla azért a Gourmand melletti lépcsőház pincéjébe a rongyomat szorongatva, ezer láthatatlan sámántól védve se mert volna lemenni semmi pénzért: a pincébe vezető lépcső tetején, hazafelé a Móriczból szinte minden este megálltunk így, hármasban, mi a Csuhajjal fojtott, félelmetesre mélyített hangon mondtuk a Bírásnak, hogy ott van lent a HALÁL, ha jól belefúrja a tekintetét a sötétbe, meg is láthatja, ennél a résznél ő többnyire fejvesztve kirohant, mi meg gonoszul összeröhögtünk, de persze mi is kirohantunk, mert azért igazából ebben a halál-ügyben mi is hittünk valamennyire, és semennyiért le nem mentünk volna azon a pincelépcsőn. Hogy egészen őszinte legyek, én valahogy ma se szívesen mennék le.

Talán érthető ezek után, hogy A sámánok eredete azért született meg, hogy ily módon is bizonyítsuk, a sámánok nagyon is léteznek – egy nyomtatott szakmunka, az idő tájt, minden esetleges kételkedést csírájában fojtott el. Mindezek ellenére, ha hihetetlen is, Bírásból nem lett pszichopata sorozatgyilkos, alkoholista vagy depressziós – épp ellenkezőleg, hála a sorsnak, kedélyes, nagyszerű, csupaszív ember mind a mai napig, és szerencsére (egyben őszinte meglepetésemre) később sem torolta meg mindazt, amit elkövettünk ellene: én biztosan nem lettem volna ilyen nagylelkű.

A sámánok eredete, mint már említettem, anyám munkahelyén, az ő Optima villanyírógépén (amely masinával, csak a félreértések elkerülése végett, nem szép hétvégi házak túlburjánzó hajtásait vágtuk le anno) készült, az ötödik oldali illusztrációt (lásd fent, balra) pedig az ő fiókjában lévő filctollkészlettel varázsoltam papírra. Ööööö… nincs igazán agyonbonyolítva az a rajz, be kell lássam – viszont figyelembe veendő, hogy nem jártam óvodába, ezért a rajzkészségem hagy némi kívánnivalót maga után, s hajtogatni is csak csákóig tudok, a kishajó már nem megy.

Jöjjön akkor a remekmű teljes szövege, betűhíven, oldalról oldalra, külön felhívnám a figyelmet a mű eredeti címére, fordítójára (külön értekezést érne kiskori pszichém, mely magyar szerző művét szükségesnek látta magyarra fordíttatni a nagyobb hitelesség okán), a hátoldali ajánlóra, a hetedik oldal vérfagyasztó mendemondájára, továbbá a kiadvány árára: 365 forintba került anno, akkor, amikor mondjuk egy Delfin-könyv 6 forint volt. Hiába, az unikumokat már akkor is meg kellett fizetni. A könyv egy példányban létezik, nálam – természetesen mai értéke sem csekély, de titkon reménykedem benne, hogy lesz az még felbecsülhetetlen is…

CÍMLAP: Kukucska Márton: A SÁMÁNOK EREDETE – IGAZ TÖRTÉNET, MÓRA, 1972.

1. OLDAL, BELSŐ BORÍTÓ: A mü eredeti cime: SAMAN DE OFFICE. Fordította: Dobolczkay Margit

3. OLDAL: A sámánok 1525 óta léteznek. A nagyobb városokban élnek, de kisebb városokban is megjelennek. Kórházkertben nagyon sok van belőlük. Az esti órákban, éjfélkor 5-600 van belőlük. A betonozás és aszfaltozás szót nagyon nem szeretik. Viszont, ha lemegy valaki a GOURMAND MELLETT LEVŐ háznak a pincéjébe, akkor ott megláthatja a HALÁLT; és ha le mer oda menni s szerencséje van, akkor egy csomó sámánt is fog látni. A sámánok fő eledele az EMBER. A sámánok általában zöldek. A testhosszuk 1-1.5 m. Súlyuk 60 kg. A körmük hossza 5 dm. NAGY ÁLLKAPCSUK 10-15 cm. A kis sámánok fehérek. A sámánok életkora 100000000 százmillió év. Körmeik fehérek. A sámán felesége évente 150 gyermeket hoz világra. Az értékes felfedezésre 1971 őszén jött rá Boda András és Csuhaj Barna Tibor. A b betüsöknek r betüsöknek h betüsöknek és cs betüsöknek barátai a sámánok. DUNAUJVÁROSBAN rettegnek tőle.

5. OLDAL (RAJZ): A rövidítések jelentése K=KÉK HÁZ B=BARNA HÁZ P=PIROS HÁZ H=HALÁL GO=GOURMAND FAS=FASOR

7. OLDAL: A sámánok általában kopaszok. Mesélnek egy olyan mendemondát, hogy egy ember elment valahová és nem jött vissza. A sámánok nagyon szeretnek mosdani. Általában Magyarországon van sok.

8. OLDAL, HÁTSÓ BORÍTÓ: 365.-Ft A sámánok eredete. A könyv megéri a 365.-Ft-ot. A könyv irója KUKUCSKA MÁRTON nagyon ügyesen rendezi el a sámánok részeit. Érdemes megvenni, elolvasni. Izgalmas, érdekes könyv.

Egyetértesz, drága jó olvasóm? Vagy küldjem rád a kis sámánomat, ombre???

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 6.57 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

25 komment

  1. Suszter és a Gyík szerint:

    Könnyfakasztó hatalmasság! Érdemes volt soká ébren maradnod az éjjel! Kösz!

  2. Tina szerint:

    5 dm :DDD óriási!

  3. Mackó de Nagyon szerint:

    Megdöbbentő, hogy ennyi sámán van. Hallottam mendemondákat, de hittem is meg nem is. E művet olvasván most már biztos. Köszönöm

  4. Katica szerint:

    …hát csoda, hogy mindig meg akartalak zabálni, amikor kicsi voltál? :))))))))))))
    Mellesleg a 2. és a 4. oldal hiányzik, ami nyilván a legizgalmasabb része a műnek! :)

  5. Katica szerint:

    Ja, írtad, hogy vannak üres oldalak! De kár! :)

    • Boda Kapitány szerint:

      Hát igen, ez ugyanis voltaképpen két A4-es papír félbehajtva… :-) amúgy meg ennyi mondanivalóm volt, és slussz. Azért soha nem írtam, hogy írjak – meg is fizettem érte jól… :-)

  6. miki szerint:

    birtokomba került a filológiai szemle egy máig meg nem jelent kiadása, mely teljes terjedelmében a sámánok eredetével foglalkozik. külön cikk foglalkozik benne azzal az irodalomtörténeti különlegességgel, amit kettős álnévnek hívnak, hiszen nem egyszerűen arról van szó, hogy b.a. k.m. álnéven írt volna maradandót, de azt még le is fordíttatta Dobolczkay Margittal. a cikk szerzője szerint a magyar irodalomtörténet második legtalányosabb dolgával állunk szemben, rögtön petőfi s. elhull a virág, eliramlik az élet… sora után

  7. Kata szerint:

    Az 5 dm-től én is kifeküdtem! :D :D :D

    Kórházkertben van sok. :D Erről meg az jut eszembe, hogy KeményIldi barátnőmmel (szintén Korányis, én meg tősgyökeres Komócsinos) reggelente hátul (értsd kórház mögött)jártunk suliba. Kórházkertben minden reggel ott állt a halottaskocsi, az épületnek döntve pedig ott sorakozott 1-2-3 koporsófedél. És soha nem láttuk a LÉNYEGET! Pedig lehet, hogy akkor jöttek föl enni a sámánok! :O

    • Boda Kapitány szerint:

      Hát igen, sajnos nagyon valószínű, amit írsz… Mondjuk ezt már nem nagyon mertük volna megmutatni a Bírásnak… azért ennyire nem voltunk szemetek…

  8. OregHal szerint:

    Az 5. oldal képzőművészeti alkotása (mindamellett, hogy önálló produktumként is megállja a helyét, riszpekt!) egy, a kortárs művészek számára útmutató világrengető újdonságot is tartalmaz, amennyiben a tájékozatlan szemlélőt a mű helyes értelmezésének bugyraiban való eligazodásában Ariadné-fonalaként segíti…
    Szabadalmaztasd, mielőtt lenyúlják zseniális megoldásodat!!!

  9. Hatlövet szerint:

    “..tizenkét fokos nagy létra…” hol élsz Te András, egy kastélyban?
    Ott talán vannak ekkora belmagasságok.
    Nagyon “szemét” kisgyerek voltál Csuhaj Barnával együtt, remélem már kinőttétek?

  10. Pannimama szerint:

    Valóban, a gyerekek gonoszak! Galád kis krapek voltál, hallod-e! Nagyon jól szórakoztam, köszi! :D

  11. Rowena szerint:

    Uhhh… hát én azt hiszem, új kedvencem lett, ez. :))) Viszont szerintem a leírásod nem a vámpírokra, hanem a démonokra illik. Én amúgy szintén Móricz alsó, szintén Anyukám munkahelyén az írógép, Mogyorókrém és barátai címmel, egy német juhász kalandjairól… XD Húdegázzz… :))) A többit meg már leírták az előttem szólók… :)

  12. bebebop szerint:

    András!! Gyerekkorom képei indultak el a belső vetítőn írásodra. Most töltöttem be az ötvenet,jó kis ajándék volt az írásod.Köszönöm,egyben folytatást kérek, valamint egy régi írásod után érdeklődnék ,ha mailben válaszolnál kibontanám mire vagyok kíváncsi.

  13. Helga szerint:

    Rendszeresen es hangosan rohogok irasaidon a tengeren tulon. Terapias jelleggel. Koszi az ido es ter utazast, hianyzott. Lenyugozo a boritoterv es a reszletesseg. Mora kiado, eredeti cim es mufordito. Hat persze h Dobolczkay Margit! Amugy o ki volt, konyhas neni a Moriczban?

    • Boda Kapitány szerint:

      Szia… örülök neki, ha jól szórakozol… a Dobolczkay abszolút csak kitalálmány volt, nem létező személy… törtem rajta a fejem, és ez jónak tűnt. Az is lett. :-)

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


hét × = 21

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz