Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


29 február
11komment

Báró Bhüttössy Boda Bandy befizeti a (b)adót (II.)

Büttös, főutca

Büttös, főutca

Nos hát, minden jel szerint érdemes unalmas óráimban marketing-szakirodalmat olvasgatni: a büttösi kalandjaim első felvonásához fűzött feldúlt hangvételű kommentekből legalábbis ezt a következtetést vontam le – elképzelhető, hogy ettől fogva minden posztot két részre fogok bontani, ha többetekben is ekkora izgalmat kelt az olvasus interruptus. Most mindenesetre fesztelenül haladunk tovább az ígért irányban, emlékezetem szerint az előző rész végén épp magukra hagytam a szomszéd falu, Krasznokvajda polgármesteri hivatalában (Büttös ide tartozik) az egyébként roppant kedves és segítőkész dolgozókat, akiket voltam kedves arról biztosítani, hogy íves terveim szerint hamarosan szürkemarhák legelésznek majd az alumíniumkohó kerítésénél, mind a 38 négyzetméteremen, az észak-borsodi falucska, Büttös szívében…

Talán az én fáim azok ott?

Talán az én fáim azok ott?

Szép finoman átgurulok tehát Büttösre, és egészen simán eljutok a temetőig: a több értelemben is zsákutca végén már vár egy mosolygós fiatalember, a falugondnok, aki egy szép, csillogó furgonnal ebédet hord a környék kis falvaiban a rászorulóknak – most viszont van rám egy üres negyedórája, úgyhogy felballagunk a sírokhoz. Onnan lehet ugyanis legjobban rálátni a birtokra, ebben mindenki egyetértett. Csak saccolgatjuk, pontosan melyik is lehet az én 6 x 6.34 méterem – abban szinte biztos vagyok azért, hogy legalább egy fa bele kell hogy essen. Kérdezem újdonsült mentoromat, hogyan juthatnék a szerintem legfeljebb úgy ötszáz méterre lévő helyszínre – nagyon vakargatja a fejét, a végén elmondja, a körzet vadászának épp javítják a terepjáróját, ugyan már, mondom, nem vagyok ám én valami nyámnyila celeb, akit kézi daruval kell berakni a vitorlásba, aztán leragasztani a cockpithez, míg a Fókusz felveszi az öt percet a legújabb szerelemről – hát odamegyek én gyalog, csak mutasd meg, merre kell elindulni. Hát… arra… mutatja kissé bizonytalanul a helyi szakember, de… azzal lejjebb sétálunk, és megmutatja, mi a “de” tárgya: a szőlőbe vezető kis ösvényen utoljára úgy nyolcvan éve járhatott ember (és akkor állítólag még tényleg volt szőlő is ott kint, a falu szélén), a természet pedig, meg kell adni, nem tétlenkedett az eltelt időszakban, elég hatékonyan perelte vissza, ami az övé. Rambo egy fél nap alatt szerintem bő két-három métert haladna, negyedóránkénti machete-cserével – minden jel szerint most kihagyom az expedíciót. Egy helyi módos gazdánál még megállunk kifelé menet (ha jól veszem ki, talán ő lehet az a bizonyos vadász), és kicsikarunk belőle egy félig-meddig ígéretet, hogy ha legközelebb jövök, valahogy bemegyünk – ha máshogy nem, a környező szántóföldeken át. Megköszönök szépen mindent, nyeregbe pattanok, és élénken megindulok Szlovákia felé. A következő kis falu vegyesboltjában felszívok egy hűs kólát, és rendszerezem az élményeket – fel vagyok dobva rendesen.

Hirdetés
A környék nyugodt, és lélegzetelállítóan szép

A környék nyugodt, és lélegzetelállítóan szép

Aztán laza határátlépés után egyenletes mosolygás közepette szépen keresztbe motorozom az északi szomszédot, mivel rosszul tudom a kezdési időpontot, épp hogy odaérek a nagyszombati felkészülési hokimeccs végére – este aztán átmegyünk Topolcsányba, ahol másnap kapunk egy igencsak megalázó zakót… de ez már csak történelem, szerencsére sok minden változott azóta a DAB-nál. Vagy inkább: minden megváltozott.

Eltelik pár hét, mindenkinek buzgón dicsekszem, mekkora szőlőbirtokos lettem északon, órákon át kitartó poén- és ábrándmuníciót biztosít a büttösi vétel – kitalálom, hogy szabadtéri fesztivált fogok rendezni odafenn; arról álmodozom, hogy egyszer majd arra vezet az egyik északkeleti sztrádánk a négy párhuzamosból, s irgalmatlan összegek fejében egyezem csak bele a kisajátításba; hogy olajat, termálvizet találnak az én 38 négyzetméteremen, netán kiderül, hogy a világ köldöke-szívcsakrája-a pénzenergia mágneses forrása épp azon a kis darabon található… szóval elvagyok rendesen, csak a szokásos…

Aztán marad a száraz magyar realitás: kapok egy sárga csekket az encsi földhivataltól. Ennek már fele se tréfa ám: 6600 forintot kell befizetnem, ennyi a tulajdonosi lap adatváltozásának átvezetése – lehet, hogy teszem azt csak 16 forintot kéne csöngetni, de persze van egy minimumösszeg, na mindegy, végül is alig több mint másfélszer annyi ez a kis díj, mint amennyibe az egész terület került, nincsen semmi baj, újabb pár ismerősöm könyvel be az elmebetegek rovatába… Kicsit én is elbizonytalanodom, vajon ér-e ennyit a humorizálás, s azt is próbálom felmérni, milyen egyéb éves költségkihatásai lehetnek majd büttösi ingatlanbizniszemnek – mert ha még bejön majd, hogy évente iparűzési adót, településfejlesztési hozzájárulást, továbbá szőlőbirtokosként mondjuk jövedéki adóelőleget kell fizetnem, akkor sajnos lehet, hogy a Képes Ingatlan Expresszben kell új gazdit keresnem életem eddigi egyetlen komolyabb vagyontárgyának.

A csekk, a meghagyás - már rendezve

A csekk, a meghagyás - már rendezve

És akkor eljő a február közepe, én már javában munkanélküli kisbirtokos vagyok, délutánra levél a postaládában, ismét, nézem, feladó az Encsi Földhivatal, nabaz, fasza, reszkető ujjakkal kibontom, aszongya F i z e t é s i  m e g h a g y á s, így, az első oldal fejlécében, szellősre hagyva, még komolyabbnak hasson. Beljebb kandikálok, persze csekk is van, semmi gond, a héten még úgyis csak nyolc jött, alig vártam, komolyan. “Megállapítom, hogy BA adózót 2011. augusztus 29-én kelt árverési jegyzőkönyv alapján történt tulajdonjog /vagyoni értékű jog megszerzése után 160 forint, azaz Egyszázhatvan forint visszterhes vagyonátruházási illeték fizetési kötelezettség terheli.” Visszterhes vagyok, na, tényleg már csak ez hiányzott, ez lesz ám az igazi csonka család – ha megszülöm persze, majd még eldöntöm… Mindenesetre e szikár tényt, százhatvan forint beszedésének mámorító aktusát négy igen sűrűn teleírt oldalon magyarázza, taglalja és indokolja a körültekintő hatóság – és ez nem amolyan előre nyomtatott kacat, nem: ezen látszik, hogy gondos kézi munka, manufakturális hungarikum az utolsó betűig, törvénycitátumokkal, szép cirkalmas mondatokkal, a végén BAZ megyei adópecsét, egy doktor druszám igazgató az aláírók között (hatáskör gyakorlója), illetve egy Mónika, osztályvezető (kiadmányozó). Hm… milyen szép szó is ez, egész kisvilágokat csillant meg a lemenő nap fényében: kiadmányozó. Ó, te, Mónika, ó drága kis kiadmányozóm… no, de hátrébb az egerekkel, ne vesszünk most el a romantika útvesztőiben: nézzük inkább, hogy halad tovább az ügy – e fizetési meghagyásról értesülök én, címzett, továbbá az irattár, mely, megegyezhetünk, nyilván nem lehet valami zsúfolt, ha ilyen jelentős horderejű dolgok örök tárolására szolgál.

Százhatvan forintot kell tehát befizetnem. E kötelezettségemről egy alsó hangon is ötszáz forintba kerülő levélben értesítenek ki – ha az összes kihatását nézzük, a többszöröse, de tudom, hogy így is megéri, mert rend van, annak muszáj lenni, súlyosnak, tompának. Vannak azért lehetőségeim is, gondolkodjunk, Béláim. Elsősorban is fellebbezhetek… aha… aszongya… ” a fellebbezéssel érintett vagy a vitatott összeg minden megkezdett 10 000 forintja után 400 forint, de legalább 5000 forint, és legfeljebb 500 000 forint.” Tehát megfellebbezhetném, merő kíváncsiságból ezt a fizetési meghagyást, megírhatnám mondjuk, hogy nekem jobban esne 200 forintot fizetnem – 5000-ért… No jó – belátom, csak színtiszta mókára ennyim most nincs… De megtehetném, hogy nem fizetem be. Ebben az esetben késedelmi pótlékot számolnak fel, minden naptári nap után az érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd részét. Most gyorsan megnéztem, ha például tíz éven át nem fizetek, 190 forintos késedelmi kamatot követelhet tőlem az államkincstár – ha jól tudom, 200 forint alatt még csak le sem tiltható az összeg… Ha évente csak egy felszólítást kapok, négy oldalast, az irattárnak is megküldve, mondjuk 300 forintos postaköltséggel, az 3000 forint…

No, mindegy, nyugalom, ne szórakozzunk, András – nem lesz itt se fellebbezés, se nemfizetés: szépen elballagsz a postára, kisfiam, és befizeted a kis visszterhesedet. Mert nem szeretném, ha netán elkoboznák vagy jelzáloggal terhelnék meg Büttöst – ahová tavasszal szinte bizonyosan elugrok egyszer, és, törik-szakad, be is megyek a földemre, ha addig élek is. Már most megígérem: arról az expedícióról is részletesen, képekkel gazdagon illusztrálva számolok be majd. Két részben…

(A végére pedig egy szolgálati közlemény – ma este nyolctól éjfélig ismét a Csuszarádióban ücsörgök, és a Roxtalgia Express-ben forgatunk jó kis hosszúhajú zenéket Csuszával, azaz Ujvári Gézával a Május 1. utcából, ha valaki úgy gondolja – további információk, hallgatás, chat, bejelentkezés a helyszínen, vagyis itt.)

 

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 6.86 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

11 komment

  1. Suszter és a Gyík szerint:

    Már a téli felvételeken látszott rajtad, hogy visszterhes vagy, csak nem akartuk mondani, nehogy megbántódj. Kösz a sztorit!

    • Boda Kapitány szerint:

      Ilyen esetekben nincs helye a kendőzgetésnek, legközelebb csak bele pacekba, kőkeményen. Az EZT-ért egy újabb mosolygós ötös jár… Pompás. Meg fogom csináltatni… Üdv…

  2. Suszter és a Gyík szerint:

    A marketingeseim csókoltatnak. És EZT küldik. Nem szép? De! Ugye? Biznisz, apukám! Biznisz!

  3. ili szerint:

    Megint jót nevettem! Kérdés, ki az apuka?

    • Boda Kapitány szerint:

      Nem váltogatom a partnereimet – mostani állás szerint csak én jöhetek szóba, mint kényszerhímnős növény, hogy tizennyolcas karika híján úgy mondjam, önbeporzás útján. Üdv

  4. m.B. szerint:

    Engem meg már ki vert a víz amikor múltkor írtad hogy csekket kaptál.

  5. Rowena szerint:

    Nekem a netemet kapcsolták ki 14, azaz tizennégy forint késedelmi díjtartozás (vagy mi) miatt, de arról legalább csekket sem küldtek, és így sokkal többe került, hogy utána rohangászhassak…

  6. Paduc szerint:

    Azé a föld, aki művelt :-) Ezért lett Neked birtokod. Így tehát most a Te eseted egy birtokos eset (Tóth Marival). Hú, kicsit összekavartam.

  7. Fekete Gábor szerint:

    Majd mosolyogsz még mikor megküldik az újabb sárga csekket,a csőszdíjt,vagy ahogy mondják a mezőőri díjt aztán fizethetsz!Nekem is volt egy darabka földem,nem nőtt rajta semmi csak a gaz,a szomszéd kecskéje legelte le mindig(így legalább megúsztam a parlagfű miatti büntetéseket).Fizetnem kellett a mezőőri díjt,ami ugye azért van nehogy ellopják a termést.Persze termés az nem volt mint ahogy a mezőőrt se láttam soha !

  8. miki szerint:

    a fater azt mondja, hogy szépapja büttösről való… vagy krasznokvajdáról? majd még alaposabban utánajárok.

    • Boda Kapitány szerint:

      Nekünk is van családi vonatkozás. Anyám ma az alábbi mailt küldte:

      “Báró úrnak jelentjük, hogy a birtoka Atyjaura iskolájának közelében terül el. Ugyanis Őméltósága Debrétén járt iskolába. Az Ő Édes Főméltóságú Atyjaura ugyan Tornaszentjakabon volt tanító, de valamiért (erre már nem emlékszik a Főúr, miért), neki Debrétére kellett átjárnia. Tornaszentjakabon laktak kb. 1930-tól 34-ig. Debrétén Hajsó Sándor tanító úr tanította az ifjú Bárót és Húgát, Bözsi Bárókisasszonyt, erről egy iskolai fénykép is tanúskodik. Ennyivel kívánunk hozzájárulni Nagyméltóságod családtörténetének hitelességéhez. Kezeit csókoljuk, alázatos tisztelettel – a Nagyméltóságú Szülők.”

      Ennyi. Éva 80, Endre 86.

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


négy + = 5

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz