Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


22 február
20komment

Makadámdió: ehetőben a legjobb

Tájkép makipusztítás után

Pár nappal ezelőtt, amikor szerény kis csónakom, a hetlovet.com a DO anyahajóhoz egy laza hurokkal hozzáerősíttetett, már megpedzettem, milyen bensőséges, úgyszólván családi körű ülőfogadással ünnepeltem meg a médiavilágot érthetően megrengető aktust – hogy tudniillik kiváló társaságban, egymagamban bebaszcsiztam, de nem ám úgy, hanem “csak” egy 350 grammos zacskó makadámdiót. Ígértem akkor, hogy szót ejtünk még erről a rendkívül alattomos, már az első alkalommal örök életre szóló függőséget okozó drogról, amiről, tévesen, azt mondtam, a második legjobb dolog a világon: bocs, helyesbítek, a harmadik, a második a motorozás, viszont kajában az első, na… Szóval nem vagyok én afféle hangember, legyen hát akkor ma ez a habkönnyű téma pennánk hegyére tűzve: már persze habkönnyű azoknak a szerencséseknek, akik soha nem fogyasztottak még makadámot (ha tehetik, figyelem, kerüljék messzire, különben éppoly csúnyán járnak, mint én – ha netán van önöknél, ne piszkálják, inkább szóljanak, környezetbarát módon, díjmentesen megsemmisítem). Kegyetlen azonban nekem, akinek még e szó leírása is sajgó sebeket okoz – mert egy megveszekedett szem sincs itthon…

Hirdetés

Szia, dobozos!

A makadámdió ausztrál/óceániai cucc – szeriőz módon gondolkodom rajta, hogy talán pusztán ez a tény is megérne egy könnyed kivándorlást, legalább pár évre, amíg sikerül annyit zabálnom belőle, hogy egy életre megutáljam. Igaz, ez a metódus korábban mind a banán, mind a pisztácia esetében csúfos kudarcot vallott nálam: a banánkúrát valamikor a nyolcvanas évek végén sikerült megejtenem, amikor is az antwerpeni zöldségpiacon beszereztem egy huszonöt kilós ládányi akcióst. Kivételesen mindkét bátyám is a helyszínen volt, teleraktunk egy hűtőt a felével, és elkezdtük azt az igen gonosz társasjátékot, hogy ha valaki kivesz magának egyet, az a másik kettőnek is vihet, megenni pedig mindenkinek kötelező. Az első nyolcnál mondjuk sima, de amikor a tizenötödiknél valamelyikünk felállt, és a konyha felé indult, a másik két szerencsétlen tompán felnyögött. Estére kész voltunk – valahogy álomba sírtam magam, és azt gondoltam, sikerült: aztán reggel felkeltem, és megettem reggelire négy banánt. Az ebédem banán volt, és a vacsorám is, és még három napig így. Ma sem tudna senki olyan helyzetben rám találni, hogy visszautasítsak egy banánt – Hakapeszi. A pisztácia sima: abból egyszer megettem Spanyolországban, Alcalá de Henares főterén egy kilót, félóra alatt – ott nem is éreztem semmilyen leszoktatós hatást, leszámítva, hogy az a harmincévnyi só, amit bevittem, kicsit megdobogtatta a szívem, ám Freddie Mercury dalából merítettem erőt, aki régen megmondta: Show Must Go In. Jó… tiszta szívből bocsánatot kérek minden normális embertől: amikor eszembe jutott, még egész jónak tűnt.

Először exkluzív, aranyszínű fémdobozban láttam meg a makadámdiót a Metróban, vagy hat-nyolc éve (egyet még őrzök, lásd feljebb). Amikor az árát megláttam, azt gondoltam, talán tényleg aranyból is van a doboza – de közel sem. Ám mivel megőrülök a magokért, úgy általában is (dió, piroshéjú dió, mandula, tökmag, brazil dió, kesu… mmmm… nyami) – amikor megláttam ezeket a guszta, hatalmas, fehér golyókat a doboz oldalán, azonnal beugrott egy a kosárba, még mielőtt megakadályozhattam volna. Sajnos akkoriban senki nem írt felvilágosító jellegű, óva intő dolgozatokat mondjuk a Hétlövet-oldalra, úgyhogy a kocsiban mértéktartóan letéptem a konzerva füles fedelét, bevettem egy makadámot (ráadásul lehéjazott, sáfránnyal ízesített volt) – és kész, annyi volt. Igyekeztem nem felhívni magamra a figyelmet, úgyhogy csak aprókat sikongatva élveztem – de tudtam, hogy nagyon végem van. Tervezgettem, hogy visszamegyek az áruházba, és egy banánnak látszó tárggyal sakkban tartva az őrt, fegyveres rablás kíséretében kihozom az összes dobozt, de tudtam, hogy otthon nem lenne időm megenni az egészet, míg a rendőrök kiérnek, így értelmetlen lett volna.

Bél, bevágott dió, bontó

Még vagy kétszer-háromszor vettem ugyanott (kiemelten ésszerű dolog egy doboz makadámdióért Fehérvárra motorozni – de épp ez mutatja a gonosz szer ördögi erejét), aztán, ahogy az lenni szokott mindennel, ami csak kicsit is jó, beszüntették a forgalmazását. Kínok és keservek között már kis híján lejöttem az anyagról (igaz, vadul bújtam a netet új dealerek után kajtatva), amikor két éve karácsony előtt a Lidl-ben kis híján megpattant az agyburkom: a polcon… igen… igen… igen… ott volt… zacskóban, héjastól, még drágábban, de… volt (és az idén is, karácsony előtt – csak azt tudnám megérteni, miért nincs folyamatosan, hogy legalább a születésnapomra vehetnék egyet magamnak). Abban az évben lényegében mindenki makadámdiót kapott karácsonyra – őszintén, tiszta szívből adtam. Mármint úgy, s abból reménykedtem, hátha lesz valaki, aki nem szereti, allergiás rá, vagy bármi – s akkor majd ott leszek, jókor, jó helyen. De sajnos mindenkinek megfelelt – így maradt a néhány igazán szeretett, önzetlen rokonom, aki még a jelenlétemben felbontotta a zacskót, így pár szemet megkóstolhatott, ha elég szemfüles és gyors volt. Merthogy jófejségből alaposan megmutattam, hogyan kell kinyitni a héjas makadámot.

Üres... :-(

Ebben a zacskóban ugyanis, de mindegyikben ám (!), van egy kis fém célszerszám. Leginkább talán egy lyukas gitárpengetőre emlékeztet, kis zacskóba csomagolva, a diók között lapul. A diókon pedig flex-szel bevágásokat készítenek a makadámüzemben, valamelyik résbe belenyomod a makinyitó hegyét, elfordítod, és felpattan – már szedheted is ki a fehér belet. Olyan is van, amikor a héjban benn ragad pár morzsa – ezeket a célszerszám hegyes végével kell megszerezni. A héjat nem szabad azonnal kidobni – két-három nappal az orgia után újra át lehet nézni őket, s ekkor még meglepően nagy, három-öt milliméteres darabokat találhat a szerencsés és kiéhezett fogyasztó.

A makadámdió-evésnek amúgy technikája van (legalábbis szerintem): bekapsz egyet, és ügyesen, türelmesen, a fogaddal szépen aprócska, hajszálvékony  szeleteket hasogatsz le a rugalmas, szinte krémszerű húsából – tapasztalataim szerint így jön át a legtöbb a mámorító ízből, másrészt valamicskével tovább tart megenni. A makadámdió egyébiránt a világ azon ritka csodái közé tartozik, amely annak dacára is finom, hogy egészséges – az egyszeresen telítetlen zsírsavakból minden más természetes növénynél többet tartalmaz, sok benne a fehérje és a természetes rost: fogyasztásával csökkenthetjük a koleszterinszintet, és az infarktus kockázatát is… (Ja, ha gyógyszer, már értem is az árát…)

A makadámdió mind e mellett a világ legerősebb növényi termése is – az egyetlen, amivel nálam szinte mindent el lehet érni. Aki nem hiszi, próbálja ki bátran…

(A bónusz videón egy makadámhéjazó és osztályozó gépsor látható – csak egyszer, csak pár napot dolgozhatnék legalább abban az üzemben… fizetést se kérnék, csak annyit, hogy a lehullott szemeket és a selejtet biomegsemmisíthessem…) 

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (27 lövet, átlagosan: 6.30 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

20 komment

  1. Daver szerint:

    Uhh, ezt asszem én is keresni fogom a boltok polcain. De nem szólok ám ha találtam, viszont korrumpálhatsz. :) Egy barátomnál ettem Hawairól hozott, saját két kis kezével szedett hasonlót. A csonthéj érdezettebb felületű mint a képen láthetóé, és egészen hihetetlen színekben pompázó. Olyan mintha egyszerre lenne rozsdás és mohás egy vasgolyó. Fantasztikus volt. Emlékbe el is tettem, összeragasztva, mert se flex, se ügyes kis szerkezet nem volt a robbantás mentes bontásához. Majd egyszer, ha nem felejtem el, megmutatom :)

  2. Kata szerint:

    Én wasabis mogyoró-függő lettem. Munkahely közelében török fűszeres, akinél fizu jelentős része eltűnik. Makadám diót még nem kerestem nála, ha látok, szólók. Egyébként wasabi is állat, nem lefelé csíp, hanem felfelé, nátha messze elkerül és végre megtaláltam kevésbé hízlaló alternatíváját: a wasabis sült borsót(!) Kérsz?
    Egyébként meg karácsony előtt nyugodtan feltankolhatsz a szülinapodra. Nincs az attól olyan messze. :-)

    • Boda Kapitány szerint:

      Cső… wasabis borsó megvan, nem rossz épp, de mondjuk annyira nem is a gyengém… azt is a Metróban szoktam venni néha, csak úgy… A feltankolás jogos – de karácsonykor elég gyengén szoktam állni… :-) Karácsonykor is, na… :-)

  3. Paduc szerint:

    Ausztráliában, Perth mellett van egy Makadám út, na ott van ám igazi finom makadám dió. Sőt ott van makadám olaj is – a makadám út alól tör fel- :-)

  4. pannimama szerint:

    Teljesen megértelek! Én a pirított, sós mandula rajongója vagyok. A pucér változaté. Szerencsére, ezt csak nagyon kis kiszerelésben egyes benzinkutaknál, ill. az általam ritkán látogatott Metro-ban lehet beszerezni! :)

  5. Csobi szerint:

    Reklámidőkhöz képest nem épp ideális a leírás, de hatásfokát tekintve minden eddigit felülmúl.
    Szégyenszemre, nem ismerem a csemegét, nem is kellene, hogy megismerjem… de most mehetek a boltba, mert ennem kell belőle…
    ( nem biztos, hogy hálás leszek érte :) )

  6. csusza szerint:

    Ennyit firkálni? Egy szavadba kerül, és 29.-én van minden…. paradió is
    :D

  7. OregHal szerint:

    “Show Must Go In..”- and out, as well.
    Nemde, hogy egy finoman cizellált utalással állunk szemben a “Tudok pisilni!!!” c. szösszenet vonatkozásában?
    :-)
    (Én vagyok az első megfejtő???)

  8. Leila szerint:

    Azzal tisztában vagy András, hogy most önmagadnak csináltál konkurenciát a fellelhető makadámiákra a LIDl-ben? A cikkedet olvasva a dunaújvárosi LIDl-ben (ahol nekem is van egy favorit termékem- ami igen ritka) tömegek fognak őrjöngeni, mikor újra kapható lesz, te meg mire odaérsz már régen késő lesz. Félőrültként fogsz száguldozni az utcákon és mindenhol csak az isteni diót fogod látni- de hiába.
    Még soha sem ettem, de igencsak fáj rá mostantól a fogam- remélem nem kell közelharcot vívnom majd egy csomagért.

    • Boda Kapitány szerint:

      Igyekszem nem vásárolni makit sehol: de mondjuk most, hogy tudom, hogy MÉG MINDIG VAN a Lidlben, így elég nehéz a leszokás… mi a favorit termék, ha nem titkos?

      • Leila szerint:

        Hűű a favorit az az indiai héten szokott lenni, bár nem indiai finomság. Mindenféle rizslisztből, mogyoróból és wasabis, meg nori-s csodából álló kollekció van a zacsiban. Imádom. Karácsony előtt volt a legutóbb, lemaradtam róla, mert egy kisfiú elorozta előlem az utolsót. Imádom a gyerekeket de azért egy századmásodpercre elgondolkodtam rajta hogy megelőzöm, mikor láttam hogy felé tart… De megkegyelmeztem neki mégis.

        • Boda Kapitány szerint:

          Öreg hiba volt… észrevétlenül el kellett volna gáncsolni… :-) mindenesetre tudom, miről van szó, de arra szerencsére nem gerjedek… Új cucc viszont most nálam a barackos-málnás joghurt, darabkás… nagyon komoly…

          • Leila szerint:

            Na olyat még nem ettem. De tuti kipróbálom. A héten még veszek. Köszi a tippet.
            Amúgy A LIDL támogatna téged egy hirdetéssel, na az nagy lenne. A diós bejegyzéshez be lehetne rakni a bannert.

  9. aprócska szerint:

    makadámdió lelőhely keresgélés közben bukkantam rá erre a bejegyzésre.
    minden elmondtál helyettem. én is sok éve makadámdió függő vagyok, köszönet a posztért :)

  10. Oroszpeti szerint:

    Sziasztok!

    Péter vagyok, és makadámdiófüggő. (Tömeg: Szia Péter!)
    Mondom a legolcsóbb forrást:
    Németország, Aldi, 125 gramm kb 2,25 euro. (2010-2012-ben 1,75 volt!!!)
    Itthon csak Müllerben kapható, kb. 1000.-/100 gramm áron.
    Miskolcon az új CBA bolt melletti tuti zöldségesnél lédig 800.-/100 gr.
    Mondjuk a kokainnál olcsóbb, és ugyanolyan függőség.

    • Boda Kapitány szerint:

      Üdv a klubban, Péter… :-) kösz a tippet, amint módomban áll, körülnézek… igen, egyetértek, (alighanem) ugyanolyan függőség, bár kokóról még nem kellett lekapaszkodnom… :-)

  11. piratespeak szerint:

    Sziasztok!
    Én Budapesten a Fehérvári úti piacon kapható makadám diót, az emeleten jól eldugva van egy ilyen magvas/aszalt gyümölcsös bácsi, nála. Asszem hámozva nyolcezer valamennyi volt kilója. :)

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


4 + négy =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz