Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


23 február
4komment

Eduard Báz: A csodacsapat

Hát akkor folytatom két hete indított sorozatomat: immár a harmadik könyvet igyekszem a kedves olvasó figyelmébe ajánlani a méltán legendás Delfin Könyvek sorozatából. A Delfin a ’60-as évek elejétől nagyjából negyedszázadon át hódított, a Móra könyvkiadó vállalkozásában, és roppant nagy népszerűségnek örvendett – méltán. Sci-fi, kaland, történelem – elsősorban ezekben a témákban kaphatott válogatott olvasnivalót, döntően ragyogó szerzőktől az ifjúság. Az összesen 167 kötetes  sorozat darabjai ma is fellelhetők a jobb antikváriumokban, utcai handléknál és persze otthoni polcainkon is. A címből már kitűnik, mi a mai lecke – Eduard Báz cseh szerző A csodacsapat című munkáját olvastam újra ma. Ha röviden szeretnétek tudni a véleményemet, elmondom itt: szórakoztató, remek, jófajta cseh humorban tocsogó írás. Ha hosszabban, lapozzatok…Eduard Bázról nekem sajnos semmi különöset nem dobott a net (figyelem, frissülés: a lap alján olvasható törzsszurkolóm, Ili értékes kiegészítése – ez úton köszönöm szépen)… A könyv viszont kétségkívül orbitális siker volt, hiszen először 1957-ben, a Móránál, aztán 1965-ben, már Delfin-ként, majd 1979-ben újra a nagy sorozatban látott napvilágot – csak más borítóval. Csupán ez utóbbi 70 000 példányban jelent meg (s a két előző sem tízezerben, az fix) – akkor, mondom a szokásosat, de csak röviden, még könyv volt a könyv, a férfiak férfiak voltak, a nők nők, az “igazi” kóla újdonságnak számított, de magyar változatát, a Tropi-t szörpben is meg lehetett venni, még csak számológép létezett, számító- nem, a buszon kalauz ült hátul, és az ötszázforintosnál nem nyomtak nagyobb címletet.

Hirdetés

A csodacsapat (alcíme: Csupaláb Csaba csodatizenegye; eredeti címe, ínyenceknek: Klapzubova jedenactka) története egyszerű, mint a faék, mégis meseszerű: él Alsókukutyinban egy szegény parasztember, Csupaláb Csaba, akinek tizenegy fia van. Nagy szegénységében az öreg Csupaláb kiötli, hogy futballcsapatot farag a srácokból. Megindul az edzés: a fiúk szép gyorsan mindent elsajátítanak a foci mesterfogásaiból – ám maximalista edzőjük nem éri be ennyivel. Könnyűatlétikai tréningeket tart: a menüben egyebek mellett a futás (minden táv és alfaj, naná), magas-, távol-, hármas- és rúdugrás, gerelyhajítás, diszkoszvetés, görög-római birkózás is szerepel. Csupán ennyihez ért az öreg parasztember – ne kötözködjünk már: meséről van szó – no meg egy icipicit a gyúráshoz is, mindegy. A lényeg, hogy három évig folynak a mindennapos betonkemény edzések, azután megalakul a Csupaláb Tizenegy Sportklub, melyet a Középcseh Labdarúgó Szövetség a harmadosztályba sorol be. Következő tavasszal megkezdődik a bajnokság, a csapat Prágába utazik, s elsőre, szerényen egy 39-0 arányú első félidőt produkál a Sasfürdői Atlétikai és Labdarúgó Kör, azaz a SALAK ellenében (a második játékrészre a szétesett SALAK már ki sem fut). A körzeti vezetőség azonnal a másodosztályba teszi át Csupaláb apó legényeit – ott hálából a Vrsovicei Sportklubot 14-0-ra gyalázzák meg idegenben. Jön persze a cseh első osztály, ahol szintén kapott gól nélkül gázolnak át a teljes élvonalon, így a végén – lázba hozva a teljes hazai szaksajtót, s immár a nemzetközi egy részét is – 122-0-ás gólaránnyal lesznek bajnokok.

Kezdésnek nem is olyan rossz: de ne higgyük, hogy ennyi volt. A csodacsapat európai turnéra indul: Berlinben 12-0, Milánóban (figyelsz, Spigi?) 6-0 – a következő állomás pedig Barcelona, még Messi nélkül természetesen. Az alattomos katalánok igen csúf taktikával készülnek a sportszerűség terén is mintaszerű csodacsapat ellen: Alcantara elnök arra buzdítja csapatát, rúgják le a Csupaláb-team kulcsjátékosait. Csakhogy Csupaláb bácsi  még idejében megorrontja a szándékot – legott felfújható gumiruhában küldi pályára fiait: 31-et kap a sportszerűtlen Barca.

Angliában aztán más kaland esik meg a nagycsaláddal: a nagy nevű Huddersfield FC-t száznyolcvanezer néző előtt 4-0-ra mossák le – ám ekkor az uralkodó felkéri Csupaláb bácsit, ugyan venné már be csapatába – persze csak tartaléknak – a futballőrült Orb… bocs, a walesi herceget… Főhősünk méreteset szív legendás tajtékpipájába, s a király kedvére tesz: két évre beveszi csapatába a királyfit, akinek persze ugyanolyan keményen kell teljesítenie, mint saját magzatainak…

Minden a legnagyobb rendben megy tehát, a birodalom épül, Stadl… a francba, ennyi melléütést… Csupaláb bácsi komoly stadiont, a fiúknak házakat épít Alsókukutyinban – de valamirevaló könyvnek ez a nagy boldogság a halála: kell már egy szaftos konfliktus. Lesz is: Báz mester egy szeplős kisfiúval hozatja el a bajt. Az immár világsztár Csupaláb-fiúk (akik persze tiszták és romlatlanok: mit sem sejtenek róla, milyen szép pénzek áramlanak hozzájuk, azaz a papához a világból a gála- és egyéb meccsek ellenértékeképp) egy erdei sétájukon grundfocizó gyerekcsapattal futnak össze. Vágynak egy kis játékra, de a srácok nem állnak ki ellenük – merthogy ők, mondja ki az ellenszenves, mert/de őszinte szeplős kiskölyök, csak a dicsőségért játszanak, a csodacsapat pedig pénzért. Ez a szemtelen felvetés pedig méretes szöget üt a cizellált lelkületű fiúk fejébe. Hazamennek, és némi vita után bejelentik az öreg csapatfőnöknek, hogy abbahagyják a focit – elég pénzt kerestek már, hogy szüleiknek soha ne legyen gondjuk, ők tehát földművesek lesznek, hétköznapi, becsületes emberek (csitt, mondom: mese!), akikkel mosolyogva leállnak focizni az erdőszéli szeplős kisfiúk.

Mindez így is történik hamarosan, már ami a becsületesemberséget illeti – csak előbb még érkezik egy váratlan távirat Ausztráliából: világbajnoki kihívás (jó: ne kötözködjünk – így van és kész) az ottani tizenegytől, a csodacsapat ettől még egyszer felfújja magát, és persze elfogadja az invitálást. A Csupaláb-pályát, a túra előtt még, ünnepélyes külsőségek közepette, nemzetközi notabilitások jelenlétében mindazonáltal beszántják – az ünnepségen pedig megjelenik tizenegy élsportoló, nemkülönben ragyogó szépségű leány… a többit legendásan romantikus fantáziátokra bízom… A csodacsapat ennek ellenére útnak indul, s elhajóznak az aussie-khoz (mindenki figyelmébe ajánlom a történet szempontjából tökéletesen indifferens blődlit, a nyúlfarknyi tizenharmadik fejezetet, amelyben az angol nyelvben nem igazán járatos Csupaláb apó, továbbá bizonyos Ward úr, az indiai hadsereg szófukar ezredese diskurál el egymással napokon át a Princess Mary luxusgőzös napozóteraszán – szimplán csak tökéletes ujjgyakorlat, egyben könnyfakasztóan mulattató…), akiktől az első félidőben… nos… leírom, igen: kapnak egy gólt. Egy elképesztő atyai-edzői ledorong után aztán helyreáll a világ rendje, s a Csupaláb-boys egy kilencest rámol be az ellenfél kapujába.

Már csak egy könnyed hajótörés vár a csapatra – ám a felfújható ruhák, melyeket a Barca-meccs óta gondosan visznek magukkal mindenhová, egyelőre ismét megmentik őket. Egy szigethez sodorja őket a szél: partján Birimarataoa nagyfőnök és emberevő hordája már kivont eszcájggal vár rájuk. Egy sansz szerencsére kínálkozik: Biri… főnök megajánlja, ha az ő “futballcsapatát” legyőzik, nem belőlük készül a meccs utáni ünnepi ebéd. Csakhogy a szigeten játszott futball szabályai meglehetősen eltérnek a csehországiaktól…

Hogy mi a vége, azt nem árulom el – annyit mondhatok, hogy a mindent tudó felfújhatós cuccnak nem mellékszerep jut a happy endben sem. Ha pedig mindenki nagyon akarja, egyszer majd mesélhetek a Mező Imre utcai csodacsapatról, amely formabontó felállásban, kilenc-tizenkét középcsatárral aratta sikereit, s egyszer egy valószínűtlenül részeg, de ebbéli állapotában is futballrajongó bácsitól ötven (!) forintos célprémiumban részesült. Hogy mit vettünk rajta, még azt is egészen pontosan tudom. Majd jön tehát a magyar csodacsapat is – ha itt lesz az ideje…

(Most viszont egy bónusz videó – közel tíz focis perc a net egyik legszórakoztatóbb fenegyerekétől, akitől, szépen kérlek, ígérjétek most meg, hogy mindent megnéztek: Remi Gaillard Montpellier-szurker, labdazsonglőr és tabumentes mókamester csak felhőtlen perceket szerez… és kérlek, ne kezdjétek a szokott piszkát, melyiket hány ezerszer vette fel, szimplán csak élvezzétek a show-t, ahogy kell… Megéri.)

 

“Nem csoda, hogy nem találtad. A szerző neve Eduard Bass, eredeti nevén Eduard Schmidt (1888-1946). Miért lett Bassból Báz, nem tudom, csak sejtem: a Bass művésznév mély hangjára utalt. Azon kívül, hogy regényeket, színdarabokat írt, volt újságíró, publicista, riporter, dalszövegíró, kabarészínész és a Rokokó kabarészínház igazgatója. 1921-től a napjainkban is megjelenő Lidové Noviny (Népújság) polgári napilapnál dolgozott mint tárcaíró, riporter, bírósági rovatvezető, színházi kritikus. 1933-1941 között az újság főszerkesztője. A tárcák kicsit komorabb hangvitelű témáit ellensúlyozó, mellettük megjelentetett, a heti aktualitásokra  humorosan reagáló rövid verseket is írt (rozhlasky). A napilap színvonalát jellemzi, hogy ennél az újságnál dolgozott Karel és Jozef Čapek is. A II. világháború idején a megszállás alatt nem publikálhatott mint újságíró, ekkor írta a magyarul is megjelent Humberto Cirkusz című regényét. Ebből a regényéből tévésorozat is készült. A háború után, 1946-ban bekövetkezett haláláig újra a Lidové Noviny főszerkesztője, abban az időben a napilap Svobodné Noviny (Szabad Újság) néven jelent meg.  A Csodacsapat (Klapzubova jedenáctka) című regényt 1938-ban és 1967-ben is megfilmesítették.”

 

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (8 lövet, átlagosan: 5.75 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

4 komment

  1. caci szerint:

    A ’79-es szériából egyet én is jegyzek, tehát a Tiedével együtt 2 db már megvan. :)

  2. rizsapista szerint:

    Gürulós röhögések ugranak be! :)

  3. Időnként eszembe jut ez a gyermekkoromban olvasott szenzációs történet, és mindenkinek mesélem a sztorit…! Valahol meg kell lennie nekem a könyvnek, elő fogom keresni…! Jó hogy írtál a könyvről, köszönjük…!!!

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


+ 9 = tizrnnégy

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz