Hétlövet

A kis pók, ott, a radiátorom alján

(20 lövet, átlagosan: 6.65 a hétlövetből)

 Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már kilencedik kiadásában Angliába szállítom kedves olvasóinkat, egészen pontosan Manchesterbe, ahol egy lakodalomba két váratlan vendég toppant be, talán hallottatok már róluk: Erzsébet királynő és Fülöp herceg. Szót ejtünk egy vakmerő vállalkozásról, amely szerencsés véget ért,magyaros fordulatokkal – Rakonczay Gábor jutott át az óceánon evezve: öcsém, tudod ki hiszi ám el… És Dunaújváros, Dunasor, második emelet: pár napja egy színmagyar kis pók költözött a fürdőszobámba, róla kezdek mesélni… Akinek elmaradása van az oldal olvasásában, kérem, sürgősen pótolja, a jövő héten lehet hogy nagydolgozatot íratok… Én ma Dunaföldváron, a Hegyi-kocsmában teljesítek szolgálatot – ha mindenki, és a Hegyi Laci is úgy akarja, talán beszámolok majd… Tovább »»

Fiatalok, bolondok: bemennek hát a börtönbe (I.)

(21 lövet, átlagosan: 6.48 a hétlövetből)

 Loading ...

Ilyet szabad például fotózni... lábak, hátak...

Épp tegnap bátorkodtam pár értelmesnek szánt gondolatot elzizegni a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház új produkciójáról – a Fiatalság, bolondság című zenés vígjátékot, magyarán operettet alaposan értékén kezeltem. Mentségemre szóljon, volt miért: a több mint hetvenéves darab kitűnő, színház született belőle, a színészek lubickolva dalolnak-táncolnak, s ez a jókedv két óra alatt szép egyenletesen ráül a nézőtérre (nem, nem mint a guanó, épp ellenkezőleg), s beszivárog a nézők lelkébe. Ez pedig jó, nagyon is jó. Még két hét sem telt el a premier óta, amikor az élet írta operett szüzséjébe bekerült egy derékszögű, kissé murvás kanyar, s egyik napról a másikra kiderült: a Bartók szinte teljes társulatának börtönbe kell vonulnia. Há-há-há… ugye de régen kacagtunk ilyen rosszat… no de cserébe legalább nem fejtem ki mélyebben ezt a pompás bulvárfordulatot, s nem vezetek mindenkit az orránál fogva – merthogy természetesen csupán arról van szó, hogy az Állampusztai Büntetés-végrehajtási Intézet levélben kereste meg a környező színházakat: volna-e egy is, amelyik a helyszínre szállítmányozna egy előadást a színházi világnap tájékán, s szerezne egy kellemes órát a fogvatartottak egy erre méltó részének, mondjuk úgy száz embernek. Természetesen ajándékba, azaz néhány szendvics és egy kis jaffa lenne cserébe – mert, ha netán valaki nem tudná, a büntetés-végrehajtás a bevételek szempontjából azért nincs teljesen pariban az olajfinomítókkal vagy a szilíciumvölgyi nagyvállalatokkal. Magyarán: jött egy ajánlat, ami a mai világban teljességgel elfogadhatatlan. Mi azonban Dunaújvárosban élünk: a Bartók tehát simán igent mondott. És kedden, a Fiatalság, bolondság stábjának jelentős része Állampusztán landolt, a kultúrteremben. Izgalmak csak ha lapozol… Tovább »»

Fiatalság, bolondság – jó operett, mert remek színház

(24 lövet, átlagosan: 6.58 a hétlövetből)

 Loading ...

Idén karácsonykor eléneklem Brünhilda búcsúját - terveim szerint a Dózsa György úti Skálában

Megmondom, ahogy van: viszonylag ritka, hogy mondjuk a zuhany alatt állva belekezdjek Bóni belépőjébe (pedig baromi jó ám az akusztikája az új bászrúmomnak), amelyben a londoni utcák hányságáról s milyenségéről értekezik dalban; egy jó kis Hajmási Péter Pityke Pál se nagyon kívánkozik ki belőlem romantikus helyzetekben, a végén spárgával persze – s úgy általában véve nem nagyon szoktam letargiába esni, ha teszem azt valamilyen félreértés folytán nem sikerül minden negyven évben bejutnom egy klassz kis ipi-operettre, netán kiszorulok Straub Dezső életmű-estjéről. Bocsánat és oppardony: valószínűleg a neveltetésemben van a hiba – Nagymama minden ilyenről elkapcsolt a tévében, azt nem tudom már, hogy tisztán csak erkölcsi okokból-e, a kánkánnál esetlegesen kivillanó térdek és combok miatt – én azt hiszem inkább, hogy nem rajongott különösebben (értsd: rühellte) a bonvivános, páváskodó, folyton csupa mosoly, nyálnyúl szereplőket, meg a művilágban műélvező műnőket. Nem mondhatnám persze, hogy délutánokat bömböltem át, hogy a gonosz nagymamám miatt nem nézhetem a Csárdáskirálynőt – az sokkal rosszabbul esett, amikor hároméves koromban megváltoztatták az esti mese kezdési időpontját (majd előkeresem a magyar tévé Tévé-ovi adásának írott levelemet is!!!), nem beszélve arról a fájdalomról, amikor az Ahol a vaddisznók járnak című jugó partizánsorozatról egyszerűen kitiltott a tulajdon családom, csak mert részenként lelőttek benne pár tucat embert, és juj, vér. Egyszer persze mégis elbújtam a zöld sötétítőfüggöny mögött… na, erről majd máskor. Most viszont operett in da house. Tovább »»

Hat órácska, ami csak úgy elpereg…

(26 lövet, átlagosan: 6.50 a hétlövetből)

 Loading ...

Ez lett belőlem, amióta a legbunkóbb főnököm van evör: én

Ennyire bunkó, szemét, paraszt, kiszipolyozó, ugarra járató főnököm, mint amilyen én vagyok, még nem volt, pedig lassan harminc éve veszek részt kőkeményen a termelésben, számos szektort bejártam. Ha netán (a félórás ebédszünetemet leszámítva) tíz percet nem a betűkkel töltök valamilyen formában, már makog idebent, a fejemet csapkodja, azt is bentről persze, igyekezzek, ne a haverommal dumáljak, jöjjek már haza, üljek a gép elé, és tegyem a dolgom, gyorsan-gyorsan-gyorsan. Írjak. Közben olvassak is. Találjam ki, mi lesz egész héten, készítsek tervet. Szedjem össze a variációkat, amikből válogathatunk pénteken, a Hétlövet megírása közben: elvégre is már kedd van. Válaszoljak szépen a kommentelőknek. Lassan délután két óra, hm… ideje lenne kész lenni a másnapi poszttal, hogy délután-kora este  még át lehessen olvasgatni párszor. Aztán jöhetnek a képek… Este és éjjel pedig, mint rendesen, fordítunk, a napi öt oldal, újabb bő fél éven át, persze minden éjszaka… most két könyv is van, lehet válogatni, egy merő szórakozás. Ha pedig a szép szóra netán nem reagálok, hát elkezd olyan éjsötét képeket festeni elém, direkt agyba, hogy attól besápadna bárki emberfia. Egy szabad napom… mit napom, délutánom nem volt hónapok óta. Oké, nagy nehezen elengedett Boszniába a retek, de csakis úgy, hogy négy napra előre megcsináltatott velem mindent… baszki, úgy indultam neki, hogy kivoltam, mint a liba… Ma meg (vagyis kedden) kiküldetésben jártam, Állampusztán, egy igencsak patinás, jellegének megfelelően nyomasztó büntetés-végrehajtási intézetben, ahol a színházi világnap alkalmából kedvenceim, a Bartók kiváló művészei adtak egy kiváló, vidám, zenés műsort a fogvatartottaknak. Este hat körül, szépen, ahogy bunkófőnök meghagyta, itthon is voltam – most éjfél múlt… még csak én tudom, hogy holnap nem lesz színházi/börtönértékelés, neki meg se merem mondani, alszik – de már most rettegek, mikor kezdi rá: “Ebben maradtunk, firkászkám?” Tovább »»

Egy kisfiú Boszniában, aki én…

(32 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)

 Loading ...

Lobogó sálas motorosok nyári éjszakákon: ide ne gyertek!

A mindennapi motorozás csúcsformában tartja az agyat – erre a megállapításra jutottak a tokiói egyetem kutatói, és nem az érintettség okán vagyok kénytelen egyetérteni: ráadásul ha az én agyam harmincöt év intenzív motorozás után erre a csúcsra volt képes eljutni, akkor igazán hálás lehetek, mert nélküle maximum ridegtartott papucsállatka-hordák vezérkosa lehetett volna belőlem, az pedig egy idő után mérsékelten szórakoztató életmodell csupán. A motorozás ugyanis fura egy móka: minden másodpercben teljes koncentrációt igényel, mégis tökéletesen kikapcsol – hogy hogyan, azt ne kérdezd, de súlyos tény, hogy így van. A motor a leghétköznapibb helyváltoztatást is izgalmas kihívássá varázsolja, melynek során a motoros kikerülhet a napi taposómalomból - írják a tanulmány készítői, akik egyébként több mint két hónapon át vizsgáltak egy csapatnyi 40-50 év közötti naponta nyeregbe szálló motorost, és persze egy kontroll-csoportot is, amely olyanokból állt, akik korábban rendszeresen motoroztak, de már autóra váltottak… Míg az autósok simán eljuttatták magukat A-ból B-be, a motorosok minden alkalommal eljuttatták magukat egy másfajta tudatállapotba. Magam se mondhatnám szebben a lényeget – a motorozás legális drog, használata olyan tudatállapotot eredményez, ami semmi mással el nem érhető, nem pótolható. Az autót vezető agya csak akkor “kapcsol be”, ha egy folyamatosan sok ingert adó, zsúfolt városi környezetben megyünk, vagy hirtelen elénk ugrik valaki – a motoros viszont minden másodpercben számos agyi területet dolgoztat. Mindezek után csoda, hogy elmentem a Körtéékkel Ausztriába?

Tovább »»

Orsi, Kétincs, ÖregHal – a harmadik cigimentes hét előtt

(20 lövet, átlagosan: 6.80 a hétlövetből)

 Loading ...

Ennyire azért nem súlyos a helyzet...

“Bevallom, én qrvára szenvedek. Iszonyat! Bár kevesebbet jut eszembe a cigi, mint két hete, viszont ha eszembe jut, akkor nagyon mélyen a lelkembe mar… Nagyon rossz. Aztán elfelejtem, és megint rendben van minden. Remélem, később egyre ritkábban fog eszembe jutni. Most még naponta kb. ötször. Két hete naponta annyiszor jutott eszembe, ahány szál cigit elszívtam előző napokban. Tehát az kb. húsz szál. Most tényleg ritkábban, de sokkal mélyebbről, sokkal durvább érzés. Rohadt életbe. Ti hol tartotok? Írjátok már le, hogy mit éreztek! Ti is így vagytok, vagy csak én vagyok ilyen hisztis?” A fenti, bizony meglehetősen drámai sorokat egy kiterjedt baráti körrel rendelkező, nagyszerű, csupaszív hölgy, Kétincs (Katica – ki hogy szereti) küldte szombaton – ő például, szegény, jelentősen szenved… Különös: de nálam meg például semmi extra – valamiért a legkönnyebb leszokásomnak ígérkezik az eddigi százharminchétből. De tényleg: és, komolyra fordítva, esetemben nagy különbség a korábbiakhoz, hogy most mintha el tudnék képzelni magamnak valami dohányzásmentes életet, motorral, túrákkal, haverokkal, mindennel egyetemben. Ez korábban nem igazán sikerült. A hétvégén egyébként olyan buliban voltam Kaposváron, ahol a nagyjából tizenöt résztvevő egyike sem dohányzott, és jólesett, hogy nem kellett egyedül belerondítanom ebbe a képbe… Hogy mi a helyzet a többiekkel, akikkel két hete együtt indultunk, arról hajtás után beszélgetünk… Tovább »»

Egy(-két) jókedvű motoros nyertes

(24 lövet, átlagosan: 6.79 a hétlövetből)

 Loading ...

Nagy vonalakban mindenki a képen - a megérkezés örömére

Nem kenyerem az öntömjénezés, de ami tény, az tény, a marketingosztály kiválóan teljesített: változatlanul nagy népszerűségnek örvend a nyereményjáték, amelynek keretében márciustól októberig (ha bírjátok, felőlem lehet november is a vége, sőt, én decemberben és januárban is menni szoktam, ha nincs hó) havonta egy szerencsés polgártársat sorsolok ki egyórás élménymotorozásra némi cukrászdás beszélgetéssel egybekötve, legendás keménykalapomból, közjegyző és csalás nélkül. Persze nem csak úgy, a telefonkönyvből írogatom a kis fecnikre a neveket – azok kerülhetnek a kalapba, akik az oldal jobb fertályán található Donate feliratú varázsgombot megnyomják, s utána vagy egy dombornyomott kártyával vagy egy PayPal-számla segítségét igénybe véve egy szolid összeg utalásával segítik az oldal fennmaradását, s a szerző túlélését. A program persze továbbra sem kötelező, minden tartalom ingyen és bérmentve elérhető – akinek viszont tetszik a produkció, az ily módon is kifejezheti. Kimondottan arra buzdítok minden kedves adományküldőt, hogy havonta legfeljebb egyszer nyomja meg a gombot – kivéve, ha texasi vagy türkmén olajmilliomos, jól menő divatdiktátor, illetve lelkiismereti vagy adózási okokból szívesen szabadulna meg komolyabb összegektől, ez esetben abszolút tudok segíteni, hívjatok bizalommal. Első nyertesem egy kisapostagi úriember, Czakó Károlynak hívják, s már jó előre szólt, ha szabad, lenne még egy érdeklődő a szombati kerekezésre, Czakó jr. személyében. Naná: súlyt fektetünk az utánpótlás-nevelésre. Tovább »»

Bocs, Phil – de fulladok Mexikótól!

(24 lövet, átlagosan: 6.75 a hétlövetből)

 Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már nyolcadik kiadásában benézünk egy régi haverom, Sir Philip Green szülinapi partijára, ha szeretitek, bedobtok egy ötvenfontos hambit, elleszünk… aztán érkezik majd Balatoni Mónika, és az ő kihagyhatatlan tanácsai tízmilliós tételben – végül egy jó hír, pár csendes kérdéssel: indul a hokiakadémia Dunaújvárosban. Ismét csak jó böngészést kívánok a hétvégére, amit a magam részéről emberhez méltatlan körülmények között, azaz munkával töltök, mert sajnos hydraként fojtogatnak a határidők… Tovább »»

Michael Jackson, a palackba zárt

(19 lövet, átlagosan: 6.68 a hétlövetből)

 Loading ...

A parfümös butykos, rajta Jacko hologramos képe, plusz az enyém, tükröződésben...

Azt azért nem merném kijelenteni, hogy bármikor is dzsekós lettem volna. Nem jártam moonwalk-ot, a mai napig is viszonylag kevés a csillogós öltönyöm, a krómcipőm, meg a boka fölé érő nadrágom arany szegélyes fehér zoknival, a legjobban pedig akkor csíptem Michael Jacksont, amikor még a Five-val nyomta – na, az, például az I Want You Back azért zenének sem akármi, igaz, azért mondjuk a szürke cuccos idősebb brother szerkója (hogy tényleg csak a legszigorúbbat emeljem ki) előrevetít valamit a későbbi tragédiákból, ráadásul az egész produkciónak van valami nagyon kellemetlen levegője, mintha csak egy ócska amerikai filmben látnám öreg Jacksont a függöny mögött egy hatalmas köteg dollárt számlálni, a szeme helyén forgó dollár-tárcsák, mint Dagobert bácsinál – túl azon, hogy az előadás persze vérprofi, zseniális, remek, és Jacko elképesztően betyár, ráadásul hibátlanul, könnyedén viszi el az egészet a hátán. Szóval nem voltam dzsekós, de azt azért bevallom, 1983-ban, amikor egy viszonylag röpke liaison-ra a fővárosba keveredtem, a Sony walkmanemben rendszeresen hallgattam a Thrillert – mert azért ahogy az a lemez meg van írva-keverve-hangszerelve (a legenda, Quincy Jones volt a producer), ahogy azt feltolták a remek zenészek (akkor még nem tudtam, legfeljebb éreztem: lényegében a teljes Toto-legénység, továbbá például Eddie Van Halen a Beat It gitárszólójával, Paul McCartney a The Girl Is Mine-ban, s a többi…), abban máig nincs hiba. A csúcson heti egymillió lemezt adtak el a Thrillerből, összesen több mint százmillió ment el belőle, nyolc Grammy, miegyéb… Na: mindehhez képest van egy hatvan milliliteres, eredeti Michael Jackson parfümöm – nem akármilyen portéka. Minden tudnivaló lapozás után. Tovább »»

Bosznik, hercegek, ovinok: külföldi portyán a Kész átverés stábja (II.)

(18 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)

 Loading ...

Széles, mosollyal

“Innék egy kávét Fiumében, a jövő héten… Egy nap oda, egy nap vissza…” – ezt az üzenetet rakja fel a Kész a Fészre március 10-én, 21.17-kor, így kezdődik minden. Másnap, újabb aljaskodások után persze nem bírom tovább, ráharapok a csalira, és már tudom, hogy ha beleszakadok is, mindenképpen elmegyek vele motorozni, két nap, Bosznia meg egy kis Horvátország, péntek oda, szombat vissza – az utazás célja egy kávé elfogyasztása Mostarban, továbbá annak megvizsgálása, be van-e még fagyva az Adriai-tenger, sós-e, és aratják-e még rajta a nádat. Március 16-án, pénteken hajnali fél kettőtől a kispárnámon dobolgatva várom a hét órát, amikor találkozunk, és indulunk le, délnek… Szép sima az utunk, napsütéses, csodás: Mohácson korai ebéd, aztán előbb a magyar-horvát, majd a horvát-bosnyák határon is óriásit hibáznak a határőrök – átengednek. Az első részt valahol ott zártam, hogy kátyúmentes, széles és sima utakon, gyönyörű tájon, a Bosna folyócskával együtt kanyarogva haladunk úti célunk, Mostar felé. Ha gondoljátok, mondom tovább… Tovább »»